Délmagyarország, 1910. augusztus (1. évfolyam, 61-84. szám)

1910-08-20 / 76. szám

no DÉL-MAGYARORSZÁG 1910 augusztus 20 Kern Lajost szabadiábra helyezik — Elmebajosnak nyilvánították. — (Saját tudósítónktól.) Szenzációs fordulat történt ma Kern Lajos volt szegedi közjegyző ismert ügyében. Mint fővárosi tudósítónk jelenti, az igazságügyi orvosi tanács mai ülésén elmebajosnak nyilvánították a sikkasztó közjegyzőt. Mintegy két hónap előtt már főtárgyaláson tárgyalták a szenzációs bünpört s ugy látszott, hogy súlyosan meg fog lakolni Kern bűnös üzelmeiért, ma azonban az orvosi tanács váratlan határozata folytán végleg megszabadult az igazságszolgáltatás elől a bűnös közjegyző. Élénk emlékezetében van még mindenkinek Kern Lajos ügye. Évekig manipulált a kezelésére bizott pénzekkel, elsikkasztotta a bélyegilletéket s mindenkit megkárosított, akivel összeköttetésben állott. Szegeden már régóta suttogtak Kern üzelmeiről, de sokáig senki sem merte őt nyilvánosarümegvádolní. Különösen Hanek Jenő földbirtokost, volt csend" őrtisztet károsította meg érzékenyen. A rendőrség is figyelte már régóta Kernt, amikor ez év elején egy ujabb manipulációja után szatymazi birtokára akart utazni. Egy titkosrendőr ekkor letartóztatta Kernt, akit ügyvédje, Reiniger Jakab közbenjárására azonban még aznap szabadonbocsátottak. A közjegyzői kamara fegyelmit indított ellene s helyettesítésével Jedlicska Béla dr, szegedi királyi közjegyzőt bizta meg. Kernt családja ekkor a pozsonyi Schlésingerszanatóriumban helyeztette el, ahonnan a budapesti Schwartzer-szanatóriumba vitették. Eközben a szegedi királyi törvényszék vádtanácsának intézkedésére letartóztatták Kernt, mivel a várható büntetés nagysága miatt tartani lehetett a szökésétől. Kernt a szanatóriumból a szegedi törvényszék fogházába szállitották, ahol vizsgálati fogságba helyezték. Májusban már főtárgyaláson tárgyalták Kern ügyét. Reiniger védő ekkor a vizsgálat kiegészítését s Kern elmebeli állapotának megfigyelését kérte. A tárgyalást elhalasztották s Kernt a törvényszéki orvosok megfigyelés alá vették. Ennek eredménye volt, hogy az orvosok kimondották, hogy Kern szabadakaratának végrehajtásában korlátolt, de beszámítható. Reiniger fölfolyamodta a véleményt s igy került az ügy az igazságügyi orvosi tanács elé, amely két hónapi megfigyelés után, ma hozott váratlan határozatával fölszabadította a sikkasztó közjegyzőt minden büntetés elől. Kernt vagy szanatóriumban helyezik el, vagy vagy pedig Szegeden lakó családja fogja ápolás alá venni. Mihalovich a királyhoz — Nem rehabilitálták a volt századost. — (Saját tudósítónktól.) A király nyolcvanadik születésnapjának országos ünnepén nagy szomorúságok idéződtek föl és tetőződtek be egy zalaegerszegi kis házban, ahol teljes visszavonultságban él Mihalovich Géza, volt honvédszázados, József főherceg gyermekeinek volt nevelője. Ismeretes dolog, hogy Mihalovich századost a főherceggel való afférje miatt elbocsátották a hadseregből. A százados váltig hangoztatta ártatlanságát és julius huszonnegyedikén másodízben intézett kérvényt a felséghez tiszti rangjának visszaadásáért. Szegény, sorsüldözött Mihalovich ugy hitte, hogy augusztus tizennyolcadikán megjön a döntés és igy neki is kijut egy drága parány abból az örömmámorból, amelyben a nagy napon az ország úszott. Csalódott. A felségfolyamodvány, amelyben Mihalovich legújabban kéri vissza tiszti rangját, ez : Császári és királyi apostoli Felség! Legkegyelmesebb Uram! Legalázatosabb hódolattal