Délmagyarország, 1910. augusztus (1. évfolyam, 61-84. szám)

1910-08-06 / 65. szám

1910 augusztus 6 DELMAQYAROR5ZAG 5 teget kezelnek, kérik, hogy kísérletezés céljaira küldjön az Ehrlich-Hata 606 preparátumból és biztosítják professzort arról, hogy a szert csakis a kórházban fogják használni és az oltások eredményéről esetröl-esetre értesíteni fo<rják. Ehrlich professzor remélhetőleg nem is fog kitérni a kórház kérése elől és remélhetőleg rövid idő múlva már a biharmegyei közkórházban is áldani fogják a betegek Ehrlich prol'eszszor nevét. Temesvároit e hó hetedikén, vasárnap délelőtt tizenegy órakor a városi közkórházban Taenzer Ernő dr fogja az ,.Ehrlich-Hata 6Uö" uj antiluctikus gyógyszer alkalmazásáról Frankfurtban és Berlinben szerzett tapasztabitait ismertetni. A kísérletezésekre kiszemelt betegeket ez alkalommal be fogja oltani Taenzer dr. Csak orvosok és gyógyszeré' szek lehetnek jelen a beoltáson. Taenzer Ernő dr az elért gyógyeredményekröl a következő szakgyülésen, e hó tizenötödikén délelőtt tizenegy órakor fog a beoltott betegek bemutatásával beszámolni. Budapesti detektívek Szegeden. — Kihallgatások a Csillagbörtönben. — (Saját tudósítónktól.) Rejtélyes btinügyben folytat a budapesti rendőrség nyomozást, melynek szálai, ugylátszik, behálózzák az egész országot. A nyomozás súlypontja Szegedre irányul, ahova nap-nap után jönnek a budapesti detektívek abból a célból, hogy kihallgatásokat folytassanak s azokról jegyzőkönyvet vegyenek föl. Arról, hogy kinek a bűnügyében folyik a rejtélyes nyomozás, nem nyilatkozott Krecsányi Kálmán, a budapesti detektivfőnök, aki szerdán járt Szegeden és a Csillagbörtönben hallgatott ki néhány országos hirii betörőt. Egyes híradások, melyek a Goldberger-ügyre céloznak a detektivfőnök szegedi tartózkodásával kapcsolatosan, minden alap nélkül valók. Valamint az sem bir határozott bizonyossággal, hogy a detektivfőnök és a budapesti rendőrségnek még két kiküldöttje, akik ma délelőtt tartózkodtak Szegeden, Endes Árpád bünügyében végezték volna a kihallgatásokat a szegedi Csillagbörtönben. Annyi tény, hogy nagyon sürgős és erélyes nyomozás folyik, azt azonban, hogy milyen ügyben, eddig még a titok leple takarja. A nyomozás szegedi részleteiről a következő tudósításunk számol be: Szerdán délelőtt érkezett Szegedre Krecsányi Kálmán rendörtanácsos, a budapesti detektivtestület főnöke, hogy a szegedi Csillagbörtönben kihallgatásokat folytasson. Azt a hirt, mintha Krecsányi a szegedi rendőrségen járt volna, Szalay József dr helyettes főkapitány a Délmagyarország tegnapi számában hivatalosan megcáfolta. Megérkezésekor Krecsányi a Csillagbörtön igazgatója, Müller Mór után tudakozódott, akit délelőtt féltizenkét órakor keresett föl. A detektivfőnök megkérte a börtön igazgatóját, engedje meg, hogy három rabot kihallgathasson. Az igazgató készséggel tett eleget a detektivfőnök kívánságának. Rendelkezésére bocsátotta az irodáját, ő maga pedig a hivatalos óra után eltávozott a börtönirodából. Krecsányi a kihallgatásokat féltizenkét óra után néhány perccel kezdte meg a börtönnek abban az épületszárnyában, ahol a vizsgálati foglyok vannak elhelyezve. Itt három országos betörőt hallgattak ki, mind a hármat nyolc hónappal ezelőtt fogták el s a letartóztatásuk óta vizsgálati fogságban vannak. A három foglyot a detektivfőnök külön-külön a cellákban hallgatta ki egyedül. Müller igazgató egynegyed három órakor tért vissza a hivatalába, akinek az őr jelentette, hogy a kihallgatások két és fél óra hosszáig tartottak. Két óra után néhány perccel