Délmagyarország, 1910. augusztus (1. évfolyam, 61-84. szám)

1910-08-19 / 75. szám

1910 augusztus 19 D É L M AGYAR O R S ZAG 7 Talán még nem követték volna el az öngyilkosságot, azonban ezt siettette a leány, Zieger Ferencné válópörének augusztus 26-ára a kolozsvári törvényszéknél kitűzött tárgyalása. Attól lehetett tartani, hogy a válópör tárgyalásán sok kompromittáló dolog fog Borbás Ferencre és leányára kiderülni. Ezt már nem akarták megvárni a szerencsétlenek és nehogy pellengérre állítsák őket, két revolverlövéssel befejezték a tragédiát. U/aHensíein Róza kalandos házassága. — Hogy lelt belőle grófné? — Hohenau gróf a szekszárdi zsidótemstőben. — Hova utazott a nagy Róza. — (Sqjáttiidősitónktől,)Osztendéberia.Hohaneuvillában kezdődött két évvel ezelőtt az a regény, amelynek folytatása házasság lett. Wallenstein Róza, a szekszárdi kis zsidóleány, a kassziriiő, a nagyhírű kokott, a minisztertbuktató politikai ágens, most már biztos révbe evezett. A sokat hányatott aszszony most már boldog, mert sikerült a büszke Hohenau-grófok családjába is befészkelődnie. Ez ugyan nehezen ment, de a kalmárszellemü Róza számításait, a gőgös família minden meghiúsító igyekezete dacára is, keresztülvitte. Nem használt fenyegetés, a szép asszony itt is győzedelmeskedett és Wallenstein Róza felesége lett Vilmos császár rokonának. A regényes házasságról a Délmagyarország az alábbi érdekes intimitásokat tudta meg: (Három év előtt.); A Polónyi-féle botrány után egy időre eltűnt Schönberger báróné Magyarországból. Szereplésének következménye volt az is, hogy Budapestről kitiltották. Miután a báróné csak a fővárosban tudott megélni és ez most lehetet" len lett, külföldi útra indult. Újra bejárta régi dicsőségének helyeit, a világfürdőket, Párist, Berlint, de különösen Osztendét. Itt nyaralnak állandóan aHohenau-ok és jelenlegi férjével itt ismerkedett meg Wallenstein Róza. A fiatal, szőke, német mágnásnak megtetszett a már nem fiatal magyar asszony és állandó lovagja lett. A tengerparton annakidején igen gyakran látták őket boldogan egymáshoz simulva. A Hohenau-család már ekkor megkísérelt mindent, hogy a szerelmeseket szétválassza, de sikertelenül. (A beteg gróf.) Párisban a Rue de la Paix egyik hatalmas bérpalotája a Hohenau gróf otthona. Az esztendei idill után itt találkozott, egy évre rá, Wallenstein Róza kedvesével. Egy közeli házban bérelt pazar lakást, mely nyolc szobából állott és gyönyörűen volt bútorozva. A gróf, csakhogy közelében lehessen, ellátta mindennel. Automobilt tartott a számára és minden délután együtt bolyongták be a várost és apróbb ügyeiket is együtt intézték el. A gróf családja pedig alájuk ásta az aknát és már szanatórium lett volna az ügynek a vége, ha időközben egy véletlen nem segit rajtuk. A szerelmes gróf ugyanis súlyosan megbetegedett és a rokonai borzasztóan féltették, azért állandóan ott voltak betegágyánál. A gróf azonban magába szuggerálta azt, hogy rövid időn belül meg fog halni és ezért folyton azt kérte, különösen bátyjától, hogy engedjék hozzá Schönbergernét. A család, miután nem birt a beteg fiúval, kijelentette neki, hogy Ide engedik a nőt, de ők mindnyájan eltávoznak a házból. Hohenau gróf minden habozás nélkül beleegyezett a föltételbe és a családtagok elhagyták a Rue de la Paix-i házat. Schönberger báróné tehát megnyerte az első játszmát. A gróf állapota rosszabbra fordult és már attól lehetett tartani, hogy meghal. (A döntő levél.) A raffinált bárónő ekkor egy döntő lépésre határozta el magát. Hohenau gróf édesanyjának egy igen udvarias, szinte alázatos