Délmagyarország, 1910. július (1. évfolyam, 34-60. szám)

1910-07-27 / 56. szám

DÉLMAGYARORSZÁG Prokop Endre tragédiája. — A hivatalnok öngyilkos-kisérlele. — (Saját tudósítónktól.) Három nappal ezelőtt szomorú hátterű, titokban tartott öngyilkosság történt Szegeden. A Tavasz-utca 11. számú házában öngyilkossági szándékból szublimátoldatot ivott Prokop Endre, az Első magyar általános biztosító-társaság szegedi intézetének tizenegy éven keresztül volt tisztviselője. Akik mégis tudtak a tragikus esetről, keresték az öngyilkosság okát. mig most maga a felgyógyult ember mondotta el a Délmagyar ország munkatársának azokat az okokat, amelyek hajtották, űzték egészen addig a pillanatig, amig kétségbeesésében a méregpohárhoz nyúlt. Boldogtalanságban fogamzott, szerencsétlen története ez egy jobb sorsra született embernek, akit az élet meggyötört, akit a sors egyik szerencsétlenségből a másikba vetett, a szülői kítagadástól, a nélkülözéstől egészen addig, ahol már gyűlölködő emberek sikkasztással vádolták és kenyerétől fosztották meg a különben is üldözött embert. (Egy szerencsétlen házasság.) Háromnegyed évvel ezelőtt vette feleségüProkop Endre egy dúsgazdag zombori polgár' nak, Stojcics Pálnak leányát. Prokop szülei is gazdag emberek. Atyja Ballon,yán lakik, ahol magánvagyonából él. Hosszú, ideig Ypsilanti hercegnek jószágkormányzója volt. A szülők mindkét részről ellenezték a házasságot. A leány apja tiltakozott az ellen, hogy leánya magyar emberhez menjen feleségül, Prokop szülei pedig amúgy is gyűlölték fiukat s minden cselekedetét ab ovo ellenezték. Prokopnak mostohaanyja van, akivel állandóan viszálykodott. Mikor Prokop legutóbb odahaza volt látogatóban, mostohaanyjával a leghevesebb összetűzései voltak. Ilyenformán természetes, hogy ez a szerelmi házasság, amely a szülök akarata ellen történt, bármennyire boldog is volt az első hetekben, mégis szerencsétlennek nevezhető. A fiatalok boldogsága igen rövid volt, mert néhány héttel a házasság után már megkezdődött az az eddig titkolt hajsza, amelynek nyilvánossá tételére ez a házasság épen elegendő volt. (Ali ás nélkül.) Prokop Endre tizenegy esztendeig volt tisztviselője az Első magyar általános biztosítótársaságnak. Becsületes, józan embernek ismerték, aki nem ivott, nem kártyázott s csak munkájának és feleségének élt. Az intézet akkori központi osztályfőnöke, Gergely Tódor, már régen el szerette volna bocsátani Prokopot. És amikor háromnegyed év előtt meg. nősülve, amúgy is nehéz, küzdelmes életnek nézett elébe, épen akkor fosztották meg állásától a szerencsétlen embert. Prokopot elbocsátották, anélkül, hogy akár végkielégítést, akár a neki járó fizetést, akár a régebben befizetett nyugdijilletményeit kifizették volna, Egyetlenegy fillér nélkül bocsátották útnak Prokopot és pedig a következő indokolással: Az intézet alapszabályai szerint minden hivatalnok köteles bejelenteni a házasságát, sőt bizonyos esetben kauciót is köteles letenni. Prokop ezt nem tette meg. Az intézet azonban nem vette figyelembe, hogy mikor Prokop az iutézet kötelékébe lepett, az alapszabályok még ezt a paragrafust nem tartalmazták. Mint Prokopnak hozzánk intézett és alább közölt leveléből kitűnik, ez csak ürügy volt az elbocsátásra. Prokopot a megtörténtek végtelenül elkeserítették. Szegényen, mindenkitől elhagyatva állott a világban feleségével együtt, azzal a tudattal, hogy gazdag szüleik vannak 8 mindezek dacára a nyomornak néz elébe. Közben még egy nagyobb csapás is hozzájárult ahoz, hogy Prokop végleg elkeseredve, megundorodjék az élettől. Felesége tüdőcsucshurutban megbetegedett. Orvosa ajánlotta, hogy Bgy délvidéki fürdőhelyet keressen föl, mert különben betegsége átcsap a tüdővészbe. Prokop lázasan futkosott állás után s nagyneher zen kapott is a Generáli biztosítótársaságnál egy nyolcvanforintos