Délmagyarország, 1910. augusztus (1. évfolyam, 61-84. szám)

1910-08-24 / 78. szám

308 DÉL MAGYARORSZÁGI 1910 augusztus 20 Csöndháborlíók. — Főuárosl levél. — Éjszaka van. A nagyváros zaja lecsöndesedett. Gondtői, munkától, küzdelmektől elcsigázottan pihen mindenki. A gázlámpákat már részben eloltották, a templom tornya kísértetiesen emelkedik ki a félhomályból, ablakán sápadtan szűrődik ki az örökmécs fénye. Ittott egy imbolygó alak surran tova nesztelenül» aztán ismét néma csönd lesz köröskörül. Csak a távolból hallatszik néha egy-egy részeg ember kurjongatása, egy-egy korcsmából kihallatszó nótának foszlánya. Egyszerre csak sikoltás szeli át a levegőt. Nem is sikoly az, hanem valami elnyújtott bőgés, valami üvöltés, egy elgyötört, halálra rémült embernek a jajkiáltása. Talán ilyen hangot hallatott az ősember, mikor az erdők fenevadjával dulakodott. Ablakok nyílnak, ijedt, álmákból megzavart arcok tekintenek ki mindenünnen. Eleinte nem látni semmit, azután a hang után keresve, a gázlámpák gyér világítása mellett kis csoport tűnik föl: két rendőr egy csavargóval. Egyik jobbról, másik balról kapaszkodik belé, gyászruhás nő kezét tördelve, jajgatva követi őket. A csavargó biceg, egyik lába rongyba van csavarva, alig tud rajta lépni és mialatt ki akarja magát a rendőrök kezéből szabadítani, hanyatt vágódik, fejét a gyalogjáró szélébe üti, vér serken utána, f. (A rendőrök kifáradtan, keresztbe font karral, szótlanul állnak meg előtte, a nő odarohan, hogy a vérző helyet kendőjével bekösse... A rendőrök ezt nem várják be, mintegy parancsszóra fölrántják és dzsiu-dzsicu fogással kényszeritik a továbbmenésre. A csavargó ordit, könyörög, ne bántsák, fájós lábán nem tud járni, olyan rémesen hangzik az éjszakában . . . Alig mennek néhány lépést, a fogoly lába megtorpan, ismét egy erősebb rántás, egy felhördülés és vonszolják tovább . . . Utánuk vérnyomok jelzik az utat . . . A rendőrségre érnek ... A kapu bezáródik mögöttük. Még egy-egy elfojtott jajgatás hallatszik mind távolabbról, aztán semmi ... A gyászruhás asszony nekidől a falnak, szeme merően , szegződik a kapura, aztán lassan, réveteg lépésekkel zokogva indul visszafelé. Vájjon milyen bün terheli a lelkét ennek a nyomorultnak? Talán ölt és azért irtózott az elfogatástól? Talán beteg? Talán semmi vétke, csak az, hogy az élet agyonpofozta és az italban keresett feledést, mámort? Talán rózsaszínűnek akarta látni a világot, amely az ő számára mindig fekete? Ki volt az a gyászruhás asszony, aki őt oly nagyon szerette, hogy még itt, a pocsolyában sem hagyta el? Anyja, testvére, felesége? Mi történik most odabenn? Mivel büntetik makacsságáért? Bántalmazzák? Talán most. . • Az ablakok sorra bezárulnak. Minden csöndes * Veszekedés, lárma hallatszik. Közönség is vetődik össze hamarjában az éjszakai életet élők közül. A korcsma félig ittas, mulatozásukban megzavart vendégei. Cigányok rohannak ki ijedt arccal, egyik kezükben a vonó, a másikban még álluk alatt szorongatják a hegedűt. A járókelők közül egynehány és a nagyvárosi élet lápvirágai, az éjszakai leányai. A veszekedés egy kapu előtt folyik, a történet egészen mindennapi. A férfi kiverte az asszonyt az utcára. Nagy a vétke: a nyomorúságban, a munkában megtört, megvénült, megcsunyult. És léhet-e ennél nagyobb bűne aszszonynak férfi szemében? Ott van az uj aszszony, a kívánatos, a vadállat, büszkén élvezi diadalát. A férfi hajába markol a jajveszékelő asszonynak, ugy vonszolja az utca