Délmagyarország, 1910. augusztus (1. évfolyam, 61-84. szám)

1910-08-03 / 62. szám

1910 augusztus 3 el a román nemzeti komité . illetékességét és annak utján tárgyaljon a románsággal. E tárgyalásokkal egy időbe esik Tisza István legutóbbi parlamenti beszéde, melyet teljesen a román kérdésnek szentelt. Az első pillanatban Romániában ujjongással fogadták Tisza István hívogató szavait és egy „jobb kort" reméltek az erdélyi testvérek számára, de amikor a haza1 román lapok lefordították szószerint ezt a be. szédet s hozzáfűzték éles bírálatukat, amikor leleplezték, hogy Tisza István legkevésbé hajandó tudomást venni a nemzeti komité létezéséről, megfordult a romániai közvélemény. Filipescu Miklós, előkelő romániai politikus, csak a minapában nyilatkoztatta ki, hogy Bukarestben jól tudják, hogy Tisza nem változtatta meg soviniszta nézeteit s ő nyomban a román képviselőház megnyitása után válaszolni fog Tisza beszédére. Nem érdektelen tudni azt is, hogy a bukaresti kormányok nem tudnak leszokni arról a rossz tulajdonságukról, hogy nyíltan foglalkoznak a magyarországi románok dolgával. Pedig igazán semmi közük a magyar alattvalók és magyar állampolgárok politikai dolgaihoz. A mostani román király is ebben a hibában leledzik s francia nyelvű félhivatalosa, a L'Independence Roumaine cikket ír Tisza beszédéről és szemébe vágja a magyar politikusnak, hogy Magyaror" szagon el kell ismerni a román nemzeti komitét, mert csak az képviseli illetékesen a magyarországi románokat. Románok a munkapártban. A hazai román sajtót ezidő szerint nem érdeklik annyira a miniszterelnök tárgyalásai, mint az a nagy veszteség, mely Slavici János politikai pálfordulásával érte a románokat. Slavici János, a legnagyobb román elbeszélő, magyarországi származású ember, de egy évtized óta román állampolgár, ő alapította meg a híres nagyszebeni Tribnndt, mely azóta már megszűnt. Romániából is állandóan foglalkozott a magyarországi dolgokkal s mindig a legféktelenebb magyarellenes politika hirdetője volt; — Magyarországon nincs keresnivalójuk a románoknak, — hirdette mindig — a román {aj napja Bukarestben kel föl. És ez a Slavici János most nyilt levélben kijelenti, hogy világéletében odaadó, lelkes barátja volt Mcmgra Vazulnak, következetlen volna tehát, ha most, a legnagyobb harcok idején, cserbenhagyná a barátot. Tehát követi őt a magyarokkal való barátkozásban is. Slavicinak ez a nyilt színvallása óriási konsternációt keltett a románok között. Végképen lesújtja őket ez az erkölcsi veszteség, úgyannyira, hogy lapjaik egybehangzóan hirdetik, hogy Slavici János, a legnagyobb élő ro. mán elbeszélő, aki a mostani generációt fölnevelte, — meghalt, rájuk nézve többé nem él. Sőt odáig mennek elszántságukban, hogy ezt a puritán embert a Tribuna nyíltan vádolja azzal, hogy pénzért eladta magát. Egy előkelő román politikus, aki már régebben tagja a képviselőháznak s mindig magyarbarát-politikát hirdetett, ezt mondta egy hírlapírónak : — Nem lépek a nyilvánosság elé, mert a kormány által megindított tárgyalásoknak nem látom célját. Ha a románoknak sérelmeik vannak, azokat a kormány úgyse fogja reparálni, mert azok rendszerint teljesithetlen, úgynevezett „nemzeti" követelések. Itt esak egy politikája lehet a magyar kormánynak, javítani az elszegényedett és tudatlanságában minden oldalról kiszipolyozott román nép gazdasági helyzetén. Ha a román politikusok akarnak valamit, lépjenek le a kormánypártba. Itt emiitjük meg, hogy egy tekintélyes romániai lap, a Viüorul, épen ma irja, hogy legokosabb, ha a néhány megválasztott nemzetiségi képviselő belép a munkapártba. Budapestről jelentik: A főrendiház augusztus negyediki ülésére Budapestre érkeznek az összes román