Délmagyarország, 1910. augusztus (1. évfolyam, 61-84. szám)

1910-08-06 / 65. szám

1910 augusztus 5 DÉLMAGYARORSZAO 3 nyolc királyhü egyesület nyolcvanezer tagia memorandumot intézett a miniszterelnökhöz, amelyben szerencsét kivánnak a megindult kultúrharchoz. Madrid, augusztus 5. Vasárnap nyolcszáz vonat megy Bilbaoból San-Sebastianba. Százezernél többre becsülik azok számát, akik a klerikális tüntetésen részt fognak venni. A klerikálisok proklamációkat terjesztenek, amelyben fölhívják a spanyolokat, hogy védjék meg a régi vallást és mutassák meg a kormánynak, hogy vallásháború fog kitörni, ha folytatja politikáját. Madrid, augusztus 5. A kormány ujabb intézkedésével megtagadta az engedélyt annak a tüntetésnek a megtartására, melyet a katolikusok San-Sebastianban akartak rendezni. Elhatározta a kormány, hogy minden eszközzel megakadályozza a tüntetést és a közrend megzavarására irányuló minden kísérletet a legerősebb kézzel fojt el. Pelin képviselő felhívást intézett don Jaime híveihez, melyben a tüntetőkhöz való csatlakozásra szólítja fel őket. A katonai szolgálat reformja. Madrid, augusztus 5. A minisztertanács elvben jóváhagyta a kortezhez benyújtott azt a törvényjavaslatot amely szerint a katonai szolgálat Spanyolország minden állampolgárára nézve kötelezőEnnek a törvényjavaslatnak — ha sikerül a képviselőházon keresztülhajtani — igen nagy a jelentősége, mert eddig a gazdag emberek kétezer koronáért megválthatták katonai kötelezettségüket. A törvény e részrehajló intézkedése miatt állandó elégedetlenség uralkodott a nép közt, a tavalyi barcelonai forradalomnak is ez volt az oka. A nuncius. 1lótna, augusztus 5. A Giornále d'Italia az a hire, hogy a Vatikán ma visszahívja madridi nunciusát, itteni körökben nem nyer megerősítést. Vatikáni körökben azt mondják, hogy a nunciust csak akkor hívják vissza, ha Spanyolország fölmondja a konkordátumot. Gonzciles spanyol ügyvivő tegnap hosszasan tanácskozott Merry del Val államtitkárral. És délután, mig nemzetes asszony a ripszkanapén szunyókált, öcsémuram Boris kamarájába szökött és nagyon nézegette Tercsit. Eleinte persze nem igen szólt, mert Tercsinek pergett a nyelve a városról, városbani szép életről, a promenádról és a huszártisztekről, akik sarkantyúikat pengetik a gesztenyefák alatt. Ferenc hallgatott, öreg Boris sirva, hangtalan sírással üldögélt egy kis széken és lopva megsimogatta Tercsi szép szoknyáját. Tercsi karjait összefonta gömbölyű mellén és az ágy szélén hintázta magát. — Falun nem laknék! — mondta és nevetett. Öcsémuram nagyokat nyelt és Tercsi kék szemeit nézte. Ám estefelé megint sétára indult a városi Seány. Ki állíthatta volna meg öcsémuramat, hogy utána ne rohanjon. Izzadt, gömbölyű homlokát törülgette és mindig mondani akart valamit, ahogy Tercsi mellett lépegetett. A mezőkről asszonyok-leányok jöttek énekszóval és kandi szemmel vizsgálták Tercsít és öcsémuramat. — Nagy por van itt, —szólt a leányzó,— menjünk az erdőbe ! Felkapta a szoknyáját és előresietett. Tercsi másnap elment, de véle öcsémuram Íb elment. Urambátyám nagyokat nevetett ezen a nagy, bőrös karszékében, nemzetes asszony pedig sirt, átkozódott ésBorison kereste gyöngyös násfáját, rubintos karkötőjét, pici aranyóráját, amelyeket öcsémuram elvitt. Fölkelés a tartományokban. Na/varra, augusztus 5. Biscaya és Guipuzcoa