Délmagyarország, 1910. július (1. évfolyam, 34-60. szám)

1910-07-24 / 54. szám

1910 julius 24 DÉLMAGYARORSZÁG 987 egykor gyilkosságnak estek áldozatul. A gyil­kosokat már akkor nem lehetett kinyomozni és megbüntetni, mert ott álltak azok már ak­kor az örök büntető biró előtt. Ez a nagy Haverda-vagyon első alapjának története. Vall a csaiátíirtó. — Az ügyészség indituánya. — (Saját tudósítónktól.) A vizsgálóbíróhoz ma érkezett az ügyészség indítványa, amely Mol­nár József levélhordót a büntetőtörvénykönyv 279. szakaszába ütköző és a 280. szakasz sze­rint minősülő szándékos emberölés bűntettével vádolja, egyúttal a vádlottnak a megfigyelését kéri. Molnár első kihallgatásakor azt vallotta, hogy május óta készült rá, hogy magát és gyer. mekeit elpusztítja. A rettenetes cselekedetre el­viselhetetlen nyomorában szánta el magát. Hóna­ponkint hatvanhat korona fizetése völt, amelyből heteámagával kellett élnie. Be a fizetéséből jó­formán még száraz kenyérre is alig tellett s adósságba verte magát. Nagy kontója volt kü. lönösen a fűszeresnél, aki ráirt, hogyha augusz­tus elsején nem fizeti meg az egész tartozását, felmondja neki a hitelt. Ez a levél még jobban fölizgatta. Elgondolta, hogyha kifizeti a fűsze­rest, nem fizetheti meg a házbért s akkor eset­leg a lakásból is kiteszik. Ennek a nagy nyo­morúságnak nem akarta kitenni gyermekeit, akiket nagyon szeretett s inkább elemésztette őket. A vizsgálóbíró előtt visszavonta a boldog­talan ember vallomásának azt a részét, hogy már hónapokkal előbb készült a gyermekei le­mészárlására. Azt mondta, hogy ugyanazon a napon ébredt föl benne a rémes elhatározás, melyen végre is hajtotta. Vasárnap volt s az egész napot lakásán ágyban töltötte. Nagyon fájt a baloldala, a szive ugy összeszorult, hogy már nem is tudott magáról. A hétfőre virradó egész éjszakát álmatlanul töltötte. Egyre az járt-a fejében, hogy mi lesz vele és a gyer­mekeivel ebben a nagy nyomorúságban. Kora reggel elküldte a feleségét hazulról s mialatt az asszony odajárt, egymás után ölte meg öt ártatlan gyermekét. A vizsgálóbíró kihallgatta Molnár József fe­leségét is, aki azt vallotta, hogy az ura már hónapok óta fenyegetőzött, hogy elemészti ma­gát és a gyermekeit, mert nem állja tovább a nagy nyomort. Az ura különben igen józan életű, szorgalmas ember volt. A szabad idejét otthon töltötte, sohasem ivott és nagyon szerette a gyermekeit. Azt hiszi, hogy megbomlott elmével követte el a szörnyű tettet. Nem ¡esz kizárás. — Eéke a munkaadók és a munkások között. — (Saját tudósítónktól.) A rézmüvesmunkások és gyárosok között ma létrejött a béke és hi­vatalosan megpecsételték az ipari főfelügyelő­ségen. A mozgalom, amely tulajdonképen ha­talmi kérdésből fakadt, szépen elsimult gazda­sági engedményekkel. Áldásos következménye ennek, hogy most már nem kerül a sor a gép­gyárakban az általános kizárásra, amelynek réme augusztus elsejére fenyegette a magyar gépipart és a közönséget egyaránt, mert hi­szen ha huszonötezer vasmunkást kizárnak, fölöttébb káros kavarodás lehetett volna, amely kétségkívül megbontja a békét több más ipar'­szakmában is. A magyar gépipar pedig, amely­nek most kedvezőbbek a konjunktúrái, mintáz utolsó időkben, most zavartalanul dolgozhatik. A sangerhauseni gyár igazgatósága és mun­kásai — a. konfliktus tudvalevően ebben a gyár­ban támadt — szerdán már megegyeztek az ipari főfelügyelőségen a hatalmi kérdések ki­kapcsolásával, egy bizonyos százalékú béreme­lésben és más engedményekben. A megállapodás után az érdekelt gyárak