Délmagyarország, 1910. augusztus (1. évfolyam, 61-84. szám)

1910-08-31 / 84. szám

1910 augusztus 28 DÉL-MAGYARORSZÁG 409 birodalomra is. -E-bire£almi kástél'yy'-ValamiHt'a lovagrendek amellett tanúskodnak, hogy a németség és a kereszténység elválaszthatatlanul össze van kapcsolva. Vilmos császár ezután igy folytatta: — Illusztrációja ez annak a szónak, melyet legutóbb Köriigsbergben kimondottam. Miként boldogult nagyatyámát és magamat urunk és istenünk legmagasabb- megbízatásából ' dolgo¿okn-ak; {üniettem /Öi,--akként tételeztem ezt föl minden becsületes keresztényről, bárki legyen is az. A császár ezután ajánlotta a felekezetek és törzsek közötti testvéri egyetértést, a különböző foglalkozási ágak harmonikus munkáját és az áiiami szükségletek kielégítését. Az egyik párt embere fogjon kezet. a másként gondolkodóval, ha arról van szó, nagyot alkotni hazánkért. Az egyik felekezet viseltessék szeretettel a másik, iránt. Minden nehézséget le lehet győzni kölcsönös szerétettél és tisztelettel, ha e nehézségeket a felsőbb hatalmak által elénk helyezett próbaköveknek tekintjük. •; A császár végül ezt mondta: — Hogy önök engem meg fognak érteni, arra nézve biztosíték a tartomány érzülete. NyugatPoroszország tartománya, Hurráh! Hurráh! Hurráh! • i. . A zempléni pórlázadás. — Visszaemlékezés. — A mostani koíeraveszedelem napról-napra megújuló rémhírei emlékezetembe hozzák az 1855-ben és 1856-ban átélt felsö-zériiplénmegyei kolerát'és az ebből erédő pórlázadást. Hatéves fiu voltam akkor. Élénken visszaemlékszem a borzalmas időre, midőn az emberiség öregjefiatalja egyaránt kévemódra hullott a kolera kíméletlen kaszája alatt.. Nem volt sem élet, sem munkakedv. Közönyösség, nemtörődömség mutatkozott mindenkinél. -Értéktelen' ' Volt minden. Vótél-ádás szünetelt. Az apa a család, a gyermek á' szülő iránt rideg, elfásult volt ; elszántan viselkedett és szinte önkénytelenül, várta a rideg halál ölelő karjait; munkálatlanul hevert a gazdaság, elhanyagoltan szünetelt minden munka, a nép bizalmatlanul, tétlenül járt-kelt és a különben vallásos érzületű nép még a templomtól is távol maradt. Abban az időtájban községi vagy körorvos nem volt. A nép magára hagyatva, segély nélkül tengődött, a falvakban levő egy-két uri család humanizmusból felölelte a betegek mostoha sorsát és igyekezett rajta segíteni orvosi szerekkel s a hiányzó élelmiszerekkel. A Bach-korszakbeli hatóság közegei nem sokat törődtek a nép súlyos helyzetével, egyszerűen kiküldték a közegek elöljáróihoz a nagy halmaz medicinát, persze, hogy az a községi elöljáró, biró, ki sem olvasni, sem irni nem tudott s bizony a műveltség legalsó fokán állott, mert a népnevelés a legprimitívebb állapotban volt, olyan tanítók kezeiben, kik létföntartbatásuk végett saját és nem a népnevelés érdekében munkálkodtak. Az ilyen községi előljáró természetesen a kapott nagymennyiségű mindennemű orvosságot előírás szerint nem tudta kiosztani és a betegeket utasítással ellátni. így történhetett meg. áz, hogy azok érintetlenül maradtak, vagy egyszerűen elhányódtak. Porna községben a plébános, urasági tiszttartó és anyám voltak ekkor a nép gyámoiitoi. Atyám iránt volt a nép a legtöbb bizalommal. Állásánál fogva igen sokszor érintkezett velük. Többnyire én is elkísértem és igy többször szemtanuja voltam, hogy midőn adott utasít;: s után- az orvosságot az illető kezébe vette, alig fordult ki az ajtón, az udvaron görcsöt kapott és holtan rogyott Össze. Jó 6okáig igy tartott ez. A kaszásnak ;ó aratása volt. A jobbmóduak elhagyták lakhelyüket s mindent otthagyva, vészmentes területre költöztek. Midőn a fejvesztett nép .látta,, hogy. az urak otthagyják őket, kezdett bizalmatlan lenni velük szemben. Mindenfelé alattomosan sugdolódzó parasztokat lehetett látni. Gyanakvó Viselkedésük annyira ment, hogy a neki nyújtott orvosságot vagy tápanyagot sem fogadta el szívesen s ha elvette is, rövidesen eldobta, vagv megsemmisítette. Az«általános