Délmagyarország, 1910. július (1. évfolyam, 34-60. szám)

1910-07-03 / 36. szám

8 DELMAGYARROSZAG 1910 Julius 3 Elpusztult falu. — A tűzvész áldozatai. — (Saját tudósítónktól.) Péter és Pál napján Jászóujfaluban, amikor a templomból kijöttek az emberek, nagy vihar támadt. A villám először a templomba ütött be, de ugyanabban a pillanatban a falu három sarkán egy-egy ház kigyuladt és a következő pillanatban hatalmas lángnyelvek csaptak az ég felé. Zsilinszky János, a falu plébánosa ekkor a férfiakat maga köré gyűjtötte és felszólította őket, hogy fogjanak hozzá a mentéshez. A gyerekeket, öregeket és betegeket a plébánia három szobájában helyezték el. Ekkorra már a veszedelem tetőpontjára hágott, mert a házak egymásután égtek le. A szomszédos falvak lakossága ís észrevette Jászóujfalu veszedelmét és csapatostól jöttek át a segítségükre. A rémület csak akkor tört ki igazán, amikor a templom is kigyuladt. Dánics János pályi plébános berohant az égő templomba s a kinnlevők már aggódni kezdtek életéért, amikor megjelent a templomajtóban, kezében az oltári szentséggel. A tömegben egyszerre elkiáltotta magát valaki, hogy hol van Zsilinszky. Az emberek rémülten vették észre, hogy a plébános nincs sehol. Azonnal keresésére indultak és egy égő ház tövében találták meg véresen, súlyos égési sebekkel, A plébános az égő házból embereket akart megmenteni, de egy pár égő gerenda rázuhant és igy sebesült meg. A tüz egész éjszaka terjedt. Ma reggel Ghefl Gyula főszolgabíró is kiment az elpusztult faluba és megállapították, hogy negyvenkét ház égett le. Eddig öt összeégeti embert húztak ki a romok alól. Valószínű azonban, hogy többen vesztek oda. A sebesültek számát sem tudták eddig megállapítani. Buk Endre dr alispán a megye főjegyzőjét kiküldötte Jászóujfaluba, hogy a segélyre szorulóknak pénzt osszon ki. Görgei Artúr nagybeteg. (Saját tudósítónktól,) A negyvennyolcas és negyvenkilences események legnagyobb mártírja, a legutóbbi időkig csodás egészségben élt Görgei Artúr beteg. A kilencvennégyéves tábornokot az időjárás hirtelen változása megviselte és most súlyos betegen fekszik visegrádi villájában. Betegágya mellett van állandóan Görgei István közjegyző, ennek felesége, leánya és Latinovitsné, a tábornok leánya. Az agg tábornoknak már hónapok óta rohamosan gyöngültek a szemei, amit az orvosok az aggságnak tulajdonítanak, hallása már évek óta rossz és csak igen hangos beszédet hallott meg az öreg ur, akit a szeme gyöngülése most nagyon elkeserített. Az utóbbi hetekben már újságot se tudott olvasni, pedig a lapoknak szorgalmas olvasója volt. Főleg a röpül és ujabb csodái iránt érdeklődött és minden aviatikai hirt fölolvastatott a sógornőjével vagy az unokuhugával. Egy héttel ezelőtt még naponta lejárt a kertbe, sétálgatott a nyolcvanhároméves István öcscsével, az uzsonnáját is a lugasban fogyasztotta el. De hideg éjszaka volt Visegrádon, az öreg ur meghűlt és azóta nem hagyhatta el szobáját. Egy ujságiró künn járt a Görgei-villában és beszélgetett Görgei István közjegyzővel, aki a következőket mondta : — A bátyám nagyon öreg ember már ós az ilyen öreg test minden kis hülésre reagál. Az ágyban kellene maradnia, de nincs türelme feküdni. Egész nap előkészületeket tesz a megvakulás esetére. Mindennap rosszabbodik a látása és ettől a gondolattól nem tud szabadulni. Reggeltől estig a szobában motoszkál, a könyveit, az írásait rendezgeti, mindent megfigyel, hogy mi hol