Délmagyarország, 1910. augusztus (1. évfolyam, 61-84. szám)

1910-08-14 / 72. szám

Ö mentésével egyidejűleg királyi elismerésben is részesült. A sok munka nagyon megviselte ezt a-kizárólag Szegedért küzdő jeles férfiút. En­nek ellenére még sem vonult vissza a közélet­től. hanem irányításával élénk részt vett a nép nevelésében. íme négy arckép a régi Szeged tanárainak sorából. Az az épület, ahonnan a lázas munka olyan hosszú és nevezetes időkön keresztül kiindult, ma is áll még a Szegfü-utca nyolca­dik szám alatt. Rozoga a ház, a falak meg­viseltek már, a tetőzet horpadásoktól hullá­mos, de még mindig áll. Mig egyszer aztán nyomtalanul eltűnik a föld színéről és fényes palota kerül a helyére . . . Gyújtogatás gyanúja alatt — Letartóztatott raktárnok. — (Saját tudósítónktól.) Irtunk arról a nagy tüz" katasztrófáról, amely a budapesti, nagymező­utcai üveggyár raktárát a napokban elhamvasz­totta. Ez volt a hetedik tüzeset, amely a rak­tárban keletkezett s a budapesti rendőrség, amely már régen figyeltette a gyárat, azonnal a gyújtogatás gyanújával indította meg a nyo­mozást. A rendőrség letartóztatta a gyár rak­tárnokát, Hammer Samut, akiről besúgták, hogy ő a gyújtogató. A vizsgálat folyamán szenzációs adatok kerültek nyilvánosságra. A vizsgálatról tudósítónk ezeket tudta meg: Tegnap reggel két detektív megjelent a nagy­mező-utcai üveggyárban és Hammer Samut, a raktárnokot bevitték magukkal a rendőrségre. Ott Csiszár fogalmazó közölte vele, hogy mint terheltet hallgatja ki a nagymező-utcai gyújto­gatás dolgában. A rendőrség az utolsó gyújto­gatás óta igazi buzgalommal látott hozzá a nyo­mozáshoz. Csiszár, a szenzációs bünügy refe­rense, naponkint sok tanút hallgatott ki. Az egyik bizalmasan közölte a következőket: — Hammer Samu raktárnok a gyújtogató. <5 ott lakik a házban. Nagy jutalom remé­nyében követte el ugyanis a gyujtogatást. A jutalmat Ernst Lajos adta volna, aki még a mult év szeptemberében vásárolta meg a Nagymező-utca 8. számú telket, ahova mü­vésaházat akar építtetni. Ernstnek sürgős volna az építkezés, mert már a jövő év augusztusában akarta megnyitni a művész­házat. De ezt a tervét megdöntötte az Egye­sült Magyarhoni Üveggyár Eészvénytársaság és Zucker közötti szerződés, amely szerint Zuckeré a bérleti jog 1910 december 31-ig. E vallomás alapján Hammert őrizet alá vették és most már csaknem harminchat órája tartják fogva a főkapitányságon. Hammer határozott­sággal tagadja, hogy része volna a gyujtoga­tásban. De a rendőrség készpénznek veszi a besugást. Pedig igazán semmi jel sincs arra, amelyből a raktárnok bűnösségére lehetne következtetni. Tizennégy éve áll az üvegraktár szolgálatá­ban. Mindenki becsületes, szorgalmas, szerény embernek ismeri. Jövedelméből szépen megélt, sőt még takarékoskodni is tudott. A tüz sohasem olyankor ütött ki, amikor Hammer egyedül volt, amiből esetleges bűnös­ségére lehetne gondolni. Az égés mindig munka­közben támadt, amikor sok csomó munkás dol­gozott az udvaron. Szombaton és vasárnap, vagy pedig esti időben sohasem keletkezett tüz. Hammer pedig csak ekkor gyújtogathatott volna észrevétlenül. A nyomozást vezető rendőrtisztviselő előtt ma megjelent Hammerné, aki engedelmet kért, hogy eleséget adhasson a férjének. Kalácsot és sajtot vitt be neki és a fogalmazó feltörte a kalácsot, de még a sajtot is, hogy nincs-e írás benne. A referens bizalmasan tudatta az asszonnyal, hogy ha bevallja Ernstékkel való összeköttetésü­ket, az urát szubadon bocsátják. Hammerné til­takozott a gyanúsítás ellen s ezt azzal is meg­erősítette, hogy a férje nem is ismeri Ernst Lajost. Ma még Singer Ernőt, Eckreisz Bernátot és Almási Józsefet, akik mind az üveggyár alkalma­zottai, hallgatták ki. Ma délben a hosszú kihallgatás után a rend­Őrség Hammer Samu harmincnégy esztendős krakói születésű raktárnokot letartóztatta. A tanúvallomások mind terhelöek. A letartózta­tott ember konokul tágad, de néha ellentmon­dásokba keveredik. A raktárnok tiz év előtt