hit-,-h-ogy az urak megmérgezik a kutakat s ezáltal elősegítik a pórnép halálozását. Annyira megerősödött ez a föltevés, hogy attól eltéríteni többe nem lehetett őket. Lavinaként terjedt az egyik községből.,a másikba. Hiába volt az intelem, a meggyőző beszéd, hogyjaz egyes falvakban található egy-két uri családnál nem fordulhat elő annyi haláleset, mint a község zömét képező pórlakosoknál, a parasztok között nőttön-nőtt az elkeseredés. A veszedelmet elősegítette a- fölvidéki parasztember butasága is. A táplálkozásra nem adott semmit. Zöld uborkára ivott édestejet, vagy pedig nekiesett a mértéktelen pálirikaivásnak. A maga orvosiási módszerét követve, a beteget nyakig az udvaron levő trágyagödörbe ásta és trágyalevet itatott vele. A különben szelíd magaviseletű s följebbvalói iránt tiszteletteljes alázattal viseltető tót nép kivetkőzött az emberi jobbérzületből s magábazárkózva, titkos összejöveteleket tartott. Egy napon édesatyám és anyám társaságában a vacsoránál ülve beszélgettünk a terjedő koleráról, mikor kopogtatás hallatszik az ajtón és boiépett egy Lefkovics nevű községi korcsmáros és sápadtan, reszkető kangon szól: — Uram ! Nagy baj van. Csak mellékuton, bujdosva tudtam ide jutni, hogy a készülőben levő'borzasztó.eseményt bejelentsem. Ugyanis a korcsmahelyiségben és annak udvarán mintegy kétszáz parasztember van vasvillákkal, kaszákkal, fejszékkel fölfegyverkezve, csak a vezérük parancsára várnak, hogy elinduljanak öldöklő munkájukra. A tervük az, hogy éjfél felé Andrássy gróf kastélyához mennek és ott a tiszteket sorba leöldösik. • Önnan aztán a paplakba és végre idejörinek, ahol befejeznék vérengző munkájukat. Atyám megköszönvén a jóakaratú értesítést, azon kéréssel bocsátotta el a még mindig reszkető korcsmárost, hogy, mikor a felbőszült tömeg az urasági kastély felé indul, adja ezt valami módon tudomására. A korcsmáros — kinek hűségéhez kétely nem fért — meg is igérte ezt. Azalatt atyám egy hűséges béresgazdája által levélben tudatta az uradalmi tiszttartóval és a plébánossal, hogy a fenyegető baj elől idejekorán menekülhessenek. Itthon minden értékes-tárgyat összeszedtünk és az előállított fogatunk kocsijára helyeztük, ahol én anyámmal kétségbeesetten, remegve vártuk a bekövetkezendőket, amíg atyám holmi aprólékos tárgyakat, iratokat elrejtett- Már épen indulni akartunk, amikor lélekszakadva jött Lefkovits és örömmel jelentette : — Uram! Már nincs baj.: A veszély elmúlt, mert amint a vezér a fölfegyverkezett tömeg elé lépett s egy pohár pálinkával a kezében, még egy utolsó bátorító beszédet intézett a néphez, melyben legvégül igy szólt: „Most már fiaim bátran előre. Ne kíméljetek senkit, Uriférflt, nőt, gyermeket kivétel nélkül gyilkoljatok le." A szájához emelte a poharat, de abban a pillanatban holtan rogyott össze. A tömeg, mely vezérét eként elvesztvén, mintegy isten megtorló kezét látva, félelemmel eltelve széjjeloszlott és kiki a maga utján sietett otthonába. Ezzel azonban nem ért véget a dolog. Csendőrökért küldtünk, akik másnap már megjelentek a faluban, ahol összefogdosták a vezetőket és méltó büntetésben részesítették őket. Ugyanakkor Tőketerebesen a felbőszült tömeg körülvette Andrássy gróf kastélyát. A gróf csak álutakon menekülhetett meg. Pazdics községben a Sulyóvszky-családot — melynek szintén a kastélyát támadta'meg a dühöngő horda :— felkoncolták. 