Délmagyarország, 1910. augusztus (1. évfolyam, 61-84. szám)

1910-08-03 / 62. szám

« DÉLM AG YARORS ZAG 1910 augusztus 8 Munkácsy özvegye. Weífser-Hlrsch, angusztns 1. Mélyen lelógó felhőkön át ki-kisüt percekre a nap, de mihamar ismét borongós az idő és fázékonyan húzzák össze az asszonyok a keblükön a kendőt, noha julius végén volnánk. Nyüzsög a világ minden tájáról összesereglett nép a Lahmann-féle szanatórium pompás vertréz portáléja előtt, recseg-pattog a sok orosz szó, pereg a magyar ige és keményen ropog a német. Közbe gargarizál az angol és muzsikál a francia, lengyel, olasz, cseh ós román szó is hallik, — bábeli nyelvzavar. Pöfékelve suhog el a számtalan automobil, halkan és ideget kímélően csilingel a villamos, amely Drezdába viszi vagy onnan hozza az embereket, csodás szinkeverékben ég és lobog a szanatórium temérdek ablakának és a körülfekvő villák kertjének virágdísze: megkapó, érdekes kép az egész. Egyszerre "mentőkocsi áll meg a főbejárat előtt.'Nagy ritkaság, mert az a nyolcszáz beteg ember, aki' itt keresi a gyógyulását, nem szereti'látni ezt a járóművet.- Többnyire mellékkapuknál áll meg, csöndben, lopva hozzák le az elszállítandó beteget, ne lássák a többiek, hogy olyan ié volt itt,- akit máshová küldenek — hm , . . meggyógyulni. De möst nem hoznak, nem visznek beteget. A mentőorvos pár szót vált a portással, azzal beül a kocsiba és elhajtat. Egy ideig utána néznek, . találgatják, hová, kiért megy a gummíkerekü, kipárnázott belsejü kocsi, aztán napirendre térnek fölötte és az egész ügy fölött. Fecsegnek, nevetgélnek', a betegségeikről és a k'urájuk hatásáról beszélnek. Én azonban, jobb dolog híján, a mentőkocsi után ballagok. Látom, hogy megáll a Bismarck-villa előtt, látom, amint kis vártatva hordágyon hoznak le és helyeznek el a kocsiban egy idősebb hölgyet s látom, amint aztán a lovak óvatos kocogással megindulnak lefelé a lejtős nton, amely Drezdába visz. Megkérdem, kit szállítanak el. — Frau von Munkácsy, — feleli a bóbitás szobalány. Drezda, Újváros, Holzhofgasse. Óriási, komor épület, park közepén. A bejáró fölött egy sor a szentírásból:. „Wer sich des Armen erbarmet, der leihet dem Herrn". Kissé nagyon is kenetes izü, mint majdnem minden középület fölirása az intranzigens evangeíizmus elbaparti fővárosában. Az előcsarnokbán bájos arcú diakonissza fogad, halkan megkérdi, kivel akarok beszólni, aztán ellebeg. Amíg benn van a földszint 24. számú szobájában, körülnézek. Ragyogó tisztaság, gyenge, fenyőillattal vegyes karbolszag, a falakon bibliai idézetek, a hosszú folyosó mentén ényez.ett, szolid tölgyfapadok, karosszékek, rablakban, menyezeten bádogtartókban virág, virág, virág • • . Ez a diakonissza-ház kórháza. Ide hozták a beteg Munkácsynét. Pár perc múlva kijön a betegápoló-nővér a folyosóra és közli .velem, hogy Munkácsyné hajlandó látogatásomat . fogadni, de- csak rövid időre, mert tilos neki a sok beszéd. Egyébként szívesen lát. Benyitok a nem vagyon tágas, de világos és elegáns kényelemmel berendezett szobába, amelynek közepén, szabadon álló ágyban, ott