Délmagyarország, 1910. július (1. évfolyam, 34-60. szám)

1910-07-30 / 59. szám

1910 julius 30 D É L M AGYAR O R S ZAQ 7 börtönbe, mert a vizsgálati fogházat beszámítják büntetésébe. Az els6 honvédkerületi biróság augusztus folyamán fog dönteni az ügyben. Az ÉhrSIch-szérum Makón. Gyógykezelés a csanádmegyei közkórházban. (Saját tudósítónktól.) Csanádmegye közkórházában két nap múlva megkezdik a Iues-ben szenvedő betegeknek az Ehrlichszérummal való kezelését. Az ország legtöbb kórházát megelőzi a makói kórház s főorvosának, Dózsa Lajos dr-nak érdeme, hogy a világhirü szérum áldása immár Csanádmegye betegeinek is osztályrészül jut. Csanádmegye törvényhatósága nem tett ugyan semmi intézkedést, hogy a korszakalkotó gyógymódot mielőbb alkalmazzák a közkórházban. Talán csak hónapok multán került volna Makóra az Ehrlich-szérum, ha a közkórház igazgató-főorvosa, Dózsa Lajos dr nem lépett Völha akcióba. Dózsának sikerült Ehrlich dr-tól néhány adag oltóanyagot kapnia s ezzel már két nap múlva megkezdik Makón a betegek gyógykezelését. Néhány nappal ezelőtt Dózsa Lajos dr, a csanádmegyei Szent István-közkórház igazgatófőorvosa levelet intézett Ehrlich tanárhoz. Arra kérte a főorvos az emberiség eme nagy gondolkozóját, hogy küldjön néhány adagot gyógyszeréből, mert szeretné vele a kezelést megkezdeni. Csanádmegyében a lues annyira pusztít, hogy alig akad megye, amely ebben a tekintetben fölvehetné Csanáddal a szomoru versenyt. Ehrlich tanár azonnal válaszolt. Ma egy kékboritékos levelet hozott a posta a főorvosnak. A borítékon ez áll: Herrn Dr Luchvig Dózsa Oberarst Makó (TJngarn). (Magyarul: Dr Dózsa Laios urnák, főorvos, Makó.) A levél németül, apró betűkkel van irva. Tartalmának magyar fordítása ez: Frankfurt, július 26, Tisztelt Kartárs Ur! Szívesen rendelkezésére bocsájtok néhány adag oltóanyagot, amelyet a.mai napon a címére föladtam. Mellékelten küldöm professzor Alt Uchtspringe a bujakór ujabb kezeléséről szóló értekezését, valamint Wechselmann berlini egészségügyi tanácsos, a berlini . „Klinische Wochenschrift" folyó évi 27-ik számában megjelent és a berlini orvosegyesület junius hó 22-én tartott fölolvasásának külön lenyomatát. Az adagolás mennyiségének meghatározását, valamint a szer oldási módját mellékeltem. Végül^arra kérem, hogy a szert egyelőre csakis a lueses megbetegedésnél használja és a gyógyeredményről levél utján mielőbb értesíteni szíveskedjék. P. Ehrlich. Ezeket a sorokat irta Paul Ehrlich, a .nagy professzor, aki úgyszólván egy pillanat alatt a Jennerek és Pasteurök sorába emelkedett. Utolsó sorai, hogy „Végül arra kérem, hogy a szert egyelőre csakis a lueses megbetegedéseknél használja", arra vonatkoznak, hogy egy előre csakis akut szifiliszben szenvedőket kezeljenek veie, vagyis olyan betegeket, akiken még a betegség első és másodlagos tünetei mutatkoznak. Nem olyanokat, akiken más szervezeti elváltozások (paralizis, tabes, tüdőbaj satöbbi) tapasztalhatók. A Délmagyarország makói tudósítója ma délelőtt fölkereste Dózsa Lajos dr főorvost. Tudósítónk ama kérdésére, hogy az Ehrlich-preparátummal mikor kezdik meg a kezelést, a főorvos ezeket válaszolta: — Két nap alatt valószínűen itt less a gyógyszer. Minden előkészületet megtettünk, hogy mihelyt megérkezik, azonnal megkezdjük a beoltásokat. A kórházban most is elég a luesesek {¡zárna. Az első beteg, akit beoltunk, egy férfi, aki néhány nap előtt jött be és akinél a betegség igen heveny. — És aztán véglegesen a 606-tal kezelnek? — kérdezte tudósítónk. — Valószínűleg. Ha az a berlini vegyészgyár, amely előállítja az anyagot, tud eleget produkálni, akkor mindenki és igy mi is kapunk belőle. Különben