Délmagyarország, 1910. augusztus (1. évfolyam, 61-84. szám)

1910-08-04 / 63. szám

6 DÉLMAQYARORSZAQ 1910 augusztus 4 nem kap többet, egy éjjel lehatolt a szobámba és hosszas küzdés után a szeretőjévé tett. A veszekedés közben annyira megsérültem, hogy egy évig Idegen feküdtem. Egy doktorné kezelt, de senkinek se mertem elárulni életem megrontóját, mert féltem a szégyentől. Később szentnek hazudta magát és két napig barátcsuhában imádkozott. Majd amikor vizsgálati fogságba csukták, kicsempészett levelekben pénzt kért tőlem és olyan dolgokkal fenyegetett, hogy kénytelen voltam neki pénzt adni, mert féltem, hogy megöl. A rémes éjszaka óta zsarnokoskodott fölöttem. Nem mertem neki ellentmondani, mert többször rám fogta a pisztolyt. Azóta nem volt se éjjelem, se nappalom, csak akkor lélegzettem föl igazán, amikor a marasztaló Ítéletet meghallottam. Most már csak a pénzemet szeretném visszakapni, de amilyen gonoszok, biztosan tudom, hogy addig hazudnak össze-vissza, amig engem a bolondok házába csukatnak. Jön a szép lovagkor! A lapok megírták, hogy Szolesányban egy közismert magyar herceg fölcsapott Don Quijotenak Éjszaka csatlósával kivonult a várból és az első szembejövő embert öszézsszurbálta. Mi nagyon örülünk ennek, mert remélhető, hogy végre föltárnád a magyar lovagkor. Hisszük, hogy számos herceg fölcsap lovagnak és a következő jelenetek fognak lejátszódni: A divatáru-kereskedésben. A kereskedő': Parancsolni méltóztat, kegyelmes herceg ur? A herceg: Ja, igen, hát mondjuk, egy szeges cipőt. Amivél a szembejövő embereknek ki lehet taposni a belét. A Itereskedő: Turistacipőt? A herceg: Nem, olyan béltaposó cipőt, na woilen sie mich nicht verstehen, én egy magyar herceg vagyok és érdemeket akarok szerezni, na, hogy is mondják, a népjogok minél szélesebb kitaposása terén. Aztán mutasson nekem inget. A kereskedő • Selyem-, batiszt- vagy jágeringet? A herceg: Jáger, jager, ez az igazi, olyan vadászinget! De páncél is legyen rajta. Vaspáncél ! A kereskedő: Vaspáncéllal nem szolgálhatok kegyelmes uram, de talán ez a gyönyörű csokornyakkendő .. . A herceg: Vasból van? A kereskedő': Nem, kegyelmes uram, selyemből ! A herceg: Das kann ich nicht benützen. Mit csináljak én avval ? Az elfogott rabokat kelj megvasalni . . . A kereskedő: Igenis, kegyelmes uram, elsőrangú nadrágvasalóm van. Szolgálhatok talán ötrétü gallérral is ? A herceg: Nem, nem, nem ... (A csatlóshoz.) Most gyerünk abba a vaskereskedésbe, írja föl í (Elmennek). A vaskereskedésben. A kereskedő: Talán az aratóknak méltóztatik kaszát vásárolni, kegyelmes uram ? A herceg : Nem kaszát... Hogy is hívják . . . olyan fringiát. . . d kereskedő (lekiabál a raktárba): Jancsi! Nézd meg az ócskavasak között, hátha van egy elgörbült kasza. (A herceghez.) Eredeti, öreg fringiával nem szolgálhatok . . . A herceg: Akkor a muzeumból fogunk egyet rabolni. . A kereskedő: Talán egy elkészített, lapos kályhapiszkálót ? A herceg: Kolosszális! Maga egy ötletes ur! Az olyan, mint egy lándzsa? A kereskedő: Igen J A herceg: Csomagolja be. De akkor egy lovat is kell hozzá venni. A kereskedő: Kegyelmes uram, itt szemközt van egy temetkezési vállalat. .. Egy nagyon finom, fekete, öreg ló eladó. Olcsón oda adják. A herceg: Igen, odamegyünk! (El.) (Ezután elmennek a temetkezési vállalathoz, aztán megveszik a zenemükereskedésben a Don Quijote cimü operát, amelyet még otthon be kell tanitani a házi zenekarnak. De