lanásért már büntetve volU 188 DÉLM A űYAR ORSZÁG Ehrlfch-szérum Nagybecskereken — Látogatás luány* doktornál. — (Kiküldött munkatársunktól.) Irtunk már ar­ról, hogy a vérbaj-ellenes Ehrlich-szérummal kiváló sikereket ért el Iványi Mór dr, Toron­tál vármegye tiszteletbeli főorvosa. A Délma­gyarország egyik munkatársa ebből az alka­lomból fölkereste az egészségügy derék harco­sát és a következőkben számol be a látoga­tásról : Nagybecskerek főutcáján lakik Iványi dr. Reggel félkilenc órakor, legnagyobb csodálko­zásomra, a főorvos várótermét már zsúfolva találtam. Ebből már kitűnt, hogy Iványi a vá­ros legkeresettebb orvosa és nemcsak a ke­rületi munkásbiztositó tagjait gyógyítja, to­vábbá más nagyszámú betegeit, hanem a fo­gászattal is foglalkozik. Betegei a legnagyobb elragadtatás hangján emlékeznek meg róla, di­csérik vasszorgalmát és megbízhatóságát és őszintén örülnek eddig elért eredményeinek. Tiz órakor került rám a sor. Végre alkalmam volt a legelső vidéki orvosok egyikével beszél­getni, aki áldozatokat hozva, Frankfurtba sietett Ehrlich tanárhoz. Negyven év körüli» szimpátikus ember. Egyszerűen és szerényen számol be mostani sikereiről. — Marillavölgyön nyaraltam, — mondta, — mikor elolvastam Wechselmann tanárnak a berlini Medizinische Gesellschaft-ban tartott felolvasását, amelyben Wechselmann beszá­molt a vérbajellenes szérum alkalmazásáról. Ez a tanulmány annyira meggyőzött, hogy elszántam magam kúrám félbeszakítására és egyenesen Frankfurtba siettem, az emberiség uj Megváltójához. Már több izben nyilatkoz­tam frankfurti fogadtatásomról. — A mai napig negyven oltást végeztem és az eredmények egytől-egyig meglepőek. Mindazok a hirek, melyek a szernek az em­beri szervezetre való káros hatásáról hallat­szanak, tévesek. Eddig körülbelül a világ minden táján kétezerötszáz esetben alkalmaz­ták az Ehrlich-szérumot s egyetlen egy hely­ről sem jött oly hír, mely káros hatásról számolna be. Igaz, hogy eleinte mutatkoztak egyes zavarok, de ennek egyedüli oka az adagolás helytelensége volt. Az eredeti uta­sítás ugy szól, hogy 0.3 gramm methil­alkoholban föloldandó. Wechselmann már nőknél 0.45, férfiaknál pedig 0.5 adagolást használ, a methil-alkoholt mellőzi, hanem a szert natronlugban oldja föl s ecetsavval neutralizálja. Ennek az adagolásnak az az eredménye, hogy a szert már teljesen fájda­lom nélkül lehetett alkalmazni. Ehrlich utolsó küldeménye már 0.6 gramm s én jelenleg ezt az adagolást alkalmazom s bátran hivatkozom eddigi eredményeimre s állithatom, hogy be­tegeim semmi fájdalmat sem éreznék. Ma ev­vel az adagolással egy négytagú családot ol­tottam be, (férj, feleség, négyéves fiu s hét­hónapos leány) s az injekciót a legkisebb fáj­dalom nélkül tűrték. — Legérdekesebb eseim a következők: Egy paralitikus férfi. Tiz nappal ezelőtt oltottam be. Csak tagolva tudott beszólni, irni, olvasni alig tudott s a legegyszerűbb összeadás! mü­veletet is nehezen fejtette meg. Ma értelme­sen beszél, egy egész korrekt kereskedelmi levelet komplikált számtani föladattal irt, könnyen számol és állapota még mindig állandóan javul. — Egy öthónapos gyermek. Veleszületett vérbaj, súlyos szemgyuladás, mindkét fülén nagyot hallott, öt nappal az injekció után szemei tiszták voltak s hallása visszatért. — Egy fiatal kereskedő. Tizenhárom éves vérbaj. Egész teste és arca el volt torzulva a fekélyektől, sőt az egyik fülkagylója is el­pusztult. Beoltottam 0.6-al s még az éjjel a beoltás után az ágya tele volt pörkökkel, melyek a sebekről lehullottak s ma, öt nappal az injekció után, állapota annyira javult, hogy nem ismerhető föl. Két-három nap alatt a kórházat gyógyultan elhagyhatja. Most kü­lönben katonákat is oltok és az eredmények szintén meglepőek. — Végül még csak azt akarom megje­gyezni, hogyha az idő rövidsége miatt még nem is lehet biztosan állítani, hogy a vér­bajt végleg kipusztítja, a szer mégis kolosz­szális hatású, mert a legrövidebb idő alatt megszünteti az infekciót s különösen