Délmagyarország, 1910. július (1. évfolyam, 34-60. szám)

1910-07-28 / 57. szám

1910 Julius 28 DÉL-MAGYARORSZÁG 7 hogy körülbelül husz-huszonöt gram aranyat vegyen el a halmazból és csavarja abba a papirosba, amit Selmer kivett a zsebéből. Selmer a becsomagolt aranyat odatette az asztalra a dobozok közé, azután ide-oda futkosott a szobában, tett-vett s végre kis üveg bórakszport húzott ki a «sebébőL Petrovics ezalatt folytonosan foglalkoztatta a hollandit. Oroszul magyarázgatott neki valamit, amit a kereskedő azonban nem értett. (Fölfedezik a csalást.) Végre megkezdődött az aranynak próbálása. "Kis benzinlámpával fölhevítették azt a darabka faszenet, amelyre az aranyport hintették. Amikor az olvasztott aranyat egy tál vizben lehűtötték, a hollandi meggyőződött róla, hogy csakugyan kilencvenkét gram a tartalma. Gyönyörű, tiszta, drága arany volt. A hollandi nem is okoskodott most már sokáig, hanem megfizette húszezer rubellel a harminc kiló aranyat, amit rögtön megvásárolt az orosztól. Az aranyat gondosan becsomagolták egy külön e célra készített, gummitáskába s a hollandi elutazott kincsével. Amikor hazaérkezett, első utja egy szakemberhez vitte, aki alig vetett egy pillantást az aranyra, meglepettén fölkiáltott: — Hiszen ez nem arany, ez vörösréz! A kereskedő elsápadt s reszkető kézzel nyújtotta a szakértőnek a Varsóban nyert próbát, amelyet a saját szeme előtt olvasztottak. — Igen, ez tiszta, kilencvenkét grammos arany, — felelte a szakértő. (Az áldozatok.) A kereskedő elszaladt az ügyvédjéhez, aki azt mondta neki, hogy az orosz bányatulajdonost nem perelheti be, mert maga is bajba keveredhetik, hiszen az orosz kormány kijátszását kísérelte meg. A csalókat csak csalafintasággal lehetne leleplezni. A rászedett kereskedő ezután újságokban hirdetést tett közzé, amelyben fölszólította jelentkezésre azokat a kereskedőket, akik szintén ajánlatot kaptak Petrovicstól. Néhány nap múlva egész halom levelet kapott, amelyben panaszkodtak a kereskedők, hogy szintén áldozatává lettek j az orosz csalóknak. Most azt a tervet eszelték ki, hogy újra összeköttetésbe lépnek az oroszokkal. Előbb azonban a hollandi főkonzul által figyelmeztették a varsói rendőrséget a csalókra. Egy újságíró vállalkozott a csalók leleplezésére. Egy ügyvéddel együtt elutazott Varsóba, Előre értesítették természetesen a csalókat, hogy két hollandi kereskedő fog érkezni, aki aranyat akar vásárolni. Varsóba érkezvén, ahová 25,000 rubelről ezóló hamisított hitellevelet vittek magukkal, elsőbben is fölkeresték a hollandiai konzult, aki értesítette őket, hogy a rendőrség megtett minden intézkedést a csalók leleplezésére. A rendőrség terve ez volt: A csalókat nyugodtan alkudozni hagyják s amikor már az aranyat elcsomagolták s az árát fölvették, rajtuk ütnek. Másnap Selmer fölkereste a hollandi kereskedőket s bemutatkozott nekik. Később eljött Petrovics is és megkezdték az üzlet lebonyolítását. A két álkereskedő nagyon figyelte Selmer működését s csakhamar észrevette, hogy a rézport gyors mozdulattal elcserélte valódi arannyal, amelyet aztán megolvasztott. (Letartóztatták a csalókat.) Az olvasztás után mégkötötték az üzletet. Aztán kifizették a hamisított hitellevéllel az állítólagos aranyport s segítettek az elcsomagolásban is. Mikor mindezzel készek voltak, fölnyitották az ajtót s ekkor berontott a rendőrség, amely letartóztatta a két csalót. Az aranypor helyett ismét rézport csomagoltak el. Petro.vicsnál több hamisított útlevelet találtak. Kiderült, hogy valódi neve Latzkó és folyékonyan beszél németül. Titkárát Schneider Vilmosnak