Délmagyarország, 1910. július (1. évfolyam, 34-60. szám)

1910-07-23 / 53. szám

1910 juHus 23 DÉLM AGYARQRSZÁG 13 TÖRVÉNYKEZÉS § Pör az aviatikusok ellen. Az aviatikai meetingnek Rókay és Sstolár olajnagykereskedőcég volt a benzinszállitója és mint ilyen, Frey André belga aviatikusnak mintegy 300 korona értékű benzint szállított, amelyet azonban az aviatikus nem fizetett meg. A cég felhívására Frey André kijelentette, hogy a benzint nem használhatta, mert nem felelt meg az ő motorjának. A cég megbízásából erre Lengyel József dr budapesti ügyvéd bepörölte Frey Andrét a IV. kerületi járásbíróságnál. Ma tárgyalta ezt az ügyet Gönczy járásbiró, aki elmarasztalta az aviatikust az összegben. Frey André, nehogy repülőgépét lefoglalják, nyomban kifizette a 300 koronát. Ugyancsak a IV. kerületi járásbíróságnál perelte be Lengyel József dr Rougier, Efimoff és De la Roche bárónőt is, akik mintegy ezer korona értékű benzint vásároltak a cégtől. Egyúttal beperelte szavatosság cimén Zichy Rezső grófot és Tolnay Lajost, az aviatikai meeting igazgatóit, akik szavatosságot vállaltak az Aeroklub nevében a három aviatikus számlájáért, ha ők ezt nem fizetnék ki. Ebben az ügyben a napokban lesz a tárgyalás. KÖZGAZDASÁG Arany medáliák. Brassóból jelentik : Az utóbbi napokban több olyan hir jelent meg a lapokban, amelyek szerint ez és ez az iparos kiváló készítményeiért a párisi kiállításon a nagy aranyérmet és a díszoklevelet nyerte el. A figyelmes szemlélőknek feltűnhetett, hogy az összes brassói kiállítók egytől-egyig a nagy aranyérmet kapták meg, ezüst- vagy bronz-érem egyáltalán nem került kiosztásra. Eleinte büszkélkedtünk, hogy ime, a brassói ipar milyen magas fejlődési fokra emelkedett, minden kiállító aranyérmet kapott. De mikor ez az aranyeső már záporként kezdett hullani, kezdtünk a dolog iránt érdeklődni és a sok arany-medália mögött, szerényen meghúzódva, francia panamára bukkantunk. A párisi medáliákat ugyanis — pénzért árulták. Szabott ár mellett, mint a zsemlyét. Ezüst- vagy bronzmedáliát nem árultak, az nem imponál senkinek. Az arany-medáliának az ára kerek öszszegben négyszáz korona volt. Amelyik iparos aláirta a kötelezvényt, hogy az aranymedáliáórt fizet négyszáz koronát, az meg is kapta. A legérdekesebb a panamában az a körülmény, hogy az összes Brassóból kiállító iparosok mind kérték az aranyérmet, mind aláírták a kötelezvényt és eddig talány nyolcan-tizen meg is kapták a medáliát, amely bronzból van és testvérek között is megér — hatvan fillért. A medáliákat négyszáz koronás szabott ár mellett E. F. Kohm (nem Kohn) párisi proprieter szállította a díszoklevelekkel együtt, melyeknek primitív kiállítása azonnal elárulja, hogy valami ügyetlen litográfus készítette és annak összes aláírói — nem létező személyek. Ez az E. F. Kohm Rue de Tolbiac 236. szám alatt lakik és a kiállítókkal Schemuth nevű megbízottja által érintkezik. A kiállított dejektumokat is monsieur E. F. Kohm proprieter párisi lakására kellett küldeni és az aranyérmeket az egyik vicepropieter hozta meg egyenesen Parisból. E. F. Kohm ur azonkívül, hogy aranymedáliákkal támogatta a hazai ipart és a szajnaparti Bábelbén pártolta a magyar készítményeket, — még humánus ember is volt. Nem kívánta a pénzt egyszerre. Ki-ki fizetheti a medáliáért járó négyszáz koronát, ahogy tudja. Ha nem tudja, az sem baj. Itt a törvény, majd megítéli és behajtja azt a pénzt. Mert E. F. Kohm úrban volt annyi tapintat, hogy csakis jómódú iparosokkal állt szóba, akiken nem négyszáz, de négyezer koronát is könnyen be lehet hajtani. A proprieter ur tehát nyugodtan alhatik. A kiállítók azonban kevésbé. Aki nem akarja a nevét meghurcoltatni, — és