járulok immár másodízben császári és apostoli királyi Felséged legmagasabb szine elé, volt tiszti rendfokozatom legkegyelmesebb visszaadásáért. Tizenöt éven át szolgáltam a magyar királyi honvédség kötelékében, mint zászlós és tiszt, fedhetlen előélettel és elöljáróim megelégedésére, mig a mult évi március hó tizedikén katonai büntetőbírósági uton, a magyar királyi honvédség kötelékéből elbocsáttattam. Felséged életének isten legnagyobb kegyeit képező nyolcvanadik fordulóján egy eddig mocsoktalan pálya és fiukért mérhetlenül szenvedő' család nevében ujitom meg hő esedezésemet s kérem felséged nemes emberszeretetének királyi kegyelmét. Császári és apostoli királyi Felségednek Zalaegerszeg, 1910 julius 21. legalázatosabb szolgája Mihalovich Géza. Augusztus tizennyolcadikán megjött a válasz a felségfolyamodásra. így: MAGYAR KIRÁLYI HONVÉDELMI MINISZTÉRIUM 7355/1910. elnöki szám. Tekintetes orahoricai és görcsön i Mihalovich Géza urnák Zalaegerszeg. Folyó évi julius hó 21-én kelt felség-folyamodványára értesittetili, hogy előbb viselt századosi rendfokozatának újból való legkegyelmesebb adományozását célzó kérelmének hely nem adathatott. Budapest, 1910 augusztus 5. A miniszter meghagyásából: Szurmák ezredes s. k. Azt mondják, hogy Mihalovich ezzel sem elégszik meg. A nyilvánosság eló viszi ügyét, hogy legalább igy vívja ki rehabilitálását. NAPI HÍREK A kettős ünnep miatt a, Délmiigyai'm'sziiy legközelebbi száma kedden, u rendes időben jelenik meg. Gyűjtőitek magint. * Ne essék zokon ez az irás senkinek. Se annak, aki azért gyűjt jótékonycólra, mert bizonyosnak tartja, hogy ez által belekerül a lapba a neve, se annak, akit komoly barátság és mélységes emberszeretet indit arra, hogy fölfeszegetni próbálja a könyörületesség nagyon is berozsdásodott kapuit. Ha a tisztességes gyűjtésnek valamennyi esetét ezek szerint az okok szerint csoportosítjuk, a társadalmilag és gazdaságilag egy eredményt szülő esetek kízött nagy és félelmetes ür tátongását látjuk. A társadalomban élő ember minden megnyilat. kozásának ugyanis a valódi értéket nem a külsőségek (hogy ón gyűjtök jótékonycélra; hogy én mondom, hogy önfeláldozó vagyok) adják meg, hanem az az embertársaimmal való nagy együttérzés, amely a társaséletnek finomabb tartalmat, a kenyérküzdelemnek nagyobb arányosságot, a faifentartásnak több célszerűséget ós etikát kölcsönöz. Az ember társasélete olyan, hogy minden cselekedetnek a bevallott és a látszólagos cél mellett tömérdek rejtett célja lehet. Tessék kikutatni, ki miért cselekszik? A bevallott és a látszólagos, vagy egy rejtett cél miatt, ha e mögött nem is állanak közvetlenül anyagi érdekek? Bajos dolog lesz. Vagy ha sikere lesz a komoly kutatásnak, vágd a fejéhez valamelyik gyűjtőnek, hogy leereszkedő jótékonysága mögött a nyilvános szereplés és tetszelgés minden értéket lerontó ördöge vigyorog. Neked ront érte a segélyező, a segélyezett, az ezerfejü és többségében mindig az értéktelenségek után kapkodó társadalom, mert egy jótékonykodó ember nagy szivéhez a hálátlanság és a gyanú mérgével mertél férkőzni. Igy valahogy állnánk a gyűjtésekkel, amelyek ép azért legtöbbnyire gyanúsak. És most egy nagy magyar város társadalma zudul föl egy asszony ellen, akinek a neve Pollákné és akinek bűnös csinytevóse és társadalmi szédelgése nem a gyűjtésekkel való visszaélésnél kezdődött és végződött. Jól van. Ismerjük el, hogy rendellenességek és szabálytalanságok voltak már annál a gyűjtésnél is, amelylyel a megboldogult