hívják. Akihallgatáskor Schneider öngyilkossági kísérletet tett. Mind a kettő dúsgazdag ember, ami nem is csoda, mert amint megvallottak, már huszév óta csalják az embereket. Tizenhat évvel ezelőttbüntetést szenvedtek hamisított arany árusításáért. A két veszedelmes csalót most ártalmatlanná tették,. Junga Sebő szabadlábon. Szenzációs Ítélet. — A századost nem fokozták le. (Saját tudósítónktól.) A szenzációs kassai pokolgép-merénylet hősét, Junga Sebő honvédszázadost ma szabadlábra helyezte a székesfehérvári hadbíróság. Tizenegy hónapig volt vizsgálati fogságban a százados, amíg ma kimondották reá a csodálatosképen enyhe Ítéletet. Egyévi fogházra ítélték Jungát, büntetését a vizsgálati fogsággal kitöltöttnek tekintették. s ma szabadlábra helyezték. Az izgató pokolgépmerénylet, amelyet Junga Sebő nagykanizsai százados követett el, mult év augusztus 24-ikén történt. Postacsomagban pokolgépet küldött. Mátyássy Zoltán kassai honvédhadbiró-századosnak, akit a robbanó küldemény súlyosan megsebesített. A rendőri nyomozás kiderítette, hogy Junga küldte a pokolgépet, azzal a céllal, hogy Mátyássyt megölje. Jungát letartóztatták s megindult a találgatás: miért követte el a merényletet? Kiderült, hogy Mátyássy régebben hevesen udvarolt Junga feleségének akkoriban, amikor Jungáék is Kassán laktak. Legvalószínűbbnek látszott tehát, hogy a merénylet mozgató rugója a féltékenység volt. A hadbíróság a legnagyobb titokban tartotta meg tárgyalását. Hogy miket vallott Junga s miért itélt felette igen enyhén és szokatlanul gavallérosan a hadbíróság, az örök titok. Csak annyi a valóság, hogy Jungát, akit nyugdíjazni fognak, ma szabadlábra helyezték. (Hivatalos nyilatkozat.) Egy újságíró fölkereste Hohenberger Anta^ tábornokot, az igazságügyi osztály vezetőjét. — Van-e tudomása a tábornok urnák arról, hogy Junga Sebő századost szabadlábra helyezték és Budapesten van? — kérdezte. A tábornok meglepődött és szemmelláthatólag nagy zavarban volt. — Igen — felelte — Junga Sebő századost a székesfehérvári hadbíróság szabadlábra helyezte• Szünetet tartott a tábornok, majd igy folytatta nyilatkozatát: — A százados szabad, de ebből, nagyon kérem, ne vonjanak következtetéseket. Ez nem jelenti azt, hogy az ártatlansága kiderült, az ügy tisztázva van, hiszen a hadbíróság még nem mondott ítéletet! — És mikor lesz a végtárgyalás a Jungaügyben ? — Föltétlenül augusztus végén. Részletekről nem nyilatkozhatom, ez szigorúan hivatalos titok. Arról sem nyilatkozhatom, mikor és hol jelentkezik Junga százados.- Mégegyszer: a százados szabadlábrahelyezésével nem zárta le a hadbíróság az aktákat : óvatosságot kérek, mert korántsem intéződött el a bünpör. A tábornok többet nem mondott. (Jelentkezett a százados.) A József-utca negyvennyolcadik szám alatt van a magyar királyi honvéd-térparancsnokság. Itt jelentkezett ma reggel félkilenc órakor Junga Sebő százados, teljes díszben, karddal az oldalán. Tizenegy hónapig nem hordott kardot a szerencsétlen százados. A hivatalban természetesen zárkózottak...Az inspekciós százados zordan jelentette ki : — Nincs tudomásom. Nem adhatok információt. Soha sem adunk. De mégis megállapították, hogy ma csak egy honvédszázados jelentkezett a térparancsnokságon, az illető vidékről érkezett, Székesfehérvárról és a személyleirása teljesen megegyezik a Junga Sebőével. Tehát Junga Sebő félkilenckor hivatalosan is jelentkezett, (Egy évi fogház.) Éjjel jelenti tudósitónk: Junga Sebőt egy évi fogházra Ítélték s azt a vizsgálati fogsággal kitöltöttnek tekintették. A szabadlábrahelyezett Junga ma érkezett Budapestre, ahol feleségével