Délmagyarország, 1910. július (1. évfolyam, 34-60. szám)

1910-07-28 / 57. szám

1910 Julius 28 DÉL-MAGYARORSZÁG 7 hogy körülbelül husz-huszonöt gram aranyat vegyen el a halmazból és csavarja abba a pa­pirosba, amit Selmer kivett a zsebéből. Selmer a becsomagolt aranyat odatette az asztalra a dobozok közé, azután ide-oda futkosott a szobában, tett-vett s végre kis üveg bóraksz­port húzott ki a «sebébőL Petrovics ezalatt folytonosan foglalkoztatta a hollandit. Oroszul magyarázgatott neki valamit, amit a keres­kedő azonban nem értett. (Fölfedezik a csalást.) Végre megkezdődött az aranynak próbálása. "Kis benzinlámpával fölhevítették azt a darabka faszenet, amelyre az aranyport hintették. Ami­kor az olvasztott aranyat egy tál vizben lehű­tötték, a hollandi meggyőződött róla, hogy csak­ugyan kilencvenkét gram a tartalma. Gyö­nyörű, tiszta, drága arany volt. A hollandi nem is okoskodott most már sokáig, hanem meg­fizette húszezer rubellel a harminc kiló aranyat, amit rögtön megvásárolt az orosztól. Az ara­nyat gondosan becsomagolták egy külön e célra készített, gummitáskába s a hollandi elutazott kincsével. Amikor hazaérkezett, első utja egy szakemberhez vitte, aki alig vetett egy pillan­tást az aranyra, meglepettén fölkiáltott: — Hiszen ez nem arany, ez vörösréz! A kereskedő elsápadt s reszkető kézzel nyúj­totta a szakértőnek a Varsóban nyert próbát, amelyet a saját szeme előtt olvasztottak. — Igen, ez tiszta, kilencvenkét grammos arany, — felelte a szakértő. (Az áldozatok.) A kereskedő elszaladt az ügyvédjéhez, aki azt mondta neki, hogy az orosz bányatulajdo­nost nem perelheti be, mert maga is bajba keveredhetik, hiszen az orosz kormány kiját­szását kísérelte meg. A csalókat csak csalafin­tasággal lehetne leleplezni. A rászedett keres­kedő ezután újságokban hirdetést tett közzé, amelyben fölszólította jelentkezésre azokat a kereskedőket, akik szintén ajánlatot kap­tak Petrovicstól. Néhány nap múlva egész halom levelet kapott, amelyben panaszkodtak a kereskedők, hogy szintén áldozatává lettek j az orosz csalóknak. Most azt a tervet eszelték ki, hogy újra összeköttetésbe lépnek az oro­szokkal. Előbb azonban a hollandi főkonzul ál­tal figyelmeztették a varsói rendőrséget a csalókra. Egy újságíró vállalkozott a csalók leleplezésére. Egy ügyvéddel együtt elutazott Varsóba, Előre értesítették természetesen a csalókat, hogy két hollandi kereskedő fog ér­kezni, aki aranyat akar vásárolni. Varsóba érkezvén, ahová 25,000 rubelről ezóló hamisított hitellevelet vittek magukkal, elsőbben is fölkeresték a hollandiai konzult, aki értesítette őket, hogy a rendőrség megtett minden intézkedést a csalók leleplezésére. A rendőrség terve ez volt: A csalókat nyugodtan alkudozni hagyják s amikor már az aranyat elcsomagolták s az árát fölvették, rajtuk üt­nek. Másnap Selmer fölkereste a hollandi keres­kedőket s bemutatkozott nekik. Később eljött Petrovics is és megkezdték az üzlet lebo­nyolítását. A két álkereskedő nagyon figyelte Selmer működését s csakhamar észrevette, hogy a rézport gyors mozdulattal elcserélte valódi arannyal, amelyet aztán megolvasztott. (Letartóztatták a csalókat.) Az olvasztás után mégkötötték az üzletet. Aztán kifizették a hamisított hitellevéllel az állítólagos aranyport s segítettek az elcsoma­golásban is. Mikor mindezzel készek voltak, fölnyitották az ajtót s ekkor berontott a rend­őrség, amely letartóztatta a két csalót. Az aranypor helyett ismét rézport csomagoltak el. Petro.vicsnál több hamisított útlevelet találtak. Kiderült, hogy valódi neve Latzkó és folyéko­nyan beszél németül. Titkárát Schneider Vilmos­nak hívják. Akihallgatáskor