Délmagyarország, 1910. augusztus (1. évfolyam, 61-84. szám)

1910-08-11 / 69. szám

1910 augusztus 12 A szociáldemokrata párt válsága. (Saját tudósítónktól.) A szociáldemokrata párt vezetőségében duló válságokról unos-untalan hallani különböző hireket. A válsághírek rendkívül túlzottaknak bizonyul­tak. Ilyen volt a legutóbbi, úgynevezett vá­lasztójogi-paktum körül felhullámzott válság, követte ezt a Bokányi—Markó-aiiér, amely után most uj meglepetés következett: a pártvezetőség egyik tagja lemondott. Tarczai Lajos, a szociáldemokrata párt ügy vezető­titkára, a párt vezetőségének tagja,.szomba­ton Írásban bejelentette mind a két tisztsé­géről való lemondását, mellékelte a lemon­dás terjedelmes indokolását is, mely a leg­közelebbi vezetőségi ülésen kerül a párt in­téző-fóruma elé. Hát ez az az ügy, mely állítólag legújabb válsága ennek a párt­nak. Hogy válság-e igazán a lemondás, vagy egy jelentőség és súlyosabb következ­mények nélkül járó ügy, azt az események igazolják majd. Huszonnyolc éves, okleveles középiskolai tanár Tarosai Lajos, akit 1908-ban válasz­tottak á- pártvezetőségbe.' Bőgőiéi tanító korában tünt fel. Batthyány Ervin gróf szabadiskolájában tanította a vasmegyei apró magyarokat, de csak rövid ideig tanít­hatta, mert radikális nézeteit veszedelmes­nek találta a jó tuladunai klerikálizmus. Az iskolát bezáratták s Tarczai fölment Buda­pestre s a fuvarozó-munkások titkára lett. Itt titkároskodott, amig harmadfél év előtt pártvezetőnek nem választották. Népgyűlése­ken, a párt budapesti és országos akcióiban jelentős szerep jutott neki. Szónoki képes­ségei kedveltté tették a munkásság előtt. Most lemondott Tarczai. Hogy mondott le, mért mondott le, minő körülmények birták erre a súlyos lépésre, azt a következőkben mondta el: — Az egész egyenetlenség Alpári Gyula ki­zárásával kezdődik tulajdonképen. Alpári Gyula uton-utfélen rágalmazta a pártot, ki kellett tehát zárni. Én, mint párttitkár és vezetőségi tag, szintén harcoltam a kritikának azon módja pllen, amelylyel Alpári élt. De kifejezésre jut­tattam — a párton belül — azt a fölfogásomat is, hogy a. pártot érintő rágalmaknak csakis ügy tudjuk elejét venni, ha a párt szerveiben biztosítjuk a kritika szabadságát, — ha a párt­rezetőség nemcsak arra törekszik, hogy a párt­tagok tartsák be a pártfegyelmet, hanem maga Is a pártszervezeti szabályok alapjára helyez­kedik. — Alpári mozgolódásainak, amelyet kivétel aélkül mindenki elitélt és helytelenített, az adott súlyt és erőt, hogy az Építőmunkások Országos Szövetségéből kivált szakmák — köve­tők, útépítők, cementesek—melléje állottak. A pártvezetőség maga is belátta, hogy a párt ér­dekében helyes és célszerű lenne az épitőmunkás­szövetség és a kebeléből kivált szakmák között a békét létrehozni. Legelőször annak érdekében történt kisérlet, hogy a szövetségben készülő na­gyobb baj kitörését meggátoljuk. A pártvezetőség meg is kezdte a békitést azzal az elhatározással, hogy a döntés jogát föntartja az illetékes testület­nek, a szakszervezeti választmánynak, mert szak­mai dolgokban kizárólag az dönthet. Legnagyobb meglepetésemre a határozattal épen ellenkező történt. A párt hivatalos lapja . minden párt­vezetőségi előzetes hozzájárulás nélkül az építő, munkás-szövetség vezetőinek pártjára állott. Én a pártlap állásfoglalásával szemben követel­tem, hogy egyrészt a pártvezetőség e tisztán szakmai kérdésben maradjon semleges mind­addig, mig a szakszervezeti választmány ha­tározatot nem hoz, — másrészt, hogy minden­kivel szemben a pártalkotmány alapján jár­jon el. — Ezzel szemben az történt, hogy az épitő­munkás-szövetség minden kihallgatás nélkül, datáriális uton kizárta a budapesti kőmives­esoport vezetőit és olyan eszközöket