Délmagyarország, 1910. augusztus (1. évfolyam, 61-84. szám)

1910-08-12 / 70. szám

1910 augusztus 12 DÉLMAGYARORSZAG 13 kerületi kapitányságtól karhatalmat kért és kevéssel utóbb a melléje kirendelt Szvatek Mihály 614. számú és Reich György 304. számú rendőrökkel tért vissza a végrehajtás foganatosítására, N ovoszel ekkor újból fölkapta a baltát: — Kutya, mindjárt leváglak! Felé is akart sújtani a végrehajtónak, de szándékában Szvatek Mihály rendőr megakadályozta, amennyiben hamarosan elkapta a kádármester kezében már ütésre emelt baltát. Erre Novoszel István a rendőrnek támadt és azzal kezdett dulakodni és dulakodás közben a kezén meg is harapta. Amíg Novoszel a a rendőrrel dulakodott, azalatt Novoszel Istvánné egy dézsa vízzel leöntötte a végrehajtót. Hosszas küzdelem után sikerült végre az elkeseredett kádármestert a rendőröknek megfékezni és bekísérni a kerületi kapitányságra, A megakadályozott végrehajtás miatt a végrehajtó följelentésére hatóság elleni erőszak büntette miatt indult meg a kádármester és felesége, született Libera Adél ellen a büntető eljárás és a vizsgálat befejezése után a királyi ügyészség mindkettő ellen vádiratot adott be hatóság elleni erőszak büntette miatt, továbbá megvádolta még az ügyészség Novoszel Istvánt súlyos testisértés vétségeért is, mert az egyik rendőrnek a kezét megharapta. A vádirat ellen a terheltek Elszász Oszkár dr ügyvéd utján kifogásokkal éltek ós ezekben azt adták elő, hogy Molinári Lajos háztulajdonos a bérleti szerződést önkényesen meghamisította és ez alapon jogtalanul indított ellenük pört és a bíróság e meghamisított bérleti szerződés alapján rendelte el a lakkiüritést és marasztalta el a költségek megfizetésében. Efölötti nagyfokú elkeseredésében szegült ellene Novoszel a végrehajtásnak. Azt azonban tagadta, hogy a végrehajtót vagy a rendőröket baltával leütni akarta volna. A balta munka közben a kezében volt és azzal csak hadonászott, de ölési szándékkal nem emelte sem a rendőrökre, sem a végrefcajtóra. A budapesti büntetőtörvényszék vádtanácsa ma tárgyalta a kifogásokat Saly táblabiró elnöklésével és ugy Novoszelt, mint feleségét hatóság elleni erőszak bűntettéért vád alá helyezte. Egyúttal vád alá helyezte még Novoszel Istvánt súlyos testisértés vétségéért is. § Hitelbe vásárolt síremlék. Nagyváradról jelentik: A nagyváradi törvényszékhez nem mindennapos irás érkezett. Egyszerű és sablonos végrehajtási kérvény voltaképen, aminőt százával visznek a bírósághoz nap-nap után a prókátorok. De van ennek a kérvénynek egy passzusa, amelyet különös izgatottsággal és sürü fejcsóválással fogadtak a pörös akták közt megőszült bírák. Szilágyi Géza dr ügyvéd nyújtotta be ezt a kérvényt Weiszlovics Adolf és fia temetésrendező cég nevében. Arra kéri a bíróságot, hogy néhai való Salamon János örököseinek vagyonára s a nagyváradi izraelita temetőben Salamon János labrador-obeliszkjére háromezernyolcszáz korona tőke és háromszázhatvan korona perköltség erejéig rendelje el a végrehajtást. Kérelmét az ügyvéd a végrehajtási novella harmadik szakaszára alapítja. Amíg a második szakasz kimondja, hogy istentiszteletre, házi ájtatosságra szánt tárgyak, vallásos ereklyék, sirok és sírboltok fölszerelése le nem foglalható, a harmadik szakasz már ügyet sem vet a kegyelet parancsára és eképen rendelkezik: „A második szakaszban emiitett minden dolgot végrehajtás utján le lehet foglalni e dolog vételárának behajtása végett, ha a végrehajtást elrendelő bíróság kérelemre a végrehajtást elrendelő végzésben vagy később külön végzésben lefoglalhatónak kimondotta." Már pedig a Salamon-örökösök épen a pompás márvány-síremlék árával tartoznak. Salamon János dúsgazdag agglegény volt. Pár hónappal ezelőtt szélhűdés