íekezik a legnagyobb magyar festő özvegye, Cecile .Papier.. Őszhaju, testes hölgy, élénken villog a szürke ' szeme és mosolyog a húsos szája, amint párnás, apró, fehér és, sokgyűrűs kezét csókra — egyenesen a szájamhoz, csókra nyújtja felém. Kívüle még egy csinos néjpet hölgy van a szobában. Muukácsyné unokahuga és egy jelentéktelen arcú fiatal ur, — „mein Neffe, Herr Papier." Egy-pár szóban bocsánatot kérek, amiért még a betegágyán is zavarom, de Munkácsyné kissé gyengén, francia zamatu szapora németséggel szavamba vág: — Ó, nem tesz semmit. Igen jól esik, ha a részvétével bárki is föikeres. Tudja, úgyis olyan váratlanul kerültem ide, hogy magam sem tudom tulajdonképen, hogyan. Megkérdezem, mi a baja. — Valami bélgyuladásom van, azt hiszem, — feleli — a doktorok kertelnek, de arról biztosítanak, hogy kés nem kerül a testemhez. Olyan egészséges voltam, mint a makk, kitűnően éreztem magamat colpachi kastélyomban; Luxemburgban sem volt semmi bajom, csak a kövérségem boszantott. Gondoltam, lefogyok Lahmannál, el is jöttem a Weisser-Hirschre. Négyszer kaptam enni naponkent; soha mást, mint gyümölcsöt. Öt napig bírtam, a hatodikon olyan éhes voltam, mint a farkas. Elmentünk Helvey Laurával és dr Hubaynóval a ParkHotelbe, ott megettem huszonnyolc darab oderai rákot. Ezt nagyon szeretem, tudja, vajasborsos lében, bordeauxi mártással. Igen jól esett, kitűnően éreztem magamat utána, annál érthetetlenebb tehát, hogy másnap mégis beteggé lettem és ide kellett, hogy hozzanak. Hja, az a sok gyümölcs ... A gyomrom táján mosolyogtam, a szám azonban kérdést tett, hogy mikor jön Munkácsyné Magyarországra. Válasza az volt, hogy őszszel, mert november elsején fogják leleplezni férje síremlékét a kerepesi-uti temetőben. — Pedig jobban szerettem volna, ha a halála napján, május elsején avatják föl.azt az emléket, — teszi hozzá, — A november olyan rideg és komor, sehogy sem illik az én jó Miskám (meines guten Mischkas) derült emlékéhez . . • Meg azután novemberben veszedelmesebb az utazás, könnyen meghűl az ilyen első ifjúságán tul lévő asszony. Vállat vontam, hogy hát persze, persze . . . — Nem tudja, mikor lesz meg a férjem emlékszobra? — kérdezte aztán hirtelen. — Mert a magyarok szobrot állítanak néki, ugy-e? — Hogyne, természetesen. — Nagyon szeretném, há Stróbl készítené. — Majd közlöm az illetékes tényezőkkel. — Legyen szíves. És lehetőleg rövid idő múlva készüljön el a szobor, hadd lehessek ott az avatáson. — Meglesz biztosan. Hálásan kezet szőrit velem. Megkérdezem, hová megy, ha felgyógyul. — Elmegyek Plauenbe, a Vogtlandba, ehez az én kedves unokahugomhoz ni, — feleli, a csinos niécere mutatva, — Csak gyógyuljak föl. Ámbár ... Es fölmutat az ágya fölé, ahol a falon ez a mondás alázatoskodik: „Was mein Herr Gott will, gescheche allezeit. Sein Wille ist der beste." Még mielőtt valami bölcseséggel helybenhagyhatnám ezt az aranyköpést, bejön a dia. konissza és az itt szokásos szókimondással megszólal: — Gnädige Frau, Eis auf dem Bauch. Megértem, búcsúzom, jó egészséget kívánok a nagy művész gyermekded lelkű