és földi életéhen hires-neves kolozsvári árvaház és menház fölállítására kis pénzmagot akartak összehozni. Dehát hol volt akkor a társadalom, a hires, a könnyen Ítélkező, a jóérzékü ós jólátásu társadalom és hol volt a rendőrség, amelynek vidéki városokban a füléhez kellene jutni az ilyen nagyarányú és szélesebbkörti gyűjtéseknek? Ugylátszik, az ilyen dolgokkal is ugy van, mint a fölszarvazott férjjel: legutoljára tudja meg, hogy a felesége szeretetében társas cág lett. És mi van azokkal a szerencsétlenekkel, azokkal a gyerekekkel és özvegyekkel, akiknek fiatal ós elaggott hátán egyik legideálisabb társadalmi intézményben suhogott végig a Pollákné éheztetésének, megkinzásának és sanyargatásának szeges korbácsa? Hogy rekompenzálja ezeket a társadalom és a rendőrség, akikről való tisztességes gondoskodás kutyakötelességa lenne, mert részint gyermekek voltak, részint öregek. Akik nagyon fölszinen járnak a gondolkodásukkal, azt szokták mondani, hogy társadalmi mozgalmaknál és szerepléseknél nem igen kell kutatni, hogy ezeknek a mozgalmaknak milyen és mennyi etikái értékük van. Megbocsáthatatlan tévedés, ami nem egy esetben veszélyes eredményekre vezet. A valódi etikai érték föltétlenül szükséges háttér, még az olyan cselekedeteknél is, amelyek különben „tisztességes" célra irányulnak. Ezt, persze, minden esetben meg kell állapítani és hogy ez lehetséges legyen, ahoz föltétlenül szükséges, hogy emberekkel és azok dolgaival ne fölületesen és könnyelműen foglalkozzunk. Nagy és mindennél jobban bizonyító példa erre a kolozsvári eset, amelynél a legszebb jótékonyság a kisdedek és öregek fölsegitésének és támogatásának virágos leplében született meg egyik legcudarabb és legkomiszabb társadalmi kalózkodás. Kézai Simon. — Szent István. Hagyományos ünnepe az alföldi metropolisnak Szent István-király napja. Az öreg Demeter-templomban nagymise lesz, melyre a polgármester az alábbi meghívóval szólitja össze a törvényhatósági bizottságot: Hazafiúi tisztelettel fölhívom a város törvényhatósági bizottságának tagjait, hogy folyó hó huszadikán, Szent István-királyunk ünnepén, délelőtt tíz órakor a belvárosi templomban tartandó ünnepi istentiszteleten megjelenni sziveskedjenek. Szeged, 1910 augusztus 19Lázár György dr, polgármester. — Esterházy Miklősné hercegné halála. Esterházy Miklós herceg feleségének, szüleie t Cziráky Margit grófnő, csillagkeresztes és palotahölgynek ma éjszaka bekövetkezett hirtelen haláláról megható ; őszieteket jelentenek Eszterházáról. A hercegasszony, akinek öt héttel ezelőtt kis leánykája született, már egészen jól érezte magát, amikor augusztus tizenkettedikén tromporis lépett föl nála. Kezelő-orvosai Riha János dr eszterházi és Pfeiffer dr kismartoni orvosok kezelték a beteget s mármár ugy látszott, hogy diadalmaskodnak a betegségen, amikor tegnap délután két órakor ujabb erős tromporis lépett föl a tüdőben. Az orvosok mindent elkövettek a beteg megmentésére, de a hercegasszony ereje egyre gyöngült s rohamosan közeledett a katasztrófa. A hercegasszony maga is érezte bajának komolyságát s estefelé magához hivatta férjét, gyermekeit s családjának ott időző tagjait: Cziráky Béla grófot és a feleségét, Esterházy László grófot és Esterházy Móric grófot. Megható jelenet következett ekkor. A hercegasszony egyenkint magához kérte gyermekeit, megáldotta őket és elbúcsúzott tőlük. Azt mondotta, hogy gyengül, mindig gyengébb lesz és meg fog halni. Öt apró gyermekéhez intézet utolsó szavait igy végezte?