levelet irt, amelyben tudtára adta, hogy a fia élete veszedelemben förog. Ő nem akarja az anyát megfosztani gyermekétől és bár fájó sziwel, — irta a levélben — de félreáll és oda engedi az ő helyére az anyát. A grófnét ez a levél nagyon meghatotta és váratlanul érkezett meg a palotába, ahol mindjárt bele , is egyezett a házasságba. A párisi palotában nagy volt az öröm. A fiatal gróf is csakhamar fölgyógyult és készülődni kezdtek az esküvőre. (TJjra Budapesten.) Ekkor azonban nagy baj történt. Báró Schönbergerné nem volt még elválva törvényesen az urától, tehát először ezt kellett elintézni. A budapesti főkapitány meg is engedte mintegy másfél évvel ezelőtt a bárónénak, hogy rövid ideig tartózkodjon Budapesten. Bécsben tartózkodott, amikor az engedélyt megadták és rögtön hazasietett. Itt azonban kellemetlen ügyekbe keveredett újra. Törvényes ura, az elzüllött báró megtudta, hogy felesége a fővárosban van és amikor az a Kossuth Lajos-utca^ egy számozatlan gummirádlison végighajtatott, megtámadta. Verekedésre került a dolog és a végén Wallenstein Róza a férjét följelentette, hogy megrabolta. Néhány száz koronája veszett el a bárónénak és két gyűrűjéből a kövek. Később azonban kiderült, hogy nem a férj lopta el a dolgokat, hanem azok a dulakodás közben elvesztek. Be is szüntették Schönberger báró ellen az eljárást. A szerencsétlen ember ezután még csak egyszer tűnt föl, amikor az egykori délceg huszártiszt kocsis lett. Egy konflisloVat hajtott, de ezt sem sokáig, mert az ital megölte és delirium tremensben meghalt. (A házasság.) Most már semmi sem állott útjában a boldog párnak, hogy megtartsák az esküvőt. Csak azon tépelődtek sokat, hogy Párisban vagy Berlinben legyen-e. Végre is ugy határoztak, hogy Berlinben, a gróf szülővárosában kelnek egybe. Ez meg is történt. A házasságnál a vőlegény bátyjai voltak a tanuk. Rövid nászutazásra is mentek és nemsokára visszatértek a német fővárosba, ahol Hohenau grófné a férjétől egy palotát kapott ajándékba. A rokonok legnagyobb része megtagadott minden összeköttetést a fiatal párral, de a grófné lekötelező bájával ezeket is meghódította a maga számára. (Az anya sírjánál.) A gróf azóta megint beteg. Kezdődő asztmabántalmai vannak. Hohenau grófnéban azonban fölébredt a gyermeki szeretet és rávette a férjét arra, hogy együtt látogassák meg a szekszárdi temetőben az anyja sirját. A férj teljesítette felesége kívánságát és néhány héttel ezelőtt Bécsből utrakeltek Magyarországba. Volt azonban a dolognak egy kis bibije. A grófné félt attól, hogy Budapesten, az állomáson fölismerik és föl fogják tartóztatni. Épen ezért Bécsből hajón jöttek egész Orsováig és innen automobilon folytatták az utjokat. Szekszárdról Herkulesfürdőre mentek, de közben több bácskai földbirtokostól lovakat vásároltak. Mint már megírtuk, Herkulesfürdőn a gróf állapota annyira rosszra fordult, hogy áthozta a felesége Szegedre. (Szegeden.) Itt már a második órában az egész város tudta, hogy a Tisza-szállodának milyen nevezetes vendégei vannak. A grófi párt állandóan zaklatták, amiért is elhatározták, hogy a férjet addig is, mig jobban lesz, kórházba helyezik, a -híres Róza pedig diszkréten elhagyja a várost. Mint már megírtuk, a grófot a kórházba vitték, ahol Baross József dr főorvos kezeli a beteget. Hohenau grófné pedig egyenesen kihajtatott a rókusi pályaudvarhoz. Ott egy ideig föl és alá sétált. Természetes, hogy a szép asszony mindenkinek föltűnt. Egyszerre aztán egy ismerősre talált, akinek aztán mesélt, mesélt három óra hosszáig is. — Ne haragudjon, — mondotta a