vájjon ki akarná,— az fizet, mint a köles — és hallgat, mint a dinnye a fűben. (—) A szerb kereskedelmi szerződés. Belgrádból jelentik : Az Ausztria-Magyarors7/dg és Szerbia közt megindult kereskedelmi szerződési tárgyalások megakadtak. Szerbia sokkal nagyobb kontingenst kér az Ausztria-Magyarországba való exportra, mint amilyent Ausztria-Magyarország megadhat. Szerbia arra hivatkozik, hogy a legutóbbi szerződés alapján Romániának is nagyobb liusbevitelt engedélyeztek a monarchiába. Két osztrák-magyar delegátus elutazott, hogy a kormánytól ujabb utasítást kérjenek. (—) A bécsi nagy csőd. Bécsből jelentik: A Goldberger és Bollák bankbizományi cég hitelezői ma délelőtt ülésre jöttek össze. A fizetésképtelen cég husz százalékos egyezséget ajánlott, amelyet a hitelezők egyértelműen visszautasítottak és erre az egyezkedő tárgyalások meghiúsultak. (—) A Magyar Gyáriparosok Országos Szövetséyének pozsonyi fiókja Ludwig János alelnök elnökletével ülést tartott, amelyen elsősorban a pozsonyi épitő-részvénytársaság által a munkásházak építése dolgában tett ajánlatot vitatták meg. Mintegy négyszáznegyven családház, illetőleg ugyanannyi kétszobás lakás építéséről van szó, melyek mellett maga a város építene nagyobb munkásbérházakat. Minthogy az építő-társaság föltételei elég kedvezőek, a fiók elhatározta, hogy a tervezetet a városnál támogatni fogja és oda fog törekedni, hogy a családházak, valamint a bérházak épitése mielőbb megkezdődjék ós hogy a város találjon utat-módot arra, hogy a családházak állandóan a munkások birtokában maradjanak. A napirend második pontja egy szabadraktárral biró vámház fölépítése volt. Az a hatalmas fejlődés, melyet Pozsony gyáripara az utolsó két évtizedben vett, egyenesen nélkülözhetetlenné teszi egy uj szabadraktárral biró vámháznak fölépítését. A városban meg is van minden hajlandóság, hogy a terv megvalósítását elősegítse s a fiók most azzal a kérelemmel fordult a szövetség központjához, hogy a fontos kérdés kedvező elintézését sürgesse meg a pénzügyminisztériumban. A napközi gyermek-otthon részére való gyűjtés eszközlésére a fiók Guttmann Frigyes, Hubert Henrik és Schlupe György dr gyárosokat küldte ki. (—) üj cementgyár. Hir szerint herceg Schaumburg-Lippe a baranyamegyei Beremenden levő birtokán cementgyárat építtet, amely ötezer vaggon évi termelésre lesz berendezveAz épitési költséget hárommillió koronára teszik. A gyárat októberben akarják üzembe helyezni. (—) Az A. E. G. és a Siemens-Schuckertmttvek nem fuzionálnak. Már majdnem ugy volt, hogy Németország két leghatalmasabb villamossági vállalata, az AUgemeine Elektricitats-Gesellschaft, röviden az A. E. G. és a Siemens-Schuckert-müvek részvénytársaság fuzionálnak. A tárgyalások sokáig folytak, mig végre most eredménytelenül végződtek. Szakkörök véleménye szerint az ellentétek csak nagynehezen hidalhatok át. (—) Uj részvénytársaság. Mezőgazdasági iparfejlesztő és kereskedelmi részvénytársaság cég alatt Déván egymillió korona alaptőkével részvénytársaságot akarnak alapítani. Az alapításban a vezető szerepet a Dévai Hitelbank viszi. (—) Ujitás a diósgyőri vasgyárban. A diósgyőri vas- és acélgyár vezetősége, a korompai vasgyárak mintájára, egyes üzemeinél vasolvasztókat óhajt fölállítani. A tervezethez és költségvetéshez már a pénzügyminiszter is hozzájárult, ugy, hogy az olvasztók már ez évben működni fognak. (—) Fizetésképtelenség és csőd. A bécsi hitelező-védegylet ujabban a következő fizetésképtelenségeket és csődöket jelenti: Hanika János Eger (csőd), Mocsári Lajos Nagyvárad (fizetésképtelenség) és Horovits E. Arad (csőd). (—) Az orosz vámok. Pétervárról jelentik : Miller, a miniszter segédjének