Délmagyarország, 1910. augusztus (1. évfolyam, 61-84. szám)

1910-08-03 / 62. szám

1910 augusztus 3 DÉL-MAGYARORSZÁGI 13 sal csak a szeptemberi társulati közgyűlés foglalkozik és Fekete Márton nyugdíjaztatása után a főigazgatói állást, mint önálló hivatalt, továbbra nem is fogja többet betölteni. (—) Jogos ok a fölmondás nélküli elbocsátásra. Fölmerült konkrét tényből kifolyólag elvi jelentőségű határozatban mondotta ki a Kúria, hogyha az alkalmazott főnökét „svindlernek" nevezte és emiatt becsületsértésért el is Ítéltetett: jogos ok a fölmondás nélküli elbocsátására. (—) Sorshuzás. Bécsből jelentik: Az Olasz Vörös Kereszt-sorsjegy tegnapi húzásán a 15000 lirányi főnyereményt a 2350. sor. és 25. számú sorsjegy nyerte. A második 2000 lirás nyereményt a 9494—44, számú sorsjegy éa a harmadik 1000 lirás nyereményt az 1406—34. számú sorsjegy nyerte. (—) A tej és tejtermékek nemzetközi forgalma. A tej és tejtermékek nemzetközi piacán amerikai spekulációk hatása alatt az utóbbi időkben változás állott be, ami a termelőket nagyon óvatossá tette, noha a jó takarmánytermés és az olcsó pénz is eiég megnyugtatásul szolgálhatna. A fogyasztás — a husdrágaság, de bizonyára az árak esése miatt is — ugy Közép-Európában, mint Amerikában emelkedett. Ennek folytán a legtöbb államban a kivitel esett, mig ellenben Igen soknál a bevitel lényegesen emelkedett. Különösen májusban föltűnő sok vajat és sajtot vittek be az Egyesült-Államokba. E tulnagy bevitel olyan árhanyatlást idézett elő Amerikában, hogy hatását Nagybrittania, NémetaUöld, sőt még Franciaország is megérezte. A fogyasztásra szánt tej ára tavasz óta a nagykereskedésben némileg emelkedett. A kiskereskedésben változatlan maradt. A vajnak való tej olcsóbb lett. A sajtárak április óta általánosságban estek. Különösen a lágysajtok. A vajárak normálisaknak mondhatók s a jövö áralakulások is sokkal kedvezőbb kilátást nyújtanak, mint a sajtnál. A legközelebbi három hónapban, reális számitás szerint, a tej és tejtermékek árai sem esni, tem emelkedni nem fognak. Ezt a relatív kevés tejtermés és a magas húsárak biztosítják. A végleges terméseredmények és az öszi takarmánytermés nagy változásokat idézhetnek elő. (—) Uj vasút Baranyában. A drávavölgyi helyiérdekű vasút kiskőszeg—siklósi vonalrésze megnyílt. A mütanrendőri bejáráson, amely Hilvert Manó vasúti és hajózási főfelügyelő vezetése alatt ment végbe, a pályát rendben találták és Hilvert a vonalat átadta a forgalomnak. A megnyitáson résztvettek a magyar államvasút igazgatóságának, Baranya vármegyének, a szegedi üzletcégnek kiküldöttei és a vállalkozó. Az uj vasút rendkívül termékeny vidéket szel át s Frigyes főherceg és Schaumburg^Lippe herceg uradalmának számos ipartelepét érinti. (—) Magyarország erdőterülete. A magyar állam erdőterülete 15.710,000 katasztrális hold, amelyből a fenyőerdő 3'2 millió hold. A fenyöerdőkből 2 2 millió lucfenyő, mig jegenyefenyő 684,000 hold területet borit. 310,000 holdat az erdei fenyő és kis részben a fekete fenyő foglal el. A vörösfenyö 9,200 katasztrális holdon tenyész. Tölgyfaerdő 4-2 millió, amelyből mintegy 880,000 hold csertölgy. Bükkerdő 5*6 millió hold, gyertyánfaerdő l-4 millió, nyirfaerdő 360 ezer, kőris-, szil- és juhaerd.