még hiányzik egy fontos kellék. Hát otthon, a lovagvárban tanácskozásra ül össze a herceg és hü csatlósai.) Otthon. A herceg: Hü szolgáim! Tudjátok, hogy mi, az Ur felkent vitézei elhatároztuk, hogy középkort csinálunk ebben a nyomorult, verflucht országban és megöljük a vándorló kereskedőket és hivatalnokokat és mindenkit, aki éjszaka a vár előtti országúton elhalad. A csatlósok: Dicsértessék! A herceg: Az Ur áldása lesz velünk. A pincében külön meszes lyukat ásunk az elfogott emberek számára. Egyik közületek fogja a váltságdijakat szedni és ebből fizetjük majd az Iparbank, mint nyuzdánál lévő váltóadósságainkat. Egy másik hü csatlósom az elfogott emberek óráínnk zálogbacsapásával fog foglalkozni. Mindenki kap egy szeges cipőt és egy lándzsát Éjszaka lebocsájtjuk a fellegvár nagy kapuját és nekimegyünk az országúton elvonuló ríttereknek. Azokat lekaszaboljuk, aztán hazajövünk és tort csapunk. Éljen a vér, a bor és a nő! A csatlósok: De hol a nő ? A herceg: Hol a nő? Aki harcra lelkesít és mindnyájunkat egyformán szeret, Megvan ! Es ist erreicht! Egy hü csatlósom elmegy a közeli városba és napidíjjal fölfogad egy nőt. Egy olyan kicsi nőt. Mondjuk, kap egy forint husz napidijat. A csatlósok: Éljen ! A herceg: Aztán minden éjjel kirohanunk a várból és én fölveszem az Oda száll ki herceg és rablólovag nevet,. Most pedig * menjetek és puccoljátok meg a piszkavasakat, hogy éjszakára legyen fríngiátok. (Ezek után reméljük, hogy a rablóhadjáratok minél előbb megkezdődnek. Áldva légy te szép lovagkor és jöjjön el a te országod.) —lassa. BELPOUTMfll liiREK. A horvát válság. Zágrábból jelentik: A tárgyalások a horvát bán és a koalíció között egyelőre szünetelnek. A bán ma érkezik vissza birtokáról. A hatóságok utasítást kaptak, hogy a választók névjegyzékérői gondoskodjanak, amiből arra következtetnek, hogy a király föloszlatja a tartománygyűlést. Az uj választások szeptember végén, vagy október elején lesznek. Pejacsevics Tivadar levelet irt Tuskán Gergelyhez, a koalíció elnökéhez, amelyben tudtára adja, hógy kilép a koalícióból, ha nem jön létre a bánnal megegyezés. Pejacsevics az esetben ahoz a párthoz csatlakozik, ámely a bánt támogatja. A belügyminisztérium uj államtitkára. A király a belügyminisztérium adminisztratív államtitkárává Némethy Károly miniszteri tanácsost fogja kinevezni. Horváth Emil miniszteri tanácsos államtitkári címet kap. Aa ijjlói választás. Iglóról jelentik: Hol. nap lesz itt a választás, amely minden bizonynyal a munkapárti jelölt nagy győzelmével végződik. Ritoók János dr függetlenségi jelölt föl. lépését nem is tekintik komolynak. A petíciók. A választások ellen beadott petíciók tárgyalását szeptemberben kezdi meg a Kúria. Szeptember 19-<5n Muzslay Gyula Kossuth-párti és Nógrády munkapárti képviselő mandátuma, 20-án pedig RakovsskyIstván csornai mandátuma ellen beadott petíciót tárgyalják. Az anyaság. * A téma kényes, az a pornografikus ravaszság, amivel ismét aktuálissá teszik, teljesen mellékes. Nem szabad haragudni Fried tanár úrra, amiért ügyes és élelmes reklámjával nagy csomó pénzt csalt ki a magyar anyák és közvetve a férjek zsebéből. Gazdasági szempontból nem számit ez a csekélység. Étikai szempontból pedig professzor Fried ravaszsága próbaköve volt a magyar anyák polgári és szerelmi tisztességének. Az anyaság kérdését ugy ezzel, mint minden más esettel való vonatkozásban csak akkor tudjuk tárgyilagosan