kövezetén, a körülállók megdermedve látják, fejükből elszáll a mámor,'— már kést is ránt az elvetemült, — e pillanatban éles, rémült gyermeksikítás hallatszik. — Jaj, istenem, ne bántsa az anyámat! Mezítláb, egy szál ingecskében szaladt ki utánuk a gyermek. Az utca népén borzongás fut végig, a gyermek rimánkodik, letérdel apja előtt, — az ijedtségnek, a gyermeki szeretetnek, a halálos megdöbbenésnek, a fájdalomnak minden skálája ott reszket a hangjában, ahogy újból és újból kiáltja: — Ne bántsa az anyámat. Jönnek a rendőrök, a társaságot beviszik az őrszobába, a nagy kavarodásban a kicsit ott feledték. És áll a kis leányka, tehetetlenül, tanácstalanul, szivecskéje még oly ijedten pí. heg, mint a riadt madárkáé, kicsiny agyában még él a rémes látvány, még nem érti tisztán, mi történt, hogy ö egyedül van, elhagyatva, mezítláb a hűvös éjszakában. De hozzálép a gázlámpa mellől egy sápadtarcu cifra leány. Becézgeti, dédelgeti, oly édesen szól hozzá, mint egy anya és beviszi magához és befekteti az ő ágyába. Talán gyermekkora jutott eszébe, mikor még ő is ilyen ártatlan volt. Taián a szülői ház, talán a porladó anya képe egy vadvirágos, akáclombos temetőn? . . . És előkeresgél a ládájából egy könyvet. Látszik, hogy régen nem használták. Régi, ócskafedelü; és leül a gyermek ágya mellé, keze imádságra kulcsolódik, áhitattal imádkozik, ugy virrasztja át a gyermek mellett az éjszakát. És a gyermek? . . . Édesdeden alszik. Ha nincsen rendjei. — A budapesti egyelem Berlinben. — (Saját tudósítónktól.) Október 13-án lesz a berlini egyetem jubileuma, erre meghívták a világ összes egyetemeit, igy a budapesti királyi magyar tudomány-egyetemet is. Évszázados tradicióju. elismert értékű egyetem a budapesti, Európában szinte a legöregebb. És a meghivott egyetemek sorrendjében, a hivatalos listában, mégis az utolsó helyre került. Az utolsóelőtti a svájci, a legutolsó a budapesti egyetem. A zágrábi, szófiai és belgrádi egyetemek után. Az utolsó helyre való degradálásnak furcsa, több mint furcsa, nevetséges oka van. A budapesti egyetem Kovács Gyula dr-t, a tudós egyházjogászt küldte ki a kongreszszusra, azt a professzort, akiről köztudomású, hogy kitűnő tanár, de rendjelei nincsenek. A berlini jubileum rendezői pedig bekérték a címeket és az ordókat is és igy történt, hogy a svájci és a budapesti egyetemet még a belgrádi is megelőzi. Mert a belgrádi egyetem küldöttének van rendjele. Majd annak nem lesz ! . Az a legérdekesebb a dologban, hogy Kovács Gyulának, amikor a mulatságos eset kiderült, fölajánlották az udvari tanácsosságot, vagy valami rendjelet. De a tudós professzor szerényen elhárította magától a kitüntetést. Mert könnyen megtörténhetik, hogy nem küldik ki Kovácsot, vagy szó van arról is, hogy vele együtt kiküldik Eötvös Loránd bárót, aki ekszcellenciás ur és igy a budapesti egyetem azonnal a legelső sorba kerülhetne. Mert Berlinben ez a fontos. OGAK Lukács Imre íogmüterme a berlini fogtechnikán oki. képesitve Csekoiiits-ulca 1. Sittnyi-tér saroK. PrasÉi-Mi. 15 darab nagyon szép S Fajgalamb S eladó Teleky-utca 13. NflPI_NIREK — Vilmos császár boszniai atja. Szerajevóból jelentik: Itteni mértékadó körök semmit sem tudnak arról, hogy Viimos császár őszszel Ferenc Ferdinánd trónörökös kíséretében látogatást fog tenni Szerajevóban. Az uiábban fölmerült híresztelés összefügg azzal a híreszteléssel, hogy a német császár őszszel Ferenc Ferdinánd trónörökössel Szlavóniába érkezik vadászatra s azután