Délmagyarország, 1910. augusztus (1. évfolyam, 61-84. szám)

1910-08-10 / 68. szám

1910 augusztus 10 DÉL MAGYARORSZÁG 13 havi fogházzal és négyszáz korona pénzbüntetéssel sújtotta. A vádlottak részéről bejelentett semmiségi panaszokat ma délelőtt tárgyalta a királyi Kúria szüneti tanácsa Horváth Jenő tanácselnök elnöklésével. Tarnai/ János kúriai biró ismertette az ügyet, a vádat pedig Pongrácz Jenő koronaügyész képviselte. Bosznics Miklóst Weisz Ödön dr védte. A pörbeszédek után a Kúria az összes semmiségi panaszokat elutasította és az esküdtbíróság ítéletét mindenben helybenhagyta. § Tolvaj cselédleány. Szemérmetlen ós merész módon lopta meg ez óv elején három gazdáját Buta Paraschiva huszonegy éves budapesti, többszörösen büntetett cselédleány. Lopott cselédkönyvekkel állott mindig szolgálatba és egy-két napi szolgálat után összeszedett gazdájától mindenféle ingóságot, meg pénzt és azzal odébb állott. Január huszonhetedikén Rákosligeten szolgált Reinitz Vilmosnál, akitől nyolcszázhét koronát lopott. Szökése után a VII. kerületi rendőrségnél járt egy cselédkönyv kiadása miatt; eközben azonban észrevette, hogy a rendőrkapitány Íróasztalán egy Jeremiás Olga névre kiállított cselédkönyv van. Egy őrizetlen pillanatban elemelte a rendőrkapitány asztaláról ezt a könyvet ós beállt vele január huszonkilencedikén Csillag Ferencnéhez, akitől még azon az éjjelen háromszáznyolcvanhat korona értékű ruhaneműt lopott el. Ugyanonnan még egy cselédkönyvet is lopott, amelylyel Romberger Lipóthoz szegődött el, akitől február tizenkilencedikén négyszáz korona értékű ingóságot lopott. Az eltulajdonított ruhanemüeket, ingóságokat ós készpénzt nagyrészt Stiglicz Lipót tizenkilenc éves szabósegédnek és anyjának, Stiglicz Ignácnénak adta át, akiknél lakott, amikor hely nélkül volt. A tömeges följelentés folytán a detektívek három ártatlan cselédleányt állítottak elő, amíg nagysokára sikerült a valódi tolvajt kézrekeriteni. Buta Paraschivával együtt letartóztatták Stiglicz Lipót orgazdát is. A budapesti törvényszék szüneti tanácsa Nedeczky Géza elnöklésével ma tárgyalta ezt az ügyet. A vádat Hérics Tóth királyi ügyész képviselte. Több tanúnak és a sértetteknek kihallgatása után a bíróság Buta Parascliivát másfél évi börtönre, Stiglicz Lipótot pedig tizennégy napi fogházra Ítélte. Stiglicz Ignácnét, aki ellen semmiféle bizonyíték sem merült föl és a vádlottak sem vallottak ellene, a bíróság fölmentette. KÖZGAZDASÁG (—) Milliós fizetésképtelenség a bécsi tőzsdén. A Bollák József reichenbergi gabonakereskedő-cég, amelyet a legelőkelőbbek egyikének ismertek, ma beszüntette fizetéseit. A fizetésképtelenség, amely a déli tőzsdén nagy feltűnést és megdöbbenést keltett, összefüggésben áll a Julius Beer-cég minapi fizetésképtelenségével. A Pollák-cég fizetésképtelenségében a budapesti vállalatok is, főleg malmok, mintegy négyszázezer koronával vannak érdekelve. Oka a nagy fizetésképtelenségnek az, hogy Pollákék következetesen haussera spekuláltak, holott a tendencia hónapok óta ellenkező volt. A reichenbergi Pollák-céget Bécsben Poliák Henrik képviseli, aki első börzetanácsos. A passzívákra egyáltalán semmi fedezet nincs. (—) A Pacifie-vasut forcjalnia. Montrecilból táviratozzák;: A Kanada—Pacific-vasut igazgatósága mai gyűlésén, a junius harmincadikán befejezett félévre 2°/o-os osztalékot állapított meg az elsőbbségi részvények és 3l/2°/o-os osztalékot a rendes részvényekszámára.Továbbá elhatározták, hogy egy további összeg, mely VaVnak felel meg s a földeladások jövedelmének kamataiból származik, a rendes részvényekre kifizettessék. A lefolyt üzletév 27,258.728 dollár fölösleget mutat ki, amelyből 900,000 dollár a hajófelujitási alap és 80,000 dollár a nyugdijalap számára utaltassák ki, ugy, hogy az osztalékok számára 26.278,728 dollár áll rendelkezésre. Az összes osztalékok kifizetése után 13,896.616 dollárt számlára visznek át. (—) A szegedi sáskák. Szeged város tanácsa felhívta a rendőrséget, hogy külterületi közegeivel szedesse össze a szikes talajú legelőkről az összes található sáskákat. A rendőrség