körülbelül hasonló föl­tételekkel másfél napi tárgyalás után minden közvetítés nélkül szintén megegyeztek a maguk rézműveseivel s ma délelőtt az ipari főfelügye­lőségen hivatalosan is megkötötték a békét. A ma délelőtti tárgyaláson Magyaríts Ágoston ipari főfelügyelő elnökölt. Az érdekelt gépipa­rósok nevében megjelent Erb Nándor, a san­gerhauseni gépgyár igazgatója és Schmach Károly, a kismesterek megbízottja, a munkások képviseletében pedig négyen jöttek el: és pedig, Maalasits Géza, Jakoblyevits Csedomir, Hirsch­féld Adolf és Csicseri András. Az értekezleten előterjesztették Írásban az egyezséget, amelyben azonban nem is érintik a hatalmi kérdéseket, így például a munkaközvetítést s a bérminin.u­mot. Az egyezség szerint a munkások és mun­káltatók kijelentik, hogy a munkát hétfőn, ju­lius 25-én megkezdik. A munkások fölemelt bór és ugyanama viszonyok mellett dolgoznak, mint eddig. Kijelentik a munkások, hogy as egyezséget megtartják s annak tartama alatt ujabb bérkö­veteléssel nem állanak elő, a műhelyeket zárlat alá nem helyezik, sztrájkot nem kezdenek. Az egyezség mindaddig fennáll, amig csak egyik vagy másik fél meg nem szegi föltételeit. A munkaadók viszont kijelentik, hogy a megálla­pított béréket nem, csökkentik és e mozgalomból kifolyólag senkit el nem bocsátanak. így sikerült megegyezni a rézmüvesmunká­sokkal, akiknek mozgalma, ha el nem simul, súlyos következményeket vonhatott volna maga után. Ennek a békés megegyezésnek két­ségkivül meg lesz a maga kedvező hatása az építőiparban foglalkoztatott lakatosok és asztalosok mozgalmának elintézésére is. NAPIJIIREK Huszonöt éu előtt. * 1885 julíus 24. - Egy szürke nap. ­Bármilyen hihetetlennek hangzik, voltak és vannak napok, amelyeken nem történik semmi. Néha, nagyritkán nem gyilkolnak az emberek, nem halnak meg nagy férfiak, or­szágok egy napra megszüntetik a diplomáciai harcot, a jegyzékváltást,királyok nem utaznak, tüntetéseket nem rendeznek s ki tudná ilyen negativ mődon végigsorolni, hogy mi nem történik egy-egy ilyen zsurnalisztikailag szürke, egyhangú, rendes napon. És egysze­rűen leszögezzük, hogy 1885 julius 24-én az egész földön nem történt olyan nagy ese­mény, amely egy negyedszázad után annyira megtartotta volna érdekességét, hogy ide kellene jegyeznünk.. * S miután lapunk hétfőn nem jelenik meg, itt adjuk a hétfői negyedszázados évforduló króni­káját is. * 1885 julius 25. — A spanyclországi kolera. — Egy hónap óta irtotta már Spanyolország népét a legborzalmasabb járvány: a kolera, mig ezen a napon tetőpontját érte el. A rette­netes kánikulában rohamos gyorsasággal pusz­tított a veszedelem s mint megállapítható, a napnak minden hét percében átlag egy kolera­beteg halt meg. Az emberek irtózatos vonag­lások között az utcákon haltak meg s min­denki el volt szánva a halálra. Napról-napra megrendítő táviratok érkeztek mindenfelé Mad­ridból. Spanyolországot a külvilágtól teljesen elzárták. Határán senki keresztül nem lép­hetett s az egész ország olyan volt, mint a halálraítéltek börtöne, amelyben minden perc­ben meghalt valaki. A világ szánalommal nézte a spanyol nép pusztulását, Az 1885-ik esztendő nyara a legszomorúbb időszak Spanyolország történetében. Ezen a napon, mikor a kolera­járvány tetőpontját érte el, 1820 uj megbete­gedés történt és 197 beteg halt meg. Ezek a leg­szomorúbb, legjellemzőbb számok. Magyar asszony kalandja. A gyönyörű Nizzának szenzációja van, amely­nek központjában egy szép magyar özvegy asszony áll. A harminc-harminckétéves hölgy­nek diszmüáruüzlete