Délmagyarország, 1910. augusztus (1. évfolyam, 61-84. szám)

1910-08-27 / 81. szám

12 DÉL MAGYARORSZÁG 1910 augusztus 21 x A szegedi külterületi teleion. A szegedi külterületi telefont, amely ezidő szerint csak a közigazgatás szolgálatában áll, a város tartotta fönn mindeddig. A város régóta sürgeti ennek a telefonhálózatnak állami kezelésbe való átvételét. A kereskedelemügyi miniszter engedélyezte az államosítást. A posta- és távírda műszaki felügyelősége most arról értesiti a város hatóságát, hogy a létesítendő wj vonalak megállapítása végett szükséges közigazgatási bejárást augusztus 29-én kezdik meg, délután két órakor. A közigazgatási bejárás előreláthatólag három napig fog tartani. A bejárás vezetésével a műszaki felügyelőség Szecsődy István királyi főmérnököt bizta meg. A felügyelőség értesítése szerint tehát a külterü. leti telefonhálózatot ki is bővítik s magánhasználatra is bocsátják. APRÓSÁGOK. •>**•> ^ Egy szellemes udvari bolond. Egy olasz lapban Scarlatti Amerigo érdekes dolgokat mond el XII. Lajos és I. Ferenc francia királyok hires udvari bolondjáról, Tribouletről, akit tudvalevőleg Verdi „Kigoletto" cimen hozott színpadra. Triboulet rendkívül okos és szellemes ember volt. Egyszer Ferenc király hosszasan tanácskozott az állam főméltóságaival, hogy az Olaszország ellen vezetendő hadjárathoz melyik utat válaszszák. Miután órák hosszat tanácskoztak, megszólalt Triboulet: — Ugy látom, hogy az urak a tanácskozás folyamán egy nagyon lényeges dolgot kifelejtettek. — És az? — kérdezte az egyik főur. — Önök, uraim, órák hjsszat afölött tanácskoznak, hogyan lehetne bejutni Olaszországba, de megfeledkeztek arról tanácskozni, hogy hogyan fognak visszajönni az olaszok földjéről és ez, véleményem szerint, a tanácskozás fontosabbik része. Mikor V. Károly spanyol király engedélyt kért I. Ferenc királytól, hogy a flandriai fölkelés elnyomására küldött hadserege Franciaországon vonulhasson keresztül, I. Ferenc nemcsak hogy megadta az engedélyt, hanem előkészületeket tett a spanyol király ünnepélyes fogadtatására is. Az előkészületek közben Ferenc király észrevette, hogy Triboulet noteszében jegyezget. Kérdésére Triboulet így kiáltott fel : — V. Károly olyan uralkodó, aki megérdemli, hogy bolondjaim névsorában az első helyet elfoglalja. Aki ily módon szalad bele a legveszélyesebb riválisa karja közé, az nem józan ember. — És mit szólnál alioz — kérdezte nevetve a király — ha V. Károlyt minden akadály nélkül hagynám keresztülvonulni országomon ? — Akkor kitörülném a nevét a listából ós a felségedét írnám oda. A hivatalos becsület. A miskolci orvoskongresszus tagjai közül néhányan kirándulást terveztek Lillafüredre. Minthogy azonban az automobilok a nem mindennapi forgalmat lebonyolítani képtelenek voltak, a társaság elhatározta, hogy Diósgyőrig villamoson teszik meg az utat s ott majd csak előkerül egy parasztkocsi. Fölszállanak tehát egy villamoskocsira s midőn a kalauztól megkérdik, mennyi Diósgyőrig a viteldíj, a kalauz igy válaszol : — Negyvenkét fillér. A társaság egyik tagjának nem lévén két filléres aprópénze, azt az ajánlatot teszi a kalauznak, hogy a két fillért engedje el neki s ennek fejében husz fillért kap tőle borravaló gyanánt. A kalauz megbotránkozik az ajánlaton s a következőket válaszolta : — Engem kérem nem lehet megvesztegetni. A két fillért nem engedem el, még ha husz korona borravalót tetszik is adni. Mert első a hivatalos becsület. III. Napoleon utolsó arcképe. A francia lapok még mindig nem fogytak ki azoknak az epizódoknak leközléséből, amelyek kapcsolatban vannak a francia-német háború negyvenéves jubileumával. A „Gaulois" például megírja, hogyan fényképezték le III. Napoleonti akarata ellenére 1870 julius huszonnegyedikén tehát egy nappal a hadüzenet után. Eugénia császárné fényképet készíttetett a trónörökösről, mielőtt hadba indult volna. Az uralkodónőnek az volt a kívánsága, hogy Napoleon is odaálljon a fényképész apparátusa elé, de sehogy sem birta erre rávenni a császárt. Hogy akaratának érvényt szerezzen, cselhez folyamodott. Magához hivatta az udvari fényképész segédjét és meghagyta neki, hogy készülékét állítsa föl a császár szobája elé és ha Napoleon elhagyja lakosztályát, egyszerűen állítsa meg. A szegény fényképész e parancs hallatára annyira megijedt, hogy a császárné hangosan fölnevetett. — Ne féljen — mondta aztán — a császár jó ember, nem fog megharagudni. A fényképész a parancs szerint cselekedett. Mikor a császár botra támaszkodva elhagyta szobáját, csodálkozva látta a fényképészeti készüléket és az ijedten dadogó fiatalembertEgy pillanat alatt átlátta a helyzetet s mosolyogva odaállt a készülék elé. Ez a fénykép volt az utolsó, mely Napoleont, mint a