Délmagyarország, 1910. augusztus (1. évfolyam, 61-84. szám)

1910-08-12 / 70. szám

t¿ D ÉL MAGYARORSZÁG 1910 augusztus 10 Kozma Andor jelöltsége. A líptószentmiklósi nemzeti munkapárt ma a következő táviratot intézte Khuen-Héderváry Károly gróf miniszterelnökhöz: „A liptószentmiklósi nemzeti munkapárt mai értekezlete a kerület jelöltségét Kozma Andor urnák fölajánlotta. Ezen alkalomból pártunk Nagyméltóságodat változatlan és kitartó ragaszkodásáról és bizalmáról biztosítja. Szentiványi Márton, pártelnök, Herzka Gyula dr, jegyző." Khuen-Héderváry Károly gróf miniszterelnök a liptószentmiklósi nemzeti munkapárt elnökének a következő távirattal válaszolt: „Szentiványi Márton pártelnök urnák, Liptóezentmiklós. Belsőleg érzett igaz örömmel fogadtam a liptószentmiklósi nemzeti munkapárt jelölő-értekezlete alkalmából küldött üdvözlőtáviratukat. Ragaszkodásukat s bizalmukat hálásan köszönöm és kérem, sorakozzanak hazafias lelkesedéssel pártunk programja alapján föllépett jelöltünk, Kozma Andor zászlaja köré e adja isten, hogy azt diadalra vigyék. KhuenHéderváry." Harc a karlisták ellen. — A spanyolországi helyzet. — Forradalmi mozgalmaktól ma már nem kell tartani Spanyolországban. Canalejas spanyol miniszterelnök tette ezt a kijelentést s hozzátette, hogy egyedül az a sztrájk lenne aggasztó, amelyre a karlisták tüzelik a népet. Ez azonban nem fog bekövetkezni. A spanyol kormány — amely a Vatikánnal folytatott harcban az egész müveit világ rokonszenvét vivta ki — őszre egybehívja a parlamentet és megkezdődik a békés munka. Egyelőre még tart a küzdelem, nem ugyan a Vatikán, hanem a karlisták ellen. Fegyvereket koboznak el és megakadályozzák a karlisták tervbe vett gyűléseit. Ezek már rendes epilógusai a nagy kulturforradalomnak. A kormány utasítására az ügyészség bűnügyi eljárást indított azon lapok ellen, amelyek a kormány ellen izgattak és rágalmazták Canalejas miniszterelnököt. A spanyolországi események mai szenzációja, hogy Merry del Val tangeri spanyol követ, a pápai államtitkár fivére, a napokban San-sebastianba érkezik, ahol valószínűen a vatikáni államtitkár megbízásából fog tárgyalásokat kezdeni a kormánynyal. A spanyolországi eseményekről szóló mai táviratainkat itt közöljük: Madrid, augusztus 11. Az Impercial jelentése szerint a halóság nagymennyiségű fegyvert konfiskált. A fegyvereket a karlisták gyűjtötték össze. A karlista komiték több helyen gyűlést tervesnek. Az egyik gyűlést San-Sebastianba akarják összehívni, a másikat pedig Murciába, ahova az összes katalóniai karlistákat össze akarják gyűjteni augusztus huszonnyolcadikára. Madrid, augusztus 11. Több san-sebastiani, bilbaói és barceloniai lap ellen az ügyészség bűnügyi eljárást indított. E lapok izgattak a kormány ellen és azt állították, hogy Canalejas miniszterelnök azt a tanácsot adta Alfonz királynak, hogy tegye le a „katolikus király" címet. Madrid, augusztus 11. A belügyminiszter táviratot kapott Merry del Val tangeri spanyol követtől, a pápai államtitkár testvérétől, aki jelzi, hogy San-Sebastlánba utazik. Madrid, augusztus 11. Canalejas spanyol miniszterelnök tegnap be•zélgetett a Times madridi levelezőjével és a következőket mondotta: — A király és a miniszterek visszatérése «lfltt semmi fontosabb esemény nem történik. Forradalmi mozgalmaktól ma már nem tartunk, egyedül a sztrájk aggaszt, melyet a karlisták tervszerűen iráíiyitanak. A parlamentet 6sz elejére egvbeltivjuk s az előbb a büdzsé s azután a többi sürgős államszükségletekro vonatkozó törvényjavaslatokat fogja tárgyalni. Halottak a hegytetőn. * Szegény Friedmann Józsefnek talán az a baja, hogy a neve szerencsétlen, nagyon jellegzetes ós a hangzása egyáltalában nem ébreszt az emberben különösebb gondolatokat. Ha szép neve volna, talán egészen más szemmel néznők a szenzációját, az ő