Délmagyarország, 1910. augusztus (1. évfolyam, 61-84. szám)

1910-08-20 / 76. szám

no DÉL-MAGYARORSZÁG 1910 augusztus 20 Kern Lajost szabadiábra helyezik — Elmebajosnak nyilvánították. — (Saját tudósítónktól.) Szenzációs fordulat történt ma Kern Lajos volt szegedi köz­jegyző ismert ügyében. Mint fővárosi tudó­sítónk jelenti, az igazságügyi orvosi tanács mai ülésén elmebajosnak nyilvánították a sikkasztó közjegyzőt. Mintegy két hónap előtt már főtárgyaláson tárgyalták a szen­zációs bünpört s ugy látszott, hogy súlyo­san meg fog lakolni Kern bűnös üzelmeiért, ma azonban az orvosi tanács váratlan ha­tározata folytán végleg megszabadult az igazságszolgáltatás elől a bűnös közjegyző. Élénk emlékezetében van még mindenkinek Kern Lajos ügye. Évekig manipulált a kezelé­sére bizott pénzekkel, elsikkasztotta a bélyeg­illetéket s mindenkit megkárosított, akivel összeköttetésben állott. Szegeden már régóta suttogtak Kern üzelmeiről, de sokáig senki sem merte őt nyilvánosarümegvádolní. Különö­sen Hanek Jenő földbirtokost, volt csend" őrtisztet károsította meg érzékenyen. A rendőrség is figyelte már régóta Kernt, amikor ez év elején egy ujabb manipulációja után szatymazi birtokára akart utazni. Egy titkos­rendőr ekkor letartóztatta Kernt, akit ügy­védje, Reiniger Jakab közbenjárására azonban még aznap szabadonbocsátottak. A közjegyzői kamara fegyelmit indított ellene s helyettesí­tésével Jedlicska Béla dr, szegedi királyi köz­jegyzőt bizta meg. Kernt családja ekkor a pozsonyi Schlésinger­szanatóriumban helyeztette el, ahonnan a buda­pesti Schwartzer-szanatóriumba vitették. Eköz­ben a szegedi királyi törvényszék vádtaná­csának intézkedésére letartóztatták Kernt, mivel a várható büntetés nagysága miatt tar­tani lehetett a szökésétől. Kernt a szanatórium­ból a szegedi törvényszék fogházába szállitot­ták, ahol vizsgálati fogságba helyezték. Május­ban már főtárgyaláson tárgyalták Kern ügyét. Reiniger védő ekkor a vizsgálat kiegészíté­sét s Kern elmebeli állapotának megfigye­lését kérte. A tárgyalást elhalasztották s Kernt a törvényszéki orvosok megfigyelés alá vették. Ennek eredménye volt, hogy az orvosok kimondották, hogy Kern szabad­akaratának végrehajtásában korlátolt, de beszá­mítható. Reiniger fölfolyamodta a véleményt s igy került az ügy az igazságügyi orvosi tanács elé, amely két hónapi megfigyelés után, ma hozott váratlan határozatával fölszabadította a sikkasztó közjegyzőt minden büntetés elől. Kernt vagy szanatóriumban helyezik el, vagy vagy pedig Szegeden lakó családja fogja ápo­lás alá venni. Mihalovich a királyhoz — Nem rehabilitálták a volt századost. — (Saját tudósítónktól.) A király nyolcvanadik születésnapjának országos ünnepén nagy szo­morúságok idéződtek föl és tetőződtek be egy zalaegerszegi kis házban, ahol teljes vissza­vonultságban él Mihalovich Géza, volt honvéd­százados, József főherceg gyermekeinek volt nevelője. Ismeretes dolog, hogy Mihalovich századost a főherceggel való afférje miatt el­bocsátották a hadseregből. A százados váltig hangoztatta ártatlanságát és julius huszon­negyedikén másodízben intézett kérvényt a felséghez tiszti rangjának visszaadásáért. Sze­gény, sorsüldözött Mihalovich ugy hitte, hogy augusztus tizennyolcadikán megjön a döntés és igy neki is kijut egy drága parány abból az örömmámorból, amelyben a nagy napon az ország úszott. Csalódott. A felségfolyamodvány, amelyben Mihalovich legújabban kéri vissza tiszti rangját, ez : Császári és királyi apostoli Felség! Legkegyelmesebb Uram! Legalázatosabb hódolattal