Délmagyarország, 1910. augusztus (1. évfolyam, 61-84. szám)

1910-08-14 / 72. szám

Ö mentésével egyidejűleg királyi elismerésben is részesült. A sok munka nagyon megviselte ezt a-kizárólag Szegedért küzdő jeles férfiút. Ennek ellenére még sem vonult vissza a közélettől. hanem irányításával élénk részt vett a nép nevelésében. íme négy arckép a régi Szeged tanárainak sorából. Az az épület, ahonnan a lázas munka olyan hosszú és nevezetes időkön keresztül kiindult, ma is áll még a Szegfü-utca nyolcadik szám alatt. Rozoga a ház, a falak megviseltek már, a tetőzet horpadásoktól hullámos, de még mindig áll. Mig egyszer aztán nyomtalanul eltűnik a föld színéről és fényes palota kerül a helyére . . . Gyújtogatás gyanúja alatt — Letartóztatott raktárnok. — (Saját tudósítónktól.) Irtunk arról a nagy tüz" katasztrófáról, amely a budapesti, nagymezőutcai üveggyár raktárát a napokban elhamvasztotta. Ez volt a hetedik tüzeset, amely a raktárban keletkezett s a budapesti rendőrség, amely már régen figyeltette a gyárat, azonnal a gyújtogatás gyanújával indította meg a nyomozást. A rendőrség letartóztatta a gyár raktárnokát, Hammer Samut, akiről besúgták, hogy ő a gyújtogató. A vizsgálat folyamán szenzációs adatok kerültek nyilvánosságra. A vizsgálatról tudósítónk ezeket tudta meg: Tegnap reggel két detektív megjelent a nagymező-utcai üveggyárban és Hammer Samut, a raktárnokot bevitték magukkal a rendőrségre. Ott Csiszár fogalmazó közölte vele, hogy mint terheltet hallgatja ki a nagymező-utcai gyújtogatás dolgában. A rendőrség az utolsó gyújtogatás óta igazi buzgalommal látott hozzá a nyomozáshoz. Csiszár, a szenzációs bünügy referense, naponkint sok tanút hallgatott ki. Az egyik bizalmasan közölte a következőket: — Hammer Samu raktárnok a gyújtogató. <5 ott lakik a házban. Nagy jutalom reményében követte el ugyanis a gyujtogatást. A jutalmat Ernst Lajos adta volna, aki még a mult év szeptemberében vásárolta meg a Nagymező-utca 8. számú telket, ahova müvésaházat akar építtetni. Ernstnek sürgős volna az építkezés, mert már a jövő év augusztusában akarta megnyitni a művészházat. De ezt a tervét megdöntötte az Egyesült Magyarhoni Üveggyár Eészvénytársaság és Zucker közötti szerződés, amely szerint Zuckeré a bérleti jog 1910 december 31-ig. E vallomás alapján Hammert őrizet alá vették és most már csaknem harminchat órája tartják fogva a főkapitányságon. Hammer határozottsággal tagadja, hogy része volna a gyujtogatásban. De a rendőrség készpénznek veszi a besugást. Pedig igazán semmi jel sincs arra, amelyből a raktárnok bűnösségére lehetne következtetni. Tizennégy éve áll az üvegraktár szolgálatában. Mindenki becsületes, szorgalmas, szerény embernek ismeri. Jövedelméből szépen megélt, sőt még takarékoskodni is tudott. A tüz sohasem olyankor ütött ki, amikor Hammer egyedül volt, amiből esetleges bűnösségére lehetne gondolni. Az égés mindig munkaközben támadt, amikor sok csomó munkás dolgozott az udvaron. Szombaton és vasárnap, vagy pedig esti időben sohasem keletkezett tüz. Hammer pedig csak ekkor gyújtogathatott volna észrevétlenül. A nyomozást vezető rendőrtisztviselő előtt ma megjelent Hammerné, aki engedelmet kért, hogy eleséget adhasson a férjének. Kalácsot és sajtot vitt be neki és a fogalmazó feltörte a kalácsot, de még a sajtot is, hogy nincs-e írás benne. A referens bizalmasan tudatta az asszonnyal, hogy ha bevallja Ernstékkel való összeköttetésüket, az urát szubadon bocsátják. Hammerné tiltakozott a gyanúsítás ellen s ezt azzal is megerősítette, hogy a férje nem is ismeri Ernst Lajost. Ma még Singer Ernőt, Eckreisz Bernátot és Almási Józsefet, akik mind az üveggyár alkalmazottai, hallgatták ki. Ma délben a hosszú kihallgatás után a rendŐrség Hammer Samu harmincnégy esztendős krakói születésű raktárnokot letartóztatta. A tanúvallomások mind terhelöek. A letartóztatott ember konokul tágad, de néha ellentmondásokba keveredik. A raktárnok tiz év