Délmagyarország, 1910. augusztus (1. évfolyam, 61-84. szám)
1910-08-19 / 75. szám
1910. f, évfolyam, 239. szám. Szerda, augusztus 17 Rőzpcntl szerkesztőség és kiadóhivatal Szeged, r-1 Korona-utca 15. szám c=a Budapesti szerkesztőség és kiadóhivatal t—i Városház-utca 3. szám IV., ELŐFIZETÉSI AR SZEGEDEN: egész évre . R 24 — félévre . . . R 12'negyedévre. R 6— egy hónapra R 2'Egyes szám ára 10 fillér ELOFIZETESI AR VIDEREN: egész évre. R 28— félévre. negyedévre . R V— egy hónapra Egyes szám ára 10 fillér TELEFON-SZÁM: Szerkesztőség 835 c=i Kiadóhivatal 836 interurbán 835 Budapesti szerkesztőség telefon-száma 123—11 Khuen-Héderváry kitüntetése. Szent István rendjének nagykeresztjét: a magyar rendjelek legnagyobbikját adományozta a király Khuen-Héderváry Károly gróf miniszterelnöknek. A ritka kitüntetés alkalmát a nagy örömnap, őfelsége nyolcvanadik születésnapja adja, de kétségtelen, hogy ez az ünnepi alkalom csak dátuma a kitüntetésnek: tartalmát, jelentőségét az az elismerés adja meg, amelylyel a király a miniszterelnöknek az ország békéjének helyreállításával szerzett történelmi jelentőségű érdemét pecsételi meg. Kevés kitüntetés esik meg több joggal, mint Khuen-Héderváry Károly gróf kitüntetése. Hisz amit ő létrehozott, az szinte példátlanul áll : rendet a teljes felfordulásból, békét mindenek vad viszálykodásából, megnyugvást a zaklatottság, állandóságot a közviszonyok aggasztó ingadozása helyébe és végül bizalmat és tekintélyt a már-már Európaszerte általánosan leszólt Magyarország számára. Ez néhány szóba foglalt első eredménye Khuen-Héderváry Károly gróf fellépésének és működésének. A puszta tények egymagukban is korszakalkotó szolgálat nemzetnek, országnak és királynak egyaránt, mely uj fejezetet nyit meg a magyar történelem lapjain. De megnövelik e szolgálat erkölcsi értékét, a miniszterelnök vállalkozásánakjelentőségét a körülmények, amelyek megelőzték és kisérték. Az esztendős hosszú válság alatt széjjelbomlott minden politikai szerkezet széles e hazában. Nem volt alap, amelyre komoly és nyugodt parlamentáris kormányzat ráállhatott volna. A parlament harcban állott a saját kormányával, pártok szakadoztak és törtek egymás ellen, megakadt a törvényhozás és a kormányzat s minden kisérlet, a közállapotok orvoslására, sőt a kísérletnek puszta terve is, csak annál nagyobb ellentmondást, izgalmat, harcot idézett föl. Nem volt párt, mely képes lett volna rendet teremteni és nem volt politikus, aki merészelt volna vállalkozni az ország rendjének helyreállítására. Ebben a lehetetlen helyzetben, amely politikai zsákutcának látszott, amelyből kivezető utat senki sem látott, állott élére az országnak Khuen-Héderváry Károly gróf. Vállalkozott a nemzetnek a válságból való kivezetésére, nem a polc díszéért, vagy a hatalom élvezetéért, — hisz épen akkor polc és hatalom egyaránt keserves volt mindeneknek — hanem hazafias kötelességtudásból, a haza és a király iránti odaadásból és azon megdönthetetlen meggyőződése folytán, hogy a nemzet maga óhajtja a válságok végét, a nemzet tehát örömmel fogja megragadni a segitő és vezető erős kezet. Oly időben, amikor mindenki kételkedett, amikor senki sem bizott és tisztán nem látott, Khuen-Héderváry Károly gróf a nemzet lélekállapotának biztos megítélésével, az események mély megfigyelésén és átgondolásán alapuló éles előrelátással fogott hozzá a válság orvoslásához s az uj állandó politikai alapok megteremtéséhez. Az eredmények fényesen igazolták a miniszterelnök előrelátását és megmutatták, hogy jól itélte meg a helyzetet, tisztán látta az ország hangulatát, hogy a kellő időben, a kellő módon végezte nagy munkáját ; hogy bizakodása, melyet a nemzet józanságába, érettségébe és megfontoltságába vetett, nem volt könnyen fogant puszta hit, hanem egy éleslátó, elmélkedő és mindent átgondoló politikus agynak szilárd és biztos Ítélete. Amikor őfelsége a legnagyobb magyar rendjellel tünteti ki politikai életünk ujjáteremtőjét, akkor nemcsak a nagy és példátlan gyakorlati sikert honox-álja, hanem megtiszteli azt a ritka erkölcsi erőt és Ítélőképességet, azt a hitet és bátorságot, amelylyel a miniszterelnök történelmi feladatának első részét elvégezte. Aki