távozott a detektivfőnök a Csillagbörtönből és még a délután folyamán utazott tovább. A mai, pénteki napon ismét ketten érkeztek Szegedre a budapesti rendőrségről. Bach Árpád detektív és Laki Lajos rendőrfogalmazó. Szintén a Csillagbörtön igazgatóját keresték föl délelőtt féltiz órakor. A budapesti rendőrségnek eme két ujabb kiküldöttje azonban már más rabokat hallgatott ki, azok közül néhányat, akik a börtön épületében levő törvényszéki fogdában vannak. A bűnügy tehát nagyon széleskörű lehet s épen ez az oka annak, hogy a legnagyobb titokban tartják. A Dclmagyarország munkatársa ma fölkereste Müller Mórt, a Csillagbörtön igazgatóját, aki így nyilatkozott: — Megfelel a valóságnak' a Délmagyarország-nak az az értesülése, hogy Krecsányi Kálmán szerdán két és félóra hosszáig tartó kihallgatásokat folytatott a Csillagbörtönben. Három vizsgálati foglyot halgatott ki. Ma délelőtt szintén e célból járt nálam két ur a budapesti rendőrségről: Bach Árpád detektív és Laki Lajos rendőrfogalmazó. Hogy mennyi ideig tartott a kihallgatásuk, azt nem tudom. Arról pedig, hogy miféle bűnügyben folytatnak vizsgálatot, tudomásom nincsen, nem is érdeklődtem iránta, mivel észre, vettem, hogy Krecsányi rendőrtanácsos ur az egészet a legnagyobb titokban óhajtja tartani. Így tehát azt sem mondhatom meg, hogy kik a kihallgatottak, mert először erre egyrészt fölhatalmazásom nincs, másrészt pedig a nevek eiárulásával nem akarnék a vizsgálat elé vágni. Ki tudja, hogy kik az érdekeltek ebben a rejtélyes ügybenV Öngyilkos urlovas. (Saját tudósítónktól.) A turfszenvedély és lóversenyjáték áldozatául esett ma délelőtt egy fiatal huszárhadnagy, aki nagy veszteségei fölött való kétségbeesésében Bécsben a Favoritenstrassen levő lakásán szivenlőtte magát és nyomban meghalt. A szerencsétlen véget ért katonatiszt, Goldschmidt Károly huszárhadnagy, a második szánni huszárezredben szolgált. Goldschmidt mindössze néhány éve hódolta lóversenysport szenvedélyének. Aktiv részt akkor kezdett venni, amikor megvette Herzog Mór báró Edömérjét, melylyel sikerült is több versenyt nyernie. Három évvel ezelőtt lovagolt először urlovas-versenyekben Alagon s igen ügyes lovasnak bizonyult, aki előtt szép urlovas-karrlér állott. Leginkább saját lovát lovagolta akadályversenyekben és snájdigosságával csakhamar rokonszenvet keltett maga iránt a publikum körében. A fiatal sportsman még csak mindössze huszonöt éves volt s az utóbbi időben minderösebben kezdett játszani. Különösen a most folyó kottingbrunni meetingen voltak nagy vesztesé, gei, melyek fedezésére sehogy sem tudott pénzt keritení. Minden reménysége abban volt, hogy Edömérrel sikerül egy versenyt nyernie és akkor a dijból majd rendezi adósságát. A sors azonban következetesen üldözte a szegény hadnagyot, mert valahányszor lova futott, vagy kitört, vagy elbukott, de a pályán simán nem ment keresztül. A tegnapi kottingbrunni Akadályversenyhandikapben is részt vett Edömér Healy zsokéval a nyergében és ugylátszott már, hogy sikerül megszaladnia ellenfeleitől, de az utolsóelőtti gátnál kitört ós ezáltal elvesztette a versenyt. Goldschmidtnak nagy reménysége volt a lova tegnapi futásában és erősen meg is fogadta. Amikor elvesztette a versenyt, elsápadt és szótlanul elhagyta a versenyteret. Egész éjjel az utcán barangolt és csak hajnaltájban tért 'akására. Az öngyilkosságra már régebben elkészülhetett, mert a lakásán találtak anatómiai táblákat, amelyeken a legalaposabban kitanulmányozta a szív fekvését. Goldschmidt hazaérkezése után felöltözve a tükör elé ült