Schneider öngyilkos­sági kísérletet tett. Mind a kettő dúsgazdag em­ber, ami nem is csoda, mert amint megvallottak, már huszév óta csalják az embereket. Tizenhat év­vel ezelőttbüntetést szenvedtek hamisított arany árusításáért. A két veszedelmes csalót most ártalmatlanná tették,. Junga Sebő szabadlábon. Szenzációs Ítélet. — A századost nem fokozták le. (Saját tudósítónktól.) A szenzációs kassai pokolgép-merénylet hősét, Junga Sebő hon­védszázadost ma szabadlábra helyezte a szé­kesfehérvári hadbíróság. Tizenegy hónapig volt vizsgálati fogságban a százados, amíg ma kimondották reá a csodálatosképen enyhe Ítéletet. Egyévi fogházra ítélték Jungát, bün­tetését a vizsgálati fogsággal kitöltöttnek tekintették. s ma szabadlábra helyezték. Az izgató pokolgépmerénylet, amelyet Junga Sebő nagykanizsai százados követett el, mult év augusztus 24-ikén történt. Posta­csomagban pokolgépet küldött. Mátyássy Zoltán kassai honvédhadbiró-századosnak, akit a robbanó küldemény súlyosan meg­sebesített. A rendőri nyomozás kiderítette, hogy Junga küldte a pokolgépet, azzal a céllal, hogy Mátyássyt megölje. Jungát le­tartóztatták s megindult a találgatás: miért követte el a merényletet? Kiderült, hogy Mátyássy régebben hevesen udvarolt Junga feleségének akkoriban, amikor Jungáék is Kassán laktak. Legvalószínűbbnek látszott tehát, hogy a merénylet mozgató rugója a féltékenység volt. A hadbíróság a legnagyobb titokban tar­totta meg tárgyalását. Hogy miket vallott Junga s miért itélt felette igen enyhén és szokatlanul gavallérosan a hadbíróság, az örök titok. Csak annyi a valóság, hogy Jungát, akit nyugdíjazni fognak, ma sza­badlábra helyezték. (Hivatalos nyilatkozat.) Egy újságíró fölkereste Hohenberger Anta^ tábornokot, az igazságügyi osztály vezetőjét. — Van-e tudomása a tábornok urnák arról, hogy Junga Sebő századost szabadlábra helyez­ték és Budapesten van? — kérdezte. A tábornok meglepődött és szemmellátható­lag nagy zavarban volt. — Igen — felelte — Junga Sebő századost a székesfehérvári hadbíróság szabadlábra helyezte• Szünetet tartott a tábornok, majd igy foly­tatta nyilatkozatát: — A százados szabad, de ebből, nagyon ké­rem, ne vonjanak következtetéseket. Ez nem jelenti azt, hogy az ártatlansága kiderült, az ügy tisztázva van, hiszen a hadbíróság még nem mondott ítéletet! — És mikor lesz a végtárgyalás a Junga­ügyben ? — Föltétlenül augusztus végén. Részletekről nem nyilatkozhatom, ez szigorúan hivatalos titok. Arról sem nyilatkozhatom, mikor és hol jelentkezik Junga százados.- Mégegyszer: a százados szabadlábrahelyezésével nem zárta le a hadbíróság az aktákat : óvatosságot kérek, mert korántsem intéződött el a bünpör. A tábornok többet nem mondott. (Jelentkezett a százados.) A József-utca negyvennyolcadik szám alatt van a magyar királyi honvéd-térparancsnokság. Itt jelentkezett ma reggel félkilenc órakor Junga Sebő százados, teljes díszben, karddal az oldalán. Tizenegy hónapig nem hordott kar­dot a szerencsétlen százados. A hivatalban természetesen zárkózottak...Az inspekciós szá­zados zordan jelentette ki : — Nincs tudomásom. Nem adhatok informá­ciót. Soha sem adunk. De mégis megállapították, hogy ma csak egy honvédszázados jelentkezett a térparancsnok­ságon, az illető vidékről érkezett, Székesfehér­várról és a személyleirása teljesen megegyezik a Junga Sebőével. Tehát Junga Sebő félkilenc­kor hivatalosan is jelentkezett, (Egy évi fogház.) Éjjel jelenti tudósitónk: Junga Sebőt egy évi fogházra Ítélték s azt a vizsgálati fog­sággal kitöltöttnek tekintették. A szabad­lábrahelyezett Junga ma érkezett Buda­pestre, ahol feleségével együtt két napot