Délmagyarország, 1910. augusztus (1. évfolyam, 61-84. szám)

1910-08-04 / 63. szám

1910 augusztus 4 D£LMAGYARORSZAG 11 SZÍNHÁZ. MŰVÉSZET * A Vigszinpad műsora. A szegedi kabaré e heti slágere a Faun és a Nimfa cimü szen­zációs muíaivány, amelyet a hires Professzor Burghardt mutat be három szereplővel. A nagy­hatású, bámulatos mitológiai jeleneten kivül megérdemelt sikere van A fürdőkádban cimü bohózatnak, amelyet K. Hegyi Lili, Pálffy Ma­riska és Földes Dezsi játszanak el. Vágó Géza és Badó Sándor szellemes kupiéin ésabrilliáns artista-mutatványokon kivül több értékes száma van a kabarénak. * Mariházy társulata Makón. Mariházy Miklós, a kecskeméti szinház igazgatója tegnap bejelentette a makói szinügypártoló-egyesület elnökségének, hogy e hó huszadikán megkezdi Makón hat hétre terjedő szinielőadásait. Egy­ben jelentette Mariházy Miklós azt is, hogy társulatát a legjobb erőkkel szaporította. A társulat titkára már a napokban Makóra megy és megkezdi a bérletek gyűjtését. * Kapuzárás a nagyváradi színkörben. Vasárnap volt az utolsóelőtti előadás a nagy­váradi színkörben. Valószínű, hogy a rosz­szul épített színkörben a szünet után nem is fognak többé előadást tartani. A va­sárnapi bucsuest alkalmából meleg ovációk­ban részesítette a közönség Hajnal Györ­gyöt, aki a temesvári társulathoz szerződött el. Hires szerepét, a Wallenstein hadnagyot ját­szotta a Tatárjárásban. Az aréna zsúfolásig tele volt. A közönség több ízben percekig tap­solta a népszerű művészt. •— Hasonlóképen szeretettel búcsúztatta el a publikum Bartkó Etelt, aki igen kedves emlékeket hagyott Nagy­váradon. Temperamentuma, intelligenciája ujabb szép sikerekkel kecsegtetik. — Rendkívül me­leg ünneplés járt ki a Tatárjárás előadásán Fenyő Emilnek is, akinek izmos tehetsége a nagyváradi színpadon bontakozott ki. — Hétfőn volt a kapuzárás az arénában. A karszemélyzet jutalomjátékára a Pálinkát adták. Fehér Gyula, a kolozsvári Nemzeti Szinház drámai hőse, a nagyváradi közönség kedves ismerőse lépett föl vendégképen s klasszikus játékával viharos tetszést aratott. * A bajai szinház. A bajai színházban köze. pes érdeklődés mellett működik Krémer Sándor társulata. A társulat elég jó, a műsor is válto­zatos, a közismert uj operetteket sorra mutat­ják be. Szerdán az * Arany virág"-ot játszották Peterdi Etel jutalomjátékául. Csütörtökön a „Gésák", pénteken félhelyárakkal „Luxemburg grófja", szombaton „Cigánybáró", vasárnap dél­után „Hófehérke", este a „Csöppség" van mű. soron. * Krecsányi Ignác és a nyugdíjas színé­szek. A temesvár—budai színtársulat érdemes igazgatója nemcsak színpadi működésével szol­gálja a magyar színészetet, hanem azzal a lel­kes munkával is, amelyet a magyar színészek egyeteme érdekében a Szinészegyesületben ki­fejt. így Ő volt az, aki a belépő-jegyek után szedendő százalékok eszméjét fölvetette és ke­resztülvitte, amiért is most számos nyugdíjas nevében Fehérvári Ottó nyugdíjas színész az alábbi levélben üdvözölte: Nagyrabecsült Igazgató Ur! Fogadja a kis­nyugdíjasok, a magam és hasonló kollegáim ne­vében ez utón hálás köszönetünket azon jótéte­ményeért, melyet eddig az érdekünkben kifej­tett és eddig is a pótjegyek szedése által oly jelentékenyén gyarapította a majd általunk élvezendő összeget. Ez sok könnyet fog felszá­rítani; e tettével is nemes szivét mutatta ki 4s áldják, áldjuk mindannyian — a Mindenható adjon hozzá erőt, egészséget. Ha a kimutatás­ban látják a Krecsányi nevet, ki mindenben előljár a színészek ügyében, ebben is követni fogják a vezért s akkor Ön is velünk együtt boldog lesz, mert elmondhatja: „Mint sok más­ban, ebben is előbbre vittem a színészet ügyét." Mi nyugdijasok pedig áldani fogjuk nemes szi­vét és Hamlettel mondhatjuk : „Nincs egyebünk jókedvünknél" s ekkor mi is boldogok leszünk. Mély tisztelője Fehérvári Ottó, Szentendrén. * Magyar művészek Osatendében. őfel­sége nyolcvanadik születésnapját az osztendei Kursaal zeneigazgatósága túlnyomó részben