Délmagyarország, 1910. július (1. évfolyam, 34-60. szám)

1910-07-31 / 60. szám

1910 Július 31 DÉL MAGYAR ORSZÁG Dáró, Németh Károly, Sczitovszky Béla, Balásy Árpád, Huszár Károly* ifjabb Dániel Pál, Bogdán Zsivkó, Telecsky Kristóf, Niamessny Mihály BS Mikosevits Kanut országgyűlési képviselők: Karátson államtitkár, aki holnap délelőtt tizenegy órakor mondja el programbeszédét, alkalmasint szerdáig a kerületben marad. A munkapárt értekezlete. A nemzeti munkapárt ma délután Perczel Dezső elnöke lésével ülést tartott, amelyen Lukács László pénzügy- és Székely Ferenc igazságügyminiszter is résztvett. A konzuli bíráskodás meghosszabbításáról szóló törvényjavaslatot Blanár Béla mutatta be. Egyhangúlag elfogadták. Elhatározta az értekezlet, hogy a párt képviselőtagjai augusztusi fizetésükből tiz-tiz koronát adnak a szolnokdobokai árvízkárosultak fölsegélyezésére. Az értekezlet ezzel véget ért. Nagy katasztrófa a beocsini cementgyárban. — Tizenkét halott, sok sebesüit. — (Saját tudósítónktól.) Újvidékről nagy szerencsétlen,ség hírét, kapjuk:: Beocsinban, a cementgyár 'telepén robbanás történt, amely sok ember életét kioltotta és számos embert megsebesített. Lapunk zártáig arról értesülünk, hogy tizenketten haltak meg, de ez a szám még megnövekedhetik, mert sok a sebesült és közülük néhány már haldoklik. A katasztrófa az egész környéken nagy riadalmat okozott. Mindenfelől orvosi segítséget küldtek Beocsinba, ahol csak egy orvos van, aki egymaga képtelen a segítség nagy munkájára, A délutáni órákban jött jelentés a robbanásról a következő formában: Újvidékről jelentik: A beocsini cementgyárból az újvidéki rendőrkapitánysághoz érkezett telefonjelentés szerint a cementgyárban ma délelőtt kazánrobbanás történt, amelynek sebesültjei részére sürgős orvosi segítséget kértek. A főkapitány intézkedett, hogy több orvosmenjen a szerencsétlenség helyére. A Beocsini Cementgyári Unió Részvénytársaság-mik Budapesten, az Alkotmányutcában van az igazgatósága, ahol kérdezősködtünk a katasztrófáról. Annyit már ott is tudtak, hogy katasztrófa történt, amelynek négy emberáldozata van. Részletet nem tudtak mondani. Újvidékre fordultunk felvilágosításért, ahonnan a következőkről értesültünk: (A mentés.) Tiz óra körül az újvidéki főkapitányságot telefonon fölkérték, hogy küldjön sürgősen annyi orvost, amennyit csak lehet Beocsinba, ahol kazánrobbanás következtében négy halott és öt sebesültvan. A rendőrkapitány rögtön intézkedett és hét orvost: Schossberger, Brezovszky és Kármán dr kórházi főorvosokat, Fenyő, Schmarz, Biskovics és Klein dr rendelő-orvosokat küldötte ki.. Azórt kértek annyi orvost, mert Beocsinban csak egyetlen egy orvos működik. Futakról csónakon sietett át a község orvosa a szerencsétlenség helyére. Az orvosok közül kettő a déli órákban visszatért Újvidékre, hogy jelentést tegyen a főkapitánynak a szerencsétlenségről. Mivel azonban Beoesin már Horvátországban van, nem tartozik az újvidéki főkapitányság, ügykörébe s igy a főkapitányság azonkívül, hogy az orvosokat elküldte a robbanás helyére, nem tett semmiféle intézkedést. (A katasztrófa oka.) A szerencsétlenséget géprobbanás okozta, amelynek következtében a kazánház is fölrobbant. A robbanás olyan erős volt, hogy rombadöntötte az egész kazánházat. A romok alól mindjárt négy halottat és öt sebesültet húztak ki. Délig még két halottat ástak ki a romok közül, közben a sebesültek közül is meghalt négy. A halottak száma alig félórával később még kettővel szaporodott. A romok alól ugyanis