érte, meghalt ós itt maradt a nagy vagyon. Az örökösök annak rendje-módja Bzerint megosztoztak és a gyász szomorú óráiban közösen rendelték meg a hatalmas sirkövet, A sirkő ára az alku szerint háromezernyolcszáz korona. A fizetséget azonban senki sem akarta vállalni. így került pörre a sor ós № törvényszék a novella alapján helyt adott a íölperes kórelmének. Mindennemű tüzelőanyag legolcsóbb beszerzési forrása Jutkovics Géza "-és s'én'el№9 LAJDS-SÜGAnUT 11. • KÖZGAZDASÁG (—) A Pesti Magyar Kereskedelmi Bank tőkeemelése. Megemlékeztünk már a Kereskedelmi Bank tőkeemeléséről, amelyet Lánczy Leó, a pénzintézet zseniális vezérigazgatója, gasteini üdülését megszakítva, most hajt végre. A bank alaptőkéje ezzel tudvalevőleg 42 millióról 50 millióra emelkedik s igy a monarchiának az alaptőke nagysága tekintetében második pénzintézetévé válik. A Kereskedelmi Banknak van azonkívül 62 millió koronányi tartalékalapja s igy az alaptőke és tartalékalap összege 112 millió ; ezzel szemben a monarchia legvagyonosabb pénzintézetének, a Wiener Bankvereinnak alaptőkéje mindössze 18 millióval több, vagyis 130 millió korona. A bank betétjeinek összege mintegy 200 millióra rug. A Kereskedelmi Bank nemcsak Magyarországon a leghatalmasabb pénzintézet, hanem az európai pénzpiacon is suiya és jelentősége van. A nyolcmilliós tőkeemelés csak egy ujabb eszköz arra, hogy hatalmas vállalkozásait mindjobban fölvirágoztassa és közgazdasági életünknek mindinkább döntő irányitója legyen. (—) Pancsovai Gőzmalom Részvénytársaság cég alatt a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank helyiségeiben tegnap 400,000 korona alaptőkével részvénytársaság alakult, amely megvette a pancsovai „Back Rudolf ós társa gőzmalma betéti társaság"-ot s azt kibővítve fogja üzemben tartani. (—) Az uj szegedi gyujtógyár. Maiina Gyula ós társai a rókusi régi temető mellett uj gyujtógyárat akarnak építtetni s a kapitányi hivataltól kaptak is már telepengedélyt. A kerületi iparfelügyelő különféle szakszempontokból megfölebbezte a város tanácsához a telepengedély kiadását. A tanács ma foglalkozott a kérdéssel. A tanács természetesen örömmel látja a gyáripar föllendülését, azonban az iparfelügyelőség fölebbezését respektálja, annál inkább, mert pozitív tudomása van arról, hogy az iparfelügyelőt a kereskedelemügyi miniszter kötelezi a fölebbezósre, tisztán azért, mert a miniszter maga akar intézkedni a gyárengedélyezések ügyében. Ezért a tanács az iparfelügyeló'ség fölebbezését egyszerűen fölterjesztette a kereskedelemügyi miniszterhez. (—) Alakuló közgyűlés. A Késmárki Textilipar-Részvénytársaság tegnap tartotta meg a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank helyiségeiben alakuló közgyűlését. A társaság célja a Markovich János ós társai selyem-, malomszita- és butorplüsgyár késmárki cég gyárának átvétele és kibővítése. A részvénytőkét 250,000 koronában állapították meg. (—) A szeged-rókusi közlegelő. Kóseó István dr törvényhatósági bizottsági tag azt az indítványt terjesztette a hatóság elé, hogy a megszűnő rókusi állatvásárteret csatolja a rókusi közlegelőhöz. A tanács ma tárgyalt ebben az ügyben s kimondotta, hogy az inditványnyal érdemlegesen majd az állatvásártér elhelyezésekor foglalkozik. jutalékra alkalmazást nyerhetnek. Eredményes munka után FIX FIZETÉS. Cim a kiadóhivatalban HlfutÓfiU felvétetik a Délmagyarország Kiadóhivatalában REGÉNYCSARNOK. A plébános ur. Irta Emilia Pardo Basán. Igaz, minden mise egyforma és Isten egyként fogadja valamennyit; hanem azért én mégis legjobban szeretem a marinedai plébános miséjét hallgatni. Meg vagyok győződve, ha a mennyei angyalok nem az Úristent szolgálnák ott fenn a megdicsőülés világában, ugy bizonyára odaszállanának