annyi időn át hordta az elfogultság és félreismerés nehéz keresztjét, hadd hordja most a megértett és elismert érdemnek nagykeresztjét. Lili a nézőtérről. írta Szomaliázy István. (Lili-el5adás a Népszínházban. A zsúfolt nézőtér melankolikus hangulatban figyel a Lili aszszony és a trombitás örökszép duettjére. Egy vidéki ur a földszint hatodik sorában a szeméhez emeli a gukkerét.) A trombitás (a színpadon énekel): Ah, hányszor nem jutott eszembe A tábor csöndes éjjelén! Önt láttam ébren, szenderegve . . . Lili (folytatja): Szép leánykori emlékeim! Magam is hányszor álmodoztam, De ah, most már asszony vagyok. A trombitás: Nem kérdezem, hogy ön mi mostan, Mert én csak arra gondolok, Hogy ah, hogy' tudtam ellentállni, Mikor mint serdülő leány Elkezdett trombitálni, trombitálni Bájosan az ezredtrombitán . . . A vidéki ur (önfeledten): Milyen poézis! Micsoda hangulat! Lili maga az élet, Lili a vágyak, a remények, a borongások, a rezignáció édes és fájdalmas költészete! Ah, Lili, Lili... A felesége (boszusan): Talán nem szavalnál ilyen hangosan. Az egész sor téged nevet! A vidéki ur (ijedten): Mit mondasz édesem? A felesége: Türtó'ztesd kissé a lelkesedésedet, nem kell az egész osztálynak látni, hogy szerelmes vagy a primadonnába! As ur: Szerelmes vagyok a primadonnába ? A feleség (keserűen): A kis ártatlan! Nem is tudja, hogy mit mondott! Ugy nézel a színpadra, mint egy krokodil... Az ur: Különös! Hogyan néznek a krokodilok a szinpadra? A feleség: Kérlek, ne tetesd magad ilyen együgyűnek. Az ur: De édesem, csak nem veszed rossznéven, hogy egy irodalmi műfaj iránt lelkesedem ? A feleség (fölkacag): Haha, —egy irodalmi műfaj iránt! Szeretem az olyan irodalmi műfajokat, amelyeknek szőke hajuk van! Az ur: Zsófi, ne légy unalmas! A Liliről a világ összes müitészei elismerték, hogy oly bájos, költői és finom, mint egy sorrentói éjszaka ! A feleség: Szeretném látni, hogy ez a Lili akkor is ennyire kihozna-e a sodrodból, ha Kassai vagy Solymosi ur játszaná. Az ur (szintén): Ugy gondolom, hogy nem. A feleség (diadalmasan): Lám, elismered hát, hogy tulajdonképen a primadonna tetszik neked ! És még az irodalmi műfajjal takarózik, — nagyszerű ! Az ur (haragosan): De édesem, csak nem kívánod, hogy Kassai ur játsza el Lilit? .. . A feleség : Én nem kívánok semmit, — de kár olyan dühbe jönnöd azért, hogy én nem vagyok szerelmes Lili kisasszonyba . . . Az ur (határozottan): Zsófi, fölszólitlak, hogy ne csinálj botrányt! A feleség: Talán azt kívánod, hogy én is verseket szavaljak hozzá? Az ur (magánkívül): Az egész világ konstatálta, hógy Lili mély, igaz, könnyed, graciózus, mint egy májusi álom! . . . Azt hiszem, jogom van hozzá, hogy e véleményemet kimondjam . . . Tiz éve penészesedem otthon az irodában . . . nem hallottam egy szép dalt... egy szép verset... nem volt semmi, ami a véremet mozgásba hozta volna ... Lili az ifjúságomat juttatja az eszembe ... a fiatal éveim bohóságát ... a szűkölködés édes, feledhetetlen, soha vissza nem térő napjait... Lili egy melódia . . . egy fülbelopózó, bánatos igazság . . . egy álom, mely a való életet mimeli . . . Nincs mit szégyelnem, hogy elkábít a poézis . . . mintha egy gyermekkori erdőben járnék, ahonnan a rég elszállott illat csap felém... A Lili nótái egy falusi kocsiszínben is meginditanának... mert a Lili könnyed csevegésében az emberiség nagy tragédiája tükröződik vissza... A feleség (makacsul): Hát akkor miért nem tetszenék neked, ha Kassai ur játszaná ? Az ur: Ostobaságokat beszélsz! A feleség: Ostobaságokat... ugy-e... mert nem nézem türelmesen, hogy nyilvánosan szerelmet vallasz Lili kisasszonynak ... Ezért jöttél föl Budapestre, hogy idehozz ... hogy kétezer ember előtt kompromittálj ... (Könynyezve): Tiz év óta semmi sem akadt, ami a vérét mozgásba hozta volna !... (Hangosan): Nem igy beszéltél nyomorult, mikor a kezemet megkérted! Az ur (szikrázó szemmel): Zsófi! A szomszédok (erősen sziszegni kezdenek. Több hang: „Csöndet kérünk!" „Ne diskuráljanak a színházban!" „Botrány!") Az ur (halványan): De ilyen, szégyen! A feleség: Még az idegenek is megsokalják! Lili (befejezi énekét a színpadon. Zugó taps a ház minden részében. A zenekarból