tölt. Azután Olaszországba utazik, ottlakó nővéréhez. Jungát nem fokozták le, hanem nyugdíjazni fogják. Crippen * A nagy bűnözők célszerűen felépített tervü­ket gyönyörűen viszik keresztül. Nincs az az akadály, amelyet könnyedén át ne ugornának, nincs az a bűnjel, amelyet meg ne semmisíte­nének és az utolsó fordulónál, amikor a ravasz kopók már más irányba terelik a nyomozást, a grandiózusán megoldott gaztett keresztül­vivöje megjelenik a félhomályban, elárulja ma­gát és a vége az, ami a kisstílű szélhámosoknak : a börtön. Baszkolnyikov visszajáró szelleme ez. Visszamegy az áldozathoz, megnézi, él-e még, megveszi az újságot, elolvassa a rablásról szóló referádát, vitatkozik a dologról, a helyes uta­kon járóknak igazat ad és ha ilyenkor valaki a szemébe mondja: „te gyilkoltad meg", nem tagad, sőt össze sem rázkódik, természetesnek találja. A főbenjáró bűn elkövetője csak eleinte védekezik. Elkeseredett harcot viv az élettel és a halállal, de amikor a tudatára ébredj hogy veszve minden, már nem mentegetőzik, már nem félti a bőrét, hanem tettét nagyobbítja, szebbé teszi és ajkán megjelenik a bizonyos ironikus mosoly, amelyben benne van a meg­változhatatlan dolognak a ténye. — Hiába akasztanak fel engem, feltámasztani vele nem fogjátok a holtakat. Ha pedig azt hiszi, hogy veszve van egészen és mégis kiszabadul — Jánossy esete — elveszti a fejét, a lába fölmondja a szolgálatot, nem tud többet emberek között mozogni. De ez csak azoknál fordul elő, akiket az igazságszol­gáltatás dob vissza az életbe. Mert, akik egy egész csomó gaztettet hajtottak végre, azok elbizakodnak, vakmerőek lesznek és ujabb, nagyobb ügyeken törik a fejüket. És a vériik nem hagyja nyugodni őket addig, mig el nem árulják magukat. Mig rajta nem vesztenek és el nem fogják őket. Példa erre a délvidéki foj­togató és most legújabban Crippen doktor esete. Ez az ember ahol eddig megfordult, valaki­ben megfordította a gyilokját, valakit kifosz­tott vagyonából. És most rajtavesztett. Nem­csak, hogy kitudódott tette, hanem utóiérte őt a nagy bűnözők végzete és valahol Canada közelében a nyilt tengeren elfogták, szőke ked­vesével, a szép miss Nevé-vel együtt. Ha most nem fogták volna el, egészen bizo­nyos, hogy a bájos Nevé-t ugyanaz a sors érte volna, mint Crippen feleségét, mert ez az ember gyilkosságra született. Miután az első eset sikerült, elkövette a másodikat, harmadi­kat és egészen bizonyos, hogy sorra került volna a gépirókisasszony feje is. sz. j. Egy volt detektív üzelmei. (Saját tudósítónktól.) Érdekes és kalandos multu ember ügye került ma a szegedi királyi tábla elé. Néhány év előtt még a szegedi detektiv-karnak volt egyik legügyesebb tagja Turgyán Emil, akinek zsarolási ügyében ma hozott másodfokú Ítéletet a szegedi királyi ítélőtábla. Szolgálati ideje alatt a szegedi rend­őrségnek látszólag leghasznavehetőbb tagja volt a bűnös útra tért titkosrendőr, amig egy véletlen folytán ki nem derültek üzel­mei. Amikor leleplezték s a ¡bűnvádi eljá» rást ellene megindították, ismeretlen helyre szökött Turgyán, akit csak egy évi erélyes nyomozás után sikerült a fővárosban el­fogni. Érdekes, hogy Turgyán szökése alatt állandóan mint Turdeán Emánuel szerepelt s e hangzatos néven az összes nagyobb vidéki városokat bejárta. Ezen név alatt hosszabb ideig bujkált Temesvárott, Pozsonyban, Nagy­váradon és Budapesten. Mulatságos körülmény, hogy a szegedi királyi törvényszék által körö­zött egyén Nagyváradon a rendőrségen teljesí­tett próbaszolgálatot. Budapesten pedig egy magán cimirodában dolgozott háborítatlanul mindaddig, mig a nyomozó hatóság föl nem

Next

/
Oldalképek
Tartalom