elnökletével értekezlet volt. A Mandzsúriába menő külföldi készítmények után szedendő vámokkal foglalkoztak. Tisza Lajos-körút 19. szánm saroktelek eladó. :: Értekezhetni: :: Kálvária-utca 39-ik szám alatt. REGÉNYCSARNOK. Isten ostora. (4) Irta Jexsov Nikoláj. Ezalatt a vendégek ott vártak az asztalnál s azon tűnődtek, mi volna jobb : elmenni haza, vagy bevárni a gazdát. Már vagy két óra óta vártak; egyébiránt enni-inni való volt bőven s ettek is, ittak is mind, legalább evvel akarva kárpótolni a szomorú idők borzalmait. Pan Kameneczkij pedig bement abba a szobába, ahol a szent képek lógtak s elkezedtt imádkozni: — Istenem! — fohászkodott föl lelke mélyéből. — Nagy és hatalmas Istenem! Lehetséges, hogy el akarod venni egyetlen magzatomat!? De hát minek ő neked! Csenevész, púpos kis gyerek s a bűnök még nem érintették: se az iszákosság, se az asszonyi csábítás, se az irigység vagy árulás! Miért veszed hát el ? Lásd, én csak a fiamért élek, hatalmas istenem! Oh uram teremtőm! Hiszen Adrejt már úgyis megverted, te adtad neki a külsejét, te adtad a púpot, a törpe termetet . . . Add vissza legalább az életet az én kis varjacskámnak . . . Inkább hadd legyek én beteg! Hadd veszítsem el nevemet, erőmet, királyom kegyét s ezt a kastélyt, csak hagyd meg nekem, én istenem, a fiamat! Oh higyj nekem, higyj: adok a templomodnak sok uj és drága miseruhát, szolgáltatok száz misét, fölköttetek ahány zsidót akarsz és kirabolok sok sok hitetlent t Én magam meg összehúzom magamat: megbocsátom ellenségeimnek a sértéseket, elengedem adósságaikat, abbanhagyom az erkölcstelen, a részeges életet! Nem feledkezem meg rólad uram istenem, imádkozom hozzád, térdet hajtok előtted, sebesre verem a homlokomat a földön, csak óvd meg a rossz nyavalyától az én kis púposomat, az én szeretett, egyetlen örömömet!! Ezalatt a vendégek ráértek leinni magukat s elkezdtek tombolni. Harcias hangok és dalok hallatszottak; a lovagok élcei elől az asszonyok bedugták füleiket, bár közülük is sokan alig birták a nyelvüket és odasimultak a nekik tetsző férfiakhoz. — Néhányan a vendégek közül megpróbáltak följutni az emeletre, hogy megtudják, mi történik ott, de csakhamar összeakadtak Bzseszko és mások ökleivel. Sőt ami több, egyszerre az ajtókat is zárva találták. A szolgák ezt azzal okolták meg, hogy lehet, hogy az ur még lejön egy korsó bort inni s akkor azután ne unja magát vendégek nélkül. Erre a vendégek csupa unalomból újra hozzáláttak az evéshez, iváshoz és csakhamar mind ocsmányul fesztelenek és részegek lettek. A pap, aki szintén derekasan ivott, bebujt az asztal alá, hogy ne kelljen néznie ezt a gyalázatos dobzódást, de már ott is másokba ütközött. Csakhamar a dal ós a hahota oly hangossá lett, hogy nem is hallották Bzseszko orditásait és szitkozódásait. — Jön az ur! — kiáltotta. — Csendesebben» az ördögbe is! Fogjátok be a szátokat! — Hát aztán? Jön az ur? — kérdezték a részeg vendégek. — Bravó házigazda ! Bravó pan Kameneczkij! — Csendesen ! Csendesen! csititották a szolgák. — Ne üvöltsetek, mert rosszul jártok, részeg cudarok! Kitárult az a jtó és lassan belépett a szobába a hatalmas pan Kameneckij. Izmos karjain egy piciny, megkékült és kiaszott arcú testet tartott. Jendrusz volt, de nem élve, hanem a rettenetes ós az akkori orvosok által még alig ismert nyavajától elpusztítva. Pan Kameneckij arca is kék volt és őrült. Belépett s nagyobb csend lett az ocsmány teremben, mint egy kipusztult kertben, vagy éjjel a templomban. Sokáig hallgatott a pan és őrült szemekkel bámult holt fiára. — Itt van, látjátok!? — szólalt meg végre. — Meghalt az én Jendruszom ... És nem kel föl többé soha! És nem mosolyog többé! Nem