Délmagyarország, 1910. augusztus (1. évfolyam, 61-84. szám)

1910-08-24 / 78. szám

no DÉL-MAGYARORSZÁG 1910 augusztus 20 leew eUtasdr (elles számban a sztrájkoló malonUMnkások. A szakegyesület rezetősége itt ételM ée pénzzel segíti a sztrájkolókat. Békéi«l egyelőre még szó sincs. A Magyar Fővárrá Malomegyesfilet ma nyilatkozatot ad ki, amelyben kijelenti, hogy a munkásság sztrájkját magok a munkások fogják megszüntetniFölpanaszolja a nyilatkozat, hogy a munkások hónapok óta megszegik a szerződéseket, mert egyes malmokban nemcsak hanyagul végzik a munkát, hanem szándékosan rongálják a gépeket és szerszámokat. A szerződés keretében ennek alapján történt a Király-, a Gizellaés a Molnárok és Sütők malmában a munkások elbocsátása. Nem a vasárnapi munka kérdése adta meg a mozgalom okát, mert a munkások meg sem kérdezték a tulajdonosoktól, vájjon dolgoztatni akarnak-e vasárnap is? A malomtulajdonosok — végzi a nyilatkozat — semmiféle engedményre nem hajlandók és tárgyalásba sem fognák bocsátkozni. — A szibériai vasút sikkasztői. Pétervárról jelentik: A szibériai vasút revíziójánál eddig huszonhárom millió rubel sikkasztást derítettek ki. — Kalandos ekszpedició. Krisztiániából jelentik: Biztos halálba megy Filchner főhadnagy arktikus ekszpediciója, amely elérte a Spitzbergákat. Soha ennél könnyelműbb és vakmerőbb északsarki ekszpedició nem volt. Nem visz magával többet egyetlenegy szánkónál, mindössze két kutyája van, sátrakkal nem szerelte föl magát s igy akar kitelelni az örök jég vidékén. Eleséggel sem látta el magát. A terv ugyanis az, hogy mentől kevesebb a podgyász, annál gyorsabban lehet előbbre jutni és Filchner főhadnagy, aki nem tapasztalt sarkutazó, abban reménykedik, hogy az arktikus vidéken vadászattal könnyen táplálkozhatik az ekszpedició. Csolnakot sem visz magával a könnyelmű társaság. Egészen a véletlenre bizza magát. — Lázadás a fegyházban. Az oreli fegyház műhelyeiben dolgozó rabok között lázadás tört ki. A lázadók egy felügyelöt baltával leütöttek, aztán pedig a leölt felügyelőnél levő revolverrel tüzeltek a közbelépő őrségre. Az őrség erre sortüzet adott, aminek következtében négy rab meghalt, hat megsebesült. — Egy hadihajó pusztulása. Londonból táviratozzák: A tengerészeti kormány hirt kapott, hogy a Bedford páncélos cirkálóhajó tegnap reggel a Samarand-hegyfoknál, a koreai tengerszoros torkolatánál, Quelpalt-sziget közelében megfeneklett és megtelt vízzel. A hadihajó tizennyolc főnyi személyzete tengerbe fult, a többi matróz és az egész tisztikar megmenekült. A katasztrófa részleteiről az admiralitás tegnap éjszakáig csak szűkszavú jelentéseket kapott. Tegnap hajnaltájban nagy vihar kerekedett. A Bedford együtt horgonyzott a Minotaur és Moute cirkálókkal, de ez a két utóbbi hadihajó kénytelen volt fölszedni horgonyait és nyilt tengerre menni, nehogy a magas hullámverés a Bedfordhoz csapja őket. Közvetlenül azután történt a katasztrófa. A orltt hadihajók Hongkongból és a japán hatóságoktól kértek segítséget. A kínai flotta-állomás parancsnoka jelentette Londonba, hogy mentésre gondolni sem lehet, a Bedford elveszett, Bgész gépháza megtelt már vizzel. Tengerbe fult a páncélos hadihajó főmérnöke, tizenöt fülöje és két matróza. A Bedford az angol flotta elsőosztályu cirkálója, 1901-ben bocsátották rlzre, 9800 tonnás és gépei 22,000 lóerejüek, gyorsasága óránként 23 csomó, épitése 14 5 milliót emésztett föl. — Gyilkos német herceg. Berlinből jelentik : Tizenegy éve annak, hogy Németországban leírhatatlan fölháborodást keltett Arenberg Prosper herceg kegyetlenkedése. A herceget a gyarmatcsapatokkal a délnyugat-afrikai német gyarmatra küldték és Arenberg főhadnagy borzalmas vérengzést vitt véghez. Történt egyszer, hogy egy néger gyermeket hegyesvégü botjával keresztülszúrt, mert álmában sivalkodásával háborgatta. Egyik néger szolgáját lelőtte, mert ügyetlenül tömte meg a pipáját. A golyó roszszul talált és a szerecsen még vonaglott. Ekkor a herceg széttaposta a néger fejét. Mikor a kegyetlenkedések kitudódtak, Arenberg Prosper herceget visszarendelték és katonai törvényszék elé állították. A hercegi család egyenesen a császárhoz fordult s azt vitatta, hogy Arenberg Prosper herceg fölött a katonai törvényszék nem illetékes Ítélkezni, lévén ő uralkodó herceg, de a császár elutasította a család folyamodását és a katonai tőrvényszék 1899-ben halálra itélte a vádlottat. A császár husz évig tartó várfogságra változtatta a halálos Ítéletet, amelyből három évet a herceg ki is töltött. 