Délmagyarország, 1910. augusztus (1. évfolyam, 61-84. szám)

1910-08-23 / 77. szám

1910 augusztus 23 DÉL-MAGYARORSZÁG 13 REBÉNYCSSRKOK. Mac Goggin Aurelian megtérése. Irta Rudyard Kipling. Ez tulajdonképen nem is mese; hanem értekezés ; s véghetetlenül büszke vagyok rá. Értekezést csinálni nagy dolog! Mindenkinek van joga vallásos meggyőződésre ; de senkinek sincs joga arra, legkevésbé van valamelyik fiatal tisztviselőnek, hogy meggyőződését erővel másnak a nyakába akarja varrni. A kormány hébe-korba furcsa civileket küld ide ; de Mac Gogginnál furcsábbat jó idő óta nem ekszportált. Eszes volt, kápráztatóan eszes, de eszessége rossz irányban munkálkodott. Ahelyett, hogy a hazai viszonyokat tanulmányozta voina, könyveket olvasott valami úgynevezett Comte-tól, valami Spencer-től és Clifford tanártól. (Mindezek a könyvek könyvkereskedésekben megszerezhetők.) Ezek a könyvek az emberek belső világával foglalkoznak olyanoknak a szempontjából, akik elrontották a gyomrukat. Rendelet nem tiltotta meg Mac Gogginnak, hogy e könyveket olvassa ; de anyja jobb Ízlésre szoktathatta volna. A könyvek tartalma erjedésnek indult a fejében s Mac Goggin, mikor Indiába jött, oly vallást hozott magával, amely hig volta mellett teljesen saját készítménye volt. Hitből nem sok volt benüé. Annyiból állt, hogy az embereknek nincs leikök, hogy sem isten, sem földöntúli lót ninQsen s hogy kiki tartsa kötelességének az emberiség javát valamilyen rombolással előmozdítani. Ugy látszik, az volt egyik másodrangú hittétele, liogy a parancsosztogatásnál csak egy nagyobb, bün van : engedelmeskedni a parancsoknak. Mac Goggin legalább igy nyilatkozott; de én azt gyanítom, hogy mestereit félrem agyarázta. Egy szóval sincs kifogásom eféle hitelvek ellen. Városban keletkeztek, ahol nincs egyéb, mint gépezet, meg aszfalt, meg épület, — valamennyi sürü ködbe burkolva. Természetes, hogy ott az ember arra a gondolatra jut, hogy saját magánál semmiféle felsőbb lény nem létezik s hogy a főváros épitési bizottsága hozott létre mindent. De ebben az országban, hol a maga valóságában látjuk a? emberiséget, — a nyers, barná, csupasz emberiseget, — feje fölött a sugárzó menyboltozattal, talpa alatt a kihasznált, agyondolgozott földdel, az efajta nézetek valahogyan elenyésznek s a legtöbb ember egyszerűbb elméletekhez tér vissza. Az élet itt Indiában korántsem való annak a nézetnek a támogatására, mintha egyáltalában senki sem állana az ügyek ólén. Még pedig azért, mert a képviselő fölötte áll az asszisztensnek, a komisszárius fölötte áll a képviselőnek, az alkormányzó parancsol a komisszáriusnak és az alkirály parancsol mind a négyöknek, a miniszter rendeletei szerint, aki felelős az uralkodónak. Ha már most az uralkodó nem volna felelős teremtőjének — föltéve, hogy nincs teremtő, akinek íelelős legyen, — bizony nem igen volna rendben a szénája egész közigazgatási rendszerünknek. Ez pedig nyilvánvaló képtelenség. Otthon még menthetők az emberek. Legnagyobbrészt mintegy istállókba vannak csukva s könnyen makrancosokká lesznek. Ha egy erős makrancos lovat akarunk begyakorolni, ágaskodni fog és tajtékozni, ugy, hogy végre a zabola végeit is alig ¡látjuk. De a zabola azért ugyanaz marad. Indiában nincs kedve az embernek a makrancoskodáshoz. Az éghajlat és a munka elejét veszik a szavakból való építkezésnek. Ha Mac Goggin nagy betűkkel kezdődő s „ismus"-okkal végződő nézeteit megtartotta volna magának, senki sem törődött volna velük. De nagyatyái mindkét részről lelkészek voltak s igy a prédikáló „hajlam belőle is kitört. Azt akarta, hogy a klubban mindenki ismerje be, hogy nincsen lelke s segítsen neki a teremtőt száműzni örökre. Akadtak, akik azt mondták neki, hogy neki bizonyárai nincsen lelke, mert még nagyon fiatal; de ebből móg nem következik az, hogy az öregebbek ép oly fejletlenek. S akár van túlvilág, akár nincs, itt a földön nyugalomra van szükségé az embernek, hogy újságját végigolvashassa. — De nem erről van szó! Nem erről! — szokott ilyenkor Aurelian