üzletszerzői állást. Ez épen ahoz volt elég, hogy éhen ne haljon beteg feleségével együtt. Nagyon bántották Prokopot hívataltársainak gyanúsításai is. Azzal gyanúsították, hogy sikkasztott s a társaság kíméletességből nem jelentette föl, hanem a házasság ürügye alatt bocsátotta el kötelékéből. (Prokop — a Délmagyarországhoz.) Az elkeseredett ember végre három nappal ezelőtt az öngyilkosságra szánta el magát. Szombaton este Tavasz-utca 11. számú lakásán szublimátoldatot ivott. Az öngyilkosság nem sikerült s három napig tartó kínlódás után Prokop fölgyógyult. Ma írta szerkesztőségünkhöz ezt a levelet, amelyben elmondja szomorú öngyilkosságának okát. A levelet itt adjuk : Igen tisztelt Szerkesztő Ur 1 Öngyilkosságomra vonatkozólag akarok önnek fölvílágositással szolgálni, hogy a külömbözö kommentárokat elkerüljem. Nem tehettem másként, az élet körülményei kényszerítettek rá, nem pillanatnyi elmezavar, vagy könnyelműség. Mint tudja, az „Első magyar általános biztosító-társaság" tisztviselője voltam tizenegy éven át. Különböző alkalmazásban voltam, mert itt kezdtem pályámat, mint gyakornok s több mint két évig pénztárnoka is voltam a társulatnak. A mult év nyarán megismerkedtem a feleségemmel, ki atyja ellenzése dacára is hozzám jött feleségül. Megjegyzem, atyja azért ellenezte házasságunkat, mert szerb létére nem akarta leányát magyar emberhez adni. Ellenkezése végre megtört s beleegyezett házasságunkba, Most jön azonban a bökkenő. Intézetem igazgatósága, Gergely Tódor, akkori központi osztályfőnök, ma már aligazgató, kezdeményezése folytán házasságom miatt fegyelmi vizsgálatot indított ellenem, amiért azt előre be nem jelentettem s a szükséges kauciót le nem tettem. Én, bár fölhasználtam mentökörülménynek azt, hogy az apai beleegyezés után dispenzációval kötöttem meg a házasságot, nehogy elhatározását megbánva, azt visszavonja s hajlandó vagyok a kauciót is letenni — egyszerűen minden kielégítés nélkül elbocsájtottak, nem hogy járandó nyugdijamat megadták volna, de befizetéseimet sem, sőt még három havi fizetésemet sem, hivatkozva arra, hogy a szolgálati szabályzat értelmében házasságomat be kellett volna jelentenem. Persze pörlöm a társaságot, de mikor dől az el V Megjegyzem, hogy soha semmiféle fegyelmi ügyem nem volt. Mily független, szabad ur egy iparoslegény az ily hivatalnok mellett. Annak a házasságába próbálnának bele szólani! Senki sem hitte, hogy ezért bocsátottak el, a legjobb barátaim gyanúsan néztek reám, a bátrabbak kérdést intéztek hozzám, nem-e valami sikkasztás, vagy visszaélést követtem el, mert mesének tartották, hogy azért bocsátottak volna el, mivel megnősültem. Ez csak lepel, — mondták — az intézet nem akar tönkre tenni, hadd kaphassak máshol állást. Ezeket sikerült ártatlanságomról meggyőzni, mit volt kollégáim is megerősítettek. Hányan mondták, hogy ugy tisztázhatom csak magam kellőleg, egyúttal a magánhivatalnoki kar érdekeire is ráterelem a kormány figyelmét, ha Gergely aligazgatót, ki oka szerencsétlenségemnek, egyszerűen lelövöm. Az ipari munkások mennyivel függetlenebbek, mint a magánhívatalnokoknak nevezett rabszolgák, a törvény mennyivel jobban gondoskodik róluk. Egy dolgozni tudó iparos mindig kereshet s mindenütt folytathatja mesterségét, de egy elbocsátott hivatalnok, hozzá oly speciális szakban, mint a biztosítás, mihez kezdjen ? Feleségem apja megtudva az esetet, leányát a válásra akarta bírni. Feleségem nem tágított mellölem. Az aggodalom megtörte, tüdőcsucshurutba esett. Az orvos gyorsan tengerre küldte, mai napig sem tudott elmenni, annyi pénzünk sem volt s az apja kérő levelére nem is válaszolt. Staíirungjának még meg nem kapott részét kérte, mire az apja egész cinikusan azt mondta : „Minek annak a stafirung, aki ugyís nemsokára meghal." Ez is egy apa, Stojeics Pálnak hivják, zombori