1904-ben sikerült a herceg védőjének pörujitást kieszközölnie és akkor szakértő orvosokkal bebizonyította, hogy Arenberg Prosper herceg elmebajos. A tárgyalás során tanuk igazolták, hogy a herceg fiatalkorában patológikus kegyetlenkedésekben lelte örömét. Kedvenc kutyáinak kiszúrta a szemüket, hátgerincüket eltörte és vonaglásukban gyönyörködött. Az itélet fölmentő volt, de kötelezték a hercegi családot, hogy helyezze el a beteget állami tébolydában. Azóta az oberodei elmegyógyintézetben ápolták Arenberg Prosper herceget. Fölvette a Blanden nevet és a kis Oberode helység népe nagyon megszerette. A herceg sok jót tett a szegényekkel. Most kiszabadult a tébolydából és családja elvitte Argentínába. Az egykor vérengző herceg megtörött aggastyán ma már és Argentínában farmer lesz. — A nagybecskereki vérbajgyógyitások. A nagybecskereki közkórházban nap-nap után injektálnak vérbajos betegeket az Ehrlich-féle szeicel. Legutóbb Steiner Gyula dr közkórházi főorvos — aki szintén künn járt Ehrlichnél, akitől hét tubussal kapott a szerből — szintén végzett oltásokat és pedig a legjobb siker mellett. Iványi Mór dr, aki ma ismét nagyobb mennyiséget kapott a szerből Ehrlich tanártól eddig hetvenkilenc beteget oltott be, akik közül eddig negyvenegy, köztük több igen súlyos beteg teljesen kigyógyult, míg a többi beteg még a kórházban tartózkodik, de szintén a gyógyulás utján van. Ezek a betegek is néhány nap alatt egészségesen hagyhatják el majd a kórházat. Az oltások eddig mind sikeröltek, a betegek semmiféle fájdalomról nem panaszkodtak. Iványi dr legutóbb egy hatvar. négy éves férfit és egy héthónapos csecsemőt oltott be a szerrel, amely mindkét esetben kitűnően hatott. Érdekes és említésre méltó sikerrel járt az oltás még egy vérbajos és egy cukorbeteg férfinál. Az oltás után néhány napra rá nemcsak a vérbaj által keletkezett fekélyek gyógyultak be, hanem határozottan konstatálni lehetett, hogy ugy a vese-, mint a cukorbajra nézve az injekció nemhogy károsan hatott volna, hanem ellenkezőleg, javulás volt észlelhető. A vesebajnál az oltás után a fehérnye csak minimálisan jelentkezett, míg a cukorbeteges férfit ma több orvos jelenlétében szintén megvizsgálták és megállapították, hogy mig a beoltás előtt a váladékban egy százalék cukortartalom volt, négy nappal az oltás után egyáltalán nem lehetett cukortartalmat megállapítani. Iványi erről az észleletről tudósította is Ehrlich tanárt, aki legutóbbi levelében megemlíti, hogy más oldalról is kapott már ily tudósításokat. Ugyancsak említésre méltó még az is, hogy az egész országban eddig a legtöbb beteget Iványi Mór dr oltotta be és hogy a betegek messze vidékekről, Horvát-Szlavonországból, sőt egész Szerbiából is tömegesen mennek Nagybecskerekre, hogy az ottani közkórházban keressenek gyógyulást a rettenetes betegség ellen. — Botrányok Nagymaroson. Nyár van és mulatnak az emberek. Különösen az N. Sz. E. Önök nem tudják, kérem, hogy mit jelent, e három betű? Hát az N. Sz. E. annyit jelent hogy: Nagymarosi Szépészeti Egyesület. Mert ilyen is van e dunai kikötőhelyen. Hát az N. Sz. E. szombaton este táncmulatsággal egybekötött nagy társasvacsorát rendezett a felső vendéglőben. Éjfélfelé, amikor jóllaktak a vendégek, a fiatalság a tánchelyiségbe vonult, ahol azonban még nem voltak fölgyújtva a lámpák. A fiatalság már készült világosságot teremteni, amikor előállott a mulatság egyik rendezője és igy szólt: — Addig nem lészen világosság, amíg az urak ki nem fizetik cechüket. Hogy ezután mi történt, azt bizonyosan megállapítani nem lehet. Tény az, hogy hangos káromkodások közepette tizenhét darab pofon csattant el. Hogy ki adta és ki kapta ezeket a pofonokat, az még csak az ezután megkezdődő lovagias