szerencsétlen, szomorú szenzációját, amely pedig nekünk olyan mindennapi. Egy másodvirágzását élő, Balzac-korabeli asszony, elég jómódú, csinos és kívánatos, meghalt a budai Svábhegyen egy szegény lókupec revolverének golyójától. Egy szerelmes pesti asszony, akit talán izgatott az a gondolat, hogy milyen szép egy férfivel együtt holtan odabukni a lehullott zörgő lombokra. A hegy tetejéről egy törött, utolsó pillantással átnézni a Dunán arra a bűnös, kárhozott, szerelmes Budapestre, aztán odakapni a szivéhez és lehullani, mikor múlik a nyár és viszi magával a szép nyáréji szerelmek utolsó foszlányait is. Nagyon mindennapi a szegény Friedmann József és Kovács Istvánná szerelmi drámája és csak Friedmann Józsefet, a férfit lehet sajnálni, mint mindig, amikor kettős öngyilkosságok szorítják össze az érzékenyebb emberek szivét. Mondom, ez a szegény ember nagyon szerencsétlen, mert a neve és a foglalkozása elriaszt minden olyan gondolatot, amely szebbé, furcsábbá csiszolhatná ki az ő megszokott drámájukat. Ha más emberről lenne szó, elneveznék az asszony áldozatának, vagy romantikus lovagnak, vagy kitartottnak, aki az aszszonyból ólt és csak utolsó kötelességét teljesítette, amikor az asszony kívánságára együtt halt meg vele. De így mit mondhatnak erről az emberről, aki Friedmann volt ós lókupec és nem is szép, amikor pedig az asszony jómódú volt és csinos s utálta az urát, vagyis meg volt minden körülmény, amely a férfi kitartott voltára gyanuokot szolgáltatott. Mégsem lehet. Hiszen Friedmann volt és lókupec és csúnya. Hát akkor mi volt ez a szerencsétlen ember aki elkísérte az asszonyt, a szeretőjét, föl a hervadó, sötét lombok közé meghalni? Mert csak az asszony akart meghalni! És mint rendesen, amikor ilyen halálról van szó, kikereste haldokló-társul azt az embert, akinek a szeretője volt, akivel az ura rajtakapta, akit tehát megkérhetett, rákényszerithetett arra a szívességre, hogy kettős öngyilkosságot kövessen el. Még az egészséges és kevésbé hisztérikus aszszonyok is érzik, hogy az erőszakos halált hasonlóvá kell tenni a természetes elmúláshoz, ha szépen akarnak meghalni. Nagyon éles és helyes az asszonyok logikája, amely azt mondja, hogy a halálnak egy rajtunk kivül álló erőforrásból kell kiindulnia és az öngyilkosság csak akkor könnvii és gyönyörű cselekedet, ha minél hasonlóbb a természetes halálhoz. Ha minden előkészület nélkül történik, úgyszólván véletlenül. A hisztérikus asszonyok erőszakos halálának ez adja meg a különösségét, ez az ösztönszerű ravaszság, ez az önkéntelen utolsó finomság, amely irtózik minden megtervezettségtől, minden haláltól, amely természetellenes. Ezek az asszonyok nem azért halnak meg kettesben, mert magukkal akarják vinni szerelmes párjukat a halálba is, hanem azért, mert szükségük van valakire, aki természetessé teheti számukra az erőszakos halált. Van valami okosság abban a gondolatban, hogy a halál, mint egy magától jövő csapás érjen bennünket. A halál jöjjön hozzánk; keressen fel bennünket, ne pedig mi menjünk a halálhoz. És ha mindenáron megakarunk halni, tegyük természetessé a halálunkat. Az öngyilkosság minden módja erőszakos, mert saját magunk követjük el. Inkább tegyük hasonlóvá a gyilkossághoz és szuggeráljuk magunkba az utolsó pillanatban, hogy nem akarunk meghalni, de muszáj, mert már a mellünkön van a gyilkos férfi golyója. Abban a pillanatban mindegy, hogy a gyilkost mi kértük fel arra a szívességre, hogy gyilkoljon. És ezért volt egyszerű eszköz szegény Friedmann József. És minden férfi az, aki asszonynyal hal meg. Talán áldozat is, mert azután saját magát szintén agyon kell lőnie. A törvénytől való félelem parancsolja igy. Ds az asszonynak ez már mindegy. Talájt egy em< bert, egy eszközt, aki természetessé, széppé tette neki a halál pillanatát és neki olyan jó volt semmire se