használt, amelyek ellenkeznek, fölfogásom szerint, a szocialista etikává!. Ennek alapján a pártve­zetöség, — bár szabályaink értelmében ehez DELMAGYARORSZAG nincs joga, — kirekesztette a budapesti párt­bizalmiférfi-testületből, mely ugy viszonylik a vezetőséghez, mint a parlament a kormányhoz, — a kőmives-csoport kizárt tagjait. Azonkívül mindazokra kimondotta a pártból való kire­kesztés következményét, akik a kizárták mellé állanak. Ebben az eljárásban pártunk érde­keinek súlyos megsértését láttam, levontam a konzekvenciákat és lemondtam. Az Alpári—Markó—Tarczai-afférnek — a lemondott szociálista vezér előadása sze­rint — ez a története, ezért dul a válság a szociáldemokrata párt kebelében. Uörhenyjárváoy Bártfán. — Riadalom a vendégek között. — (Saját tudósítónktól.) Bártfa-fürdőben a mult héten még ketézérnyolcszáz fürdőven­dég sétált a jegenyék alatt, ma már csak hatszáz nyaraló van és ezek is a pályaud­varon várják a vonat indulását. A bakk­járványnál sokkal komolyabb veszedelem­ben forog a kies Bártfa: a szomszédos Hosszúrét községben kanyaró- és vörhenyjár­vány pusztít és a betegség átcsapott Bártfára is. Hosszúrétről szerzi be a fürdő tej-és vajszük­ségletét és a megfertőzött élelmiszerektől már többen megbetegedtek. A fürdő leg­nagyobb szállodájában, a Széchenyi-szál­lóban egy hétig feküdt egy sarlach­ban megbetegedett leány és meg is halt. A zsúfolásig megtelt hotelben semmi óvóin­tézkedés nem történt, amig a sarlach-beteg ott halódott, a többi. vendégek, többnyire budapesti családok, teljesen ki voltak szol­gáltatva a betegségnek. A bártfai járvány hátborzongató képét festi az ottani közigaz­gatásnak és az orvosi lelkiismeretlenségnek. A belügyminisztérium ma reggel táviratilag utasította Szathmáry fürdőbiztost, hogy a legszigorúbb intézkedéseket könyörtelenül foganatosítsa, a szörnyű betegség meggát­lására, Eperjesről jelentik: Hosszurét bártfai járásbeli községben a kanyaró és vörheny járványszerü­leg föllépett és mintegy negyven megbetegedést jelentettek be. A szomszédos Bártfa-fürdőn, ahol a hosszurétiektől tejet és vajat vásárolnak a fürdővendégek, az, inficiált vajtól már több meg­betegedés történt. A bártfai Széchenyi-szállodát, hol egy budapesti ügyvéd leánya vörhenyben meghalt, a hatóság kiüríttette. Bártfáról jelentik: A bártfai Széchenyi-szál­lodában halt meg augusztus 7-;én vörhenyben Béry dr budapesti ügyvéd Márta nevü tizen­négy éves leánya. A szálloda igazgatónője a bártfai járvány következő szenzációs részleteit mondta el: — Nem felel meg a valóságnak az a hír, hogy a hatóság a szállodát becsukatta. Annyi igaz, hogy a nyaralók menekülnek Bártfáról: a hotel, ahol egy hét előtt' kilencvenegy csa­lád lakott, ma majdnem üres. Nehéz napokat éltünk át, a szállodában halálos betegen fe­küdt a kis Béry Márta, a legragályosabb vörhenyben és a beteget a bártfai hatóság példátlan nemtörődömsége folytán nem lehe­tett elkülöníteni. A vörhenybeteg szobájának egyik ajtaja egy erkélyre, a másik azonban a folyosóra nyílott, ahol harmincegy szoba van sorjában. Ezek a szobák mind ki voltak adva. Nem érdektelen, hogy Patek Jenő dr orvos, akihez Déryék vendégségbe jöttek és eleinte laktak, amikor éjszaka a beteg leány­hoz hivták, így felelt-: — Hagyjanak békél, Öreg ember vagyok, nem f utkosok éjszaka idején egy haldoklóhoz. — Már a betegség első napján összetett kézzel kértem Pateket, hogy intézkedjék a beteg elszállítása iránt, mert hatvan gyerek szaladgál a folyosón és a járvány a legrémesebb katasztrófát okoz­hatja. Az orvos elutasított. A .fürdőbiztos, Szathmáry Géza bártfajárási főszolgabíró sem hallgatott meg. így hét napig a legrettene­tesebb veszélyben forgott a zsúfolt szálloda közönsége. A járványt