ő 220 ezer, akác 12Ö ezer holdat tesz ki. A többi lombfák, minők a nyár-, füz-, éger-, hársfa stb. által elfoglalt erdőterületből a szorosan vett Magyarországra 1310 millió hold jut, mig Horvát-Szlavonország erdőterülete 2.650,000 hold. (—) Cukorfesték. A magyar királyi pénzügyminiszter rendeletet adott ki a cukorfesték előállítására használt cukor adómentessége tárgyában. (—) Kísérletezés hollandi cukorrépával. A hollandi cukorrépa tudvalevőleg hires cukortartalmáról. Magyarországon is kísérleteztek a hollandi répa termesztésével és mint Linhat Vilmos, a kísérleti állomás vezetője jelenti, a kísérletezés bevált. ÜZLETHELYISÉGÜNK KIADÓ. U Mélyen leszállított árban vásárolhat férfi fehérnemüeket, zsebkendőket, nyakkendőket, kalapokat, ernyőket, férfi-, női- és gyermekharisnyákat stb. TERAI és KOCSIS SZEGED, DUGONIC -TÉR 1. SZ. O.GAK Lukács Imre íogmiiterme a berlini fogteohnikán oki. képesítve . Szécíienyi-fér saroK. Prosnili-fiái, Kifutófiú felvétetik a Délmagyarország kiadóhivatalában REGÉNYCSARNOK. A barát vizei prédikál. Irta Ambrus Zoltán. Polikárp atya gyönyörű prédikációt tartott a szesz hatásáról. Dörgő hangon Ítélte el azokat, akik, noha Isten képére vannak formálva, nem átallják a pálinkától disznókká aljasodni s a hivek megtisztult lélekkel, nemes szándékban gazdagon s ajkukon Polikárp atya dicséretével hagyták el a templomot. A perjel nem győzte magasztalni a jeles szónoklatot, a többi barát se fukarkodott az elismeréssel s ez a rendkívüli hatás fölötte jókedvűvé tette Polikárp atyát. Örömében nagyon is sokat talált behörplnteni Tokaj borából; olyan sokat, hogy végre a refektórium asztala alá bujt és kukorékolni kezdett, azt erősítvén, hogy ő voltaképpen kakas, akinek most már kutyakötelessége a hajnal közeledtét hirdetni. Nem tudták a fejébe verni, hogy nincs a szemétdombon s hogy voltaképpen most is csak Polikárp atya volna; reggelig kukorékolt. Mikor kijózanodott, jelentkeznie kellett a perjelnél. A perjel tudtára adta, hogy tekintettel a szónoklattal szerzett érdemre, ez egyszer elengedi a büntetést; de a feddő szavakat természetesen nem engedhette el s csodálkozással elegyes szemrehányással kérdezte, hogy ugyanaz az ember, aki oly ékes szavakat talált az iszákosság megbélyegzésére, hogyan felejtkezhetett el magáról ilyen rettenetesen? — Miért ittál olyan sokat?! — kérdezte.— És éppen te?! . . . Polikárp atya megvakarta a feje búbját; s csakugyan sikerült előkaparnia a legjobb mentséget. — A tisztaság okáért ittam — magyarázgatta bűnét. — Két rossz közül kellett választanom, hát a kisebbik rosszat választottam. Meggyónom neked, lelkiatyám, hogy hébe-hóba, olykor elfog a kísértés, vétkezni az asszonyi állat által. Ilyenkor csak egy módot tudok elűzni a gonoszt: ha italba fojtom. — Rosszul védekezel, Polikárp fiam, — felelt a perjel. — A tapasztalt pogány szerzők mindig azt erősítették s a tudósok könyvei is arra tanítanak, hogy Ceres, Bacchus és Venus együtt járnak. Az ital nemhogy védelmet nyújtana a testiség ellen, ellenkezőleg, testiségre csábit. — Igen, ha oktalanul keveset iszik az ember — felelt Polikárp atya. — De ha a kisértések közt vergődő, bölcsen, sokat iszik, akkor megfelejtkezik mindenről, tehát a bűnről is. És én ilyen jó szándékból, mondhatnám: szent célból ittam sokat . . . hogy a nagyobb bünt kiverjem a fejemből... ami sikerült is. — Máskor, — itélt a perjel — ha megint elfog a kísértés, folyamodjál inkább az imádkozáshoz. Bizd magad a gondviselésre. Ha segít az imádság, nem kell magadnak szemrehányást tenned; ha nem segit... még