előtt lanásért már büntetve volU 188 DÉLM A űYAR ORSZÁG Ehrlfch-szérum Nagybecskereken — Látogatás luány* doktornál. — (Kiküldött munkatársunktól.) Irtunk már arról, hogy a vérbaj-ellenes Ehrlich-szérummal kiváló sikereket ért el Iványi Mór dr, Torontál vármegye tiszteletbeli főorvosa. A Délmagyarország egyik munkatársa ebből az alkalomból fölkereste az egészségügy derék harcosát és a következőkben számol be a látogatásról : Nagybecskerek főutcáján lakik Iványi dr. Reggel félkilenc órakor, legnagyobb csodálkozásomra, a főorvos várótermét már zsúfolva találtam. Ebből már kitűnt, hogy Iványi a város legkeresettebb orvosa és nemcsak a kerületi munkásbiztositó tagjait gyógyítja, továbbá más nagyszámú betegeit, hanem a fogászattal is foglalkozik. Betegei a legnagyobb elragadtatás hangján emlékeznek meg róla, dicsérik vasszorgalmát és megbízhatóságát és őszintén örülnek eddig elért eredményeinek. Tiz órakor került rám a sor. Végre alkalmam volt a legelső vidéki orvosok egyikével beszélgetni, aki áldozatokat hozva, Frankfurtba sietett Ehrlich tanárhoz. Negyven év körüli» szimpátikus ember. Egyszerűen és szerényen számol be mostani sikereiről. — Marillavölgyön nyaraltam, — mondta, — mikor elolvastam Wechselmann tanárnak a berlini Medizinische Gesellschaft-ban tartott felolvasását, amelyben Wechselmann beszámolt a vérbajellenes szérum alkalmazásáról. Ez a tanulmány annyira meggyőzött, hogy elszántam magam kúrám félbeszakítására és egyenesen Frankfurtba siettem, az emberiség uj Megváltójához. Már több izben nyilatkoztam frankfurti fogadtatásomról. — A mai napig negyven oltást végeztem és az eredmények egytől-egyig meglepőek. Mindazok a hirek, melyek a szernek az emberi szervezetre való káros hatásáról hallatszanak, tévesek. Eddig körülbelül a világ minden táján kétezerötszáz esetben alkalmazták az Ehrlich-szérumot s egyetlen egy helyről sem jött oly hír, mely káros hatásról számolna be. Igaz, hogy eleinte mutatkoztak egyes zavarok, de ennek egyedüli oka az adagolás helytelensége volt. Az eredeti utasítás ugy szól, hogy 0.3 gramm methilalkoholban föloldandó. Wechselmann már nőknél 0.45, férfiaknál pedig 0.5 adagolást használ, a methil-alkoholt mellőzi, hanem a szert natronlugban oldja föl s ecetsavval neutralizálja. Ennek az adagolásnak az az eredménye, hogy a szert már teljesen fájdalom nélkül lehetett alkalmazni. Ehrlich utolsó küldeménye már 0.6 gramm s én jelenleg ezt az adagolást alkalmazom s bátran hivatkozom eddigi eredményeimre s állithatom, hogy betegeim semmi fájdalmat sem éreznék. Ma evvel az adagolással egy négytagú családot oltottam be, (férj, feleség, négyéves fiu s héthónapos leány) s az injekciót a legkisebb fájdalom nélkül tűrték. — Legérdekesebb eseim a következők: Egy paralitikus férfi. Tiz nappal ezelőtt oltottam be. Csak tagolva tudott beszólni, irni, olvasni alig tudott s a legegyszerűbb összeadás! müveletet is nehezen fejtette meg. Ma értelmesen beszél, egy egész korrekt kereskedelmi levelet komplikált számtani föladattal irt, könnyen számol és állapota még mindig állandóan javul. — Egy öthónapos gyermek. Veleszületett vérbaj, súlyos szemgyuladás, mindkét fülén nagyot hallott, öt nappal az injekció után szemei tiszták voltak s hallása visszatért. — Egy fiatal kereskedő. Tizenhárom éves vérbaj. Egész teste és arca el volt torzulva a fekélyektől, sőt az egyik fülkagylója is elpusztult. Beoltottam 0.6-al s még az éjjel a beoltás után az ágya tele volt pörkökkel, melyek a sebekről lehullottak s ma, öt nappal az injekció után, állapota annyira javult, hogy nem ismerhető föl. Két-három nap alatt a kórházat gyógyultan elhagyhatja. Most különben katonákat is oltok és az eredmények szintén meglepőek. — Végül még csak azt akarom megjegyezni, hogyha az idő rövidsége miatt még nem is lehet biztosan állítani, hogy a vérbajt végleg kipusztítja, a szer mégis koloszszális hatású, mert a legrövidebb idő alatt megszünteti az infekciót