eleget tett a felhívásnak ós az összeszedett másfél üveg sáskát a tanács elé terjesztette, avval a jelentéssel, hogy az Alsótanyán egyáltalán nincs sáska. Szeged város egész területe sáskamentes, ami örvendetes jelenség s még örvendetesebb, hogy ezt a vidéket már évek hosszú sora óta elkerüli a sáska. A másfél üveg sáskát is csak sok napi keresgélés után lehetett összeszedni a felsőtanyai szikes talajú legelőkön. (—) A vaströszt felé. A német vaskartell már évek óta vajúdik és hónapról-hónara más a helyzet a német vaspiacon. Egy ideig fejetlenségre mutatott ez a nyugtalanság, de ma már kissé mélyebb betekintés is lehetséges. A német vasmüvek az eltrösztösödés felé haladnak és ez a folyamat ujabban egy negyedik kristályosodási központhoz jutott. Eddig a száznyolcvan millió márka alaptőkéjű Kruppmüvek, a százötvenhat millió márka alaptőkéjű Gelsenkirchener Bergwerk-Gesellschaft és a százmillió márkás alaptőkével dolgozó Pliönixmüvek voltak a központok. Ezekhez most egy uj százmilliós alaptőkéjű vállalat járul. Augusztus 10-én fuzionál a Deutsch-Luxenburgische a Dortmunder Unionnal. Az uj vállalat mérveire nézve érdekes, hogy a feketeszéntermelése nagyobb, mint hazánké, nyersvast.ermelóse szintén meghaladja a magyarországit. Ez a négy központ fogja a kisebb német vasmüveket felszívni ós egy hatalmas trösztben egyesíteni. Az uj tröszt vertikális trösztnek készül, üzeme kiterjeszkedik a vasgyártás ós vasfeldolgozás minden terére. (—) Az olasz lutri. Olaszországban még mindig dühöng a kis lutri. Hogy a lutri milyen jó üzlet, azt a legvilágosabban azok a számok bizonyítják, melyek az olasz lottó mult évi eredményéről számolnak be. Eszerint az olasz államkincstárnak a mult évben negyvenhat és félmillió lira tiszta jövedelme volt a kis lottóból. Ez összeghez a legtöbbel a nápolyiak járultak. (—) A Gresham uj biztositó-társasága. A Gresham életbiztosító-társaság legutóbb Londonban tizenkétmillió korona alaptőkével uj tűz- ós balesetbiztosító-társaságot alapított. Az uj intézet legközelebb már Magyarországon is megkezdi tevékenységét, természetesen a Greshammal kapcsolatban. Érdekes, hogy az 500,000 font sterling részvénytőkét háromszorosan is túljegyezték. REGÉNYCSARNOK. Urunk Jézus és szent Péter. Irta: Lagerlöf Selma. Akkoriban történt, midőn az Ur Jézus és szent Péter ép visszatértek a paradicsomba, miután a szomorúság hosszú évein keresztül a földön vándoroltak és sokat szenvedtek. Könnyű elgondolnunk, micsoda öröme volt ez szent Péternek. Könnyű elgondolnunk, hogy más a paradicsom hegyén üldögélni s el-elnézegetni a földre, melyet koldusrongyokban jártunk be házról-házra. Más a paradicsom pompás kertjeiben sétálgatni, mint bolygani lenn a földön s nem tudni, födél alá kerülünk-e a viharos éjszakában, avagy kénytelenek leszünk-e éji hidegben, sötétségben az országutat róni. Gondoljuk csak el, micsoda öröm ilyen utazás után az igazi helyre érni. Útközben bizony nem mindig volt szent Péter bizonyos arról, hogy minden jó véget ér. Nem állhatta meg, hogy néha ne kételkedjék, ne nyugtalankodjék, mert szent Péternek majdnem lehetetlen volt megértenie, mire való hurcolni a súlyos földi létet, ha Urunk Üdvözitőnk ura a világnak. Most immár nem lepi meg többé s nem kínozza szivét a vágyakozás. Elhihetjük, hogy örült ennek. Most szinte nevetni tudott azon, mennyi szomorúságot viseltek el az Úrral kettesben s milyen kevéssel kellett megelégedniök. Egyszer, amikor már oly rosszul ment a soruk, hogy azt hitte, nem birja tovább, az Ur odaszólt neki s elindult, hogy egy magas hegyre kapaszkodjék. Egyetlen szóval nem mondta, mi dolguk lesz odafönn. Elmentek a hegy tövében fekvő városok mellett, el a magasban levő kastélyok közelében. Följutottak a majorokig, pásztorkarámokig és maguk mögött hagyták az utolsó favágó kőbarlangját is. Végre elértek oda, ahol a hegy csupaszon, fa és növényzet nélkül áll s ahol egy remete épített kunyhót, hogy ínséges vándoroknak segítségére lehessen. Majd eljutottak a hómezőkre, hol mormoták aluszszák téli álmukat s még följebb & zordonul összetorlódott