grófné, — hogy megszólítom, de idegen környezetben voltam három éven át. Senki egy jó barátom nem volt, akinek ugy kedvemre elpanaszolhattam volna magam és ezért örülök most annyira magának. Wallenstein Róza leginkább az újságírók ellen kelt ki: — Nem hagynak nyugton és ezért kénytelen vagyok menekülni. Valamikor pedig szívesen kötélnek állottam egy-egy inter jura. Ezután kikerestette magának a jó összeköttetést és délután a következő útirányban utazott el. Először Csabára ment és félórai várakozás után Szolnokra utazott, itt aztán megállapodott. Egy ottani szállodában bérelt szobát, de álnevet 'rt be a vendégkönyvbe. Itt töltötte az éjszakát, de izgatottan várta a szegedi ismerősének az értesítését az uráról. Mert mielőtt elutazott volna, megkérte, hogy érdeklődjön az ura állapota iránt a Délmagyarország-nál ós azt sürgönyözze meg neki. Ugy látszik, a távirat nem elégítette ki, mert estefelé fölhívta a kórházat telefonon és ott is kérdezősködött az uráról. Miután kielégítő választ kapott, nyugodtan lefeküdt és reggel továbbutazott Budapesten, Bécsen keresztül Osztendébe. Most egyedül volt, nem félt a budapesti detektivektől. Hohenau gróf csak akkor fog felesége után menni, ha jobban lesz. A még mindig szép asszony elérte célját. Kalandor vágyait kielégítette, most nyugodtan akar élni családi otthonában. Azt hiszem, nem követünk el indiszkréciót, ha leleplezzük, hogy Hohenau grófné nemsokára anya lesz. Mindehez a boldogsághoz csak egy hiányzik, hogy a Budapestről kitiltó végzést visszavonják. Ez is meg lesz nemsokára, mert a nagy összeköttetésű Róza már meg is tette a lépéseket Azután majd újra a Kossuth Lajos-utcai, meg a Stefánia-uti kocsi-korzón fogja mutogatni gyönyörű toalettjeit és az előkelő grófi-cimeres kocsikat. Szende József. A szegedi áüamfogházból. — Amnesztia egy államfogolynak. — Megcáfolt merénylethir. — (Saját tudósítónktól.) Érdekes esemény színhelye volt ma a szegedi államfogház. A király nyolcvanadik születésnapja alkalmából az egyik államfogoly amnesztiát kapott s azonnal szabadonbocsátották. Mihu János, szászvárosi ügyvédi irnok a szerencsés államfogoly, akinek még két hónapig kellett volna ülnie. Mihu, mint a szászvárosi „Libertatea" tudósítója, abalázsfalvi emlék fölrobbantásáról irt cikkében súlyos támadást intézett a magyarok ellen s ezért négyhónapi államfogházra s háromszáz korona pénzbirságra Ítélte a bíróság. Két hónap óta lakója Mihu a szegedi államfogháznak,, amely a királyi kegyelem folytán most egy csendes lakóját vesztette el. Mihu most volt először büntetve s ezért terjeszthette föl kegyelemre Müller ' 'r börtönigazgátó. Reggel hét órakor személyesen tudatta az igazgató Mihuval az örvendetes eseményt, akit hazafias, szép beszédben intett a további izgatástól. Őfelsége születésnapja alkalmából husz államfogoly kapott Magyarországon kegyelmet. A Nap cimü fővárosi lap mai számában egy merényletről ad hosszabb tudósítást, amely állítólag a szegedi államfogházban történt. A cikkíró egyben élesen kritizálja — a szerinte — az államfogházban divó szabályellenes állapo. tokát. Munkatársunk ma beszélgetést folytatott ebben az ügyben Müller Mórral, a Csillagbörtön és államfogház érdemes igazgatójával aki a következő határozott kijelentésben cáfolta meg a véres merényletről szóló híradást: — Az estilap szenzációs cikke egyszerűen nem igaz. Amiért egy megfigyelés alatt álló államfogoly renitenskedett, nem lehet azt írni, hogy véres merénylet történt az államfogházban. Igaz, hogy Sztana Tógyer földmives, aki izgatásért van elitélve, hétfőn reggel, a fogház-