gondolnia. Csak meghalni, elszaladni ebből a világból és egy utolsó vonaglássál belebújni a hulló levelek közé, ott a hegytetőn, ahová még felhallatszik a drága szép város romlott szivének a dobbanása. Balassa Emil. Elfogott husmérgezők. — A bűnösök felségfolyamodványa. — (Saját tudósítónktól.) Az üzérkedésnek leglelketlenebb, legmegrögzöttebb fajtáját kulti" válta egy szegedi hentesasszony és a fia, akik évek sora óta olcsó pénzért összevásárolt döglött sertések férges húsát árusították a szegény munkásembereknek. A gyalázatos bűn ugy derült ki, hogy a romlott hústól több szegény munkás megbetegedett, akiket a kórházban vettek ápolás alá s az orvosok megállapították hogy a tömeges megbetegedést romlott hus okozta. A hentesasszonyt és a fiát a rendőrség letartóztatta. Régi ismerőse már a szegedi rendőrségnek Kis Viktorné és fia, Kis Antal, akiknek Rókuson, a Petres-utca huszadik szám alatt hentesüzletük volt egészen a tegnapi napig. Tegnap ugyanis a rendőrkapitány megfosztotta őket az iparigazolványuktól, mert az, amit a hentesasszony fiával együtt a hus elárusitása terén müveit, egyenesen a nagyközönség egészsége ellen anyagi célokból űzött közveszedelmes mesterség volt. Kis Viktorné a fiával együtt romlott, férges, kukacoktól hemzsegő sertéshúst árusított a vevőinek már évek óta. Legelőször 1908-ban derítette ki a rendőrség a hentesasszony lelketlen üzelmeit, amikor ugyanis bebizonyult, hogy Kis Viktorné hentesüzletében az összes kolbászáruk elhullott sertések olcsón összevásárolt, romlott és férges húsával vannak megtöltve. A kihágási bíróság ekkor husz napi elzárásra és kétszáz korona pénzbüntetésre ítélte Kis Viktóriát, az ítélet végrehajtását azonban az agyafúrt hentesaszszony hosszú időkig folytonos fölebbezéseivel megakadályozta. A Kis Viktorné elvetemültségót jellemzi még az is, hogy a fölebbezés ideje alatt nyugodtan folytatta tovább a döglött sertések húsának elárusitását. Ismét rajtakapták és a kihágási bíróság újra elitélte az asszonyt harminc napi elzárásra és kétszáz korona pénzbüntetésre. Kis Viktorné fiát, Kis Antalt, szintén két ízben ítélték el ugyanezért először 1909. évben harminc napi elzárásra és kétszáz korona pénzbüntetésre, másodszor 1910. évben hasonlóképen. A kihágási bíróság ítéletét minden fölebbezési fórum helybenhagyta, de Kis Viktorné erőszakossága és szemtelensége odáig ment, hogy felségfolyamodványt nyújtott be a királyhoz. így húzódott ez a gálád ügy, amelyért a hentesasszony már régen a legszigorúbb megtorlást érdemelte volna, egészen mostanáig, amikor is a felségfolyamodvány a kabinetirodából azzal az értesítéssel érkezett vissza, hogy az olyan lelketlen üzérasszony, aki aljas anyagi célokból egy város szegény lakóinak életére tör, nem érdemel királyi kegyelmet. Kis Viktorné és jeles fia még meg sem kapták a felségfolyamodványt elutasító iratot, néhány nappal ezelőtt, augusztus kilencedikén ismét a kihágási bíróság elé kerültek döghusárusitás miatt. A rendőrség ugyanis — amint megírtuk — büdös, kukacoktól és férgektől hemzsegő, elhullott sertéshúst talált Kis Viktorné hentes-üzletében. Az orvosi vizsgálat megállapította, hogy a hentesüzletben levő, eladásra szánt összes husáruk közveszedelmesek s egyenesen a járványos betegségek bacillusainak terjesztői. Minden megrögzöttséget fölülmúl az alávaló hentesasszonynak a védekezése, melylyel ugy igyekszik menteni magát, hogy mielőtt a kukacos sertéshúst a vevőknek eladná, megmossa. A bíróság erre, igen helyesen, azzal felelt, hogy Kis Viktornét tegnap délután a fiával együtt lecsukatta. Az iparigazolvány elve- ./edig azzal indokolta meg, hogy Kis Viktorné lelketlen üzelmei nemcsak hogy szégyeut hoznak a szegedi húspiacra, hanem közveszodelmesek is, azonkívül az összes eddigi ítéletek most már jogerőre emelkedtek. A beidézett tanuk kihall-