néhány heti szünettel újra lesz elég anyag. És ezzel, Szegedet jóval megelőzve, megkezdődik Makón az uj gyógyszerrel való kezelés, amely hivatva van annyi boldogtalan embernek és családnak visszaadni egészségét és boldogságát. A tanyák fosztogatói. — Betörések hét éven át. — (Saját tudósítónktól.) Az alsótanyai lakosok hét év óta folytonos rettegésben élnek azok miatt a betörések miatt, amelyeket sűrű időközönkint a tanyaházak kiásása utján követtek el. A betörőket azonban hét éven keresz. tül a legerélyesebb nyomozással sem tudta kézrekeriteni a rendőrség. Ma azután egy kisebb jelentőségű lopással kapcsolatban sikerült kinyomozni és elfogni a hét éven át gyanútlanul garázdálkodókat. jos és Zsemberi Sándor követték el. Zsemberi és Tóth ma délelőtt beismerték a főkapitány előtt, hogy ők követték el a betöréseket, Förgeteg azonban erősen tagad. De annyi terhelő bizonyíték merült fel ellene is, hogy kénytelen lesz beismerni mindent. A kihallgatások során sok betörés bizonyult a három rablóra. Kiderült, hogy ezév május elsején hajnalban ők ásták ki Botka Antalnó szatymazi lakos tanyáját, ahonnan nagyon sok ékszert, ágynemüeket, ruhaneműt, százhatvan koronát és egyéb ingóságokat loptak el. A nyomozásnak azonban, amit ebben a bűnügyben megindítottak, nem volt semmi eredménye, bár kiterjedt az Kecskemétre, Félegyházára, Kistelekre és az egész környékre. Amint most kiderült, ezt a lopást Tóth ós Zsemberi együttesen követték el. A lopott holmikat elzálogosították. Ez a két betörő van a legnagyobb beismerésben. Nem tagadják, hogy még tíz lopást követtek el. Hét év óta garázdálkodtak, fosztogatták a tanyákat, de a hét évvel ezelőtt elkövetett lopások már el is évültek. A legérdekesebb a dologban az, hogy a hét esztendő alatt a két rabló egymással szemben is nagyon lelkiismeretlen volt. Az osztozkodásoknál mindegyik azon volt, hogy a másikat becsapja. De efelől soha nem szóltak egymásnak, csak a főkapitány előtt. A két jeles alakot egyébként rablás és többrendbeli lopás büntette miatt előzetes letartóztatásba helyezték. Ma délelőtt kisérték be őket a városháza cellájából a királyi ügyészség fogházába. .'_ A rendőrségen megjelent tegnap Komlósi Mihály felsőtanyai, őszeszéki lakos és panaszt tett Gróf Dezső rendőrbiztosnak, hogy szombatról vasárnapra virradó éjjel betörtek üresen hagyott tanyájába olymódon, hogy az ajtút lefeszitették..-' Ezután a szobában lévő szekrényt törték föl, ahonnan harminchét korona husz fillért elloptak. Komlósinak az a gyanúja merült föl, hogy a betöréses lopást egyik munkástársa, ifjabb Tóth János követte el. A rendőrség vallatóra fogta Tóthot, aki rövid tagadás után beismerte bűnét. A felsőközponti lovasrendőrség előtt Tóth már régebb idő óta gyanúban állott, figyelték is sokáig, de miután egy eseten sem tudták rajtakapni, nem lehetett pozitív adatókkal rábizonyítani a betöréseket. A vasárnapi betörés rávén sok minden tudódott ki. Kiderült Tóth teljes bünlistája és megkerültek azok a betörök is, akik hét éven keresztül fosztogatták a tanyákat. Még 1909. év november nyolcadikán történt, hogy Tombácz Pál hatvanötéves, magányosan lakó tanyai gazdát kirabolták. A rablók könynyen boldogulhattak, mert Tombácz nagyot hall. Már a rablás előtt néhány nappal kiásták a tanyáját, Tombácz azonban észrevette a dolgot s revolverrel állt lesben a tanya egyik félreeső helyén. Az ásás pár nap múlva újra megismétlődött, a betörők azonban elmenekültek. Egyik éjjelen újra gyanús zajt képzelt az öreg ember, mire fölkelt, az ágyából s revolverrel a kezében kinyitotta a ház ajtaját. Három embert látott maga előtt, Közéjük lőtt, de egyiket sem találta el. A hatalmas és