Délmagyarország, 1910. július (1. évfolyam, 34-60. szám)

1910-07-16 / 47. szám

4 D£LMAGYARORSZÁG 1910 július 13 Nemzeti Szinház számára. Természetesen mindez ce>ak ürügy volt Máder megmentésére. És jött gyorsan a panamaizü vásár, mely újra több mint eírymilliót kezelt el a közvagyonból. 190S julius tizenhetedikén irta alá Apponyi a bűnös szerződést a Máder—Bálint-céggel. A szerződés szerint az állam átveszi a Vigoperát a Nemzeti céljaira, fizeti az évi hatvanezer korona bér­összeget, amelyre Máderéknak volt szerződé­sük, tizet Máder—Bálint uraknak nyolcszáz­ezer koronát a befektetésekért, ingyen meg­hagyja számukra továbbra is a cukrászda-, ruhatár- és az illemhely-bérletet, amely évi húszezer korona jövedelmet jelent. Hogy milyen gyarló, felületes volt a szerző­dés, mennyire csak azt a célt szolgálta, hogy Mádért és kompanistáját milliomossá tegyo, bizonyság rá, hogy például a szinház Csokonai­utcai bérházát egyszerűen kifelejtették a szer­ződésből és ezt még utólag ki kellett bérelni Bálint Dezsőtől. A gyalázatos vásárt megakasz­tani nem lehetett, mert az udvar . . . udvar és Apponyi szemében egy főherceg akarata mindenkor fontosabb, mint az ország vagyona. A közvélemény fölzúdulása akkora volt, hogy a parlament is kénytelen volt foglalkozni a pa­namával. Farkasházy Zsigmond országgyűlési képviselő 1908 julius 4-én interpellációt is in­tézett Máder fölsegélyezése tárgyában, amely igy hangzott: Interpelláció a budapesti Nemzeti Színház­nak a Népszínházban való ideiglenes elhelye­zése tárgyában, a vallás- és közoktatásügyi miniszter úrhoz: Tekintettel arra, hogy a közvéleményt élén­ken foglalkoztató híresztelés, amely szerint a Nemzeti Szinház ideiglenes elhelyezésére a Népszínház szemeltetett volna ki, mindezideig hivatalosan megcáfolva nem lett s tekintettel arra, hogy e hir valósága esetén a szinház egész jelenlegi személyzete kenyerét vesztené, egyúttal pedig a magyar kultura egy nagy­multu közintézete érzékeny veszteséget szen­vedne s ugyanakkor érdemetlen vállalkozók az államkincstár kárára indokolatlanul jelentékeny anyagi haszonra tennének szert: hajlandó-e a vallás- és közoktatásügyi mi­niszter ur a közvéleményt abban a tekintet­ben megnyugtatni, hogy az emiitett kombiná­ció elejtetett és a Népszínház megszűnésétől tartani nem kell? Az interpelláció elhangzott, Apponyi hebe­gett, hápogott és természetesen a Nemzeti Szinház tűzveszélyes voltával indokolta a bű­nös vásárt. Pedig nem tűzről volt itt szó, de ellenkező­leg, vízről. Arról, hogy Máder Rezsőt, az udvar kedvencét, ki kell menteni a vizből. Csekély egy milliójába került az országnak 3z a kis kimentés." (A tanuk.) Ai eljárásra hatáskörrel bírónak és illetékesnek a B. P. 562. §-a és az 1897 : XXXIV. t.-cikk 15. §-ának 2. pontja és 16. §-ának 2. bekezdése értelmében a audapesti királyi büntetőtörvényszék esküdtbiróságát ¡elölöm meg. A megidézendő tanuk névjegyzéke a következő : Molnár Viktor államtitkár, a vallás- és közoktatás­ügyi minisztériumban. Bálint Dezső. Tóth Imre, a Nemzeti Szinház igazgatója. Somló Sándor, a színművészeti akadémia igazga­tója. Harsányi Ferenc kávés. Scerbocszky Szaniszló, tüzoltófőparancsnok. Kertész Károly Róbert. Hauszmann Alajos műegyetemi „tanár. Almády Géza fővárosi tanácsos és Apponyi Albert gróf, mint sértett. (Indokok.) A „Wekerle—Kossuth-kormány pan»nái", „Adatok a koalíciós kormány erkölcsrajzához" címlappal ellátott röpiratban a vádlott az ak­kori koalíciós kormány egyik tagjáról, Apponyi Albert gróf magyar királyi vallás- és közokta­tásügyi miniszterről is azt állítja, hogy hivatali állását panamázásra használta fel. A röpiratnak „A Népszínház megvásárlása" cimü része pedig egyenesen azt a tényt állítja Apponyi Albert