együtt két napot tölt. Azután Olaszországba utazik, ottlakó nővéréhez. Jungát nem fokozták le, hanem nyugdíjazni fogják. Crippen * A nagy bűnözők célszerűen felépített tervüket gyönyörűen viszik keresztül. Nincs az az akadály, amelyet könnyedén át ne ugornának, nincs az a bűnjel, amelyet meg ne semmisítenének és az utolsó fordulónál, amikor a ravasz kopók már más irányba terelik a nyomozást, a grandiózusán megoldott gaztett keresztülvivöje megjelenik a félhomályban, elárulja magát és a vége az, ami a kisstílű szélhámosoknak : a börtön. Baszkolnyikov visszajáró szelleme ez. Visszamegy az áldozathoz, megnézi, él-e még, megveszi az újságot, elolvassa a rablásról szóló referádát, vitatkozik a dologról, a helyes utakon járóknak igazat ad és ha ilyenkor valaki a szemébe mondja: „te gyilkoltad meg", nem tagad, sőt össze sem rázkódik, természetesnek találja. A főbenjáró bűn elkövetője csak eleinte védekezik. Elkeseredett harcot viv az élettel és a halállal, de amikor a tudatára ébredj hogy veszve minden, már nem mentegetőzik, már nem félti a bőrét, hanem tettét nagyobbítja, szebbé teszi és ajkán megjelenik a bizonyos ironikus mosoly, amelyben benne van a megváltozhatatlan dolognak a ténye. — Hiába akasztanak fel engem, feltámasztani vele nem fogjátok a holtakat. Ha pedig azt hiszi, hogy veszve van egészen és mégis kiszabadul — Jánossy esete — elveszti a fejét, a lába fölmondja a szolgálatot, nem tud többet emberek között mozogni. De ez csak azoknál fordul elő, akiket az igazságszolgáltatás dob vissza az életbe. Mert, akik egy egész csomó gaztettet hajtottak végre, azok elbizakodnak, vakmerőek lesznek és ujabb, nagyobb ügyeken törik a fejüket. És a vériik nem hagyja nyugodni őket addig, mig el nem árulják magukat. Mig rajta nem vesztenek és el nem fogják őket. Példa erre a délvidéki fojtogató és most legújabban Crippen doktor esete. Ez az ember ahol eddig megfordult, valakiben megfordította a gyilokját, valakit kifosztott vagyonából. És most rajtavesztett. Nemcsak, hogy kitudódott tette, hanem utóiérte őt a nagy bűnözők végzete és valahol Canada közelében a nyilt tengeren elfogták, szőke kedvesével, a szép miss Nevé-vel együtt. Ha most nem fogták volna el, egészen bizonyos, hogy a bájos Nevé-t ugyanaz a sors érte volna, mint Crippen feleségét, mert ez az ember gyilkosságra született. Miután az első eset sikerült, elkövette a másodikat, harmadikat és egészen bizonyos, hogy sorra került volna a gépirókisasszony feje is. sz. j. Egy volt detektív üzelmei. (Saját tudósítónktól.) Érdekes és kalandos multu ember ügye került ma a szegedi királyi tábla elé. Néhány év előtt még a szegedi detektiv-karnak volt egyik legügyesebb tagja Turgyán Emil, akinek zsarolási ügyében ma hozott másodfokú Ítéletet a szegedi királyi ítélőtábla. Szolgálati ideje alatt a szegedi rendőrségnek látszólag leghasznavehetőbb tagja volt a bűnös útra tért titkosrendőr, amig egy véletlen folytán ki nem derültek üzelmei. Amikor leleplezték s a ¡bűnvádi eljá» rást ellene megindították, ismeretlen helyre szökött Turgyán, akit csak egy évi erélyes nyomozás után sikerült a fővárosban elfogni. Érdekes, hogy Turgyán szökése alatt állandóan mint Turdeán Emánuel szerepelt s e hangzatos néven az összes nagyobb vidéki városokat bejárta. Ezen név alatt hosszabb ideig bujkált Temesvárott, Pozsonyban, Nagyváradon és Budapesten. Mulatságos körülmény, hogy a szegedi királyi törvényszék által körözött egyén Nagyváradon a rendőrségen teljesített próbaszolgálatot. Budapesten pedig egy magán cimirodában dolgozott háborítatlanul mindaddig, mig a nyomozó hatóság föl nem