Délmagyarország, 1910. július (1. évfolyam, 34-60. szám)

1910-07-06 / 38. szám

1910 juliua ti ÜÉLMAGYARORSZAQ 13 Lukács Imre íogmüterme a berlini fogtechnikán oki. képesitva Csehortiís-uíca 1. Síértienyi-íer sarok. Prosniíi-hóz, Biztos hatású szer a Franki-féle HAJSZESZ ellen. A hajkorpát eltávolítja. Kis üveg 1 kor., nagy üveg 2 kor. Kapható egyedül: Kitűnő szeplő stb ellen a Frankl-féís SERJUL-CRÉHE | ARCZSZfPITOj Ártalmatlan ! 1 tégely árai K. Hozzávaló szappan 70 fill. Pouder 1 kor. gyógyszertárában. Felsőváros, SZEGEDEN, Szt. György-tér. REGÉNYCSARNOK. Téli sport. Irta Ambrus Zoltán» I. Január hónap közepén az Engadin leghíresebb, legszebb és legmagasabb helyén, Saint-Mauriceban, gondtalanul, vigan — olyan vidám lélekkel, mintha mindannyian gyermekek volnának — mulatoznak a föld urai. Már december eleje óta folytonos a fejedelmi családok jövése-menése. A szálló-tulajdonosok régóta nem láttak ilyen szapora „királynapok"-at. De a nagyúri társaság most sokasodott el a legjobban. Mióta valamivel bővebben hull a hó, az élni siető előkelők nem költöznek tovább, vándor fecskék gyanánt, hanem heteket, a legtöbben hat-nyolc hetet töltőnek a hó Eldorádójában. Európának majdnem mindegyik udvarát képviseli egy-egy fejedelmi család. Gyermekeikkel és sok emberből álló kíséretükkel szinte számosabban vannak, mint a többi vendég, mint a kisebb rangú előkelőségek és a pénzvilág conquistadoras Ott van a legújabb királyságnak, Albániának első uralkodója, Theodor (régebben Hohenstauffen Egon herceg). Ott van, inkognitóban, Solferino gróf néven, a nagy-illyriai trónörökös, feleségével, aki most a Montblanc hercegnője cimet viseli. Ott van: Nikolájevics Athanáz nagyherceg és felesége, Aglája nagyhercegné, egykoron Lippe-Detmold legszebb virága, akinek királynői szépségét még nem kezdte ki az idő. Ott van: Asztolf porosz királyi herceg és felesége, Emanuela királyi hercegné, meg Arvid dán koronaherceg és felesége, Mária Immaculata koronahercegné ; ott van a norfolki herceg, egész családjával, a barcellonai gróf és leánya, Diana hercegnő; ott van Frithiof svéd herceg és felesége, Gunda hercegassfcony, Erich, a gerolsteini nagyherceg és ott van végül két Reuss herceg is, akiket az újságok most csak így szoktak emlegetni: „stb." vagy „és még mások is". A nagyrangu uraságok délelőtt tizenegytől Bgyig és délután háromtól hatig mindig sportdresszben vannak; nemcsak az urak, hanem a hölgyek is. És a saint-maurice-i sporttér majdnem egész nap hangos az utolsó félistenek vig lármájától. Saint-Maurice-ban külön pálya van a bobsleigh 3 külön pálya a skeleton-ok számára. Amig világos van, akárhonnan nézelődöl ós akárhová tekintesz: mindenütt gondtalanul játszadozó, felnőtt gyermekeket látsz ; egyfelől a bob-ok ós toboggan-ok, másfelől a skeleton-ok indulnak útnak ; emitt korcsolyázókat és hockey-játékosokat látsz, amarra a ski hiveit. Sokszor a késő est se csöndes s kisebb-naíyob társaságok még éjfél tájban is vigan szánkáznak a kitűnő utakon. Annak, akinek a tüzelő nem ad gondot, nincs szebb, mint a tél. Semmi se szebb ós semmi se sgészségesebb a télnél. S a föld urai, az utolsó félistenek, vigan játszadoznak. Örülnek az életnek. II. Ebéd után, este nyolctól kilencig, a kis hercegek közül a nagyobbacskák találkozni szokik a „Bob"-klub egyik nagytermében. Legfelső elhatározásokból történik igy. Hadd barátkozzanak össze egy kicsit, amig minden utógondolat nélkül barátkozhatnak. Később ugy is egyre jobban elválasztják őket az érdekeik. Tanufják meg idejekorán, hogy össze kell tartamok, ha nem akarják, hogy a népeik sorra megegyék őket. Most még abban a korban vannak, amikor a legkönnyebben megérthetik egymást; amikor kevés kell hozzá, hogy az ember barátságot kössön. Különböző korúak, de a legnagyobbik sem érte el még a