magyar és osztrák szerzők müveiből összeállí­tott nagyszabású diszhangversenynyel ünnepli meg, amelynek vezetésére Hubay Jenőt, a vi­lághírű művészt kérte föl. A műsoron Gold­mark, Hubay, Smetana, Mihalovicb, Herzfeld, Buttykay és Dworak legkiválóbb müvei szere­pelnek. E díszhangversenyben való közremű­ködésre az igazgatóság fölkérte Sándor Erzsit, a magyar királyi Operaház művésznőjét, aki Bánk-bán-ból a tiszaparti jelenetet s Hubay Kremonai hegedüs-éből a madárdalt énekli, úgy­szintén Linda nagy áriáját. A művésznő még több hangversenyben lép föl; másodszor augusz­tus 32-én. A hangversenyeket a legnagyobb érdeklődés előzi meg. x Szeged város jövő évi költségve­tése. Lázár György dr polgármester átirat­ban fölhívta Fajka János fö'számvevőt, hogy az 1911. évi városi közköltségvetést augusz­tus huszonötödikéig készítse el, hogy azt a pénzügyi bizottság és a közgyűlés rendes idö'ben letárgyalhassa. x A szigorú polgármester. Lázár György dr polgármester szerdán két szigorú rendeletet adott ki. Mind a két rendelet Völgyesy János városi gazdásznak szól, aki utasítást nyert, hogy a város tanyáira engedély nélkül ne eresz­szen be kirándulókat és a város hintóit ne adja oda azoknak a tisztviselőknek, akiknek erre nincs engedélyük. Ugy az alsó-, mint a felső" tanyai várostanyát ugyanis magánkirándulók egyszerűen szállodának használták s egyes vá­rosi alkalmazottak a város fogatait egyszerűen ingyen-fiákkernek használták. A polgármester fegyelmi vizsgálat terhe mellett tiltja meg mind a két jogosulatlan kedvezmény igénybevételét. A rendelet megjegyzi, hogy polgármesteri en­gedélylyel a város tanyái is, meg a fogatok is igénybe vehetők. x A gépészek minősítése. Az idők jelének lehet tulajdonítani a szegedi kerületi iparfel­ügyelőségnek a város tanácsához intézett mai átiratát. Az iparfelügyelőség arra kéri a taná­csot, közölje vele, hogy a városi műszaki te­lepeken foglalkozásban levő gépészeknek milyen és mekkora a kvalifikációja. Nyilván a sürü egymásután következő kazánrobbanás (legutóbb a beocsini) érlelte meg a szegedi iparfelügyelő­ségben, hogy a gépészek iskolázottságát és képesítését nyilvántartsa, Ez az intézkedés hu­mánus és szociális célzatánál fogva szimpátiát biztosit az iparfelügyelőség részére. x A Kossuth Lajos-siigárut rendezése. Szeged város tanácsának gazdasági ügyosztá­lyában szerdán tartották meg az árlejtést a Kossuth Lajos-sugárut rendezésére. A verseny­tárgyalásban tizenegy pályázó vett részt. Az eredményt csütörtökön hirdeti ki az árlejtező bizottság. A Kossuth Lajos-sugárutat az idén a kisköruttól a Damjanich-utcáig rendezik. A nagykörűiig rendes kockakövezettel látják el a sugárutat, azontúl a Damjanich-utcáig kétol­dalt kocsijáró, középütt pedig park létesül. x A fedőanyag. Szeged város közigazgatási bizottsága a makadámutak burkolására, illetve fönntartására a Guttmann báró által szállításra ajánlott zuzalék-követ rendelte meg. Roheim Károly által az ez ellen a határozat ellen be­adott fölebbezést a kereskedelemügyi minisz­ter elntasitotta. A F. M. K. E. közgyűlése. A Felvidéki Magyar Közművelődési Egyesület augusztus hó buszonnegyedikén délelőtt tizenegy órakor tartja huszonnyolcadik évi rendes közgyűlését Érsekújvár városában. A közgyűlés napirendje a következő: Elnöki megnyitó. Az ügyvezető alelnök beszámolója, Az elnökség évi jelentése és az igazgató-választmány kapcsolatos hatá­rozati javaslatai. Az egyesület számadásai és költségvetése. A nyitrai közművelődési ház épí­tési költségeire fölveendő 300,000 koronás köl­csön ügye. Az 1911. évi közgyűlés helyének meghatározása. Indítványok. A „Tisztviselő Újság", amely eddig Szabad­kán jelent meg, augusztus elsejétől kezdve Kiskunhalason fog megjelenni. A Szabadkán kiütött Dyomdászsztrájk miatt a lap mintegy két hónap óta akadályozva volt a megje­lenésben. Kiskunhalasra csak ideiglenesen he­lyezték a lapot, amelyet rövid idő múlva a fővárosba helyeznek. APRÓSÁGOK, 53 Biharmegyei suszterből