folyton húzzák elő a sebesülteket, akik olyan súlyosan sérültek, hogy kevés remény van a fölépülésükhöz. Ecldig tizenkét sebesültet hoztak el, akik közül a fele rövid idő múlva kiszenvedett. (A halottak.) Egy, a szerencsétlenség helyére kivonult orvos, aki néhány évvel ezelőtt a beocsini cementgyárban gyári orvos volt, azt mondta, hogy az ő megállapítása szerint a robbanásnak legalább is tizennégy halottja lesz. Azonban attól tart, hogy a romok alatt még több halott és számos megsebesült fekszik. A romok eltakarítása nagyon nehezen megy, mert az emberek annyira megrémültek a szerencsétlenség láttára, hogy teljesen fejüket vesztették. Az utcákat jajveszékelve szaladgálják be az emberek. A déü órákban a szomszédos községekből jöttek emberek, akik derekasan segítettek a romok eltakarításán. A munka azonban igy is nehezen megy, mert nagyon nagy a romhalmaz. (Rémület a munkások között.) A gyár vezetősége a szerencsétlenség után fölolvasta a munkások névsorát. Több mint száz nem jelentkezett. Nem hiszik, hogy ennyi ember pusztult volna el, hanem inkább azt gondolják, hogy sokan elbujdostak, vagy elszaladtak rémületükben. Mindazonáltal az orvosok azt állítják, hogy a romok alatt még nagyon sok halott és sebesült van. A romok eltakarításával estefelé fognak végezni. A gyárnak két telepe van, a régi és az újonnan épült. A robbanás a régi telepen történt. Fiu a családja eüen. — Följelentés a szanatóriumból. — (Saját tudósítónktól.) Egy bécsi szanatóriumból furcsa följelentés érkezett a szegedi ügyészséghez. A följelentésben egy fiatal joghallgató panaszkodik családjára azért, mert őt az elmebajosok közé tették. Az örökség reá eső részétől akarják elütni, irja a szerencsétlen ember és ezért mindent elkövettek a hozzátartozói, nehogy visszanyerje a szabadságát. Néhány hónappal ezelőtt a lapok már részletesen foglalkoztak Mandel Pál joghallgató ügyével, akit a családja a lipótmezei tébolydába, majd a Schwartzer-íéle szanatóriumba internált. Mandel Pálon már régebb idő óta mutatkoztak az elmebaj tünetei, ugy, hogy a szanatórium volt az utolsó menedéke. Az elmebajos fiatalembernek, hogy-hogy nem, a tavaszszal sikerült börtönéből megszökni és akkor sorba járta a fővárosi lapok szerkesztőségeit, ahol sirva könyörgött, hogy mentsék meg az életnek, mert ő tovább akar tanulni. Zavaros előadása csak még jobban megerősítette az orvosok véleményét, de miután botrány lett a dologból, az egész ügy a nyilvánosság elé került. A család ekkor kétségbeesésében egymás után adta ki a cáfoló nyilatkozatokat és a budapesti rendőrség közbelépését kérte. A detektívek sokáig keresték Mandel Pált, de sehogysem tudtak a nyomára akadni, mert mindig kávéházban tartózkodott és éjszakára sem ment haza soha. Végre egyszer az Andrássy-uton lévő Palermó-kávéházban ráakadtak, amikor épen egy nagyobb társaságban mesélte élete történetét. Az elbeszélését sírással fűszerezte és sikerült is a kávéházi publikumot annyira meghatni, hogy alig engedték át a detektiveknek az elmebajos joghallgatót. Ekkor ismét a Schwartzer-féle vizgyógyintézétben helyezték el Mandelt. A család azonban itt sem érezte magát biztonságban és rövid idő múlva egy bécsi szanatóriumba szállították Mandel Pált. Ebből a bécsi szanatóriumból jött a szeged{ ügyészséghez a panaszos följelentés. Ebben a följelentésben — amelyet nem tudni, hogy ki csempészett ki — alaposan megvádolja családját és különösen Magyarbánhegyesen lakó anyját_ Az örökségét félti Mandel Pál, aki igen gazdag földbirtokosnak a gyermeke. Az