és eredmények fölmutatásával elbírálni, ha a mai polgári társadalom keretei közé helyezkedünk el. Ennek a társadalomnak a szokásai és erkölcsei pedig egyáltalán nem olyanok, hogy a mesterségesen előidézett magtalanságért egy nő, vagy a no lenne felelősségre vonható. A gazdasági berendezkedés, a nagytöke, a termelési rend, a munka minősítése mind olyan, hogy föltétlenül involválja a fényűzést, a nyomort és e két véglet utján a szerelem árubabocsájtását. Nem lehet itt filozofálni a szerelem természetéről és csak nagyon mellékesen számit, amit a metafizikus Schoppenhauertől egész a legújabb pozitív iskoláig erről a kérdésről összeelmélkedtek. A szerelem élettana már inkább tekintetbe jöhet, csakhogy a társadalom fejlődésének története mindennél erősebben tanúskodó bizonyítványt állit kí arról, hogy ennek az élettannak útját a mesterséges kiválasztás vágja, amelyet pedig a társadalom gazdasági viszonyai szabályoznak. Nagyon sokszor lehet hallani, hogy tiz-tizenöt év óta házasságban élő asszonyok irtóznak az anyaságtól. Pedig hát a házasságnak sokkal mélyebben fekvő, nagyobb és általánosabb céljai vannak, mint tisztán a szerelem. A metafizikusok ezt valahogy ugy mondanák, hogy a házasság, a szerelem „öncél" nem lehet. Nem bizony. És amikor a társadalom oda jutott, hogy a szerelmet a fajföntartástól különválasztotta, a gazdasági viszonyokra és az ezen fölépülő közéleti' és privát-etikára a legkárosabb individualitás szégyenbélyegét sütötte. Nem számítanak itt a hazafiasság üres jelszavai. Számítanak ellenben azok az igények, amelyeket a legőrültebb nagyzolásig fölfokozott a fényűzési vágy; számit az a hiúság, amelyet az asszonyban jórészt a férfi keltett föl; és számit a munkának az a nagy semmibevevése, amelyen az egész mai gazdasági rend fölépül és amely a nyomor és a milliók szédületes végleteit megteremtette. Nagyon könnyű dolog az erkölcsbiráskodás színes köpenyét felöltení és ebben a minőségben a mesterséges magtalanságért vizes lepedőt húzni a nőre. A folyton degenerálódó emberért etikailag és gazdaságilag a mainál sokkal tökéletesebb rend sem állhatna jót. Annál kevésbé ez, amely nem minőségi, hanem mennyiségi individualitást ismer elsősorban, amely a házasság amúgy sem tökéletes formáját üzletkötéseivel teljesen megrontotta és igy a prostitúció többé-kevésbé nyilvános, finom vagy darabos formáját emelte érvényre az egész vonalon. Ha a mesterséges magtalanság káros és erkölcstelen, tessék az orvoslásához fogni. A bajon azonban semmi esetre sem segít olyan törvényhozási vagy társadalmi intézkedés, amely egyenesen az anyák ellen fordul. Az a megbélyegzés pedig, amely ezért a közös bűnért egyedül a nőt akarja sújtani, becstelen, a külsőségekkel tudatosan vagy bután visszaélő és jellemző arra a rendre, amely a nő felett megforgatható virgácsot adott a férfi kezébe és koldusbotot a munkának. Madáchnak nagyon igaza volt: a nő bűne nem sajátja, hanem „a koré, mely szülte őt." így van ez a férfivalis, aki azonban „a világ ura" és igy módjában van, hogy tudásával, világos meglátásaival, tiszta etikájával, föltétlen hatalmával és igazságosságával siettesse az uj rend kialakulását, amely a szerelmet szigorúbban és közérdekübb módon szabályozza, a prostitúció minden faját kiöli, a nőnek a sanyarú nimbusz helyett társadalmi pozicíót és kenyeret ád, a közéleti értéket pedig a minőségileg és mennyiségileg meghatározott munkában állapítja meg. k. s.