tizenhatodik évét; s a legkisebbik éppen tizenkét esztendős. Az volna a ren<% hogy sohase maradjanak felügyelet nélkül. De a különböző rendű és rangú felügyelők is emberek. Végre is, nincs unalmasabb és kellemetlenebb társaság, mint egy nagy csapat kamasz, — akárhonnan keltek ki. Aztán ez a legkedvezőbb idő, amikor a bármily cimii és rangú felügyelő ur egy kis kaland után járhat. Ha sorra megszökdösnek, van rá egy és más mentségük és ürügyük persze még több. A kis hercegek most is magukban vannak, mint rendesen, Nem bánják, sőt jobban szeretik igy. Már vannak közölni valóik, amelyeket nem szívesen kötnek a felügyelők orrára. A kisebb fiuk egyelőre diavolót játszanak. A néha táncteremnek is használt nagy klub-szoba igen alkalmas erre a célra. Az egyik sarokban, belesüppedve egy roppant karosszékbe, tizenöt-tizenhat éves, görnyedt mellű fiu ül. Az ölében nyitott könyvet tart; olvas. Ezt a fiút nem szeretik a többiek s a háta mögött az Ember-nek csúfolják, Miért ? Ez a fiu Pál nagyherceg, Nikolájevics Athanáz nagyhercegnek első házasságából született harmadik fia. De a többiek ugy tudják, hogy Pál nagyherceg az életét egy orvosnak köszönheti; s a nagyúri fiuk minden effélét kitűnően tudnak. A gúnyos elnevezés azt akarja mondani, hogy ez nem olyan, mint ők; ez csak ember, egészen egyszerűen ember. Pál nagyherceg közelében négy nagyobbacska fiu beszélget. Tizennégy-tizenöt esztendősök. — Hogyan van az, — kérdezi Amadeo herceg, a barcellonai gróf fia, a kis svéd hercegtől, aki mindössze három nappal ezelőtt érkezett, — hogy te csak most tanulsz meg korcsolyázni ? — Azért nem tudok korcsolyázni, — felel a kis svéd — mert mi eddig minden telet Cannesban töltöttünk, amióta csak megszülettem. És tudod, hogy ott soha sincs jég. — Pedig nálatok, otthon — szól Albert herceg, a norfolki fia — van jég és hó elég. De talán havat is csak most látsz először? A görnyedt mellű felnéz a könyvéről és odaszól a kis svédnek: — És egyáltalán láttad-e már valaha a hazádat? Vagy folyton csak költöztök, amerre jobb, a szezon szerint? Nem felelnek neki. Már megszokták rosszakaratú, szúró szavait és nevetésének gúnyos rikácsolását. A kis svéd helyett az egyik diavolo-játékos, aki éppen arra ugrál, akar értekezni a görnyedt meliüvel. — Micsoda könyv van előtted? — szólitja meg. — Ne nyúlj hozzá; kinaiul van. Valami Marx irta. A diavolo-játékos odább áll. Kiderül, hogy a kíváncsiság nem gyötörte valami túlságosan. A négy nagyobb fiu ezalatt tovább beszélget. — Rossz esztendőben jöttél ide először. — Miért? — Mert nem akar esni. Már három hete, hogy nem kaptunk havat. — A tavalyi is rossz esztendő volt, de az idei még rosszabb. — Messziről kell hozatni a havat, mert különben lehetetlen volna fentartani a pályát. — És mire idehozzák, a hó nagyobb része elolvad. — Persze. Megolvasztja a nap. — Éjjel kellene szállítani. A görnyedt mellű megint megszólal: — Ne féljetek. Van ember, aki szállítsa. És ha a kilenctizedrésze elolvad, van munkáskéz elég. Majd hoznak tizannyit mindenfelől. Annyi az ember, mint a nyü. A norfolki fia nem állhatja meg, hogy oda ne szóljon neki: — Mi bajod mindig a munkáskezekkel?! Neked nem kell havat szállítanod. Mi közöd a dologhoz és mit törődöl velők?! Az Ember gúnyosan nevet: — Hát persze, akkor nem kell törődnöm velők ! A kis svéd elbeszéli, mennyire gyönyörködteti őt ez az uj mulatság s a másik három vitatkozni kezd, hogy melyik sportjára legtöbb élvezettel. — Nekem az első a bobsleigh — Nekem a skeleton. — Én nem tudok a sportok közül választani. Csak sport legyen. Nekem minden sport egyformán kedves. Amadeónak a sportról a sportsman-ek jutnak eszébe s magasztalni kezdi azt a ízséget és hidegvért, amelyet Arvid, a dán .onaherceg tanusit. — Annyi bizonyos, — mondja a norfolki fia — hogy nincs a klubnak