apja szintén mint elmebajos halt meg a lipótmezei tébolydában. . / A szegedi ügyészség megbízta a battonvai főszolgabírót, hogy ebben az ügyben hallgassa ki Mandel anyját és rokonságát. Az ügynek azonban nem lesz folytatása, mert a fiatalember már teljesen képtelen arra, hogy helyzeteket és dolgokat megismerjen és igy följelentése nem egyéb alaptalan vádaskodásnál. A kékszakáll nyomában. — Hajsza Crlppen dr után. — (Saját tudósítónktól.) A Crippen dr után indított tengeri hajsza holnap véget ér. A Monterose-ha,]6, amely a titokzatos kékszakállt Quebeck felé viszi, holnap partra ér. De már előbb ott lesznek az angol hatóságok küldöttei, akik partraszállás előtt letartóztatják Crippent és a vele utazó hölgyet, állítólag bűnrészesét, miss Neve Etelt. Hogy a Monterose-hajó utasai között Crippen valóban ott van, azt bizonyltja a hajó kapitányának Londonba intézett távirata. London, julius 30. Kendal kapitány, a Monterose parancsnoka tegnap a Scotland Yardhoz a következő drót" talan táviratot intézte : — Biztos vagyok benne, hogy a Crippen és Le Neve Etel a két gyanús utas, akik hajómon vannak. Crippen léberetváltatta bajuszát, és körszákállt eresztett. Sejtelme sincs róla, hogy felismertem és figyelem. De az utasok sem tudják, hogy ki a szökevénypár. Miss Le Neve senkivel sem beszél, Podgyászuk nincs. Teljesen visszavonulva töltik napjaikat. Crippen azt állította, mikor a hajóra jött, hogy sokat utazik Amerikában, most pedig fiát viszi Kaliforniába, mert beteg és az az éghajlat javára fog válni. Az amerikai orvos és a leány naphosszant kabinjukban tartózkodnak, könyveket olvasnak, amelyeket a hajó könyvtárából válogattak ki. Megfigyeltem, éjjel nem alszanak. Ha feljönnek a fedélzetre, vagy ebédnél, nyugalmat és közömbösséget tettetnek, de ha magukra maradnak, izgatottan vitatkoznak. Crippen azt akarja elhitetni, hogy kereskedő és fia diák. Két órával a Monterosenak Antwerpenből való elindulása után már felismertem Crippent és Le Neve Etelt. Nem volt nehéz rájönnünk, mert az egyik steward szemközt lakott Crippenékkel egy teljes évig. London, julius 30. A lapok kételkednek benne, hogy a Monterose kapitányának dróttalan távirata hiteles. A Daily Telegraph hirt kapott tudósítójától FatherPointből. Eszerint a Lawrentic tegnap este kilencedfélórakor odaérkezett. A kikötőben nagy tömeg várta. Dew londoni rendőrfelügyelő azonnal partra szállott és érdekes, hogy a közönség lelkesen éljenezte. Holnap reggel kilenc órakor kell megjönnie a Monterosenak s ekkor fog kiderülni, vájjon helyes nyomon jár-e a londoni rendőrség. Ha csakugyan Crippen és miss Le Neve a szökevénypár, ugy hamarosan kézrekerülnek. Dem rendőrfelügyelő értesítette a quebeck* rendőrfőnököt jöveteléről s választ is kapott, hogy már kezében van a londoni rendőrség elfogató parancsa. Mire a Lawrentic kikötött, a quebecki rendőrség kiküldöttei már FatherPointben voltak és jelentkeztek Dewnál. A szökevénypárt Que-beckbe fogják szállítani a Monterosen, mert ott várják Crippent rokonai, meggyilkolt nejének huga és sógornője, akik igazolni fogják személyazonosságát. Nem lehetetlen, hogy az álruhás leány nem miss Le Neve, hanem Crippen halottnak hitt felesége és akkor őt is láncra verve szállítják vissza Londonba, London, julius 30. Dew detektivf elügyelő tegnap este Father-Pointben a közönség viharos üdvözlései közepette partraszállt. Dew a megérkezés után azonnal elhagyta a hajót és bement a városba. Az újságírók megrohanták Dew-t, de ő minden fölvilágosítást megtagadott.