Délmagyarország, 1910. augusztus (1. évfolyam, 61-84. szám)

1910-08-18 / 74. szám

4 DÉL-MAGYARORSZÁG 1910 augusztus 14 A brüsszeli katasztrófa. (Saját tudósi,tónktól.) A brüsszeli világkiállítás tüzkatasztrófájáról érkezett hirek arról a mérhetetlen veszteségről számolnak be, mely az angol kiállítást érte. Itt elpusztult minden és a biztositó-társaságok alig képesek kötelességeiknek eleget tenni. Távirataink a következők: Megnyitották a kiállítást. Brüsszel, augusztus 17. A világkiállítás összes osztályait ma újból megnyitották a közönségnek. A katonaság távozott a kiállítás területéről. A levertség, melyet a tüzkatasztrófa előidézett, megszűnt és általánosan bíznak benne, hogy a kiállítás leégett részét is csakhamar pótolhatják. Albert király Brüsszelben. Brüsszel, augusztus 17. Albert király, aki a mult héten a legszigorúbb inkognitóban automobíl-utat tett Tirolba, szombaton Toblachban, vasárnap Mendelben tartózkodott és a hirt hétfőn kapta meg Bózenben. A király tegnap este háromnegyed tízkor az innsbrucki gyorsvonattal Münchenbe utazott. Itt már várta a királyné, aki Possenhofenből érkezett. A királyi pár szívélyesen üdvözölte egymást és a perronon hosszabb ideig besaólgettek. Tiz óra után a király folytatta utj&t Ulmon és Strassburgon keresztül Brüsszel felé^ ahova ma délelőtt érkezett meg. A királyné anyjánál, Károly Tivadar herceg özvegyénél maradt. A tüz oka. Brüsszel, augusztus 17. Annyi bizonyos, hogy nem rövidzárlat miatt támadt a tüz és nem a vendéglősök konyhái idézték elő a pusztulást. Sokkalta valószínűbb, hogy a kiállítás látogatói közül valaki égő cigarettát hajított el a favázas csarnokban. Mert szinte hihetetlen, hogy milyen könynyelmüen viselkedett a kiállítás közönsége, jóllehet, minden kapun és pavillon falán nagy hirdetések voltak kifüggesztve, hogy a kiállitásl csarnokokban a legszigorúbban tilos a dohányzás és akit rajtakapnak, nemcsak egy napra, de esetleg végleg kitiltják a kiállítás területéről. Érdekes, hogy a belga csoportban egy felÜ£pyelő egymagában nem kevesebb, mint másfélszáz férfit szólitott föl a távozásra, mert dőli Idiyoztak a pavillonokban. És ez vasárnap t prtént, a katasztrófa napján. Bármennyire alaposnak látszik az a föltevés, h c*gy ily módon keletkezett a tűzvész, a kiálli fcási bizottság a rendőrség segítségével abban »ti irányban Ts folytatja a nyomozást, hogy v ati'on nem gyújtogatok borzasztó müve volt-e a ^katasztrófa? Tolvaj őrök. Brüsszel, augusztus 17. I jA francia kiállításban még a pusztulás után £84t egyre-másra tűntek el értékes tárgyak, küíiösen ékszerek. A titkosrendőrök rájöttek, bf|(gy az őrök a tolvajok. Letartóztattak több k' (iiHitási őrt és felügyelőt, akiknek ujjain drága S- fn/árük voltak. A kár. Brüsszel, augusztus 17. JUtólag megállapították, hogy az angol kiállif iwsban nagyon értékes régi nyomatok is megs n tnmisültek, melyeket az oxfordi egyetem állijjta^t ki. London, augusztus 17. • JjV veszteség, mely a londoni Viktória- és Alb Ol|'t-muzeumot a brüsszeli kiállítás leégése áltial érte, megmérhetetlen. Néhány gépet és más tye*/ésbé könnyen égő tárgyat kivéve, melye(pe 4 sikerült megmenteni, az egész angol kiállitfMft megsemmisült. Az angol kiállítás legnag; y ¿ibbrésze bíztositva volt, de a biztosítási 8 s. szegek az elégett tárgyak valódi értékét jótf ii :mán meg sem közelitik. A legtöbb biztositár^fei összegeket, körülbelül tizenhat millió franki *t, a Lloyd-ügynökségnek kell kifizetnie, de n Is biztosítási társaságok is sokat fizethetnek. Damjanich Jánosné hagyatéka. — Ereklyék az aradi 48-as muzeumban. — Nagybecsű tárgyakkal gyarapodott a mai napon az aradi ereklyemuzeum. A szomorú emlékű szabadságharc egyik lánglelkü harcosának, a vértanúhalált halt Damjanich János tábornok özvegyének hagyatékát adta át ma az aradi muzeumnak Csernovics Diodor dr miniszteri tanácsos, állami jószágigazgató. Nemrég hunyt el Damjanich özvegye, Csernovics Emília s a Nagyasszony, aki halála órájáig őrizte dicső férjének emlékét, végrendeletileg meghagyta unokaöcscsének, Csernovics Diodornak, hogy a hagyatékában talált ereklyéket az aradi muzeumnak ajándékozza. Ma délelőtt történt az ünnepélyes átadás az aradi jószágigazgatóság épületében. Varjassy Árpád királyi tanácsos, aradmegyei tanfelügyelő, az aradi Kölcsey-egyesület elnöke vette át az ereklyetárgyakat. Varjassy kezdte meg Aradon a kilencvenes években a szabadságharci emléktárgyak gyűjtését s ma már töméntelen ereklye van fölhalmozva a tiz szobából álló hires aradi muzeumban. Varjassy fáradhatatlan munkálkodásának köszönhető a szép eredmény s ugyancsak az ő agitációja segítette elő a jövő tavaszszal építendő kultúrpalota létesítését. Ebben az épületben fog uj otthonra találni az aradi muzeum, amely évről-évre gyarapodik nagybecsű, ritka ereklyékkel. A kultúrpalotában már külön Damycwncfe-szobát fognak berendezni s valószínű, hogy a gyászos emlékű október hatodika ösz. szes vértanúinak emléktárgyait külön-külön szobában fogják elhelyezni. Az átadásról fölvett jegyzőkönyvben részletesen föl van sorolva a muzeumnak ajándékozott ötvenkét ereklyetárgy. Az érdekes jegyzőkönyvet alább közöljük egész terjedelmében: Jegyzőkönyv. Fölvétetett Aradon, az aradi magyar királyi állami jószágigazgatóság épületében, 1910. évi augusztus hő tizenhetedikén. Jelen voltak az alulírottak: Csernovics Diodor dr miniszteri tanácsos, állami jószágigazgató, mint néhai Damjanich Jánosné született Csernovics Emilia unokaöcscse és örököse, úgyis, mint Damjanich Jánosné szóbeli végóhajának végrehajtója, az elhalt Nagyasszony hagyatékában talált s alább egyenkint fölsorolt ereklyéket az aradi Kölcseyegyesületnek átadja azzal, hogy ezen ereklyék az aradi 1848—49. évi szabad ságharci ereklyemuzeumba megőrzésre elhelyeztessenek s ezzel a nemzet közkincsét képezzék. Az alábbi jegyzék A. 1—11. számai alatt megjelölt ereklyéket a Nagyasszony végső óhajából, míg a többi tárgyat Csernovics Diodor dr saját elhatározásából adja át nevezett egyesületnek. Varjassy Árpád királyi tanácsos, tanfelügyelő, mint az Aradi Kölcsey-egyesület elnöke az alább megjelölt ereklyéket azon kötelezettséggel veszi át, hogy azokat az aradi 1848—49. évi szabadságharci ereklyemuzeumban állandó közszemlére kiállítja. A) Damjanich János honvédtábornokra vonatkozó ereklyék: 1. 1849 október hatodikán hajnali négy-öt óra között feleségéhez sajátkezüleg irt utolsó imája a Nagyasszony által fekete rámába foglalva. 2. Címerével ellátott pecsétgyűrűje, melyet haláláig viselt. 3. Hajából készített emlék; a hajfonat egy levélnehezékbe van rejtve, egy sírt és szomorúfűzfát ábrázol. 4. Nyakkendője, melyet 1849. évi október hó hatodikán a bitófa előtt oldott le nyakáról s melyet Sujánszky minorita lelkész utján feleségének küldött. 5. Magyar érdemrendje. 6. Életnagyságú olajba festett arcképo (honvédtábornoki ruhában.) 7. Tábori látcsöve. 8. Aranyórája, melyet haláláig a tábornok, azután özvegye viselt. 9. Rabláncából készült vasgyürü, mely özvegye ujján viselve, vékonyra kopott. 10. Levélnehezék a tábornok íróasztaláról. 