egy tagja se, aki ne csodálná az ő halálmegvetését, de . . . És vitatkozva dicsérgetik, mindegyik azt, akiről igy emlékeznek meg: „nekem ő az ideálom a sportban". — Én is szenvedélyes sportsman leszek — buzdul fel egyszerre Ernő, a kis porosz herceg. — Nincs szebb, mint szenvedélyes sportsmannek lenni. Ez a leggyönyörübbb foglalkozás. Ebben fejtheti ki az ember legjobban az erejét és az ügyességét; ezzel vívja ki a nők bámulatát és mindenkinek a tiszteletét; és ha az ember kiváló tud lenni a maga sportjában, különösen, ha több sportban tud kiváló lenni, ez a legdicsóretesebb dolog a világon. — Hát mi ördög lennél egyéb, mint szenvedélyes sportsman! — szól közbe Pál nagyherceg. — Valamit mégis csak kell csinálni! Hiszen nem fekhetel a hátadon egy egész életen át! — Világos, — vág vissza Albert herceg — nem lehet mindenki orvos. Még vannak, akik addig találják az életet a legszebbnek, amig az ember az életével játszhatik. És alighanem ezek a legkülönbek. A görnyedt mellű nem felel. — Igen, — veszi át a szót a norfolkitól a barcellonai — a legszebb az életben az életveszedelem, és ezt a szépséget sohase érzi át jobban az ember, mint ilyenkor, amikor a természet a legridegebbnek látszik, amikor hó takarja a veszedelmeket, amikor a csípős hidegben, az éles, tiszta levegőn az ember megkettőzött erőt érez magában, amikor ha egész nap odakinn vagyunk a szabadban, gyorsabban kering a vérünk . .. — Az élet mindig nagyon szép! — lelkesedik a fiatal svéd. — Igen, nagyon szép, — morog a görnyedt mellű — de csak addig, ameddig amazok megengedik, hogy ilyen életet élj. Hanem, ha majd azok nem fogják engedni 1 . . . Nem kérdezhetik meg tőle, hogy kiket gondol, amikor „amazok"-at emlegeti; valaki belép a terembe s azonnal magára vonja a figyelmet. A valaki: András, balkáni herceg, egy tizenötéves fiatalember, az albán király másodszülött fia. III. — Hallottátok, mi újság? — szól a balkáni herceg. — A nagypapát ma délután, mikor autóján haza igyekezett, bombával fölrobbantották és megölték. Ugy szedték össze a holttestét, nem tudom, hány darabban. A balkáni hercegnek a teste nem remeg az izgatottságtól. Az arca meg éppen tökéletesen nyugodt. Néha jó, ha az embernek aranyból van az állkapcája. A „nagypapa" délelőtt még Macedónia koronás királya volt. A meglepő hirt senki se akarja elhinni. A balkáni herceget kérdésekkel rohanják meg ifjú barátai. — Honnan tudod? — Ki mondta ? — Hiteles értesítés érkezett? — Bizonyos, hogy nem hazugság az egész ? — Nekem Gusztáv mondta, — feleli a balkáni herceg, — Gusztáv, az öreg komornyik. Látta a sürgönyt. Különben már mások is beszélik. Ugy látszik, illetékes helyről jött a sürgöny. Valamelyik kis diavolo-játékos Gusztáv nevének hallatára elneveti magát. Máskor a többiek is nevetnének. Gusztáv, az öreg komornyik, szakasztott mása Erichnek, a fiatal gerolsteini nagyhercegnek, leszámítva azt a csekély különbséget, hogy nem őszült meg annyira, mint a fiatal nagyherceg — és ez a bámulatos hasonlatosság a derűnek olyan kiapadhatatlan forrásává lett, amelyet a Saint-Maurice-ban időző fiatalság nem győz elégé méltatni. A diavoló-játékosokat különben ez a nagy újság se zavarja ki mulatságukból. Csak a nagyobb fiuk bújnak össze egy kissé tanakodni. — Szegény nagypapa, — szól a balkáni herceg, — neki talán jobb igy! . . . Mikor az embert üvegcsővön táplálják, mikor az ember üvegcső nélkül már nem tud élni . . . bizony Isten, jól járt. De nekünk most hirtelen haza kell utaznunk a temetésére. És éppen most, amikor a legjobban mulatunk! Micsoda malőr! Alig egy félórája, megint kövér pelyhekben hull a hó . . . három hót óta először! . . . Milyen gyönyörű napunk lett volna holnap ! Kár I — És éppon most, — szólal meg Pál nagyherceg, — amikor otthon olyan kedélytelen állapotok vannak I i