tárgyalások során fog kiderülni. Fődolog az, hogy a mulatság kitűnően sikerült. Elcsattant az első nyári pofon Maroson. Nem is egy, de tizenhét. — Családi dráma. Nyíregyházáról jelentik : Dankó József nyíregyházai jómódú gazdálkodó ma hajnalban ittasan ment haza. A felesége veszekedni kezdett vele. — Még ma itt hagyom a házadat, ha föl nem hagysz evvel a lump életmóddal ! Te vagy a város szégyene ! A részeg férj ingerülten válaszolt a fele ségének, később pedig rátámadt és ütni kezdte. Az asszony védekezett, mire Dankó kést rántott élő és agyonszúrta. Mikor a gazdálkodó húszéves fia, János meglátta, hogy mit tett az atyja, fejszét ragadott és a részeg embert szétdarabolta. A gyilkos fiút letartóztatták. — Nyolcvannégyéves öngyilkos. Bonyhádról írják: Furcsa és nevetséges ok miatt akart öngyilkos lenni Schaub Jakab nyolcvannégy esztendős bonyhádi polgár. Ugyanis hozzátartozói, akik a mezon csépléssel voltak elfoglalva, későn jöttek haza, ugy, hogy az öreg, aki hozzá volt szokva, hogy vacsoráját a rendes időben megkapja, most csak jó későn juthatott hozzá. Emiatt nagyon elkeseredett és másnap reggel fölakasztotta magát a kamrában. Mire a veje észrevette és levágta, még élt, de állapota oly súlyos, hogy aligha marad életben. — Egy anyol lord kalandjai. Londonban meghalt a minap egy főrangú sokszoros milliomos, aki rendkívüli tehetségekkel megáldott, de kalandor természetű és állhatatlan ember volt. Éiete a kalandorkodások változatos sorozatából állott. A millióit és a főúri rangot is csak kellemes kalandnak tekintette s még azt a kenyérkereső pályát sem vélte komolyan, amelyen föltűnt a sikereivel. Az érdekes multu ember Ágost Arthur, Parceval lord. Azzal kezdte pályáját, hogy 1870-ben, tizennégyéves korában megszökött a szülői háztól és beállott inasnak egy kereskedelmi hajóra. Az intelligens fiatalember kitűnően bevált a szolgálatban és olyan kiváló hajóstalentumokról tett tanúságot, hogy rövid egy pár év alatt kapitányi rangra emelkedett. Mikor azonban ezt elérte; egyszerre megszűnt a becsvágya is. Otthagyta a hajósmesterséget és visszatért Londonba, ahol egyideig állás nélkül lézengett, aztán pedig belépett a londoni tűzoltósághoz közembernek. A rendkívüli ember ott is megállta a helyét. Olyan példáit adta a hősiességnek és önfeláldozásnak, hogy hamarosan altisztté léptették elő. Parceval lordnak azonban nem sokáig kellett volna altisztként szolgálnia, mert már tiszti kinevezésre is föl volt terjesztve. Ezt azonban az állhatatlan ember már nem várta be. Egyszerűen faképnél hagyta a tűzoltókat és beállott London egyik külvárosában a községházánál hivatalszolgának. Ebből az állásból azonban csúfosan távozott. Megtette ugyanis azt a viccet, hogy egy viharosabb hangulatu községi gyűlést a terem vízvezetéki csapjához alkalmazott tüzfecskendövel ugratott szét. Ezért aztán elcsapták. Már most nem volt maradása Londonban. Kivándorolt Délafrikába bányamunkásnak. Ott érte aztán a hir, hogy nagybátyja halála folytán milliókra menő vagyont ós főúri rangot örökölt. Hamarosan vissza is jött s azóta nem tett egyebet, csak a milliókat igyekezett elkölteni. Ebben is szép tehetséget árult el, de végleg megszabadulni a nagy vagyontól nem tudott. Váratlan halála akadályozta meg benne. Vagy tiz millió maradt még utána az öcscsére, aki szintén kalandos életű ember s ezidő szerint Délafrikában farmer. Persze, most majd hazajön lordnak. — A grizettek sztrájkja. Párisból különös sztrájk hire érkezik hozzánk: a grizettek sztrájkolnak, vagy ahogy a csinos, finom, kicsi munkásleányokat nevezik: a midinettek. „Midi"nettek, mert délben lepik el az utcákat, az elegáns Rue de la Paixt, melynek atelier-iben forog kezükben serényen a tü, csattog az olló, simul a bársony, melylyel kalapokat díszítgetnek. Ezek a kis munkásleányok állottak most sztrájkba, mint Párisból jelentik a táviratok, ezek a gyönge, fürgekezü munkások, akikről csak azt. gondolták az emberek, hogy cukrot tudnak ropogtatni és legfeljebb kacsintósan néznek a boulevardi sétálókra. A midinettek sztrájkjának oka az, hogy munkaadóik nem akarják elismerni hivatalosan a szakszerveze-