akkor is meglesz az a mentséged, hogy a helyes uton kerested az égi kegyelmet s ez a mentséged meg fogja szerezni a bocsánatod. De ne válaszd a bizonyos bünt attól való féltedben, amely bizonytalan. — Igenis — felelt Polikárp atya. És nemsokára jelentkezett, hogy ismét prédikációt szeretne tartani, amely kivánságát, természetesen, örömmel teljesítették. Ez alkalommal Polikárp atya újból a szesz káros hatásáról szónokolt, de most nem a pálinka, hanem a borital veszedelmeit ecsetelte élénk színekkel. „A sok a jóból is megárt!" — dörögte. A perjelnek tetszett a beszéd. — Látszik, — dicsérte magában Polikárp atyát — hogy a tapasztalás és igaz megbánás szól belőle. Őszinte szánom-bánom és hozzáértés; mindenkinek látnia kell, hogy ez az ember tudja, mit beszél. Bűne tehát nem volt egészen hiábavaló. Ha ártott is vele magának, egyben jártasságot szerzett arra nézve, hogy miképpen kell helyes irányba téríteni a tapasztalatlanokat. S nem győzte áldani a gondviselést, mely ugy intézkedik, hogy semmi se vesszen kárba, még a rossz se. De óvatosságból nem szólt Polikárp atyának. Félt, hogy Polikárp atya, elbizakodván, ugy jár, mint a múltkor. Bölcs előrelátás volt, — mert Polikárp atya, társainak hízelgő szavait hallva, a sikerült beszéd örömére ismét nagyon sokat, szedett magába Tokaj nemes nedűjéből ^ alig végződött el a vacsora, máris az asztal alá gurult. Ezúttal azonban nem kukorékolt, hanem bömbölt, azt állítván, hogy ő oroszlán. Másnap megint felelnie kellett bűnéért. — Mért ittál megint? — kérdezte a perjel. — Elkeseredésből — mentegetőzött Polikárp atya. — Mind a két lábam tele van tyúkszemmel, amelyek járásközben minduntalan kínoznak, És ez a testi szenvedés eszembe juttatta lelki szenvedéseimet. Hogy hiába iparkodom, nem tudok szert tenni a lelki tökéletességre. És ennek az átkozott italnak megvan az a tulajdonsága, hogy minden szenvedést felejtet. Minél többet iszik belőle az ember, annál jobban vigasztal. Mikor már nagyon sokat ittam, ugy éreztem, hogy olyan erős vagyok, mint az oroszlán, és olyan szent, mint az evangélista. Nem éreztem a tyúkszemeimet; csak az üdvözültek lelki békéjét éreztem. Ezért a néhány percnyi szent boldogságért ittam. Én vétkem, én legnagyobb vétkem! — Igen, — felelt a perjel — ennek az átkozott italnak megvan a nevezett tulajdonsága ... de azért a kis mámorért mily váltságot fizetsz s mily uzsorakamatokkal!... Néhány percnyi jóérzésért egész napi fejfájással, testi ós lelki romlással adózol. Máskor, ha lelked szenved, keress gyógyulást az imában; ha pedig a tyúkszemeid kínoznak, vágasd ki. Most pedig, hogy jobban emlékedbe vésd tanácsomat, egy napig celládban elmélkedel és böjtölni fogsz. — Igenis — felelt Polikárp atya. Mikor legközelebb újra Polikárp atyának kellett a prédikáló székben megjelenni, a perjelnek már egy cseppet se tetszett, hogy Polikárp atya ismét a szesz káros hatásáról dörög. Pedig Polikárp atya ez alkalommal a tárgynál? egy eddig még nem részletezett uj fejezetét fejtegette s igen józan dolgokat mondott. Azt magyarázta, hogy a mértékletes, de rendes borivás még veszedelmesebb, mintha az ember nagyritkán ki-kirug a hámból, mert a méreg rendszeres használata biztosan megőrli a testet és a lelket. De a perjel jól sejtett. Polikárp atya a harmadik szónoklat örömére is átadta magát a borital élvezetének s nyilván azért, hogy a mértékletes ivás veszedelmét kerülje, annyit