gróf, magyar királyi vallás- és közoktatásügyi miniszterről, hogy a budapesti Népszínházát az állam pénzén és az állam köz­vagyonából egy milliót kezelvén el, csupán azért vásárolta meg a budapesti Nemzeti Szin­ház céljaira, hogy e „panamaizü" s az államot károsító vásár utján a Népszinház-Vigoperát bérlő magánvállalkozókat a vagyoni bukástól megmenlse. E „bűnös" szerződést, a „gyalázatos" vásárt felsőbb helyről jött nyomásra, az ország vagyo­nával mit sem törődve kötötte — a cikk sze­rint — a miniszter. A cikk vád alá vont része tehát meggyalázó kifejezések kíséretében hivatalos eljárására vonatkozólag oly tényt állit a nevezett minisz­terről, amely való volta esetén vele szemben az 1848: III. törvénycikk 32. g-a b) pontjába s a Büntetőtörvénykönyvbe ütköző büntetendő cselekmény miatt való eljárásra szolgálhatna alapul s őt a közmegvetésnek tenné ki. A cikk szerzőjéül megnevezett és jelentke­zett Habár Mihály e tényállítások valódiságát bizonyítani nem tudta, a vizsgálat adataiból pedig azok valótlansága derül ki. Ennélfogva jogos a vád, hogy a cikk tartama az elől körülirt szakaszok alá eső rágalmazás és becsületsértés vétségét megállapítja. Habár Mihály ellen, mint szerző ellen való vád" emelés tehát az 1848: XVIII. törvénycikk 13. §-a értelmében indokolt. Sélley s. k. A pártonkívüli hatvanhetssek a munkapártban. — Az ötszázhatvanmilliés kölcsön. — (Saját tudósítónktól.) Még nem alakult ki teljesen egyes pártoknak a kormánynyal szemben való helyzete. A horvát képviselők épen ebben a tárgyban tartottak ma is ér­tekezletet, amelyen azonban még nem ju­tottak megállapodásra. A politikai köröket nagyban foglalkoztatja a pártonkívüli hat­vanhetesek helyzete is, amelyről az utóbbi időben különféle hírek kerültek forga­lomba. Ma félhivatalosan azt jelentik, hogy a pártonkívüli hatvanhetesek csoportjának, mivelhogy Andrássy Gyula gróf és Széli Kálmán távol vannak a fővárostól, még nem is volt alkalma tanácskozni és állást fog­lalni a választások után előállott -politikai helyzettel szemben. Ha ez majd lehetséges lesz és a pártonkívüli hatvanhetesek egy­öntetű állást fognak foglalhatni, ugy nagyon valószínű, hogy az e célból folytatandó eszmecsere.során el fognak teljesen enyészni azok a nézetkülönbsét/ek, amelyek a párton­kívüli hatvanheteseket az országgyűlési nem­zeti munkapárttól eddig elválasztják. Ezzel szemben egy budapesti estilap, az Andrássy-csoport lapja kijelenti ugyan, hogy a pártonkívüli hatvanhetesek még nagyon megfontolják a kormánynyal szemben való magatartásukat, mégis helyesnek és való­színűnek látszik az á föltevés, ttogy a kor­mány tábora rövid idő múlva a pártonkívüli hatvanhetesek csoportjával fog bővülni. Mai politikai híreink a következők : Fölirati vita. A fölirati vitában máig tizenegyen szólaltak föl, az előadót s a határozati javaslatok beter­jesztőit beleszámítva. A munkapárt részéről né­gyen, az ellenzék részéről heten. Négy nap óta tart a vitás igy egy napra három szónok esik. Eszerint a vita lassú menetű. De ez látszólagos, mert most az ülések egy részét alakulási for­maságok veszik igénybe, ezenkívül a föliratok fölolvasása is sok időt vesz el. Most már a vita gyorsabban pereg. Ma beszélt öt szónok s még tizenketten vannak föliratkozva. Meglehet, hogy még többen is jelentkeznek, de igy is legfeljebb kedd vagy szerdáig tarthat el a vita. A román szerződés. Rosenberg Gyula ma terjesztette a Ház elé a közgazdasági bizottság jelentését a Romániával kötött pótszerződés becikkelyezéséről szóló tör­vényjavaslatról. A jelentés bevezető részében ismerteti a Romániával eddig kötött kereske­delmi szerződéseinknek közgazdasági hatását, melyek közül a legkedvezőbbnek tartja azt, amit 1893 decemberben kötöttek