virilista. Nagyon gazdag ember. Az apám sem segít rajtam, hisz a mostoha anyám mellette van, ki már kis gyermekkoromban gyűlölt. Midőn utoljára otthon voltam, két hétig ágyba feküdt az izgalmaktól, hogy engem látott. Az apám örer hatvanhetedik évében járó ember. őt nem okolom. Feleségem tart csak ki mellettem, ő is szegény, beteg, fürdőre kellene mennie, mig a csucshurutból tuberkulózis nem lesz. Ha én nem leszek, megmenti az apja. Szeretetéért, Önfeláldozásáért, tartozom neki annyi viszontszeretettel, Ji°í?y odaadjam életemet s megmentsem az Ő életét. Az enyém ennyi csalódás és keserűség után ugy sem ér semmit. Régi tisztelője Prokop Endre. (Pörli a társaságot.) Prokopnak havi háromszáz korona fizetése volt az Első magyar általános blztositó-társaságnál. Nyugdijalapra pedig összesen hatszáz koronát fizetett be. Ma bepörölte a társaságot a törvény szerint őt megillető három havi fizetése és befizetett nyugdij-illetménye fejében. A pör eldőltéig várnia kell a sorsüldözött embernek, akin egyelőre még az sem segit, ha megnyeri pőrét. De remélhető, hogy addig is biztos pozíciót, állást, kenyeret sikerül kapnia Prokop Endrének, a hivatalnok-sanyaruság jobb sorsra érdemes áldozatának. Maróczy Géza nyilatkozik. — Beszélgetés a sakkmesterrel. — (Saját tudósítónktól.) Immár bizonyos, hogy Maróczy Géza nem fog többé a magyar névnek dicsőséget szerezni a nemzetközi sakk-versenyeken. Az oknélküli mellőzés, a szükséges anyagi erő hiánya. végleg elvették a kedvét-a világhirü magyar bajnoknak. És amikor most ezt maga Maróczy jelentette ki a Délmagyarország munkatársának, fölvetjük a kérdést, vájjon nem volna-e lehetséges a koalíciós kormány bűnös mulasztását helyrehozni. Kevés magyar ember van, aki olyan sok dicsőséget hozott az országnak, mint épen Maróczy. Még tehetségekben gazdagabb kulturállam sem engedheti meg magának, hogy egy „Maróczvt" visszavonulni engedjen, Magyarországnak pedig, amely amúgy sem bővelkedik világhódító tehetségekben, egyenesen kötelessége az arra méltó tehetségek működését elősegíteni. Vasárnap délután beszélt bécsi munkatársunk Maróczy Gézával, aki épen keresztülutazott a császárvároson. Maróczy, sajnálatos elhatározását levél utján tudatta egyik fővárosi estilappal s igy munkatársunk volt az első, aki a feltünéstkeltő ügyben beszélgetést folytatott a sakkbajnokkal. Maróczy a leghatározottabban kijelentette, hogy soha többé, nem akar résztvenni sakkversenyen. Nem a sakkozásról mond le ezzel az elhatározásával, hanem csak a nemzetközi versenyeken való részvételről, az elsőségért való küzdelemről. Szívesen fogjakeresni ezutánis az alkalmat, hogy elsőrendű mesterekkel mérkőzhessék, ezután is fog egyes pártikat játszani, de versenyekre többé nem fog jelentkezni. Mostani állásában nincs ideje, hogy trénirozza magát, a versenyre kellően elkészülhessen s igy nem jöhet olyan kondicióba, hogy egy nemzetközi versenyen a pihent és trénirozott világhírű bajnokokkal a mérkőzést a siker reményében fölvehesse. A hosszú, fárasztó tornákat egyforma erővel és kitartással kell végigküzdeni, neki pedig nincs ideje, hogy egy ilyen versenyre előre kipihenhesse magát, Maróczy elsőrendű kvalitásait igazolja a prágai versenyen elért eredménye. Ez volt az utolsó nemzetközi verseny, amelyen Maróczy részt vett. Rossz kondíció folytán csak hatodik tudott lenni a magyar bajnok ezen a versenyen s ezt a körülményt sokan ugy magyarázták, hogy Maróczy nem rendelkezik már azzal a kiváló játéktudással, amely őt a világhirü mesterek sorába emelte. Bizonyos kárörvendéssel konstatálták a külföldön is a legkiválóbb magyar sakkbajnok letörését, de hogy mennyire nem volt igazuk a jósoknak, arról mindenki meggyőződhetett, aki a prágai versenyt figyelemmel kisérte. Öten kerültek Maróczy elébe ezen a nevezetes versenven s az öt első ellenében négy és fél egy-