és pontosan a szivének irányozva Browning-revolverét, agyonlőtte magát. A golyó jól talált. A szerencsétlen huszártiszt holtan a földre bukott. Itt találta meg vérében tisztiszolgája, aki a lövés zajára gazdája szobájába rohant. Goldschmidt Károly halála sportkörökben nagy megdöbbenést keltett. Mindenütt mély részvéttel vannak a szimpátikus fiatal huszártiszt iránt, aki jobb sorsot érdemelt volna. Az elhunyt sportsman színei: fehér, kck csikókkal. Tragikus haláláról nyomban értesítették fölöttes katonai hatóságát, mely kíméletesen tudattá gyászhírt az öngyilkos huszártiszt özvegy édesanyjával. Jaj, az egyetem! (Történik a minisztériumban. A tanácsos ur nagyon dühös és behivatja a titkárt.) A tanácsos : Mégis csak felháborító, hogy ez a sok élhetetlen város deputációzik, memorandumozik, sir, könyörög és mind a miniszterhez szaladgál és esdekel az egyetemért, mintha a miniszter tehetne értük valamit. A titkár : De méltóságos uram . . . A tanácsos : Ugyan kérem, ne dadogjon. Hát majd felvilágosítom. Nagyon tévednek, ha azt hiszik, hogy a miniszter tehet valamit az egyetemekért. A miniszter rám sózta az egyetemeket, ugy mint egy közönséges aktát, vagy tanáráthelyezési kérvényt és azt mondta, hogy csináljak ezzel a rongyos egyetemmel, amit akarok. A miniszter urnák nem is lehet beleszólása az egyetemi kérdésbe, mert már minden városnak, sőt minden tanyának kötelező Ígéretet tett és így, ha a végén szidni fogják, az összes szidalmakat reám hárítja. Ugye ez kedves ? A titkár: De méltóságos uram, miért nem adjuk már oda valamelyik városnak az egyetemet? A tanácsos: Mert én majd megmutatom ezeknek a smucig városoknak, hogy mégis én vagyok az ur. A miniszterhez tudnak deputációt küldeni és hozzám nem? Az én nevem még egyszer sem fordult elő a napilapokban ! Majd megmutatom én azoknak a nyomorult városoknak. A titkár: Hogyan? A tanácsos: Hát csak annyit mondok, imáakőzzék minden város, hogy ne ő kapja az egyetemet. A titkár: Hogy ne kapja? A tanácsos: Igenis, hogy ne kapja. Mert. annyi pénzbe még egyetem nem került, mint amennyibe ez fog kerülni. Az a város, amelyik az egyetemet kapja, biztosan tönkremegy. A titkár: Nem értem ! A tanácsos: Hát értse meg, maga tökkelütött. Hát maga nem olvas újságokat? Maga nem olvassa a városok közigazgatási rovatát? Mindennap egy más város hoz áldozatokat az egyetemért. Tudja, olyan előáldozatokat. Az egyik okos kis város azt mondja : Teszek százezer koronás alapítványt városunk jövendő egyetemi hallgatói számára. Ha megkapjuk az egyetemet, az megéri a százezer koronás áldozatot. A kormánynak ez imponálni fog. Ha pedig nem kapjuk, akkor az alapitvány tárgytalan. A titkár: Már értem ! Erre a másik város, hogy alul ne maradjon, kórházalapitványt tesz. A harmadik könyvtáralapitványt. A negyedik menza-alapitványt. Az ötödik megigéri, hogyha megkapja az egyetemet, kikövezteti az egész várost. És már előre megkezdi a kövezést. A tanácsos: Na látja! És úszik a pénz. Az előáldozatok sokba kerülnek. A városok pedig örökké egymást akarják túllicitálni és milliókat dobálnak ki az egyetem reményében. Hát csak dobálják. Nem kár értük! Ez az egyetem arra jó, hogy legalább a városok szépüljenek. Mi okosak vagyunk. Kitapasztaltam, hogy az egyetem a legjobb csalétek. A titkár: És a végén melyiknek adjuk az egyetemet? A tanácsos : Egyiknek se! Mert addigra ezek a városok annyit áldoztak az egyetemért és annyira elszegényednek, hogy nem bírják el az egyetemet. Majd én megmutatom ezeknek a városoknak, hogy ki a ravaszabb, ők-e, vagy pedig án! —lassa.