a marinedai templomba, hogy minisztráljanak ennek a derék plébánosnak a miséjéhez. A plébános házát a gazdasszony gondozta, aki már rég betöltötte a kánonok előszabta életkort. A plébánia háza a szerénynél is kevesebb, szegényes volt, minden disz nélkül, mely pedig a plébános urat mégis csak megillette volna. Még ha gondozta volna eléggé szorgalmasan a gazdasszony, kit ugy hivtak, hogy donna Romana Villardos Cabaleiros. De a derék asszonyság in illo tempore, valóságos uri dáma volt, amiből az következett, hogy bizony mennél kevesebbet dolgozott, hanem annál többet panaszkodott e világi bajok fölött, a multakat dicsérvén, a jelent megrágalmazván. Azért a derék plébános házában ilyenféle jelenetek játszódtak le: A plébános ur hazajött a miséről és miközben felakasztotta a fogasokra a köpönyeget és törölgette, szárítgatta, a plébános ur gyomrában megberregett a kis éhségjelző, jelentvén: itt a csokoládé ideje! Erre aztán a plébános ur leült az asztal mellé és várta a csokoládét. Telt egy negyed óra, telt egy félóra . . . Még mindig nem csillapíthatta az éhségét. Végre megunta a plébános ur a várakozást és inkább félénken, mint erélyesen kiáltott: — Donna Romana!. . . Donna Romana ! Tiz perc múlva megszólalt egy vékony, haragos hang: — Ml tetszik? — Mi . . . mi? . . . Kérem a csokoládémat 1 — Ah, — sóhajt föl donna Romana, — ma nem lehet engem semmire se használni . . . Tudja micsoda nap van ma ? — Csütörtök, február 6. Szentek: Dorottya és Revocata . . . — Igaz ... De ezen a napon kaptuk volt meg a hirt, hogy sógorom, a kapitány, görcsök közt meghalt Kubában . . . Édes Istenkém, adj erőt, hogy elviselhessem ezt a csapást. .. Pedig husz éve lehetett már, hogy a kapitányt agyonkinozták a görcsök. Annyi bátorsága azonban sose volt a plébános urnák, hogy megkérdezte volna a matronát, hogy: ha már a görcsök el is pusztították a sógort, azért neki, a plébánosnak, meg kell halnia az éhségtől? Hanem ehelyett jómaga kiment a konyhába, kikotorta a fiókokból a csokoládét, aztán megreszelte és végre megfőzte, miközben vigasztalta a gyászos asszonyságot, aki egy díványra dőlve, siratta az elhunytakat. — Donna Romana, Isten már meghallgathatta a kéréseit . . . Nem szabad kisérteni Istent a sok könyörgéssel ... Ha tovább is sir, engem ucscse, megszűnik köztünk a jó barátság . . . — Holnap pontosan megkapja a csokoládéját, — viszonzá az öreg asszony mogorván. — Nem a csokoládém miatt, asszony . .. Hanem a mi szent vallásunk nem engedi meg, hogy ... hogy kétségbeessünk . . . hanem mindenki adja meg magát az Ur akaratának, beleilleszkedvén a helyzetbe . . . Donna Romana haragosan ment az ajtó felé. — Értem már, értem, — mormogta ... — Tüstént magam fogok főzni, hogy ne legyen miért szemrehányásokat tennie nekem mindenféle semmiségekért. — Jézusom! Na hallja donna Romana . . . Mindenből ilyen nagy dolgot csinál, — dörmögte bosszúsan a plébános ur. De aztán minél erélyesebb lett a plébános, annál kevésbbé engedelmeskedett az asszonyság. Egy nap aztán az lett a dolog vége, hogy a szent férfiú, kinek kezei megszentelték az ostyát, arra adta magát, hogy burgonyát hámozzon és hajmát pirítson. De mindebbe beletörődött volna valahogy a plébános ur, ha szünetlenül egy dolog nem fúrta volna az oldalát: a szónoklás. Ez volt az ő leggyengébb oldala. Odaadta volna mindenét, csak tudott volna ugy rögtönözve szónokolni, vagy ha már ezt nem, legalább tudna megtartani valami megcsinált szónoklatot az eszében. Valahányszor valami aranyszájú jezsovita, vagy valami lelkes fiatal pap felállott a szószékre, a plébánosnak szinte elszorult a szive az irigységtől. Ilyenkor mindig kegyetlen gondolatok járták keresztül-kasul a fejét s ha ezeket a gondolatokat rendbe lehet L