vele együtt utaznék Szerajevóba. Szerajevóban e hirnek nem adnak hitelt. Egy másik távirat jelenti: A német császár Magyarországon való tartózkodásának programját már véglegesen megállapították. Vilmos császár szeptember tizenhatodikán utazik Berlinből Magyarországra, ahol részt vesz a Frigyes főherceg bélyei birtokán rendezendő vadászatokon. A császári vadászaton az imperátor kíséretében lesz Ferenc Ferdinánd trónörökös, József főherceg és az osztrák-magyar arisztokráciának több tagja is. A vadászatokról Bécsbe utazik a császár. Szeptember hatodikán érkezik oda s egy napig királyunk vendége lesz. Szeptember huszonegyedikén utazik vissza Berlinbe. — Kinevezés. A király Kovács József aradi ügyészt a nagyhalmágyi járásbírósághoz a VII. fizetési osztályba sorozott járásbiróvá nevezte ki. — Királyi elismerés. A hivatalos lap mai száma közli, hogy a király megengedte, hogy Sebastiani Károly budapesti királyi büntető járásbírónak, nyugalomba helyeztetése alkalmából, sok évi hü és buzgó szolgálatáért legfelső elismerése tudtul adassék. — Taft és Roosevelt. Newyorkból jelentik: Taft elnök Newyork állam republikánus komitéjának elnökéhez intézett levelében megcáfolja, hogy közötte és Roosevelt között szakítás történt volna és kijelenti, hogy ennek látszatát a reakciósok mesterségesen igyekeztek föltüntetni. — Bolgár-tőrök összeütközés. Berlinből jelentik: A Lokalanzeiger és a Tagéblatt egybehangzó jelentése szerint a bolgár-török határon ismét incidens . történt. Egy macedóniai határszéli községben az áthaladó török csapatokra bombát vetettek. — A cárné betegsége. Berlinből jelentik: A cári kabinetiroda főnöke ma Pétervárról Berlinbe érkezik, hogy a cárné megbízásából több berlini orvostanárt fölkérjen arra, hogy a cárné megvizsgálására Friedbergbe utazzanak. Azután Párisba utazik, ahol szintén több ismert nevű orvostanárt fog fölkérni, hogy a konzultáción résztvegyenek. A cári pár megérkezése Friedbergbe némi halasztást szenvedett, mert a cári pár csak szeptember 2-án utazik el, ugyanaznap, amikor az özvegy cárné Darmstadtba utazik. Beavatott helyről közlik, hogy Vilmos császár sajátkezű levélben hivta meg az orosz cárt a nagynémet hadgyakorlatra. Azt hiszik, hogy a cár a meghívásnak eleget fog tenni. — Az igazságügyminiszter kijelentéseL Székely Ferenc igazságügyminiszter beszédéről, amelyet az ügyvédjelöltek memorandumának átadásakor mondott, több lapban oly értelmű közlemény jelent meg, mintha a miniszter azt mondotta volna, hogy a jogakadémiák nem állanak hivatásuk magaslatán. A Budapesti Tudósító- 1 illetékes helyen fölhatalmazták annak kijelentésére, hogy ezt a miniszter nem mondotta, hanem a budape'sti egyetem túlzsúfoltságának okairól szólva, többek között ugy nyilatkozott, hogy az ország északi részén lévő jogakadémiák nem állanak olyan magaslaton, hogy az ország déli részéből jövő fiatalságot Budapesten keresztül magukhoz vonzanák. Azt sem mondotta a miniszter, hogy mostapi javaslatából aligha lesz egyhamar törvény. Ezt a jogi szakoktatás és a jogi vizsgák reformjára vonatkozó, szintén előkészítés alatt lévő javaslatról mondta. — A halas—mérges—dorozsma—szegedi helyiérdekű vasút. Hermán Dénes halasi földbirtokos, a halas—mérges—dorozsma—szegedi helyiérdekű vasút engedélyese Szeged város törvényhatóságától e vasút kiépítéséhez területhasználati engedélyt és negyvenkétezer korona hozzájárulási költséget kér. A vasút négy kilométer és száz méter hosszban szelné át a szegedi földeket