felkiáltani. Erre azonban fejéhez vagdalták a pamlag-vánkosokat s felszólították, hogy távozzék egy bizonyos helyre, ahol majd találhat liivőkre. ,Blastoderm"-nek neA-eztók — mert az állította, hogy egy hasonló nevii történelem előtti cs^ádból származik — s gunynyal és kacajjal igjBsgztek öt elhallgattatni. Mert békezavaró vol^^kivel nem lehetett bírni; s ezenkívül folytonosan boszantotta az öregebbeket. Főnöke, aki már a határon dolgozott, mikor Aurelian még a padlón csuszkáit négykézláb, azt mondta neki: „ahoz, hogy okos ifjuszámba vegyék, túlságosan ostoba." Igaz, hogyha egyszer komolyan ráadta volna magát a munkára, néhány év alatt felvitte volna a titkárságig. Ep olyan fajta ember, szólt, amilyenre itt szükség van: csupa fej, gyakorlat semmi, teória száz meg száz. Egyetlenegy lélek sem törődik Mac Goggin lelkével. Lehetett volna neki kettő, vagy egy sem, vagy akárhány lelke. Az ő dolga az, hogy engedelmeskedjék a parancsoknak, tartsa rendben vonalát, de ne rontsa a klubbot — ismus-aival. Kitűnő munkaerő volt; de nem kaphatott olyan megbízást, amelyen ne próbált volna valamit javítani. Ez a hibája együtt járt hitével. Ez a hit túlságosan felelőssé tette az embert s nagyon sokat bízott az ember becsületére. Néha sikerülhet egy vón gebét ócska kötőfékkei lovaglásra fölszerelni, de egy fiatal móncsikót soha. Mac Gogginnak több kellemetlensége volt ügyei miatt, mint bárkinek kortársai közül. -El tudta képzelni, hogy oly ötvenrupiás ügyekben, amelyekben mindkét fél tízszeresen hamisan esküdött, harmincoldalas ítéletekkel előmozdítja az emberiség javát. Annyi azonban bizonyos, hogy nagyon sokat dolgozott és sokat busult és boszankodott a korholások miatt, melyekben része volt s hivatalán kivül nevetségesen viselkedett, ugy, hogy az orvos végre figyelmeztette, hogy túlerőlteti magát. De Mac Goggin szellemileg véve makrancos volt s büszke volt magára és erejére. Nem akart semmiféle tanácsot elfogadni. Naponként egyfolytában kilenc órát dolgozott. — No jó — szólt az orvos — össze fog roskadni, mert túlerőltette magát. Mac Goggin egészsége kissé csakugyan megrendült. Egy nap aztán bekövetkezett a katasztrófa oly drámai módon, amint csak elgondolható. Az esős időszak előtt történt. Kint, ültünk a verandán, a levegő izzóan forró és nyomasztó volt. Lihegtünk s esedeztünk, bárcsak lehullanának a sötétkék fellegek s hoznának egy kis enyhülést magukkal. Távolról, nagyon távolról halk zúgás hallatszott, az eső előjele. Egyikünk észrevette, figyelve fölemelkedett helyéről s igy kiáltott föl, ami elég természetesen hangzott: ^Hála istennek!" A „Blastoderm" erre megfordult s igy szólt: „Micsoda? Biztosithatom, hogy az egész nagyon természetes okok következménye. Egyszerű légköri tünemény. Miért hálálkodik érte oly lénynek, amely nem létezik, amely merőben fikció?" — Blastoderm! —morgott rá szomszédja, aki a legközelebbi karosszékben nyújtózkodott, — ugyan add csak ide a „Pioneer"-t. Ismerjük már valamennyien fikciódat. A Blastoderm az asztal felé nyúlt, fölvett egy újságot s eközben ugy ugrosott, mintha valaki lökdöste volna. Átnyújtotta a lapot. — Amint mondtam, — folytatta aztán lassan és erőlködve — teljesen természetes okoktól függ — teljesen természetesektől. Azt hiszem. — Hallod-e, Blastoderm, add ide a „Calcutta Mercantile Advertiser"-t. A porból könnyű forgószól kerekedett s a fák koronája suhogott. De senki sem figyelt a közelgő esőre. Mindnyájan Blastodermre bámultunk, aki székéről fölemelkedett s erőlködve próbált beszélni. Igy szólt móg lassabban, mint előbb: „Teljesen érthető — szótár — vörös tölgy — felelős ok — visszatartva—egyedül." — Bastoderm részeg — kiáltott valaki. De nem volt részeg. Csodálkozva nézett ránk s kezeivel ide-oda kapkodott a félhomályban, melyet a fejünk fölött összesereglett fellegek teremtettek. Majd rekedten igy kiáltott: „Mi ez? Nem tudok — vissza — elérni — piarc — sötét." Mintha a hideg rázta volna e szavak közben; s mikor a villám két sugárban kígyózott, amelyek az egész égboltot