jégtömegekhez, hová a zerge is alig fór. Itt fönn az Ur egy vörösmellü madárkát talált, amely megfagyva hevert a jégen. Fölszedte a kis pirókot és zsebre vágta. Szent Péter emlékezett, hogy akkoriban nagyon fúrta oldalát a kíváncsiság, vájjon nem az a kis madár lesz-e ebédjük. Hosszan vándoroltak a csúszós jégtáblákon. Szent Péternek ugy látszott, hogy sohasem jártak közelebb a halál birodalmához. Halálosan fagyos szól zúgott körülöttük, halálosan sötét köd burkorta be mindkettőjüket ós se közel, se távol semmi élő. Pedig még nem jutottak tovább, csak a hegy derekáig. Itt szent Péter megkérte az Urat, engedje vissza. — Még nem — mondta az Ur. — Mutatok valamit, ami erőt ad neked minden baj ellen. Vándoroltak tovább, ködön, fagyon keresztül, mígnem egy végtelenül magas fal elé értek» amely utjukat állta. — Ez a fal körülfutja az egész hegyet — mondta az Ur. — Egyetlen pontján sem hághatsz rajta át. Ember nem láthat abból semmit, ami mögötte van, mert itt kezdődik a paradicsom, itt laknak a boldog halottak s innen föl az egész hegylejtőn. Szent Péter nem állhatta meg, hogy kétkedve ne nézzen az Úrra. — Ott benn nincs fagy és nincs sötétség, mint itt — folytatta az Ur. — Odabenn zöld nyár virul és tiszta fény, napok, csillagok ragyognak. De szent Péter nem hitte. Erre az Ur fogta a madárkát, melyet előbb a jégmezőn talált, hátrahajolt s keresztüldobta a falon, hogy az épp a paradicsomba esett. Nyomban rá szent Péter ujjongó, vidám csicsergóst hallott és fölismervén a pirók hangját, fölöttébb elcsodálkozott. Az Úrhoz fordult s szólt: — Engedd meg, hogy újból visszatérjünk a földre s elszenvedjek mindent, amit elszenvednem kell, mert most látom, hogy igazat mondtál s van egy ország, hol a halált az élet legyőzi. Leszálltak a hegyről s újból megkezdték vándorútjukat. Évek során át nem láthatott szent Péter a paradicsomból semmit, csak bolyongott egyre s vágyakozott a falmögötti tartomány után. Most végre ott volt, nem kellett epekednie; egész napon át telt marokkal meríthette a mennyei örömök ki nem apadó forrásait. De alig volt szent Péter a paradicsomban két hétig, az történt, hogy egy angyal jött az Ur széke elé, hétszer meghajolt s jelentette, hogy nagy bajnak kellett szent Péterrel esnie. Mert nem akar sem enni, sem inni, a szeme kivörösödött, mintha sok éjszakán át nem aludt volna. Ezeket hallván az Ur, fölemelkedett s ment. hogy megkeresse Pétert. Messze, a paradicsom legszélső határán akadt rá. A földön feküdt az öreg, mint aki túlságosan elfáradt arra, hogy fölálljon. Ruhája meg volt szaggatva s a fejére hamu volt hintve. Az Ur pedig ily szomorúnak látván szolgáját, leült melléje a földre s beszélt hozzá, mint ahogy a földi bánatok tanyáin való vándorlás közben tette volna. — Mi szomorította el lelkedet ennyire, mondd szent Péter? — kérdezte az Ur. Azonban szént Péter nem tudott felelni, a fájdalom annyira elöntötte lelkét. — Mi szomorította el lelkedet ennyire ? — kérdezte az Ur másodszor. Ahogy az Ur megismételte kérdését, szent Péter levette fejéről aranyos koronáját s az Ur lábai elé vetette, mintha azt akax-ná mondani, hogy ezentúl többé nem kiván részt a tiszteletből és dicsőségből. Az Ur megértette, hogy szent Péter nagyon is kétségbe van esve s nem tudja, mit cselekedett. Ézért nem mutatott haragot. — Végre is meg kell mondanod, mi kinoz — szólt épp oly szelíden, mint előbb, s hangjában még több szeretettel. De most már fölugrott szent Péter s ekkor látta az Ur, hogy az öreg nemcsak szomorú, hanem haragos is. Ökölbe szorított kézzel ós szikrázó szemmel ment az Ur felé. — Bocsáss el engem szolgálatodból — mondta szent Péter. — Egy napig sem maradhatok a paradicsomban. Az Ur csöndesitette, amint ezt a földön i gyakran meg kellett tennie, ha szent Pétert elfogta a méreg. — Nem bánom — menj, de előbb meg kell mondanod, mi van itt ellenedre. — Csak annyit mondok, hogy különb juta lomra vártam, amikor odalenn a földön veled együtt ezerféle nyomorúságot elszenvedtem — pattogott szent Péter. Az Ur pedig látta, hogy szent Péter lelke tele van keserűséggel, s nem érzett neheztelést.