itt el akarják titkolni. A fürdőigazgatóság szállodájában, az Erzsébet­ben, egy hétig feküdt kanyaróban Strasser szálloda-bérlő kisleánya. A betegségről senki sem tudott. A kis leány szerencsére felépült. A Széchenyi-szállodát fertőtlenítettük, ma reggel járt itt Flatter Sándor dr járásorvos hivata­losan. A belügyminiszter e pillanatban irt át a hatóságnak és külön a Széchenyi-szálloda 15 igazgatóságának. A közönség természetesen menekül Bártfáról. Ma hatszáz vendég uta­zott el. Ennyit mondott az igazgatónő. És ebből min­den kiderül. A vörheny, a kanyaró, a hatóság tehetetlensége és ami a legsúlyosabb: a íűrdő­igazgatóság eltitkolta a járványt. Öngyilkos hadnagy. — Félt a becsületbíróság döntésétől. — (Saját tudósítónktól.) Csak a napokban dobta el az életét két fiatal hadnagy, most Marosvásárhelyen újra egy hadnagy emelte maga ellen a gyilkoló szerszámot. A golyó, amely a szivébe hatolt, azonnal megölte. Az öngyilkosságról Marosvásárhelyről a követ­kezőket jelentik: Éjjel két órakor a marosvásárhelyi Erzsébet­ligetben agyonlőtte magát Perczel Szaniszló, a huszonkettedik gyalogezred fiatal hadnagya. Az öngyilkosságot a liget kertésze vette észre, aki figyelmessé lett a lövés zajára és elindult abba az irányba, ahonnan a dörrenést hallotta. Bent a liget sűrűjében csakhamar megpillantott egy földön fekvő alakot, akinek a homlokából pa­takzott a vér. A kertész azonnal telefonált a rendőrségre, ahonnan az inspekciós tisztviselő a helyszínére sietett és amikor látta, hogy az öngyilkos katonatiszt, értesítette a honvéd­kaszárnya inspekciós.át. Innen kijött egy had­nagy és egy kirendeltség és a hadnagy a ha­lottban felismerte bajtársát, — Perczel Szaniszlót. A rendőrorvos konstatálta, hogy a szolgálati revolverrel ölte meg magát. A golyó a szivébe hatolt és nyomban halált okozott. Az öngyilkos hadnagy mindössze huszonhároméves volt. Per­czel Dezsőnek közeli rokona. Tettének okául boldogtalan szerelmet emlegettek. Ma regge1 kitűnt, hogy egészen más indító oka volt a hadnagynak tette elkövetésére. Becsületügyi eljárás volt ellene folyamatban és ma délelőtt meg is érkezett Kolozsvárról az ügyében delegált hadbíróság. Ma kellett volna jelentkeznie a fiatal had­nagynak a bírósága előtt. Ellenben — ugylát­szik — félt az ítélettől és maga ítélt maga fölött. A szerencsétlen véget ért tiszt halála Marosvásárhelyen nagy szánalmat kelt. Holt­testét beszállították a csapat kórház halottas­házába. Holnap temetik. Huszonöt év előtt. * 1885 augusztus lí. - A francia kolera bűnösei. =» A nagy déléurópai kolera, amely Spanyol­ország és déli Franciaország népét pusztí­totta, kezdte lassan erejét veszíteni. Száz­ezrek estek áldozatául a járványnak, nagy virágzó falvak váltak néptelenné és szomo­rúan, siralmasan terültek el a sirkeresztes temetők ott, ahol néhány hónappal ezelőtt még érett a kalász. Egy bécsi lap augusztus 11-én hosszú, szenzációs cikket közölt a dél­franciaországi koleráról. Szemtanuk és ki­csempészett levelek alapján leleplezéseket közölt arról a rendszerről, amelynek köszön­hető, hogy a spanyolországi kolera ilyen borzalmas erővel Franciaországra is átcsa­pott. A bécsi lap megvádolja a francia határ­őröket, azzal, hogy a Spanyolországból me­nekült hajóknak utat engedtek, folytatták a csempészést és a francia hatóságok rendel­kezéseit figyelembe se vették. Azzal a hatal­mas váddal lép föl, hogy a sok százezer ko: lera-hálott a francia hatóságok lelkiismeretét terheli. A vesztegzárat föloldották, a segélyakció megindult és a tekintélyes bécsi lap fölhívja a francia kormányt, hogy tekintettel a sa­ját közegeinek bűnös mulasztásaira, most kettőzött erővel munkálkodjanak Délfrancia­ország regenerálásán.

Next

/
Oldalképek
Tartalom