izmos alakok ekkor hirtelen rárohantak az öreg emberre, lefogták, majd amikor a revolvert kicsavarták a kezéből, a földre teperték és kezét-lábát öszszekötözték. Azután egy subával letakarták az öreget. Két ember őrt állott mellette, a harmadik pedig a szobába ment, ahonnan a sublótból kétszázhatvanhat korona készpénzt lopott el, mire mind a hárman megszöktek. Tombácz néhány óra múlva nagy ügygyel-bajjal kiszabadította magát a kötelékből s még aznap éjjel panaszt emelt a felsőközponti rendőrségen. Olyan adatokat azonban, amelyek a rendőrséget nyomra vezethették volna, mondani nem tudott. Koromsötétség volt s nem láthatta egyik rábló arcát sem, akik a rablást egy hang nélkül, a legnagyobb csöndben követték el. A rendőrségnek semmiféle pozitív adat nem állott rendelkezésére a nyomozás alatt. Több mint negyven embert fogtak gyanúba és hallgattak ki, de eredmény nélkül. A gyanúsítottak közt hallgatták ki Förgeteg Lajost is, akinek a tanyája félóra járásnyira esik Tombácz házától. A Förgeteg ellen fölmerült gyanút egy lábnyom erősítette meg s voltaképen ezen az uton derült is ki minden. Förgeteg lába ugyanis beleillett a Tombácz tanyájának udvarában maradt lábnyomba, amely valamelyik rablóé volt. Ez azonban akkor még nagyon kevés bizonyíték volt. Most, hogy legutóbb komlósi tanyájába törtek be s Tóth beismerte bűnét, a rendőrség visszavezette a nyomozást a régebbi betörésekre, ami csakhamar meglepő eredménynyel járt. Kiderült, hogy az akkori rablást, valamint az előbbieket is ifjabb Tóth János, Förgeteg LaHuszonőt év előtt. * 1885 julius 30. - antik!erikális mozgalmak. A Rómában tartott pápai konzisztóriumban nagy, föltűnést keltő beszédet mondott ezen a napon a pápa. Tele volt akkor Európa vallási villongásokkal. Francia- és Németországban tetőpontja felé közeledett az egyházellenes hangulat, az akkor összeülő antiklerikális nemzetközi kongresszuson a katolicizmusra veszedelmet jelentő fölszólalások hangzottak el ós olyannyira ellepte Európa egy részét a Vatikán-ellenes érzés, hogy még magában Olaszországban is minduntalan vallási villongások kerültek napirendre. Nagy érdeklődéssel várta az egész világ a julius 30-án összeülő pápai konzisztóriumot, amely hozott is valami meglepetést. A pápa nagy beszédben panaszkodott Olaszország vallási viszonyai miatt. Hivatkozott az ünnepélyes egyházi körmenet betiltására, az antiklerikális kongresszus egybegyüiésére s megvádolta az olasz hatóságokat azzal, hogy az egyházellenes irány szolgálatába szegődtek, Panaszkodott a pápa, hogy Francia- és Németországban akadályokat gördítenek az egyházi tevékenység elé s végül békés húrokat pengetve, kifejezte abbeli reményét, hogy a vallási béke mielőbb helyre fog állani. Végül összetartásra hivta föl a római katolikusokat. Hogy miképen állott helyre a vallási béke, azt tudjuk. Az egyház amúgy is megnyirbált hatalmát még jobban megnyirbálták és bármennyire fájt is ez a Vatikánnak, a külfölddel szemben ujabb koncessziók árán tudta csak látszólagos világhátalmát egészben tartani. És épen ma érkezett hir a spanyolok állásfoglalásáról. * - Angol-orosz konfliktus. Erős külpolitikai bonyodalom támadt ebben az időben az afgán-ügy körül. Örökös súrlódások voltak az Afganisztánt védő Anglia és Oroszország között. A viszályok már odáig fajultak, hogy az európai uralkodók szükségesnek látták a cárt egyenkint meglátogatni s rábirni arra, hogy az Angliával való viszálykodás következtében ne bolygassa meg az európai egyensúlyt. 1885 julius 30-án, mikor már a nyilt harcot elkerülni alig lehetett, Salisbury angol miniszterelnök egy politikai lakomán Londonban szenzációs beszédet mondott s ebben célzott