milliomos. Belényes városának érdekes szenzációja van. Egy kis töpörödött emberke jött oda látoga­tóba rokonaihoz, távoli atyafiaihoz. — Stern Lajos vagyok, chicagói áruháztulaj­donos, — mondta az ismeretlen férfi. Az öregebbek hamar ráismertek. — Stern, a szombatsági suszter. Tényleg ő volt az. Ezelőtt tizenöt-hu6z év­vel vándorolt ki Amerikába, ahol szorgalmas munkájával óriási vagyont szerzett. Feleségé­vel együtt jött most haza Európába, sőt egye­nesen Belényesre, hogy rokonait kis ajándék­kal örvendeztesse meg. A rokonok állítása sze­rint százhúszezer koronát osztogatott ki a csa­lád tagjai között. A belényesiek persze nagyon kíváncsiak, hogy mikép lett a kis szombat­sági szegény suszterből milliomos és nagyon vallatják, hogy miként gazdagodott meg. Stern Lajos, Szombatság volt susztere pedig csak eny­nyit mond a kíváncsiaknak : — Dolgoztam, fiaim. De bizony itthon Magyarországon azt nem igen lehet megérteni, hogy igy milliók is tá­madhatnak. ^ Egy Hoyos gróf a iuayerlingi tragédiá­ról. Szabadka város egyik vendégfogadójának pár nap óta érdekes vendége van: Hoyos József gróf őrnagy, akinek hasonnevű nagy­bátyja azon kevesek közül való volt, akik a teljes bizonyosságot tudták Budölf trónörökös katasztrófájáról. Az egyik szabadkai lap tudó­sítója fölkereste a grófot és megkérdezte tőle, beszélt-e neki valamit nagybátyja a mayer­lingi titokról. — Igen! Sokszor siratta el a trónörököst, akivel nagyon jó viszonyban volt, de hogy mi történt azon a végzetes éjszakán, arról hall­gatott. Egyszer megkértem, hogy mondja el nekem, mi az igaz a sok szóbeszédből. A nagybátyám — jól emlékszem rá —• ezt mondta: — Nem mondhatok semmit, megfogadtam, hogy soha senkinek se szólok róla. — Én akkor esküvel Ígértem József bátyám­nak, hogy soha senkivel nem közlöm a titkot, de ő erre csak azt válaszolta: — Mit ér nekem a te esküvésed és mit ér neked a titok, ha csak a tiéd? És nem mon­dott el semmit. Pedig ha van ebben az ügyben titok, ezt ő mind legjobban ismerte. Egyszer az udvarnál is szóvá tettem. Ez akkor volt, amikor nagyon sokat beszéltek a tragédiáról. Nekem az volt a véleményem, hogy hivatalo­san nyilvánosságra kell hozni az egész ügyet. Őszintén, ugy, ahogy megtörtént. Egy-két hó­napig talán kellemetlen volna a dolog, főként a felséges úrra, akit nagyon mélyen lesújtott a katasztrófa, de aztán elülne* a sok szóbeszéd. Ámde az udvarnál helyesebbnek tartják, — ngy látszik, — hogy titok födje Mayerlinget. Orth János verse. A bécsi lapok az Orth Jánosról szóló legendák alkalmából föl­elevenítik a herceg egy költeményét, melyet 1887-ben irt Karlsbadban. Orth János a verset egy Anna nevü kisasszonynak ajánlotta, aki mindennap a Pupp-kávéházban reggelizett. A herceg mindennap egy szál rózsát vitt az ifjú hölgynek, aki csak nagysokára tudta meg, hogy a virágokat egy eléven hercegtől kapja. Egyik reggelen ismét rózsát tett a herceg a leány asztalára és akkor vette észre, hogy keblén már van egy szál virág. A herceg leült és verset rögtönzött a kővé vált rózsáról. (A karlsbadi viz tudvalevőleg mindent megkövesit, amit bele­dobnak.) A hercegektől nem kívánhatjuk úgy­sem, hogy tökéletes szépségű verseket Írjanak, hiszen ez a polgári költők kiváltságos mester­sége, azért szószerinti fordításban adjuk a költeményt és még az eredeti formahibákat ia meghagyjuk. A költemény szövege igy szól: Annának. Reggel, hogy ragyogott a nap sugára, Rózsát tettem az asztalára. Szivem dobogni kezdett, arcom elpirult, Mert keblén egy más rózsa virult, „Egy öreg ur adta, mindjárt le is tépem." „Nem csalhatsz meg engem, beszélhetsz te nékem." Azzal a rózsát a hullámokba dobtam És a rohanó viz elragadta ottan, Kővé vált a rózsa rózsaszínű szirma, És ez a kőrózsa olyan, mintha sima. Igy van a szívvel is, ha kővé nwred, Hideg, mint a márvány, de azért szeret. A katonatiszt és a civil. Paulik Gézi szomorú sorsa folytán érdekes és jellemző esetek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom