Délmagyarország, 1910. augusztus (1. évfolyam, 61-84. szám)

1910-08-13 / 71. szám

1910 augusztus 10 DÉL MAGYARORSZÁG 7 ember. Az arcán kiállanak a-esentjai. Beteges külsejű, nem is szép férfi. Mégis ujjongtam, mert éreztem: ime, elérkezett, ami után imád­koztam, ci nagy szenvedély, amely mindent el­felejtet, narkózis, gyönyörűség, lelki vakság. Összeköltöztünk, együtt éltünk és iszonyato­san szerettük egymást. Voltak hajnalok, ami, kor azt hittük, reggelre holtan találnak ben­nünket. Március harmadikán reggel háromne­gyed kilenckor mentem hazulról az irodába. Az utcán hozzám lépett egy férfi: — Detektív vagyok. A törvény nevében letar­tóztatom önt.' — Újból elcsuktak, abba a piszkos cellába, ahol már öt rettenetes napot töltöttem. Másnap a rendőrkapitány elé vezettek, ahol a következő Ítéletet hirdette ki előttem : „Milicsevicsné Marianovics Annát, huszonkét­éves, Eszéken született, tíz évre kitiltom Eszék város területéről, mert erkölcstelen életmódot folytat és venerikus betegségben szenved. Egy­ben az eltoloncolása iránt is történt intéz­kedés." — Az iszonyattól szólni nem bírtam. Meg nem vizsgáltatták, orvost nem is láttam és most közveszélyesnek bélyegeznek. A rendőrkapitány; ugylátszik, megindult a kétségbeesésemen, vagy belátta, milyen gyilkosságot hajt végre, mert ezeket tette hozzá az Ítélethez: — Ha becsületszavára megígéri, hogy örökre távozik Eszékről, soha vissza nem tér, ugy az ítéletet visszavonom és egyenesen Zágrábba küldöm. — Nem, — mondtam — ilyet nem igérek. Vitessen, ahová akar. .— Két titkosrendőr vitt ki a pályaudvarra. Harmadosztályú jegyet akartak váltani. Nem engedtem. Mindig elsőosztályon utaztam. Ad­tam pénzt, megváltották a jegyet és elindul­tam Zágráb felé; fogalmam se volt, mi vár ott rám. — Az ügyészségen a vizsgálóbíró elé vezettek, aki elmondta, hogy adatai vannak rá, hogy társa voltam Hofrichter főhadnagynak, a vezér­kar elleni merényletében. Boszuból tettem, mert egy vezérkari tiszt, akinek a szeretője vol­tam, elhagyott. Kikacagtam: — Először is az illetőt én hagytam el, nem ñ engem. Másodszor, ha ciankálit gyilkosságra akarom felhasználni, ugy én, az abszolvált orvosnövendék, játszva készítem, titokban, de nem vásárolom nyíltan, patikában. — Egy hétig vallattak éjjel-nappal. Mikor lát­ták, hogy szamárságot követtek el, fölhivatott a vizsgálóbíró és tudtomra adta, hogy a Gar~ nisonsgerichl elrendelte szabadonbocsátásomat­Elmondtam az eszéki botrányt és kertem, vizs­gáltassanak meg orvossal, beteg vagyok-e, fer­tőző beteg, mert elvégre engem is érdekel, mit kaptam cserébe a nagy szenvedélyért. Egy ka­tona- és egy civilorvos vizsgált meg: teljesen egészségesnek találtak. Visszautaztam Eszékre. Éreztem, hogy tönkre vagyok téve, lefekhetem örökre, ezekután senki sem állithat többé talpra. Még éjszaka fölkerestem AntinovicS rendőrkapitányt. A szemébe vágtam az orvosi bizonyítványt. Antinovics behivatta a detek­tívet, akivel behozatott. Lepiszkolta a sárga földig. Ez volt az elégtételem. Valaki haldoklik és megmanikürözik a kezét. Köszönöm szépen­— Utazni mentem. Boszniába. Derventben száll­tam meg egy szállodában. A sok izgalom meg­viselt, lesoványodtam, lázas beteg voltam. El­hivattam magamhoz az orvost. Alig volt két percig nálam, amikor betört a szobámba Mayer­berg kerületi főnök : — Sic, prostituirte, Sie! Hercms! Mor gen fahren Sie! Heraus! — Hiába volt az orvos igazolása, hiába mutat­tam a passzusom. Parancsa volt rá, hogy min­den uton-módon kössön belém és utasítson ki. Bécsen keresztül jöttem Budapestre. Ebbe a zaklatott éietbe megtörik a legerősebb férfi is. Én itt állok, halálos fáradtan; a tüdőm meg van támadva, a legjobb lenne, ha egy revolverlövéssel véget vetnék az egész nyomo­ságnak . . . * •" Eddig- tartott Milicsevics Márianóvics Anna vallomása. A szenzációs kalandornő, akinek fényképét romantikus bakahadnagyok virág­cserepek közt, vagy a párnájuk alatt tartják, ime, egy szerencsétlen, megtört asszony. Aki már búcsúzni készül oda, ahol nincs rendőr­főkapitány, vezérkar, vizsgálóbíró, toloncház, se nagy szenvedély, se tüdőbaj, se kellemet­len meghurcoltatások, se egyebek . . . A szerb kereskedelmi szerződés. Bel­grádból jelentik, hogy az Ausztria-Magyar­ország és Szerbia között kötött kereskedelmi szerződés 1911. évi február elsején lép életbe. A krakói gyilkosság. — Részletek a meggyilkolt kém életéből. — (Saját tudósítónktól.) Az orosz terroristák nemcsak a minden oroszok cárjának birodalmá­ban üldözik a kémeket, hanem boszuálló ke­zük utóiéri őket bárhol az idegenben is. Példa erre a krakói gyilkosság, amelynek áldozatát, Rybak Szaniszlót még el sem temették. A rendőri vizsgálat kétségtelenül kiderítette, hogy ez a kalandos multu, tág lelkiismeretű ember ügynöke volt az orosz titkosrendőrségnek, akit azzal biztak meg, hogy figyelje meg az Ausz­triában, különösen Galíciában működő orosz forradalmi bizottságot. Az úgynevezett Okrana fizetett kéme volt. Ez áx~Ókrána Varsóban székel s az orosz hatóság támogatásával azért alakult, hogy a lengyel forradalmi mozgalmakat el­nyomja s a forradalmárokat a törvény kezére juttassa. Valósággal Azev szerepére vállalkozott Rybak. Gyilkosa, a fiatal Trubnovski, azért teritette le egy revolvergolyóval, mert a varsói lengyel nemzeti párt, amely a régi Lengyelország helyre­állításán dolgozik s e célja elérésében nem vá­logatja az eszközöket, halálra Ítélte a sok len­gyel hazafi árulóját, Rybakot, és Trubnovskit bízta meg az ítélet végrehajtásával. A krakói Azev hivatására nézve néptanító volt. Körülbelül két évvel ezelőtt érkezett Krakóba, ahol megválasztották a lengyel iskola­egyesület hivatalnokává. Az iskolaegyesület az utóbbi időben leveleket kapott Varsóból, amelyekben figyelmeztették, hogy tisztviselői között van egy, aki az orosz titkosrendőrség szolgálatában áll. Ez á" figyelmeztetés egyre ismétlődött s végre a gyanú rátér élődött Bybákra. Sokat forgolódott a nemzeti demok­rata-körökben, amelyek Orosz-Lengyelország­ban nagy tevékenységet fejtettek ki, továbbá befurakodott a krakói nemzeti munkásszövet­ségbe is. Kiderült, hogy Rybak be van avatva mind a két szervezet titkaiba. Varsóban már régóta gyanították, hogy az ottani titkosrend­őrségen a nemzeti demokratákra vonatkozó följelentések Rybaktól erednek. A denunciálás következtében számos letar­tóztatás történt a mult évben Orosz-Lengyel­országban. 1909 decemberében végre bizonyos­ságot szereztek Varsóban a nemzeti demokra­ták, hogy Rybak az áruló. Az ő besugásainak következménye volt az orosz-lengyelországi kőszénbányákban és Lodzban történt tömeges letartóztatás. A mult évben forradalmi gyűlé­seket rendezett Orosz-Lengyelországban, csak azért, hogy a nemzeti demokraták vezetőit oda csalja és forradalmi nyilatkozatokra pro­vokálja őket. A rendőrség mind a két titkos gyűlést meglepte és a vezetőket letartóztatta. Valóságos pánik tört ki a nemzeti demokrata­párt körében, mert megtudták, hogy Rybak minden titkuk tudója. A forradalmárok emiatt mérsékelték tevékenységüket, pártlapjukat meg­szüntették és a brosúrák szétküldésében is hosszú szünetet tartottak. A varsói nemzeti demokrata-párt Rybakot halálra ítélte üzelmei miatt s erről a határoza­táról Trubnowskit a következő írásban értesí­tette : „Meggyőződtünk róla, hogy Rybak Sza­niszló agent provokateur, a varsói Okrana kéme, azonkívül katonai titkokat is elárult Oroszor­szágnak. Ennek következtében utasítjuk önt, hogy ezt az agent provokateurt és kémet megölje. Szivére kötjük, hogy ítéletünk végrehajtása a haza és a katolikus egyház iránt való szent kötelessége." Ennek a parancsnak engedelmeskedett Trub­nowski, amidőn a minap nyílt utcán agyonlőtte Rybakot. NAPI HÍREK Hódolat a királynak. A király nyolcvanadik születésnapja alkalmá­ból az ország minden részéről hódolatekat nyil* vánitják az alattvalók. Szeged város polgár­mestere a következő kiáltványt intézi á, város polgáraihoz : Polgártársaim! őfelsége apostoli királyunk folyó évi augusztus hó 18-án tölti be áldásos és Szeged városára nézve korszakot alkptólag értékes életének nyolcvanadik évét. Alkotmá­nyos uralkodásának minden mozzanatát a ne" héz, gyakran válságos viszonyok között is megnyilatkozott fejedelmi bölcseség, az alkot­mányos intézmények iránti tisztelet és a fen­költ gondolkodás nemes irányai jellemezték­Örökkön tartó emlékbe vésendő lesz azon ki­rályi jóindulat, melyet nehéz időkbeu Szeged város ujjáteremtése azóta annak fejlődése iránt tanúsított. A mindenható végtelen kegyelme amidőn megünnepelnünk engedi őfelsége születé­sének nyolcvanadik évfordulóját, kivételesen kedves alkalmat nyújtott Szeged város lakos­ságának arra, hogy hosszú és boldog életéért az egek urához buzgó imában fohászkodjék és a legalkotmányosabb uralkodó iránti hűségének és hódolatának s a város ujjáteremtője iránt érzett soha el nem muló hálájának külső kifeje" zóst adni törekedjék. Szeged város törvényes képviselete, a törvényhatóság, átérezte ez év­forduló nagy jelentőségét akkor, midőn gon­doskodott afelől, hogy Szeged e nagy jótevő" jének emléke városunk legszebb terén érc­ben megörökítve maradjon utódainkra; ti, polgártársaim, az évfordulón lobogózzátok föl házaitokat s benső hálával eltelve sziveitek­ben, zarándokoljatok el templomaitokba, imád­kozni azon nagy király hosszú és boldog életéért, kinek a város isten után legtöbbet köszön. * Abauj-Torna vármegye törvényhatósági bizott­sága julius hő tizennegyedikén tartott közgyű­léséből elhatározta, hogy őfelségét nyolcvanadik születésnapja alkalmából fölirattal köszönti. A vármegyének hódoló fölirata s annak disztokja már el is készült. A fölirat maga Zsigmond király korabeli stílusban pergamentre féstétt írott mii, Aba János kassai dilettáns munkája. A fölirat, melyet a vármegye főjegyzője, Ferdi­nándy Gyula szerkesztett, a következőket tar­talmazza: Felséged testi és lelki épségének teljében ez­évi augusztus hó tizennyolcadikán üli meg ál­dásos életének nyolcvanadik esztendejét. Ezen az ünnepen azzal a forró fohászszal fordulunk­az egek urához, tartsa meg a maga szent ol­talmában felségedet, koronás királyunkat és az uralkodói erények példányképei. Felségednek dicsőséges uralkodása, alkotmányos országlása békét, üdvöt és áldást árasztott szerteszét e haza földjén, melyet a koronás királyért ós a nemzeti eszményekért kiontott honfivér tett drága kincsévé a magyarnak. A nemzet sziv­világának megnyilatkozásához hódolatteljes tisztelettel sorakozik Abauj-Torna vármegye királyi hűségben és alkotmányos érzésben egybeforrt közönségének mély üdvözlete,' hó­doló öröme, benső szerencsekivánata: ter­jessze ki a mindenható felséged életének drága napjait az emberi kor legvégső hatá­ráig. Árassza és halmozza el legmagasztosabb áldásaival, hogy felséged dicsőséges uralkodá­sának még igen soká örvendhessen a magyar. Fejedelmi nagy nevének s alkotmányos ural­kodásának áldott emlékezete az utókor hálá­jában és tiszteletében mindörökké élni fog. — A német császári pár Brüsszelben. Berlinből jelentik : Most állapították meg hi­vatalosan a német császári pár brüsszeli láto­gatásának programját. Vilmos császár és fele­sége október tizenhetedikén, hétfőn érkeznek Brüsszelbe a Nordbahnhofon, ahol ünnepies fogadtatás lesz, melyen a belga királyi pár is megjelenik. Este ünnepi ebéd lesz, kedden pe­dig a német követség ad dinert. Másnap este a német császári pár résztvesz a királyi Opera díszelőadásán

Next

/
Oldalképek
Tartalom