tartományokból érkező jelentés szerint ott fölkelőmozgalom észlelhető. A kormány csapatokat rendelt ki a fenyegetett vidékre. A hadügyminiszter parancsa. Madrid, augusztus 5. A hadügyminiszter utasította a byscajai főparancsnokot, hogy kövessen el mindent a rend fentartására. A kormány betiltotta a külön, vonatok és különhajók közlekedését. A kormányt értesítették, hogy a baszk tartományokban papok járnak helységről helységre, kik a nép között revolvereket, pisztolyokat és más fegyvereket osztogatnak. fiz ügyvédjelöltek nagygyűlése. (Saját tudósítónktól) Az igazságügyi reformtervezet forrongásba hozta az ország ügyvédjelöltjeit. Másfélezer ügyvédjelölt elveszti azt a jogát, hogy három esztendő múlva ügyvéd lehessen és csak öt, vagy esetleg — ha csak a doktorátussal kezdődnék az ügyvédjelöltség — hat év múlva nyithat irodát. Az ügyvédjelöltek állásfoglalása után az igazságügyminiszter a reformról a következőket mondotta: — Téves lenne az a hit, hogy én az ügyvédjelölti karral szemben animozitással viseltetem, mert a reformot épen az ő érdekükben levőnek tartom. Kettős célt követek: az egyik az ügyvédképzés, az ügyvédség nívójának emelése, az ügyvédek horribilis szaporodásának meggátlása és az ügyvédek megélhetésének lehető biztosítása a másik. Nagyon jól tudom, hogy a reform egyeseket sujt, szerzett jogokat érint, egyeseknek fáj, nekem is fáj. De minden átmeneti intézkedés rázkódtatással jár és aki tud okosabb megoldást, adja elő. Eddig nem hallottam más megfelelő kivezető útról. Az ügyvédek szaporodása épen az utolsó években aránytalanul nagy s radikális intézkedés nélkül csakhamar ott leszünk, hogy késő lenne az orvoslás. Aki egy év alatt megszerzi az ügyvédi diplomát, csak arra nem vonatkozik a reform. E tekintetben csak azt a koncessziót vagyok hajlandó tenni, hogy a reform alól azokat is kiveszem, akik az egy éven belül Mult az idő. Egyszer levél jött a városból. Öcsémuram görbe, düledező betiiit szemüveg nélkül is megismerte urambátyám. — Olvasd el, asszony, — mondta és átnyújtotta a levelet feleségének. — Halljuk, mit ir a kölyök. Nemzetes asszony az ablakhoz ment a levéllel és olvasni kezdte. A könyei miatt nehezen látott. Majd leroskadt egy székre és akkorát kiáltott, hogy urambátyám fölugrott. — Megházasodott a gazember! — kiáltotta a nemzetes asszony. Urambátyám elsápadt: — Tercsivel? — Avval, avval a cseléddel, avval a ... A néni szava zokogásba fult. Urambátyám ugy ahogy állt, hosszában végigesett a földön. A pipa esés közben eltört, de a hófehér fej is, mert a szék lábához vágódott. Nemzetes asszony fölkapta urambátyámat és sikoltozva ölelte át fejét: — János! Az öreg ember fölnyitotta a szemét, halkan nyögte: — Ugy kell a bolondnak, de mért nem vigyáztál rá jobban? — Én nem vigyáztam ? — kiáltotta a nemzetes asszony. — Víztől, gödörtől, betegségtől óvtam, de hogy óvhattam volna meg a rossz asszonytól? Ilyen szégyent hozott a mi öreg fejünkre. Urambátyám vérző fejét vizzel mosogatta és könyezett. megkísérelt vizsgán pótvizsgára bocsájtatnak. De semmiesetre sem azokat, akik teljesen megbuknak. Roppant erős és uj érveknek kellene elhangzaniok, hogy a tervezettől eltérjek. Azt sem hiszem, hogy a képviselőház más álláspontra helyezkednék. Elvégre radikális intézkedéssel lehet csak megmenteni a jövő ügyvédeinek ekszisztenciáját és meggátolni azt, hogy oda