háromrészre hasították s az eső patakokban kezdett szakadni, — Blastoderm megrémült. Rugdalózva és kapálózva állt előttünk, mint a türelmetlen paripa s tekintete borzalmat árult el. Három perc múlva megjött az orvos s meghallotta, mi történt. „Aphasia" — igy szólt. „Vigyétek szobájába. Tudtam, hogy ez lesz a vége." A szakadó esőben hazavittük Blastodermet. Az orvos bromkálit rendelt neki, hogy elaludjék. Ezután az orvos visszatért velünk s megmagyarázta, hogy az aphasia a fejbajokhoz tartozik s hogy egész életéből csak móg egy ily erős rohamra emlékszik vissza. Volt már többször alkalma tulerőltetés miatt csekélyebb aphasiaeseteket megfigyelni. De ez a rögtöni megnémulás érthetetlen volt, bár, mint Blastoderm maga mondaná, „teljesen természetes okokra" vezethető vissza. — Ha fölgyógyul, szabadságra kell mennie — szólt az orvos. —A következő három hónap alatt nem szabad dolgoznia. Mondhatom, alapjában véve nem is betegség ez. Csak teljes képtelenség uralkodni a beszéden és az emlékezeten. Azt hiszem, hogy az egész dolog csillapitólag fog hatni Blastodermre. Két nap múlva Blastoderm visszanyerte nyelve használatát. Első kérdése ez volt: „Mi történt?" Az orvos megmagyarázta neki. „De meg nem foghatom" — kiáltott Blastoderm. „Egészen egészséges vagyok, de nem uralkodom szellememen s azt hiszem, emlékezetemen sem! Igaz ?" — Menjen három hónapra a hegyek közé s ne gondoljon semmire — monda neki az orvos. —• De nem értem — ismételte Biastoderm. Saját eszem, saját emlékezetem ! — Nem segíthetek rajta — felelt az örvös. — Van sok más dolog, amit ön nem ért. S ha oly sokáig fog működni, mint én, jól fogja tudni azt Í3, mily semmiség az, amit az ember sajátjának mondhat. Ez a csapás megtörte Blastodermet. Nem tudta megérteni. Elment a hegyek közé, félve és aagódva s csodálattal várva, sikerülhet-e neki egy mondatot, amelybe belekezdett, befejezni. Ezáltal elfogta őt a bizonytalanság érzete. A helyes magyarázat, hogy túlerőltette magát, nem volt képes kielégíteni. Tele lett aggodalommal, szörnyű aggodalommal. Igy hát a klubban nyugalom volt, mikor víszszatórt. S ha találkozol Mac Goggin Aureliannal olyankor, mikor emberi dolgokat magyaráz, — az isteniekkel, ugylátszik, nem foglalkozik már annyira, mint azelőtt — nem kell egyebet csinálnod, csak tedd ajkadra mutatóujjadat s várd be, mi következik. Ne okozz érte engemet, ha Blastoderm erre egy üveget vág a fejedhez. FeleISs szerkesztő: Róna Lajos. Lapkiadó-tulajdonos: Délmagysrország hirlsp- és nyomdaviálialat résjvén'jtársasin. Nyomatott Szegeden a Dőlmagyarország hirlapés nyomdavállalat részvénytársaság köríorgúgépán. Iskolai hegedűk kitUnö hanggal. Kaphatók: 3. 4, 5. 6. 8. 10 forintért és feljebb. Hangvereeny-hegeditk 20 forinttól feljebbIskolai és tiürmnniltmnk a« Bmiei zenekari és műtemplomi nannuniUmiMl kedvelői hnnueserek, liuAll1 '¿U^belí.* Uj szerkezetű cimbalmok legkiválóbb liangtartó szerkezettel, pedál nélkül 30 forinttól so^forlnuót^tefjebb. Fonográf és Gramofon legjutányosabb árakon. Hengerek és lemezek a világ leghíresebb mUvészeinek felvételeivel. Dus raktár^ kiváló gyártmányú uj és átjátszott soiaffor&U és plaaslnőkbíi«. Régi zongorák és egyéb hangszerek ujakra becseréltetnek. Zongora. kölcsönző Intézet. Tel|eu zenekarok felszerelése kedvező feltételek mellett. Tornászati ég községi dobok dus választékban. Sternberg Ármin és Testvére cs. is hír. udvari hongszergyár íöüílefalíBn BUOAPtSf. VII., ftókócii-yl 38. Képes árjegyzéket (minden cikkről külön) ingyen küldUnk, csak meg kell írni, hogy miféle hangszerről kívántatik az árjegyzék. Görögdinnye a Jtaiif/a-féle telepről a mai naptól leszállított áron, kilója 4 kr. Egész kocsival a helyszínre szállítva naponként délelőtt 9, délután 4 órakor szintén kapható kedvezményes áron. — Elárusító hely: | SsetoÉs-ÉB l SÍ., A iBsig-piac meíM. S Makón a Szegedi-utcai házamban S I levő itolfflérési Üzletemben egy megbízható | 1 kiméről (ítcést) j 9 keresek. — Felvilágosítás Makón, | | Klein MÓr tulajdonosnál szerezhető be.