áll, minek hol a helye, hogy megtalálja majd akkor is, ha teljesen elveszti a szemevilágát. A szekrényben, az íróasztalon, a kis állványokon mindent tízszer is ki-be rakosgat, leszedi a tárgyakat és újra visszarakja, aztán élőiről kezdi megint, hogy jól az emlékezetében maradjon minden apróság, amire szüksége lehet. Pedig mostanig, — folytatta Görgei István — nagyon jól bírta magát. Olvasgatott, amíg tudott, de az utóbbi időben már nem látta a betűket és mi olvastuk fel neki az újságokat. Minden érdekelte, még a színház is. Az uj politikai fordulat iránt is nagyon érdeklődött. — Mindenesetre ilyen öreg embernél aggasztó minden kis hülés, de azért erős ellentálló képessége van a bátyámnak és ha csak valami komplikáció be nem áll, reméljük, hogy kiheveri. A szemevilágát azonban el fogja veszteni szegény bátyám. És ez nagyon súlyosan érinti, mert megfosztja a mindennapi élvezeteitől. De ő tudja és nyugodtan készül rá. Beszélni nem sokat beszél, mert ezzel nagyon el van foglalva — mondta a közjegyző — és valami hideg borzongás futott végig hátamon, mert valami más aggkori tünetet sejtettem ebben a szomorú készülődésben. Az egész ország aggódással várja a nagy betegről érkező hireket. Sajnos, a katasztrófa nagyon közel áll. NflPI_HIREK Szeged a krassószörányiaknek. - A lúgos! alispán Szegedhez. Lúgosról szomorú levél érkezett ma Szegedre. Krassószörény vármegye alispánja: Issekutz Aurél irta a szegedi polgármesternek, akinek nemes lelküségére apellál és kéri őt, hogy a szegedi törvényhatóság területén rendezzen gyűjtést az ő szerencsétlen patriótái részére. Élénk illusztrációja ez a levél annak a feneketlen nyomornak, mely a virágzó vármegye egy részét érte. íme, a lugosi alispán levele, mely a szegedi polgármesterhez intézve, borzalmas képét nyújtja a pusztulásnak és esdő szóval kér alamizsnát a koldusbotra jutott lakosságnak: Nagyságos Polgármester Úr! A vármegye lakosságának egy részét ért rettentő csapás hatása alatt állók, mely súlyos áldozatokat követelt életben és vagyonban. Láttam a pusztulásban a 13-iki rémes éjszakának nyomait, melynek szomorú képe lelkemet a fájdalom érzetével kapta meg. A magyar nemzetet épen az jellemzi leginkább, hogy a csapásokban a sújtottakkal egygyé forr, azok enyhítésében szeretettel vesz részt. Láttam, hogy az első hirre már vallás- és nemzetiségi különbség nélkül egyetértő érzelem hajtja át a társadalom minden rétegét. Ennek tanúságából hiszem, hogy akkor, amidőn a koronás király felséges személye áll élén azoknak? akiknek szive-lelke együtt érez azzal a néppel, amelyre a gyásznak, a nyomornak súlya nehezedett, — akkor minden egyes ember szivében a szeretet melegével és a részvét igaz érzetével fogja filléreit odarakni ahhoz az oltárhoz, melynél Istenbe vetett erős hittel fordul segedelemért, kenyérért vármegyém oly mélyen sújtott lakossága. A m. kir. belügyminiszter urnák lelkes felhívása kapcsán tisztelettel fordulok Nagyságodhoz, hogy a magam kérését is csatoljam ahoz • adjon segítséget abban a könyörületes munkában, melylyel enyhíteni óhajtjuk polgártársaink nyomorát, — ösmerem Nagyságod és a vezetése alatti tisztikar nemes lelkületét — mely segítő kézzel kenyeret nyújt mindazoknak, kiket a sors keze súlyosan vert, velük együtt érző szívvel pedig felszárítja a szenvedés, a keserűség könnyeit. Lúgos, 1910. évi junius hó 26-án. Issekutz Aurél s. k., alispán. A szegediek jól tudják, hogy ennek a levélnek kérő része