nem valók tóduljanak erre a pályára. Azt is mondhatom, hogy ezzel a reformmal a teendők sora még nincs befejezve. Jön rövid idő múlva az ügyvédi vizsga, majd az egyetemi oktatás reformja, mert cselekedni akarunk is. Az ügyvédjelöltek nem elégedtek meg a miniszter válaszával és nagyban készülődnek az augusztus huszonegyediki gyűlésre. A szegedi hawibucsu. (Saját tudósítónktól.) A Délmagyarország érdekes cikkei napokon át magyarázták a szegedi havibucsu jelentőségét. A bucsu, Szeged város fogadalmi ünnepe pénteken lezajlott, atradiciős fénynyel és ünnepi hangulattal. Kora hajnaltól Alsóvárosra tódult nemcsak a búcsúsok serege, de a város egész lakossága és hiteles kimutatás szerint nem kevesebb, mint hatvanezer hivő vett részt a miséken és á körmenetben. Az alsóvárosi Mátyás-templom harangjai hajnali pirkadáskor megkondultak, híva a jámbor embereket az ünnepre. Megmozdult a sátortábor népe is és azontúl vásári lárma töltötte be a levegőt, cseppet sem zavarva azonban az ünnepi hangulatot. Kora reggeltől egymás után szolgáltatták az alsóvárosi barátok a miséket. A kerületi papság több tagja segédkezett ebben nekik, mert a népek ezreinek lelki ellátását maguk az alsóvárosi szerzetesek nem tudták volna ellátni. A körmenet előtt megérkeztek a hatóság tagjai, a katonaság tiszti küldöttségei. Több hivatalnok díszmagyart viselt, a tisztek mind díszben voltak. (A körmenet.) A reggeli misék után délelőtt kilenc órakor indult meg lengő Mária-lobogókkal a processzió. Jászai Géza belvárosi apátplébános vezette a körmenetet fényes papi segédlettel. Résztvett a körmeneten mintegy harmincöt-negyvenezer ember. A város részéről ott voltak: Lázár György dr polgármester, Kelemen Béla dr országgyűlési képviselő, Bokor Pál polgármester-helyettes, Gaál Endre dr kulturtanácsos, Szalay József dr rendőrfőkapitány-helyettes, Témesváry Géza dr rendőralkapitány, Csernovits Agenor ármentesitő társulati igazgató, Kószó István dr ügyvéd, Simkó Elemér városi alügyész, Bárdoss Béla osztályjegyző és még igen sokan. A katonaság részéről: Gergely Miklós huszáralezredes, Bereczky, Lippay századosokkal és Haris Ervin huszárhadnagy; a 46. gyalogezred részéről Farkas Dezső őrnagy és Jánossy Leó főhadnagy. Képviselve voltak ezenkívül a körmenetben az összes szegedi hivatalok. A katolikus egyház részéről ott volt Várhelyi József címzetes kanonok, Lehositz Kajetán hithirdető, Berky János plébános, Kiss Gyula plébános és az öszszes környékbeli zarándokok vezető papjai. (Az ünnepi mise.) Mikor a körmenet visszatért a Mátyás-templomba, a bucsusokat megáldották és a meghívott vendégek reggelire gyülekeztek Barmos György alsóvárosi plébánosnál, aki a refektóriumban szolgált gazdag uzsonnával. Azután következett az ünnepi szentmise, amelyet Barmos György plébános celebrált. Rengeteg sokaság hallgatta a misét, de még nagyobb volt azoknak a száma, akik a templomból kintmaradtak. Ezekről sem feledkeztek meg. Lehositz Kajetán hithirdető atya, a szent B'erenc-rend agg misszionáriusa tartott nekik gyönyörű beszédet, amelyben elmondta a havibucsu történetét és a híveiket vallásos életre intette. A szentmise után a templomban Berki János omori plébános tartott szentbeszédet. (Délután.) Az alsóvárosi rendházban a megjelent papság tiszteletére délben fényes ebédet adott Barmos György házfőnök. Délután három órakor ve-