franciák császárját ábrázolta. ötven korona• pénzbirságra itélte. Az elitélt fölebbezett. § Mikor a rendőr mulat. Király János 1723. számú budapesti rendőr ez év julius 5-én szabadnapos lévén, leitta magát és este kilenctíz óra között megszólította a Dohány-utca 40. számú ház előtt sétáló Raclics Erzsébetet, egy rendőri felügyelet alatt álló leányt ós azt követelte tőle, hogy adjon neki öt koronát. A leány megtagadta a kérést, mire a rendőr nekitámadt, hajánál fogva húzni kezdte és bevonszolta a Dohány-utca 40. számú házba. A ház kapuját bezárva, a leányt ütni-verni kezdte. Radics Erzsébet sikoltozására mintegy háromnégyszáz főnyi tömeg verődött össze az utcán, amely fenyegető magatartást tanúsított a rendőrrel szemben. Király János rendőr erre bement a házban levő kávéházba és onnan telefonált a főparancsnoksághoz, hogy küldjenek ki egy husz rendőrből álló fegyveres segítséget részére, mert őt a Dohány-utcában egy kétszáz főnyi tömeg megtámadta. A kért fegyveres segítség csakhamar meg is érkezett, de amikor megtudta, hogy Király János volt a botrány előidézője, a kirendeltség vezetője Király Jánost tette ártalmatlanná és kisérte be a rendőri a laktanyába, Ebből az esetből kifolyólag a főkapitány fölfüggesztette Király Jánost állásától, a királyi ügyészség pedig zsarolás vétségéért és hivatalos hatalommal való visszaélés bűntettéért vádat emelt ellene. Miután a lefolytatott vizsgálat után Király János, aki még ma is vizsgálati fogságban van, a királyi ügyészség vádirata ellen kifogásokkal nem élt, a bíróság ebben az ügyben szeptember ötödikére tűzte ki a főtárgyalást. Deákoknak TÖRVÉNYKEZÉS § A Polónyi—Lengyel-pör. Ismeretes még mindenki előtt az a nagy rágalmazási sajtópör, amelyet Polónyi Géza volt igazságügyminiszter indított Lengyel Zoltán országgyűlési képviselő ellen, aki őt „A Nap"-ban megtámadtaA budapesti törvényszék esküdtbirósága egy izben már ítélkezett ebben az ügyben, de a királyi Kúria megsemmisítette az esküdtbíróság ítéletét és ujabbi főtárgyalást rendelt elEbben az ügyben most a büntetőtörvényszék átirt a képviselőházhoz és újból kérte, hogy az újonnan alakult képviselőház függeszsze föl e kérdésben Lengyel Zoltán dr országgyűlési képviselő mentelmi jogát. § Kern Lajos ügye. Kern Lajos dr királyi közjegyző bűnügyében Reiniger Jakab védőügyvéd ma azzal a kérelemmel járult a törvényszékhez, hogy a fölfüggesztett közjegyző elleni összes bűnügyeket, egyesítsék. A védő kérelmét kiadták indítványtételre a királyi ügyészségnek. A Kern-ügyben az utóbbi időben is érkeztek följelentések a bűnös útra tévedt közjegyző ellen. Közel harminc ügyben a vizsgálatot még csak ezután rendelik el. § Báró és kocsifényező. Becsületsértés vádjával került ma a szegedi királyi járásbíróság elé Ló'r'k Árpád kocsifényező. A mult évben történt, hogy Gerliczy Ferenc báró deszk} földbirtokos kocsit javíttatott Lőriknél. Amikor a kocsi elkészült, a báró kifogásokat emelt a javítás ellen s szemrehányásokkal illette a kocsifényezöt, aki haragosan felelt vissza Gerliczy bárónak : — Ulyan báró legyen az ur, mint amilyen iparos vagyok én ! Eközben durván szidalmazta is a bárót. A mai tárgyaláson Gerliczy báró kocsisa is igazolta, hogy a sértő kifejezések elhangzottak. Taschler járásbiró Lőriket becsületsértésért a legjobb iskola-öltönyök kaphatók*. Kárász-utca. közgazdaság Az iparospiac. — Mit kíván az iparosság. — (Saját tudósítónktól.) Városi intézmények létesítése rendszerint sok időt igényel. Az elintéző és döntő fórumok sokasága, a fölebbezések, a viták, szóval a hosszadalmas közigazgatási eljárások miatt bizony nehéz dolog kivárni, amíg egy-egy úgynevezett „közigazgatási" ügyet elintéznek. Azok mellett az apró-cseprő ügyek mellett azonban, amelyeket a napi szükséglet termel, nagyon gyakran nagyjelentőségű dolgok elintézése vár egy erősen fejlődő városban a közigazgatás uraira. Ezek között az első sor ban áll most az iparospiac és a vásárcsarnok amelyek dolgában ezt a levelet kaptuk leg illetékesebb emberektől, több iparostól: Tisztelt Szerkesztő Ur! Rövid kis írással akarunk hozzászólni egy olyan dologhoz, amelynek Szegeden — sajnos — körülbelül másfélévtizedes múltja van. Eltelt már bizonyosan két év azóta, hogy ujabban napirendre került ez az igazán nagyjelentőségű kérdés. Hogy mennyire szükség van Szegeden az összpontosított iparospiacra és a vásárcsarnokra, annak a megindokolásával elkéstünk. Átment ez Szegeden a főraktár Mérey-utca 3. sz. a. van Serfőzde Részvénytársaság Temesvár, az ország egyik legelőkelőbb sörgyára. Gyárt: Ászok, udvari, márciusi, dupla márciusi, korona, bajor, szent Erzsébet és másfajta söröket kiváló minőségben, a A sörök rendkívül jóizüek, zamatosak és ezért több kitüntetést is nyertek