Délmagyarország, 1910. augusztus (1. évfolyam, 61-84. szám)

1910-08-31 / 84. szám

1910 augusztus 28 DÉL-MAGYARORSZÁG 411 nek a bőr alá való fecskendezésót kolerás esetekben a következő módon eszközölte: chinin hydrochlor 10, acidi hidrochlor 5, acjuae destillatae ö'O, naponként többször egy­egy subcutén-befecskendezés." „Botkin kimutatta, hogy ezekkel az injek­ciókkal milyen nagyszerű eredményeket ért el. Sajnos, a kísérletezők között vannak olya­nok is, akik szkeptikusan viselkednek ezzel a kiváló óvszerrel szemben. így sem Lebert, sem Eichhorst, sem pedig Niemeyer, vagy Kunze nem tesznek említést müveikben a chininről, mint a kolera ellen való óvszerről." „Amint már Kuzmann dr is megjegyezte értekezésében, sok esetben a chinin keserű ize az oka annak, hogy egyes páciensek idegenkednek tőle. Kötelességemnek tartom megemlíteni, hogy minden technikai akadály ellenére earyik itteni cégnek, Julius Schlo­mann utódainak sikerült olyan alkoholtar­talmú chinin oldatot késziteni, amely saját­ságos keserű izét elvesztette, anélkül azon­ban, hogy a chinnin-oldat hatása ezáltal akár a legcsekélyebb mértékben is csökkent volna. Kuzmann dr receptje alapján a fönt­emlitett cég olyan likőrt készített, amelyet még a legkényesebb izlésü emberek és gyer­mekek Is szívesen Isznak kolerás esetekben. A chininlikör Kuzman dr receptje alapján már évek óta általános használatban van egész Németországban, akkor, amidőn kolera­járványok fenyegetnek. Minden kétséget kizár tehát most már, hogy az alkohol tar­talmú chinin-oldatot, mint kolera elleni óv­szert ma már a legalkalmasabb formában lehet alkalmazni, amikor szükség van rá". így végződik Birnbaum tanár nyilatkozata. Azóta tizennyolc esztendő telt el és ezalatt a széles külföldön mindenütt a Kuzmann dr által fölfedezett szerhez folyamodott mindenki, ha kitört a kolerajárvány. Csak Magyarországon nem méltányolták semmiképen sem a magyar orvos találmányát, amint ez már nálunk, saj­nos, bevett szokás. A Délmagyaromzág munkatársa ma beszél­getést folytatott Kuzmann dr-ral, aki, mikor fontos fölfedezése került szóba, előbb nem is akart beszélni róla, fölhozván azokat az elkese­rítő okokat, amelyek hallgatását megmagya­rázzák. — Akkor, — úgymond Kuzmann dr — ami­kor a kolerajárvány az 1886-ik évben Szegeden ismét kitört, az akkori kormány megbízásából idejött Oláh Gyula dr, akinek érthetetlen in­tézkedései miatt kellemetlenség ért bennünket­De különösen én részesültem a legigazságtala­nabb büntetésben. Ugy történt a dolog, hogy Oláh rendeletet adott ki, amelyben egy­szerűen megtiltotta, hogy speciel! és kizáró­lag az én koleraelleni óvszeremből a gyógy­szertárakban bármennyit is kiadjanak. Kéme­ket használt föl arra a célra, hogy engem ellenőrizzenek, vájjon a gyógyszertárakban a Kuzmann-féle üvegekből adnak-e ki chinin-ol­datot. Egy alkalommal eljött hozzám egy em­ber és kért, hogy gyorsan irjak neki receptet, mert egy félórával ezelőtt a kolera tünetei kö­zött rosszul lett. Miután Oláh rendelete foly­tán tiltva volt, hogy az általam készíttetett koleraelleni szerből szolgáljanak ki a gyógy­szertárban, egy másik gyógyszert, ópiumot irtam föl a számára. A páciens elment, de alig tiz perc múlva rohanva jött be hozzám, hogy ez nem az a szer, amelyet én fölfedeztem, ö azt nem használja föl a világért sem. Könyör­gött, hogy az ón óvszerem receptjét adjam ki neki. Erre én a százalékok megjelölésével chi­nint és alkoholt irtam föl vevényre, amelylyel a páciensem gyorsan elsietett a gyógyszertárba. Ott elkészítették az orvosságot, mire a páciens eltűnt és nem jelentkezett többé. Másnap az­tán engem és az illető gyógyszerészt — azt hiszem Barcsay volt — Oláh Gyula száz ko­rona erejéig megbírságolt. Engem teljesen ár­tatlanul ért ez