járulok immár másodízben császári és apostoli királyi Felséged legmagasabb szine elé, volt tiszti rendfokoza­tom legkegyelmesebb visszaadásáért. Tizenöt éven át szolgáltam a magyar királyi honvédség kötelékében, mint zászlós és tiszt, fedhetlen előélettel és elöljáróim megelégedé­sére, mig a mult évi március hó tizedikén ka­tonai büntetőbírósági uton, a magyar királyi honvédség kötelékéből elbocsáttattam. Felséged életének isten legnagyobb kegyeit képező nyolcvanadik fordulóján egy eddig mocsoktalan pálya és fiukért mérhetlenül szen­vedő' család nevében ujitom meg hő esedezése­met s kérem felséged nemes emberszeretetének királyi kegyelmét. Császári és apostoli királyi Felségednek Zalaegerszeg, 1910 julius 21. legalázatosabb szolgája Mihalovich Géza. Augusztus tizennyolcadikán megjött a válasz a felségfolyamodásra. így: MAGYAR KIRÁLYI HONVÉDELMI MINISZTÉRIUM 7355/1910. elnöki szám. Tekintetes orahoricai és görcsön i Mihalovich Géza urnák Zalaegerszeg. Folyó évi julius hó 21-én kelt felség-folyamod­ványára értesittetili, hogy előbb viselt századosi rendfokozatának újból való legkegyelmesebb adományozását célzó kérelmének hely nem adat­hatott. Budapest, 1910 augusztus 5. A miniszter meghagyásából: Szurmák ezredes s. k. Azt mondják, hogy Mihalovich ezzel sem elég­szik meg. A nyilvánosság eló viszi ügyét, hogy legalább igy vívja ki rehabilitálását. NAPI HÍREK A kettős ünnep miatt a, Délmiigyai'm'sziiy legközelebbi száma kedden, u rendes idő­ben jelenik meg. Gyűjtőitek magint. * Ne essék zokon ez az irás senkinek. Se an­nak, aki azért gyűjt jótékonycólra, mert bizo­nyosnak tartja, hogy ez által belekerül a lapba a neve, se annak, akit komoly barátság és mélységes emberszeretet indit arra, hogy föl­feszegetni próbálja a könyörületesség nagyon is berozsdásodott kapuit. Ha a tisztességes gyűjtésnek valamennyi esetét ezek szerint az okok szerint csoportosítjuk, a társadalmilag és gazdaságilag egy eredményt szülő esetek kí­zött nagy és félelmetes ür tátongását látjuk. A társadalomban élő ember minden megnyilat. kozásának ugyanis a valódi értéket nem a külsőségek (hogy ón gyűjtök jótékonycélra; hogy én mondom, hogy önfeláldozó vagyok) adják meg, hanem az az embertársaimmal való nagy együttérzés, amely a társaséletnek fino­mabb tartalmat, a kenyérküzdelemnek nagyobb arányosságot, a faifentartásnak több célszerű­séget ós etikát kölcsönöz. Az ember társas­élete olyan, hogy minden cselekedetnek a be­vallott és a látszólagos cél mellett tömérdek rejtett célja lehet. Tessék kikutatni, ki miért cselekszik? A bevallott és a látszólagos, vagy egy rejtett cél miatt, ha e mögött nem is ál­lanak közvetlenül anyagi érdekek? Bajos do­log lesz. Vagy ha sikere lesz a komoly kutatásnak, vágd a fejéhez valamelyik gyűj­tőnek, hogy leereszkedő jótékonysága mögött a nyilvános szereplés és tetszelgés minden ér­téket lerontó ördöge vigyorog. Neked ront érte a segélyező, a segélyezett, az ezerfejü és többségében mindig az értéktelenségek után kapkodó társadalom, mert egy jótékony­kodó ember nagy szivéhez a hálátlanság és a gyanú mérgével mertél férkőzni. Igy valahogy állnánk a gyűjtésekkel, ame­lyek ép azért legtöbbnyire gyanúsak. És most egy nagy magyar város társadalma zudul föl egy asszony ellen, akinek a neve Pollákné és akinek bűnös csinytevóse és társadalmi szédel­gése nem a gyűjtésekkel való visszaélésnél kezdődött és végződött. Jól van. Ismerjük el, hogy rendellenességek és szabálytalanságok voltak már annál a gyűjtésnél is, amelylyel a megboldogult és földi életéhen