11. Damjanich János~tulajdonát képezett tábori karszék (a tábornok otthon használta.) 12. Tábornoki ruhájának pirosszinü bélése. A Nagyasszony sajátkezű Írásával ellátott papírlap a ruhadarabhoz hozzá van fűzve. 13. Pénztárcája, benne sajátkezű jegyzetek és följegyzések összefűzött lapokon. 14. Följegyzési lapok (a boríték női kézimunka) sajátkezű följegyzésekkel 1838-ból. 15. Följegyzési könyvecske sajátkezű jegyzetekkel 1848—49-ből. 16. Aprópénz-tárca (két gyűrűvel ellátott zsák) valószínűleg Damjaníchné kézimunkája. 17. Nagyobb tárcája. B) Damjanich Jánosnéra vonatkozó ereklyék : 1. Menyasszonyi fátyol 1849-ből, melyet esküvőjekor viselt. A Nagyasszony sajátkezű írásával ellátott papírlap a fátyolhoz hozzá van tűzve. 2. Nemzetiszínű kokárda (a Nagyasszony 1860 körül viselte). 3. Karperec, a pesti 1849-ik évi vértanuk neveinek kezdőbetűivel ellátva (mellette papiroson a vértanuk nevei). 4. Fa-faragvány, mellcsatt. (Teleky Domokos sajátkezű munkája). 5. Egy aradi 1849-ik évben bebörtönzött honvéd fogoly által fából készített karperec. 6. Kaucsukból készült rablánc-utánzat, hosszú tűvel ellátva, kendőcsattnak használta. 7. Damjaníchné által viselt rabbilincs-alaku karperes. 8. Fénykép-album egyes 1848—49-lk évi honvédtábornokok arcképeivel. 9. Özv. Batthyány Lajosné arcképe levélnehezék alá ragasztva. 10. Följegyzési könyvecske 1851-böl a Nagyasszony sajátkezű jegyzeteivel. 11. Pénztárcája 1852-ből. A tárcában papírlapok emléksorokkal. 12. Leánykori pénztárcája. 13. Csernovics Emiliához irt üdvözlő vers 1838-ból (a vers papírszeletre van nyomtatva). 14. Sajátkezű utazási jegyzetek 1860-ból. 15. Pecsétnyomója D. E. betűkkel. 16. Papirvágó-kés Damjaníchné asztaláról. (1871-től kezdve biztos, hogy asztalán feküdt.) 17. Gyüszüje. 18. Kötő-gyüszüje. 19. íróasztalán fekvő léniája. 20. íróasztalán feküdt régi iró-mappája. 21. Levélnehezék (Csernovics Diodor ajándékozta a Nagyasszonynak). 22. Női hajfonat-gyűjtemény dobozban (családi hajak). 23. Az aradi vértanuk 25 éves emlékére vert érem 1874-ből (Damjaníchné viselte). 24. Szőrből font zsinór és csatt (ruhadisz). 25. Régi tárcája virágokkal díszítve. 26. Négy képeslap a Tátrából (a Nagyasszony ott tartózkodása alatt maga vásárolta). 27. Kiadási napló (sajátkezű bejegyzésekkel). 28. Jótékonycélu gyüjtöivek jegyzéke (sajátkezű följegyzésekkel). 29. Lussinpiccolói utazási jegyzetek (sajátkezű írás). 30. Kiadási napló 1880-ból (sajátkezű jegyzet). 31. Szemüveg tokban. 32. Szemüveg tokban. 33. Szemüveg tok nélkül. 34. Cvikker tokban. 35. Damjanich Jánosné névjegyének negativja. 36. Kérvények, iratok egy ujságpapirosban, köztük azon kérvény, melyet a Nagyasszony a helytartó-tanácshoz intézett, hogy férje holttestét a mácsai kertből elvitethesse. A kérvényre a helytartótanács elutasító végzése reá van vezetve. A kérvény ketté van szakítva. 37. Péczely dr által rendelt orvosságok gyűjteménye egy tárcában állandóan használta). 38. Utolsó kézimunkája (kötés a tűkkel). 39. Tollszára és tolla, melylyel utolsó aláírását lialála előtt egy héttel irta (az aláírás az aradi vesztőhely megváltására irányuló fölhívására vonatkozott). 40. Koporsójának kulcsa. Ezen, összesen 57 (ötvenhét) darab ereklyetárgyat az alulírott két tanú jelenlétében átadtam, illotve átvettem. Kelt Aradon, 1910. évi augusztus hó 17-én. Csernovics Diodor s. k. átadó. Varjassy Árpád s. k., átvevő. Nagy Orbán dr s. k., tanu. Fókay Dezső s. k., tanu. Ötvenhét értékes tirgygyal szaporodott tehát meg az aradi ereklyemuíeum, amely egyik« a legértékesebb gyüjteménytáraknak.