a büntetés. Nekem jogom van a vevényre fölírni olyan orvosságot, amilyent én akarok. Lehet azonban, hogy puszta vé­letlenségből a gyógyszerész az én üve­gemet, vagy az én üvegemből adott chinin­oldatot az illető egyénnek, így, ha a gyógyszerészt bünteti meg a szigorú tilalom megszegése miatt — amely minden bizonynyal csakis tévedésen alapulhatott — az még eset­leg elfogadható. De hogy engem miért bírsá­golt meg Oláh ur száz korona erejéig, az a mai napig is érthetetlen, ugy előttem, mint mindenki előtt. Még csak egy megjegyzésem van erre vonatkozólag, nevezetesen az, hogy a könyörgő páciens nem volt más, mint egy spicli a sok közül. — És azután? — Azután természetesen elment a kedvem még attól is, hogy többé a szeremmel foglal­kozzam. Igaz, hogy nem nagyon hosszú ideig) mert külföldön méltányolták. Számos külföldi tanár elismerő-levelét mutathatom föl, amely­ben kérve-kérnek az óvszeremből. Azonkívül számtalan levél fekszik a fiókjaimban, ame­lyekben kolerajárványos vidéken lakó privát­egyének fordultak hozzám segítségért, arra az esetre, ha a roham meglepné őket. — Mi a véleménye, doktor ur, a kolera elter„ jedésének módjáról? — Szerintem a kolera, mint járvány csakis miazmatikus uton terjed vidékről-vidékre. Szá­mos megfigyelésem és tapasztalásom igazolja ezt a föltevésemet. Például az 1833-ik évben is Budapestről indult ki a kolera, onnan jött egész Szegedig, de egyenes légvonalban. Bizo­nyítja ezt az a körülmény, hogy Dorozsmán annakidején előbb kapták a kolerát az embe­rek, miat Szegeden. Így volt ez minden hely­séggel, amely inkább Budapesthez feküdt kö­zelebb. De hangsúlyozom, csakis egyenes vo­nalban jött a járvány Szegednek, mert a vona­lon kivül fekvő városok és községek teljesen koleramentesek voltak. Azokban egyetlen ko­lerás megbetegedés sem fordult elő. Pedig kocsikkal és más uton folyt a közlekedés to­vább. A legszilárdabb meggyőződésem tehát, hogy a kolerajárvány csakis miazmatikus uton terjed. — És a kommabacillusok? — Azok is a levegő utján terjednek. Ezek különben egyáltalában nem veszedelmesek. — Hogy-hogy? — kérdeztem meglepődve. Kuzmann dr ekkor liosszu magyarázatba fogott. — Elmondok önnek egy esetet, amelyről csaknem mindenki tud orvosi körökben. Petten­koffer hires müncheni egyetemi orvostanár volt az, aki a saját és elvbarátai ós tanítványai sze­mélyével bizonyította be, hogy a kolerabacil­lusok egyáltalán nem veszedelmesek. Nos hát, ez a Pettenkoffer tanár ós számos követője megcselekedték, hogy a kolerabacillusokat ka­nállal ették és még csak a legkisebb bajuk sem történt. Ennek az a magyarázata, hogy a ba­cillusoknak mindig bizonyos erjedésen kell át­menniök a gyomorban, hogy veszedelmessé vál* janak. De mindamellett étvágy kell hozzá, meg­enni őket ... — jegyezte meg nevetve Kuz­mann dr. Ez azonban — folytatta tovább — igaz, megtörtént ós azt bizonyítja, hogy talán nem is annyira a bacillusok terjesztik a kolerát, mert nagyon sok eset bizo­nyítja, hogy a kolerajárvány épen akkor tzünt meg egyes vidékeken, amikor a leg­söbb kolerabacillus terjedt el. Az orvosi tu­dományban ugyanis eddig csaknem minden hypotézisen alapul. Senh.i sem tudja a gyógy­szerekről azt, hogy tulajdonképen hogyan szün­tetik meg a betegségeket, a bacillusokat ölik-e meg, vagy más uton hatnak? Legtöbbnyire a szervezettől függ, hogy ha például már magába szedte valahogyan a kolerabacillusokat, bele­hal-e az ember, vagy sem. Még a hatvanas évek­ben is azt hitték az orvosok, hogy az ópium kitűnő ellenszere a kolerának. Ennek épen az ellenkezője bizonyult be. Ugyanis az ópium, épen ugy, mint maga a kolera, bénitólag hat a gyomor- és légzőszervekre. Ezért történt aztán sok olyan eset — így például, különösen Niemeyer tanárral, aki az ópium kiváló hatá­sát