1 . .:;•... A kiinduló pontja ezen lázadásnak Zamutó felvidéki község és környéke volt. Csupán egy pár akasztás lohasztotta le a vérengző hiénákat. Lassan-lassan rendes medrébe tért a nyugalom, de idő kellett ahoz, mig a tökéletes bizalom újra visszatért. Olyan volt akkor a nép felzaklatott kedélye, mint a lappangó vulkán, mely minden pillanatban újra kitörhet. Az idő, a népnevelés,- a kultura ma már oly népet teremtett, mely lelki és szellemi világánál fogva, hasonló járvány bekövetkezése esetén nem ragadtatná el magát vak hitében s nem látna ellenséget azokban, akik neki szabadságot nyújtottak, jogot adni törekszenek ahoz, hogy a társadalmi és közélet térén jólétnek örvendve — karöltve működhessenek hazánk felvirágoztatására. Benyovszky Béla. Magyarországon nincs Ipara: — Ujabb gyanús esetek. — (Saját tudósítónktól) Egész Európát a pusztítás rémével fenyegető kolera veszélye szűnni kezd. Ujabb gyanús megbetegedések hirét jelentik ugyan Berlinből, ezt azonban csak annyiban szükséges tudomásul vennünk, hogy továbbra is a legkomolyabban vegyünk és megtegyünk minden intézkedést; amivel a fenyegető bajokat elháríthatjuk, Magyarországon e soroknak Írásáig a -por zsonyi kórházban ápolt Trnka Antóniáén kivül ujabb koleraeset nem fordult elő. Gyanús esetek a fővárosban. Budapest, augusztus 30. Ma éjszaka a Maglódi-ut tizennyolcadik szám alatt levő régi gőztéglagyárban koleragyanus eset fordult elő. A téglagyár üzemen kivül van és az üres kemencében lakások vannak, förtelmes, piszkos odúk, ahol állandó a fertőző-ber tegség. Egy ilyen régi kemencében lakik Zsivec Vilmos napszámos öttagú családjával. Tegnap este Zsivec Vilmos hétéves kis leánya rosszul lett. Hányási inger fogta el és a kolera egyéb szimptomái is mutatkoztak rajta. Még az est folyamán értesítették a rendőrséget, amely viszont azonnal intézkedett, hogy a kis leányt kórházba szállítsák; A Szent László-kórházban koleragycmusnak találták a leányt, mire éjfél felé Sági dr kőbányai tisztiorvos két járványorvossal kiment a gőztéglagyárba és ott a napszámos lakását Wtötlenitette. ZsiVecet és családját megfigyelos végett még az éj folyamán átszállították a Gellért-kórházba. Szabó Sándor dr tiszti főorvos-helyettes délben kijelentette fővárosi munkatársunknak, hogy a mai esetek körül egy sincs kolerás, tehát a maglódi-uti eset sem az. Budapest, augusztus 30. Ma reggel a Közúti Vaspálya-Társaság haivanötödik számú kocsijára, amely a Közvágóhidtól Óbudáig közlekedik, a Bazilika előtt föl* szállott Vlasch Erzsi kilenc év körüli kis leány. Óbudán, a Szentlélek-téren hirtelen rosszul lett, hányni kezdett, mire megállították a kocsit és értesítették a rendőrséget. A tisztiorvos kiment a villamoshoz, konstatálta, hogy a leány nem kolerás. A kocsit mindamellett kivonták a forgalomból és a leánynyal eyyütt fertőtlenítették. Vlasch Erzsit ezután hazavitték Nádor-utca tizenötödik szám alatti lakására. Látogatás Heldéknél. Most már bizonyos, hogy a Bécsben ázsiai kolerában meghalt Held Józsefné— bácskai aszszony. A ^Bácsmegyei Napló" egyik munkatársa Apatinban járt Heldék családjánál. A hírlapíró személyes tapasztalatairól ezeket irja : Apatin a hires bácskai mulatozások legfőbb fészke. Most egy kicsit csöndesebb, zajtalanabb a község. Nagyon megnyomta a kedélyeket, hogy a bécsi, kolerahalál áldozata apatini aszszony, Held Józsefné. Mindenütt erről beszélnek és állandóan nagy tömeg várakozik t, Kossuth-utca1 231. számú ház, Heldék háza előtl az ujabb hírekre. A faluhelyen szokatlanul ki csíny udvar négy részre van osztva és négj kis házikó van benne. Zsalugáteres,' félig a földbe épített ház, szinte látszik róla, hogj csak téli lakásul szolgál. Az elsőben — ezt zöldre festették — laktak Heldék, a többi háromban Lehor György és Strumberger Simon kormányosok és Seiler Antal „klumpen-meister" Fapapucsos, aki valamikor maga is hajós volt, de már. rég abból ól, hogy klumpákat, nagy fapapucsokat farag. Innen indult el húsvét előtt Held József és junius végén az asszony a gyerekekkel ... A portán csak Seiler lakik mostan s ő, majd pedig Ptobst József tanító kalauzolt el a meghalt asszony öreg szüleihez, akik a magas körtöltés mögött, jóval a Duna szintje alatt, az örökké sáros Alsó csatorna-utca 232. szám alatt laknak. Heldné apja, Schreiber Mátyás hetvenkét éves a haláleset óta ágyban fekszik. Egyébkén* erős ember, néhány év előtt még hires kormányos volt és most halászgat a bőséges vizben A felesége — Heldné anyja — szintén ép hetvenkétéves és már sirni se tud a nagy íájda-