s különösen óriási hatásúnak mutatkozik ott, ahol a higany és a jód már semmitsem használ. Én az eddigi eredményekkel nagyon meg vagyok elégedve 1910 augusztus 14 s őszintén mondhatom, hogy az elért siker még a legnagyobb reményeket is fölülmúlja. A Délmagyarorsságszives érdeklődését köszönöm. Miután még köszönetet mondtam a kitűnő orvosnak szíves fölvilágositásaiért, a beszélgetés véget ért. Egy sikkasztás története. (Saját tudósítónktól.) A kis fizetés, a turf, a hirtelen megszaporodott család és a kisember többi nyomorúságai megint bűnbe kergettek egy budapesti hivatalnokot. Kornya detektív éjszaka, legszebb álmából költötte fel és állította elő a rendőrségre F rst Emilt, akit rövid kihallgatása után azonnal letartóztattak. Fürst Emil magánhivatalnok Szénássy, Hoffman és Társa, bécsi-utcai selyemárunagykereskedő-cég főkönyvelője volt. Négy évig dolgozott, látszólag becsülettel és hűséggel, ugy, hogy a cég főnökei a legbizalmasabb üzleti ügyekbe is beavatták. A főkönyvelőnek kétszázhatvan korona havi fizetése volt. Ebből a kis fizetésből ezerötszáz koronás lakást tartott a Rákóczi-ut 24. számú házban, ebből a fizetésből kellett öt apró gyermekének enni adnia, De nem győzte a kiadásokat, a bün útjára tért. Először kis összeget, csekély háromszázötven koronát sikkasztott, azután többet, végre összecsaptak feje fölött a hullámok és ma a ¡rendőrség foglya. Saját bevallása szerint nyolcvan-százezer koronát sikkasztott, ezzel szemben a cég alapos könyvvizsgálat után megállapította, hogy Fürst a legrosszabb esetben tiz-tizenötezer koronával károsította meg. És ez az, ami a dologban egy kicsit zavaros. A sikkasztó őszintesége és a cég szerénysége. A selyemáru-cég egyik főnöke, Hóna Imre, tegnapelőtt megbízta Fürstöt, hogy vigyen a Belvárosi Takarékpénztárba kétezernyolcszázötven koronát. A könyvelő el is ment a bankba és befizetett kétezer koronát. Róna rájött a csalásra. Ekkor az előző tételeket kezdte vizsgálni és többek között ráakadt egy kétezerszáznyolcvan koronás tételre, amelyről nem volt nyugta. Magyarázatot kért Fürsttől, aki csak annyit mondott, hogy a bank téved, majd elmegy a pótnyugtáért. Róna leintette és személyesen ment el. A bankban kiderült, hogy Fürst csalt, de mire visszament, a főkönyvelő már eltűnt. Szó nélkül elment és azóta nem látták. Szénássyék megtették a hűtlen ember ellen a följelentést a rendőrségen. A rendőrség kereste is Fürstöt, de nem akadtak rá. Bujkált a városban. Haza sem ment. Tegnap este kapuzárás után megjelent. A házmester nyitott kaput. — ügy-e, kerestek ? — kérdezte a házmestert. — Igen, nagyságos ur. Két úriember volt itt. — Tudja, összevesztem a főnökömmel és otthagytam őket. Várhatnak, amíg visszamegyek! Ezzel fölment a harmadik emeleten lévő lakásába, Levelet irt Siófokon nyaraló családjának és néhány perc múlva ott volt két detektív, akik bevitték a, főkapitányságra. Itt Békáry József fogalmazó hallgatta ki. — Sikkasztottam — mondotta jegyzőkönyvbe — legalább nyolcvan-százezer koronát. Először kis összeget, azután, hogy ezt pótoljam, már ezreket. Játszottam lóversenyen, bookmakerek. Dél, de hiába, nem volt szerencsém. Egyre veszítettem, egyik ezrest a másik után, a családomnak pedig sok kellett. Ez az én tragédiám. Tartóztassanak le ! Csak a családom, öt kis gyermekem ... Mi lesz velük, ezekért fáj a szivem . . . Ennyit mondott a hűtlen könyvelő és fölkisérték cellájába és holnap már átviszik az ügyészségre. A meglopott cég egyik főnöke, Róna Imre, ezeket a fölvilágosításokat adta a sikkasztásra vonatkozólag: — Igen, Fürst csalt és sikkasztott. Nem értem azonban, miért mondja, hogy ilyen nagy összeget, amikor a legrosszabb esetben is csak tiz-tizenötezer koronáról lehet szó. Tessék elhinni, ugy bíztunk ebben az emberben, hogy vakon hittünk minden szavában. Aztán meg szolidan élt, hem voltak költséges passziói. Érthetetlen, hogy jutott bűnös útra, Ugy látszik, hogy Fürst valóban kevesebbet.