akarta kimutatni a kolera ellen, — hogy aki megkapta a kolerát és az első roham alkal­mával ópiumot vett be, mondjuk délelőtt, estig már holtan, kiterítve feküdt.., Zsifkovics vádja. Vizsgálat Szentgyörgyi ezredes ellen. (Saját tudósítónktól,) Egy esztendővel ezelőtt egyik temesmegyeí kis községből, — ahol ak­kor a negyvenhatodik gyalogezred gyakorlato­zott, — érkezett Szegedre az a szenzációs hlr, hogy Zsifkovics Sándor kapitány öngyilkos lett. A szimpátikus és nagytehetségű katonatiszt öngyilkossága nagy föltűnést keltett ós hdsz­szasan tárgyalták az okokat is, amik állítólag Zsifkovics kezébe adták a gyilkos fegyvert. Különböző kombinációk kerültek forgalomba az öngyilkosság okára vonatkozólag. Zsif­kovics tiszttársai azt hitték, hogy a százados zilált anyagi Viszonyai miatt lett öngyilkos. Ez a föltevés azonban megdőlt akkor, amikor ki­tudódott, hogy Zsifkovics vagyonos családból származik, és egyáltalán ném hagyott hátra semmiféle adósságot. Némelyek egy fővárosi asszonyt is emiéget­tek a daliás kapitány halálával kapcsolatosan, de ez sem volt helyes gyanú, mert most állítólag kiderült az öngyilkosságnak igazi oka. Hír szerint Zsifkovics Sándor öngyilkossága előtt levelet hagyott hátra. A levélben meg­indokolta végzetes elhatározását. A levélben a kapitány megvádolta ezredesét, Szentgyörgyi Józsefet azzal, hogy őt állandóan kínozta, és a vele szemben tanúsított bánásmódja miatt lett öngyilkos. A levél szerint az ezredes annyira kínozta a századost, hogy elviselhetetlenné tette számára az életet. A levél tartalma alapján az aradi hadbiróság Szentgyörgyi ellen vizsgálatot indított. A napokban egy aradi katonatiszti küldöttség járt Szegeden és kihallgatta az ezred valamennyi tisztjét arra nézve, hogy az ezre­des miképen bánik a tisztekkél. A kihallgatás eredménye természetesen ném került nyilvánosságra és csak a hozandó ítélet fogja kideríteni, hogy Zsifkovics vádjai mennyi­ben feleltek meg a valóságnak. Afrikai kiküldöttek Szegeden. — Kereskedelmi összeköttetés Északafrika éb Magyarország között. — Szegedi termékek Tuniszban. — Napbarnított, messze földről érkezett két ér­dekes arcú úriember alakja tünt föl ma Szeged utcáin. Illés Zsigmond északafrikai magyar ke­reskedelmi kiküldött és Nunez Viktor, a tu­niszi magyar mintaraktár képviselője jöttek el Szegedre, hogy a szegedi gyárosokkal köz­vetlenül tárgyaljanak. A kereskedelmi kikül­döttek, akik az ország minden nagyobb váro­sába el fognak látogatni, Budapest után leg­először a szegedi gyárosokkal keresték az érintkezést, ahonnan különben már számos ipari cikk hirdeti a szegedi, gyáripar fejlett­ségét. Egy kisebb magyar kiállítás van berendezve Tuniszban. Magyar ipari- és földtermékek van. nak fölhalmozva a magyar mintaraktáx-ban, amely hűen mutatja, hogy milyen termékeket produkál Magyarország. A kereskedelmi minisz­ter létesítette a mintaraktárt, amelynek tulaj­donképeni célja, hogy Északafríka kereskedelmi világa megismerje azokat a magyar ipari ter­mékeket, amelyekre ott szükség van. A tuniszi magyar kiállítás praktikus célt szolgál, ameny­nyiben az ott kiállított minták alapján mind­járt megrendeléseket vehet föl az illető kiállító a magyar gyárosok részére. A mintaraktár körüli ügynöki teendők ellátá­sára a miniszter Emánuel Nunez et Fils céget bízta meg, amelynek egyik főnöke, Nunez Vik­tor, érkezett ma Illés Zsigmonddal Szegedre. Néhány hete jöttek el Északafrikából Magyar­országra, direkt azzal a céllal, hogy a magyar gyá­rosokkal közvetlenül tárgyaljanak a Tuniszba irá­nyuló ekszport dolgában. A tuniszi kiállítást Illés Zsigmond magyar kereskedelmi kiküldött rendezi. Illést, aki ismert magyar hírlapíró, Öt óv előtt, mint az Arad és Vidéke felelős szer-

Next

/
Oldalképek
Tartalom