tárgytalan, mert hiszen a polgármester az akciót már megindította s holnap a következő plakátok hívják fel a nyomorba jutott embertársak segítésére Szeged város polgárságát: Polgártársak! Krassószörény vármegye sok községe folyó év junius havában árvizcsapás martaléka lett, őfelsége a király, a magyar kormány, a törvényhatóságok, ugy a társadalom és egyesek nem késtek segélyükkel a nyomor enyhítésére sietni. Szeged társadalma — visszaemlékezve azon világrészvétet keltett csapásra, mely három évtizeddel ezelőtt szeretett városunkat döntötte hullámsírba — szintén részt kivan venni a társadalmi segélyző mozgalomban, ez okból a már megalakult helyi bizottság gyűjtés rendezését határozta el. A gyűlést arra vállalkozó úrhölgyek házról-házra járva folyó évi julius 4., 5., 6., 7., 8 és 9. napjain fogják végezni. Nem az adományok nagyságával, hanem az emberszeretetből származó fillérekkel kell részt venni Szeged város minden polgárának a segítés nemes munkájában. Segítsünk embertársainkon, mint mi rajtunk segítettek szerencsétlenségünk idején és Isten áldása fogja kisérni munkánkat. Szeged, 1910. julius hó 1-én. Hazafias üdvözlettel: Lázár György dr, s. k. polgármester. Az egy hétig tartó gyűjtés nyilvánvaló bizonysága lesz annak, hogy Szeged népe nem feledte el, most harminc éve a világnak részvéte és segitő keze emelte ki e várost a hullámsirból. — Lázár György Parisban. Szeged szabad királyi város nagyérdemű polgármestere, Lázár György dr királyi tanácsos, aki épen most rendelte el a törvényhatósági hivatalok részére a nyári szünetet, maga idehaza marad a nyári szünet alatt. A polgármester ezalatt hatalmas őszi munkaprogramot állit össze és szeptemberben pár heti szabadságra megy. Lázár György dr kiutazik Párisba, onnan Brüsszelbe megy s végül egyheti kúrára Marienbadba tér, ahonnan hazajön Szegedre, hogy az általa megjelölt munkaprogram földolgozásának vezetését átvegye. — Vacsora a korelnök tiszteletére. Budapestről jelentik: A képviselőház korjegyzői tegnap este kilenc órakor a városligeti Gerbeaudpavillonban Neiszidler Károly volt korelnök tiszteletére vacsorát rendeztek) amelyen KhuenHéderváry Károly gróf miniszterelnök és Berzeviczy Albert, a képviselőház elnöke is megjelent. Az első felköszöntőt Molnár Viktor dr a korelnökre mondotta. Utána Esterházy Mihály gróf a korelnököt, mint szintén pozsonymegyei képviselőt éltette. Azután a korelnök mondott felköszöntőt az ifjúságra. Rakovszky Iván Khuen-Héderváry gróf miniszterelnököt és Berzeviczy Albert házelnököt köszöntötte föl. Berzeviczy Albert válaszában megköszönte az üdvözlést, Khuen-Héderváry gróf pedig Neisziedlerre emelte poharát azzal, hogy benne a negyvennyolcas honvédet tiszteli ő, aki szintén negyvennyolcas honvédtől nyerte nevelését s bár ma hatvanhetes, a negyvennyolcas honvédeknek a hazáért való tetteit bármikor magára vállalná, A vacsora emelkedett hangulatban órt véget — A miskolci polgármester Szegedeii. Mikor a törvényhozás törvényt hozott Miskolc városáról és ennek a szép városnak autonómiát, önálló törvényhatóságot adott, akkor „az öreg Szeged" meleg szeretettel ünnepelte „az ifjú Miskolc"-ot. Azóta az egymástól messze fekvő két város között állandó a jóbarátság s ma eljött Szegedre a miskolci polgármester: Szentpály István, az ottani városi főjegyző társaságában. A miskolciak Szeged város közintézményeit tanulmányozzák, legintenzívebben a közvágóhidat. A miskolciak rövid időt töltenek Szegeden