özvegyének. Aztán lemegyek az Elba partjára és lassan kullogok fölfelé, a Weisser-Hirsch felé. Tantalon. ki a német nyelvben is jártas, alkalmazunk. írásbeli ajánlatok csakis eddigi működés és fizetési igények megjelölésével vétetnek figyelembe. ::: QTTQVAY ÉS WINKLER, SU (A szálloda.) Egy kedves, szeretetreméltó szegedi emberrel történt, akinek az az egyetlen hibája, hogy rossz, nagyon rossz német. Egy szót sem ért ezen a különös nyelven. A minap Bécsbe utazott. Megszállott egy kisebb szállodában, amelynek átkozottul komplikált neve volt : „Hotel su clen drei tveissen Rabén"Amint megszállt a fogadóban, rögtön megt.áviratozta a címét a feleségének. Délelőtt elment hazulról, megebédelt, azután a dolgait intézte el. Este a színházba ment ; mire vége volt az előadásnak, kocsiba ült. Haza akart hajtatni.. Be akarta mondani a címet : — Hotel zu . . . zu » . . Kétségbeesetten konstatálta, hogy elfelejtette a szálloda, nevét,...Hiáfya t.örte.., a fejét,.„ nem jutott eszébe. A kocsis végre megoldotta a dolgot: — Majd elviszem az urat egy jő szállodába. Ennek a nevét nem fogja elfelejteni. Biztos. És elvitte a Habsburg-szállodába. Ezt a nevet csakugyan nem lehet elfelejteni. Ide már haza találhatott szegény barátunk. Ahogy hazaért, első dolga volt, hogy hazatáviratozzon a feleségének: — Kérek azonnali sürgönyválaszt;hol lakom? Másnap aztán szerencsésen megérkezett a távirat. A boldogtalan ember végre hazamehetett a szállójába. A. . - _ * (Halál lesz!) Egy tanyai gazdának éjszaka nagyon vonított a kutyája. János gazda — mert így hívják — nem igen törődött azzal, vonit-e vagy nem a kutyája, hanem a szomszédasszony aki már majdnem hetven esztendős volt, sápítozva szólította meg reggel: — János gazda, a kend kutyája vonított az éjjel? — Az enyém, — felelte egykedvűen. — Hát tudja-e, hogy mit jelent ez ? — Nem én, öreg néném. Az öregasszony összekulcsolta a kezeit és az ég felé nézett. — Hát tudja meg, hogy amelyik házban igy vonit a kutya, abban egy nap alatt halál lesz, még pedig borzasztó, nem természetes halál. Az álmoskönyv mondja. János gazda megdöbbenve nézett az öreg asszonyra, hirtelen fölragyogott az arca s dia. dalmasan mondta: — Igaza van, néném. Egy nap alatt borzasztó halál lesz a házamban. Még ma agyonlövöm — ezt a vonító kutyát. : . Szeged, Horuáth Miháfy-irtca 8 Igazgató: Krémer JenS. Távbeszélő-szám: 759. Augusztus 3 Szerdán i Augusztus 3 | teljesen UJ műsor (az évad leggazdagabb műsora). Professor paun és nímpha Mit^ologiai Burghardt Reviver. A fürdőkádban, ^TM"1 S MASCOTTES, női -angol ének- és tánc-tik A bpesti Népszínház Wó/jX HA«^ komikus és v. művésztagja • aUu Mv^-a* kupié-énekes. The Cabanis, excentrikus akrobaták. — Gregaes Margit, szubrett, — Miss O' IVell, angol ének- és táncművésznő. — Ada Alstmp, dán ének- és tánc. művésznő. — Lucie Werra, nemzetközi énekesnő. Korda Henrik, énekes és kupié-előadó. — A „Vigszinpad'" saját zenekara hangversenyez Gáspár Laci budapesti prímás vezetésével. Előadás kezdete este 9 órakor pontosan. Helyárak rendesek. — Esti pénztárnyitás 8 órakor.