hires-neves ko­lozsvári árvaház és menház fölállítására kis pénzmagot akartak összehozni. Dehát hol volt akkor a társadalom, a hires, a könnyen Ítélkező, a jóérzékü ós jólátásu társadalom és hol volt a rendőrség, amelynek vidéki városokban a füléhez kellene jutni az ilyen nagyarányú és szélesebbkörti gyűjtéseknek? Ugylátszik, az ilyen dolgokkal is ugy van, mint a fölszarvazott férjjel: legutoljára tudja meg, hogy a felesége szeretetében társas cág lett. És mi van azokkal a szerencsétlenekkel, azokkal a gyerekekkel és özvegyekkel, akiknek fiatal ós elaggott hátán egyik legideálisabb tár­sadalmi intézményben suhogott végig a Pollákné éheztetésének, megkinzásának és sanyargatá­sának szeges korbácsa? Hogy rekompenzálja ezeket a társadalom és a rendőrség, akikről való tisztességes gondoskodás kutyakötelességa lenne, mert részint gyermekek voltak, részint öregek. Akik nagyon fölszinen járnak a gondolko­dásukkal, azt szokták mondani, hogy társa­dalmi mozgalmaknál és szerepléseknél nem igen kell kutatni, hogy ezeknek a mozgalmak­nak milyen és mennyi etikái értékük van. Megbocsáthatatlan tévedés, ami nem egy eset­ben veszélyes eredményekre vezet. A valódi etikai érték föltétlenül szükséges háttér, még az olyan cselekedeteknél is, amelyek különben „tisztességes" célra irányulnak. Ezt, persze, minden esetben meg kell állapítani és hogy ez lehetséges legyen, ahoz föltétlenül szükséges, hogy emberekkel és azok dolgaival ne fölüle­tesen és könnyelműen foglalkozzunk. Nagy és mindennél jobban bizonyító példa erre a ko­lozsvári eset, amelynél a legszebb jótékonyság a kisdedek és öregek fölsegitésének és támo­gatásának virágos leplében született meg egyik legcudarabb és legkomiszabb társadalmi kalóz­kodás. Kézai Simon. — Szent István. Hagyományos ünnepe az alföldi metropolisnak Szent István-király napja. Az öreg Demeter-templomban nagy­mise lesz, melyre a polgármester az alábbi meghívóval szólitja össze a törvényhatósági bizottságot: Hazafiúi tisztelettel fölhívom a város tör­vényhatósági bizottságának tagjait, hogy folyó hó huszadikán, Szent István-királyunk ünne­pén, délelőtt tíz órakor a belvárosi templomban tartandó ünnepi istentiszteleten megjelenni sziveskedjenek. Szeged, 1910 augusztus 19­Lázár György dr, polgármester. — Esterházy Miklősné hercegné halála. Esterházy Miklós herceg feleségének, szüleie t Cziráky Margit grófnő, csillagkeresztes és pa­lotahölgynek ma éjszaka bekövetkezett hirte­len haláláról megható ; őszieteket jelentenek Eszterházáról. A hercegasszony, akinek öt hét­tel ezelőtt kis leánykája született, már egészen jól érezte magát, amikor augusztus tizenkette­dikén tromporis lépett föl nála. Kezelő-orvosai Riha János dr eszterházi és Pfeiffer dr kis­martoni orvosok kezelték a beteget s már­már ugy látszott, hogy diadalmaskodnak a betegségen, amikor tegnap délután két óra­kor ujabb erős tromporis lépett föl a tüdőben. Az orvosok mindent elkövettek a beteg meg­mentésére, de a hercegasszony ereje egyre gyöngült s rohamosan közeledett a katasz­trófa. A hercegasszony maga is érezte bajának komolyságát s estefelé magához hivatta férjét, gyermekeit s családjának ott időző tagjait: Cziráky Béla grófot és a feleségét, Esterházy László grófot és Esterházy Móric grófot. Megható jelenet következett ekkor. A hercegasszony egyenkint magához kérte gyermekeit, meg­áldotta őket és elbúcsúzott tőlük. Azt mon­dotta, hogy gyengül, mindig gyengébb lesz és meg fog halni. Öt apró gyermekéhez intézet utolsó szavait igy végezte?

Next

/
Oldalképek
Tartalom