főpapok. Hir szerint KhuenHédervdry Károly gróf tárgyalni fog velük a román kérdésről. DÉL-MAGYARORSZÁGI A románok egyetemet követelnek. — Oppozíció az öt uj egyetem ellen. — Egy érdekes mozgalomról. — Az öt uj egyetemért versengő városoknak érdekes versenytársuk támadt. A magyarországi románok is egyetemet kérnek maguknak. Egyik tekintélyes lapjuk legutóbbi számában vezetőhelyen foglalkozik az érdekes mozgalommal és oda konkludál, hogy amint Ausztriában megígérték a cseheknek már a második egyetemet és az olaszoknak, valamint a ruténoknak is kilátásuk van az egyetemi fakultásra, ugy nekik is jogos és méltányos a kérésük. Nem hisszük, hogy sok eredménye lenne a románok mozgalmának, de mégis érdemesnek tartjuk egész terjedelmében leközölni a román egyetemért agitáló cikket: „Négy éve, hogy fölvetették a harmadik egyetem fölállitásának kérdését. Nyomban hathét magyar város követelte azt magának. Ezen városok száma folyton szaporodott. Apponyi Albert gróf, az akkori vallás- és közoktatásügyi miniszter, belátva tévedését, az uj egyetem fölállításáról lemondott. A jelenlegi kormány ismét szembe került az egyetem kényes helyzetével. Számolt azzal, hogy ennek az ügynek keresztülvitele nagy nehézségekbe ütközik, mert mihelyt ezt valamelyik városnak szavazná meg, a többi város elégületlenségét növelné. Mit határozott tehát a kormány ? Elhatározta, hogy öt uj egyetemet létesít, amelyek közül az egyik politechnikai lesz, és pedig Kassán, a többi Szegeden, Debrecenben, Pozsonyban ós Pécsett. A kormánynak az ügyről való híradása nagyon értelmetlen (?) Szó volt ugyan öt egyetemről, de arról is, hogy mindeme városokban csak egy-egy fakultást létesit. Nálunk egy teljes egyetem négy fakultással bir (jogi, tudományi, orvosi és teológiai). Mik lesznek tehát, egyetemek vagy fakultások? Ezt az utóbbit sem hihetjük el, mert tudjuk, hogy a föntnevezett öt város közül négynek ma is van egy-egy jogi fakultása, csak Szegednek nincs semmije sem. Némely városnak, mint Debrecennek, Kassának és Pozsonynak van egy-egy protestáns vagy katolikus teológiai fakultása, Kassán egy gazdasági akadémia stb. A kormány híradása tehát ránk nézve teljesen érthetetlen. Azonban teljes energiával kell tiltakoznunk a kormány javaslata ellen, akár fakultásokról, akár egyetemekről van szó. Minden nép saját természetes és organikus evolúciójának menetében törekszik nemzeti tanításának határát elérni : az egyetemet. Ez nemzeti kultúrájának legmagasabb kinyilatkoztatása. A nép legmagasabb rétege, az értelmiség osztálya, az egyetemen formálódik. Ha ez nem nemzeti, akkor saját értelmiségi osztályának kulturája sem lehet nemzeti. A nemzeti egyetem a nemzetiség és a nemzeti kultura védelmének, megmagyarázásának és kristályosodásának leghatalmasabb tűzhelye. Amely népnek nincsen saját nemzeti egyeteme, az kultura tekintetében alattvalója, illetve alábbravaló a többi néppel szemben. Az idegen egyetemen képzett értelmiségi osztálynak hiányzik még a nemzeti kultura megkülönböztető jele, mely a két heterogén kulturelem természetellenes kerekéből alakult. Korcs és egészségtelen kulturája lesz, amely folyton arra fog törekedni, hogy egységesen tisztítsa a nemzeti kulturát, akár a teljes nemzetesités értelmében, az idegen kulturelemek kiküszöbölése, akár a teljes nemzetesités által. Mi románok is ebben a helyzetben vagyunk. Van egy heterogén értelmiségi osztályunk. Vannak nagy területek, ahol az értelmi, ségi osztályunknak egészben véve idegen kulturája van. Nincs ott egyetlen egy román értelmiség, aki jól beszélne románul, akinek meg volnának a nemzeti kultura legegyszerűbb elemei, a római történet és a román nyelv ismerete. Vannak azután területek, különösen Erdélyben, 13 ahol már jobban állunk. Az erdélyi értelmiség jellege alapjában véve különbözik a magyar vidéki és bánsági románétól. Román jellege határozottabb. Jobban beszél románul, ismeri a római irodalmat, van némi történeti tudása. De kulturája mégis hiányos. Tudá3a nem valami alapos, az alsóbb tanitás maradékaiból van összetéve. Viszonylik, mint egy alsóbb iskolai könyv, a terjedelmes és részletes tudományhoz. Román nyelven amit beszél szegény, sokszor népies, a szélsőségtől, a romániai tudományos frázisoktól mentes. Kulturája egy be nem végzett, és cserbenhagyott épület impresszióját kelti. Ellenségünk keze meggátolt, hogy védjük és célja, hogy lerombolja a maradékot is. Legkardinálisabb óhajunk, hogy követeljünk nemzeti egyetemet. Csak ez (az egyetem) vethet véget a mai állapotnak és fölállítása után ki fog válni ez ország" . román értelmiségének speciális jellege. Követeljük, mert általa csak nemzeti életünk éri a nyugati kultura legmagasabb fokát, a nemzeti kultura által. Nemzeti kultura nélkül egyénileg sem érhetünk egy haladottabb kulturfokot. Nem látjátok, milyen borzasztó kicsiny az . európai kulturával biró — ahogyan nálunk nevezik — személyek száma ? A magyar ügyvédek felületessége és rabulísztikája nagyon jellemző értelmiségük színvonalára. Ritka kivételt képeznek Pikler és Jászi, a modern szociológia határai, Schtvartz, a legnagyobb pandektista, Alexander Bernát és — Bér vagy Homicskö, a legnagyobb karríkaturisták. Hányan olvasnák minálunk franciául ? És mégis, a francia kultura és francia nyelv az alap, ahonnan kiindult a modern román kultura és amelynek az egybeolvadásából alakult (megszületett). Meg vagyunk győződve) hogy a nemzeti egyetem teljesen meg fogja változtatni ezen anomáliát. Ki fogja egészíteni, alapozni és véghez vinni nemzeti kulturánkat és egyben ki fogja nyitni az utat a nyugati kulturákhoz. Most, amikor az ausztriai népek megkezdték a kérhetetlen harcot a nemzeti egyetemért, mi sem habozhatunk. Az olaszok hatvan-hetvenezren fognak kapni először fakultást; azután Triesztben egy egyetemért egy és fél millió szláv politikai válságot idéz elő ismét nemzeti egyetemért. A csehek követelnek és elvileg meg lett nekik igérve a második egyetem Morvaországban. A rutének revolver-összetüzéseket inszcenálnak, tüntetéseket és sztrájkokat csinálnak ugyanezen céllal. Még a románok is elszántságukkal és energiájukkal értek el történelmi katedrát az egyetemen és meg lett nekik igérve egy román kinevezése a mai rutén helyett. Legfőbb ideje már, hogy mi. is követeljük a főiskolát és az öt uj egyetemről szóló javaslat ellen opponáljunk a román egyetem érdekében." Farkas János kegytlija, Tizennyolc évig volt .terembiztosa a képviselőháznak Farkas János. Az emlékezetes december tizenharmadiki ülésen o vezette a terembe a Fejérvárykormány tagjait és emiatt a koalíció elmozdította állásából. Most Farkas kérvényt nyújtott be a Házhoz és szolgálataira hivatkozva, kegydijat kért. A gazdasági bizottság a kérés teljesítését javasolta. Indokolásában azt mondja a bizottság, hogy méltányossági szempontból adja meg a nyugdijat, anélkül, hogy a fegyelmi ítélet érvényét érintené. Tekintetbe veszi Farkasnak kifogástalan magaviseletét, családos voltát; azt, hogy nyugdijára a szabályszerű levonások lerovattak és végül, hogy hosszú időn át állás nélkül, majd csekély napidíjjal tengette ekszisztenciáját; tekintve továbbá, hogy-.bűnhődött és hogy a képviselőháztól kegyelmi címen kéri nyugdiját, Farkas János kérelmét azzal, hogy nyugdij helyett kegydijban részesittessék, pártolóan terjesztette a Ház elé. A Ház pedig szintén kegyes volt Farkas Jánoshoz, elfogadta az előterjesztést és megadta Farkasnak a körülbelül ezerkétszáz koronás kegydijat