óriási hatásúnak mutatkozik ott, ahol a higany és a jód már semmitsem használ. Én az eddigi eredményekkel nagyon meg vagyok elégedve 1910 augusztus 14 s őszintén mondhatom, hogy az elért siker még a legnagyobb reményeket is fölülmúlja. A Délmagyarorsságszives érdeklődését kö­szönöm. Miután még köszönetet mondtam a kitűnő orvosnak szíves fölvilágositásaiért, a beszélge­tés véget ért. Egy sikkasztás története. (Saját tudósítónktól.) A kis fizetés, a turf, a hirtelen megszaporodott család és a kisember többi nyomorúságai megint bűnbe kergettek egy budapesti hivatalnokot. Kornya detektív éjszaka, legszebb álmából költötte fel és állí­totta elő a rendőrségre F rst Emilt, akit rövid kihallgatása után azonnal letartóztattak. Fürst Emil magánhivatalnok Szénássy, Hoffman és Társa, bécsi-utcai selyemárunagykereskedő-cég főkönyvelője volt. Négy évig dolgozott, látszólag becsülettel és hűséggel, ugy, hogy a cég főnökei a legbizalmasabb üzleti ügyekbe is beavatták. A főkönyvelőnek kétszázhatvan korona havi fize­tése volt. Ebből a kis fizetésből ezerötszáz koronás lakást tartott a Rákóczi-ut 24. számú házban, ebből a fizetésből kellett öt apró gyermekének enni adnia, De nem győzte a kiadásokat, a bün útjára tért. Először kis összeget, csekély háromszázötven koronát sik­kasztott, azután többet, végre összecsaptak feje fölött a hullámok és ma a ¡rendőrség foglya. Saját bevallása szerint nyolcvan-százezer koro­nát sikkasztott, ezzel szemben a cég alapos könyvvizsgálat után megállapította, hogy Fürst a legrosszabb esetben tiz-tizenötezer koronával károsította meg. És ez az, ami a dologban egy kicsit zavaros. A sikkasztó őszintesége és a cég szerénysége. A selyemáru-cég egyik főnöke, Hóna Imre, tegnapelőtt megbízta Fürstöt, hogy vigyen a Belvárosi Takarékpénztárba kétezernyolcszáz­ötven koronát. A könyvelő el is ment a bankba és befizetett kétezer koronát. Róna rájött a csa­lásra. Ekkor az előző tételeket kezdte vizsgálni és többek között ráakadt egy kétezerszáznyolc­van koronás tételre, amelyről nem volt nyugta. Magyarázatot kért Fürsttől, aki csak annyit mon­dott, hogy a bank téved, majd elmegy a pót­nyugtáért. Róna leintette és személyesen ment el. A bankban kiderült, hogy Fürst csalt, de mire visszament, a főkönyvelő már eltűnt. Szó nélkül elment és azóta nem látták. Szénássyék megtették a hűtlen ember ellen a följelentést a rendőrségen. A rendőrség ke­reste is Fürstöt, de nem akadtak rá. Bujkált a városban. Haza sem ment. Tegnap este kapu­zárás után megjelent. A házmester nyitott kaput. — ügy-e, kerestek ? — kérdezte a házmestert. — Igen, nagyságos ur. Két úriember volt itt. — Tudja, összevesztem a főnökömmel és ott­hagytam őket. Várhatnak, amíg visszamegyek! Ezzel fölment a harmadik emeleten lévő la­kásába, Levelet irt Siófokon nyaraló családjá­nak és néhány perc múlva ott volt két detek­tív, akik bevitték a, főkapitányságra. Itt Békáry József fogalmazó hallgatta ki. — Sikkasztottam — mondotta jegyzőkönyvbe — legalább nyolcvan-százezer koronát. Először kis összeget, azután, hogy ezt pótoljam, már ezreket. Játszottam lóversenyen, bookmakerek. Dél, de hiába, nem volt szerencsém. Egyre ve­szítettem, egyik ezrest a másik után, a csalá­domnak pedig sok kellett. Ez az én tragédiám. Tartóztassanak le ! Csak a családom, öt kis gyermekem ... Mi lesz velük, ezekért fáj a szivem . . . Ennyit mondott a hűtlen könyvelő és fölki­sérték cellájába és holnap már átviszik az ügyészségre. A meglopott cég egyik főnöke, Róna Imre, ezeket a fölvilágosításokat adta a sikkasztásra vonatkozólag: — Igen, Fürst csalt és sikkasztott. Nem ér­tem azonban, miért mondja, hogy ilyen nagy összeget, amikor a legrosszabb esetben is csak tiz-tizenötezer koronáról lehet szó. Tessék el­hinni, ugy bíztunk ebben az emberben, hogy vakon hittünk minden szavában. Aztán meg szolidan élt, hem voltak költséges passziói. Érthetetlen, hogy jutott bűnös útra, Ugy látszik, hogy Fürst valóban kevesebbet.

Next

/
Oldalképek
Tartalom