van Nizzában, amelyet csak a fürdöszezón alatt tart nyitva. Ezalatt az idő alatt töméntelen pénzt szokott keresni, amelylyel azután hazajön ós rokonai körében várja be az uj szezónt. Az idén nem jött haza. Rokonai aggódtak, féltek, hogy valami szeren­csétlenség érte. Egyik levelet a másik után küldözték utána, de hiába. A szép özvegy még csak feleletre sem méltatta őket. Hosszas hallgatás után Budapesten lakó nő­vére hosszú és különös tartalmú levelet ka­pott tőle. Magasabb ós alacsonyabb régiókról van szó a levélben, majd minden átmenet nél­kül áttér Barcon vicomtess nővérére, aki — sze­rinte — az egek nagy közvetítője. Ez az a z­szony EZ ő jó szelleme, de valószínű, hogy ő vette rá a szép asszonyt arra, hogy spiri­tiszta szeánszokon részt vegyen. Nővére azon­nal sürgönyözött neki és még különösebb tar­talmú választ kapott, mint aminő a levél: Csodálom, hogy nem hisztek a jó szellem­ben. Az Ur hatalmas, de kegyes és jóságos. Higyjetek benne és üdvözüljetek. Ez volt a válasz, ami természetesen még misztikusabbá tette az ügyet. Valószínű, hogy a spiritiszta banda egészen hatalmába kerítette. Az ügybe beleavatkoztak a konzulátusok is és igy rövidesen világosság derül a titokzatos spiritiszta-ügyre. — Személyi hir. Jászay Géza szegedi bel­városi apátplébános németországi útjáról ma hazaérkezett. — Szász kitüntetés egy temesmegyei Jegyzőnek. A szász király Margán Vladimír dr varadiai községi jegyzőt az Albert-lovagrend másodosztályú keresztjével tüntette ki. A ki­tüntetés összefüggésben van a szász király öcscsének tavalyi magyarországi tartózkodásá­val, aki akkor hosszabb ideig tartózkodott a Délvidéken is. — AE anyaeárné betegsége. Londonból jelentik : Az özvegy anyaeárné, aki most Alexandra királyné vidéki nyaralójában tartóz­kodik, megbetegedett. Az orvosok nem tartják súlyosnak állapotát, de föltétlen pihenést ta­nácsolnak. Az özvegy cárnó ágyban marad. — Alapitvány magántisztviselők ré­szére. Mint Bécsből irják, az Első osztrák álta­lános baleset ellen biztosító társaság igazgató­sága, a működésétől visszavonuló vezérigazga­tójának, Gentili Árminnak tiszteletére százezer koronás alapítványt tett. Az alapítvány kama­tait minden évben az intézet tisztviselői kö­zött osztják ki. — A katonaság fizessen! Az idén Temes­várott lesz a törvényhatósági városok polgár • mestereinek az értekezlete. Szvacsina Géza ud­vari tanácsos, Kolozsvár szabad királyi város polgármestere, érdekes indítványt terjeszt a polgármesterek kongresszusa elé. A közöshad. sereg és a honvédség által használt laktanyák viz- és csatorna-dijának szabályrendelet sze­rint járó megtérítését indítványozza a kolozs­vári polgármester s indítványának már jóeleve propagandát csinál. Ma érkezett meg Lázár György dr szegedi polgármesterhez az átirata-, hogy pártolja a kongresszus elé terjesztendő ezt az indítványát. — A Ibécsi pápai nuncius. Bécsből je­lentik : Granito del Monté pápai nuncius Rómába utazott. Az a hir terjedt el, hogy a nuncius római utazása politikai okokkal áll összefüggésben. Ezt most vatikáni körök­ből megcáfolják. A nuncius rendes évi sza­badságra ment és Rómából Nápolyba fóg utazni. — Uj határrendőrség! kirendeltség. A belügyminiszter körrendeletben tudatta a tör­vényhatóságokkal, hogy Sztropkón határrend­őrségi kirendeltséget állitott föl. — Külügyminiszterek találkozása. Belgrádhői jelentik : Minap este Budapesten és Bécsen át Milovanovics szerb külügy­miniszter Marienbadba utazott. A kül­ügyminiszter hosszabb időt tölt el áz

Next

/
Oldalképek
Tartalom