s 1894 : XIV. törvénycikkben iktattatott törvénybe. Részle­tesen ismerteti a jelen pótszerződést megelőző tárgyalásokat s kiemeli a jelen pótszerződés szokatlan formáját, végül közli a behozható huskontingensek mennyiségét s kifejti, hogy azok minő relációban állanak a mi termelésünk, kel és minő befolyást gyakorolhatnak állatforgal­munkra. A jelentós közli azt a határozati ja­vaslatot, amelyet Károlyi Mihály gróf a köz­gazdasági bizottság ülésén előterjesztett és jelenti, hogy azt a bizottság elfogadta. Láng Lajos mandátumai. Politikai körökben elterjedt ujabb hirek sze rint Láng Lajos a versed mandátumot tartja meg s a debreceniről lemond. A debreceni megüresedett választókerületben Karátsony La­jos honvédelmi államtitkár fog föllépni. A horvát kérdéssk. Ma délelőtt féltizenegy órakor az országgyü. lés horvát képviselőtágjai értekezletre gyűltek össze, hogy a horvát kérdések felől az érdemi tárgyalásokat megkezdjék. A mai értekezleten a horvát képviselők csaknem teljes számban jelenvoltak. Résztvett a tanácskozáson Tonia­sich horvát bán is, továbbá Chavrak és Arnrus osztályfőnökök. Egyes lapok jelentései szerint a tanácskozáson a bán s a képviselők között ellentétek merültek föl. Ezzel szemben félhi­vatalosan jelentik, hogy a tanácskozás a leg­nagyobb egyetértésben folyt le. Tomasich bán délelőtt hosszabb beszédet mondott, majd dél után folytatták a tanácskozást, amelyen a bán és a képviselők között semmiféle ellenté­tek nem merültek föl. Az ötszázhatvan milliós kölcsön. A képviselőház pénzügyi bizottsága ma délután hat órakor ülést tartott, amelyen a kormány részéről Lukács László és Hieronymi Károly jelentek meg. Wickenburg Márk az ötszázhatvan millió koronás államkölcsönre vonatkozóan tett előterjesztést. Az előadó beszéde fölött hosszabb vita indult meg, amelynek során Désy Zoltán, Pap Géza, Ba­konyi Samu, Rosenberg Gyula, Holló Lajos és még többen szólaltak föl. Végül Lukács László pénzügyminiszter reflektált az el­hangzott beszédekre. A bizottság a javasla­tot ugy általánosságban, mint részleteiben változatlan ul elfogadta. A Kossuth-párt az indemnitás ellen. Ma este a Kossuth-párt Kossuth Ferenc el­nöklésévol értekezletet tartott, amelyen Mezó'ssy Béla föl3zólalása után elhatározták, hogy sem az indemnitüst, sem az ujonejavaslatot nem sza­vazzák meg. A kormány többi javaslatához azonban hozzájárulnak. TÁVIRATOK Repülés Görzben. Görz, julius 15. Heim aviatikus tegnap nagyszámú közönség jelenlétében egy óra kilenc percig tartó repü­lést végzett és holdvilágnál este kilenc óra tizenöt perckor szállott le. A szultán ajándéka. Cettinje, julius 15. A szultán Miklós fejedelemnek uralkodói jubileuma alkalmából egy szép telivér arabs lovat ajándékozott. Anglia és Tibet» London, julius 15. A kormány terjedelmps kék-könyvet adott ki Tibetről, amely az 1904-től 1910 május negyedikéig terjedő időszakról szól. A kék-könyv a jelenlegi tibeti helyzetre vonatkozó terjedel­mes jegyzékváltással zárul, amelyből kitűnik, hogy a tibeti miniszterek ismételten kérték Nagybrittánia interpellációját Tibet és Kína között, amelyet a britt kormány állandóan visz­szautasitott. Egyik legérdekesebb irat Grey külügyminiszternek április nyolcadiki erélyes jegyzéke, amelyben nyomatékosan fölszólítja Kinát, hogy a szerződéseket ós kereskedelmi egyezményeket hajszálnyi pontossággal tartsa be. Grey kijelenti, hogy Anglia kész Nepál, Sikkim és Bhutam érdekeit megvédeni és óvja Kinát attól a vigyázatlan eljárástól, hogy csa" patait ezen államok határainak közeiében sza­porítsa. Grey végül követeli, hogy a tibeti 1"' vatalnokok barátságosabb magatartást tanu9lt sanak Nagybrittánia képviselői iránt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom