Délmagyarország, 1910. augusztus (1. évfolyam, 61-84. szám)

1910-08-09 / 67. szám

14 DÉLMAGYARORSZAQ 1910 augusztus 6 kellet neki állni a sötét erdei uton, ahová befordultak. Jódarabig nevetett és aztán egy szót sem szólt. A kapitány magától is belátta, hogy fölösleges volt kérdése, igy másról kezdtek beszélgetni. Lovakról, földekről, szarvasmarhákról. — Nem is hinné a világ, hogy az apám minden gondossága mellett is, milyen rossz gazda volt. A régi gazdasági számadásokat áttanulmányoztam és kiszámítottam, hogy tiz év alatt húszezer forinttal kevesebbet jövedelmezett a birtok. Évenkint nettó kétezer forinttal kevesebb volt a bevétel. A lovasnak nem tetszett a nettó szó. — Különös, hogy a tudományok mellett a kereskedelmi ismereteket sem hanyagolta el doktorkám, — szólt a kapitány. Az ifjabbik Deutsch nevetett: — Mi zsidók voltunk. A bölcsőben tudunk már. a nettóról és a bruttóról. Kiértek az erdőből. Egy keresztútnál búcsúzott a lovas. — Estére átjöhetne vacsorára. — Átjövök, jó éjszakát! — felelt a doktor és megindult jobbra. — 4ó reggelt, — kiáltott a kapitány és balra, ment, nyomában a suhanc a vadakkal. Az augusztusi mezők fölött hajnali pára lebegett. Az ég kelet felé tejszinü volt, de még az éj némasága lakott a mezőn. A doktor elgondolkozva ballagott a homokos országúton. Vagy talán nem is gondolt semmire, csak ment egyenesen előre, hazafelé. Egyszerre mégis az jutott eszébe, hogy rendkivől unalmas, sivatag az élete . . . Külföldre kellene menni. A pápák élettörténete érdekesebb a gazdasági számadásoknál. A vatikáni könyvtárban talált egy könyvet, amelyben a világ legpikánsabb történelmi kalandjai voltak összegyűjtve. Deutsch doktor szerette a pikantériát, ha vonatkozással volt a históriára. A hajnal rózsaujjaival széttépte a felhőket a keleti ég alján ; mire a faluba ért, már egy veréb fürdőzött a porban. Az első házból pedig egy leány jött ki és végigment a udvaron az eperfa felé. A tehénke az eperfához volt kötve és az eperfa a palánk mellett terjesztette ki zöld lombjait. Deutsch doktor észrevétlenül megállt a deszkakerítés mellett és a leányt nézte. Sugár, barna parasztleány volt, a lába azonban, mely térdig érő szoknyája alól kivillogott, olyan fehér volt, akár egy hercegnőé. A doktor figyelmét ez ébresztette föl és apróra megnézte a leányt a kerítés mögül. Bevallotta magának, hogy nagyon szép leány. Minden mozdulata kerek volt és lágy. A doktornak régi meggyőződése az volt, hogy a nők nemsokára elsatnyulnak az úribb körökben és a föld leányai, a porból születettek átalakítják az emberiséget. Friss, acélosvérü gyermekeket szül a marokszedő leány, ha egy elvénült familiáju herceg nyoszolyájába kerül is. A leány leült a tehénke mellé és a tehénkét megsimogatva, fejni kezdett. — Jó reggelt kisleány, — kiáltotta be a doktor a kerítésen. A leány fölnézett és elpirosodott. — Né, a nagyságos ur, — mormogta. A doktor folytatta: — -Tókor keltél! — Jókor kell a kastélyba a tej, r- felelt a leány. — Hát te hordod nekem a tejet? A leányka komolyan integetett a fejével. — Éri ám. Eddig nem tudta? — Nem láttalak soha. — Nem tehetek róla, — felelt a kisleány és erősen fejni kezdett. A poros falusi utcán nagy nyikorgással kinyílt valahol egy ajtó, a doktor tehát tovább ment. Majd hirtelen megállt, körülnézett és halkan bekiáltott az udvarra: — Hogy hivnak, leányka? — Terka, Tovább ment a doktor és mosolygott. Terka, — gondolta és újra mosolygott. Egyszerre olyanfajta vidámságot érzett, mint az a veréb érezhet, amelyik bolondosán fürdőzik a reggeli porban. Kiáltani szeretett volna, pedig az imént még fáradt és unott volt. Koránkelő parasztok tisztelettudóan köszöntötték. Deutsch doktor szeretett volna kérdezősködni tőlük Terkáról, de aztán mégsem tette. „Biztosan ö az első hölgy a faluban", — gondolta magában. A kastélyhoz ért, de nem ment föl tornyába, hanem az udvaron maradt az orgonabokrok közt egy kis fehér padon. A kastélyban csak egy öreg gazdasszonyt tartott és valami kis inasfélét. Az apja halála óta árendás ül a birtokban, do csak tavaszig. Ott ült az orgonabokrok között és midőn a kiskaput hallotta nyikorogni, fölugrott. — Terka, — kiáltotta — gyere ide. A leány ijedtében majd elejtette a tejesedényt. — Jaj de rámijesztett, úrfi, — mondta Terka és a doktor észre sem vette, hogy nem nagyságos urnák nevezte. Megfogta a Terka kezét és lángoló tekintetével a leány harmatos arcába mélyedt. De egy szót sem tudott szólani. Szokatlan fölindulás fojtogatta a torkát és a leány remegése megindította, — Hány éves vagy? — kérdezte egyszerre. — Nem tudom, — motyogta Terka. — Hány éves vagy, azt kérdem. — Aratáskor multam tizenöt, — bocsásson, úrfi . . . Deutsch doktor eleresztette a leány kezét, a leány elfutott a kastély konyhája felé, ő pedig vérpiros arccal nézett utána. Fölment a toronyba és az ágyra vetette magát. Persze nem tudott elaludni és a mindenféle gondo'atok méhkasként zsongtak a fejében. Eszébe jutott egy Griffon nevü barátja, akivel Belgiumban ismerkedett meg. Griffon gépészmérnök volt és egy francia nábobnak a fia: és miut kékzubbonyos munkás dolgozott egy belga gyárban. Griffont imádta a doktor. Ha valamit tett, mindig az jutott eszébe, hogy Griffon vájjon hasonlóképen cselekedett volna-e? — Griffon elvenné Terkát, — gondolta és nagyon meleg lett a feje. — Bolondság! kiáltotta haugosan és az öreg gazdasszony belépett. Csak délig aludt. Az augusztusi meleg fölébresztette. A sötét szobában valahol egy légy zúgott. A légy bolondos, helytelen gondolatokat dongott a fülébe, amilyen gondolatok máskor eszébe sem jutottak volna. Például azt gondolta, hogy az öreg gazdasszonyt elküldi és Terkát veszi helyébe gazdasszonynak. Terka akkor mindig a közelében lesz. Hogy a gondolatait elűzze, könyvet vett le a polcról és a félig fölnyitott zsalugáter mellett olvasni kezdett. A véletlen ugy akarta, hogy éppen Bebel Ferdinánd Frigyes müvét, amely a nő viszonyát a szociálizmusbau tárgyalja, vegye kezébe. Bebel Frigyes igazabb tisztelője a nőknek a földkerekség eddig élt valamennyi gavallérjánál. Nem csuda tehát, ha a lelkes ifjú Deutsch elszégyelte magát iménti gondolataiért. „Szeretőmmé akartam tenni szegény ártatlan leányt, gyalázat. Feleségemmé teszem; ez illik multamhoz és jellememhez. Legalább megtudják az itteniek, hogy ki vagyok én, az öreg Deutsch Mór fia." Ezt gondolta és erre nagyon büszke lett. Az inasával elhivatta Terka apját, amint alkonyodni kezdett. Terka apja talpig fehérben dicsérte az urat. Aféle ágrólszakadt zsellér-ember volt. Se öreg, se fiatal, se jó-, se rosszlelkü, — amilyen a szegény zsellér-ember: egyszer imádkozik, máskor káromkodik. Szorongott benne a kérdés, ugyan mit akar vele az uraság? A doktor leültette a Terka apját. — Van kendnek egy leánya? — Van. — Feleségül szeretném venni. A zsellér elvörösödött. — Ejnye, nagyságos ur, de megszégyenít. Deutsch doktor fölugrott és az ember vállára tette a kezét. — Értse meg. Kapor Mihály, törvényes feleségnek akarom a leányát! — Nem értem . . . — A jegyző előtt, pap előtt megesküszöm vele. — Nem értem ... — Menjen haza kend, küldje el a feleségét. Az asszony jött lóhalálban. Amint meglátta Deutsch doktort, letérdepelt előtte és a kezét csókolgatta. — Egyetlen gyermekünk, nagyságos ur, hagyja meg nekünk Terkát. A doktor ideges lett és szerette volna, ha már tul van az egész dolgon. Annyit mondott tehát: — Holnap öltöztesse föl a leányát a legszebbik ruhájába és aztán vigye a nótáriushoz. Ott leszek én is. Megesküszünk, aztán majd megértik a dolgot. Most pedig menjen haza, jó asszony. Az asszony sirva futott haza. Deutsch doktor pedig befogatott és a lovaskapitányhoz kocsizott. Roppant könnyűnek, szinte boldognak érezte magát. Hosszan és mélyen lélekzett a mezők levegőjéből. Griffon is igy tett volna, — mormogta magában és végtelen megelégedést érzett. Szentgály csóválta a fejét, mikor Deutsch doktor előadta neki a történteket és tanuzásra kérte esküvőjéhez. Szentgályné, egy életvidor, barna kis asszony, oly édesen kacagott, mintha a világon mulatságosabb dolgot még nem hallott volna. — Pompás tréfái vannak, doktorlében, — mondta Szentgályné. Deutsch, a fiatal, elvörösödött: — Asszonyom, nem tréfálok ilyen komoly dolgokban. Szentgályné (az apja kamarás volt, a famíliája hatszázesztendős, mindig lenézte szive mélyén Deutsch doktort) kegyetlenül nevetett. — Hisz éppen az a mulatságos, hogy a vármegye minden kisasszonya halálra lesz sebezve. A lovaskapitány vacsora után félrehívta a doktort a kertbe sétálni, ott megkérdezte tőle: — Tulajdonképpen milyen doktor vagy te? — Doktor juris és doktor medicinae. — Én nem vagyok semmiféle doktor, — felelt rejtelmesen a lovaskapitány, de azért ott leszek holnap. (Két markos inasommal, meg egy csomó szíjjal, tette közé gondolatban). Ezzel is váltak el. Deutsch doktort hazavitte a kis kocsi, Szentgályné pedig egész éjszaka még álmában is kacagott és integette az urát. — Te, Gyuri, ha elrontod ezt a tréfát, elválok tőled ós férjhez megyek Deutsch doktorhoz. A lovaskapitány nem szóit, ám komolyabb volt mint valaha Mikor másnap magas americainjén átment a kastélyba, megnyugvással tapasztalta, hogy az esküvői előkészületeknek semmi nyoma. Deutsch doktor a tornyában volt és mérgesen járt fel-alá. Mikor a lovast meglátta, előbb kacagott, aztán káromkodott. — Elszökött a menyasszony. Éjjel, hajnalban eltűnt az anyja mellől, aki ugy vigyázott rá, mint a szemére. Búcsúlevelet is irt... Olvasd, itt van. A lovaskapitány egy papirosfoszlányról a következő otromba, verébfej nagyságú betűkkel irott szavakat olvasta le : — Kedves Szülejim csufá tettek, tehát a faluban nem maradhatok világ gúnyára, a városba megyek szógálatot keresni. Csókolja és tiszteli Kapor Terka. A kapitány felsóhajtott : — Szegény kis leány. Egész életében száműzve lesz a szülőfalujából magának a szészélyóből. ' i Deutsch doktor káromkodott: — Becsületszavamra mondom, hogy el akartam venni a libát. Most már megyek én is innen. Valahol csak lelek a világban egy szegény leányt, aki nem szökik meg a gazdag fiatal ember elől. A lovaskapitány, sok év mult el azóta, még mindig azon csodálkozik, hogy Deutsch doktor ma sem kapott feleséget. Felelős szerkesztő: Róna Lajos. Lapkiadó-tulajdonos: Délmsgyarország hírlap- és nyomdauáüalat részvénytársaság. Nyomatott Szegeden a Délmagyarország hirlapés nyomdavállalat részvénytársaság körforgógépén. Iskolai hegedűk kitűnő hanggal. Kaphatók: 3, 5, 6, 8, 10 forintért és feljebb. ííancjvereeiiy-hegccüik 20 forinttól feljebb Iskolai és t.-^íetti/nntlímnlr az »sszes zenekari és m8templomi vUllljüiyft kedve 151 hangszerek, hu $ szerkszeíii cimbalmok legkiválóbb liangtartó szerkezettel, pedál nélkül 30 forinttól íorintt6*1 e e b b. FOHOflraf 6S ÜráíílOfOl] legjutányosabb árakon. Hengerek és lemezek a világ len híresebb művészeinek felvételeivel. Dus raktár kiváló gyártmányú uj és átjátszott zangorák és pianinókhan. Régi zongorák és egyéb hangszerek ujakra becseréltetnek. Zongsra kölcsönző intézet. Teljes zenekarok felszerelése kedvező feltételek mellett. Tórnászati és községi dobok dus választékban. Sternberg Ármin és Testvére cs. és Kir. udvari íianpergyér íiileló&en BUDAPEST. Hl., RáKöczI-uf 38, Képes árjegyzéket (minden cikkről külön) ingyen küldünk, cssk meg kell irni, hogy miféle hangszerről kívántatik az árjegyzék. & E S8 a Banfla-féle dinnyetelepről a mai naptól kezdve mindennap friss szedésü kapható. Elárusító hely: Tóth Péter ur házában, Csekomcs-utca, a volt GFasselly-vaskereskedés 15 darab nagyon szép S Fajgalamb 5 eladó Teleky-utca 13.