Délmagyarország, 1910. július (1. évfolyam, 34-60. szám)

1910-07-23 / 53. szám

1910 julius 21 DÉLM AGYARORSZAQ 11 Rendőrkutyák vizsgája. Kölnből jelentik: A weidenpescher-park versenyterén volt ez a kutyavizsga, nagy, felerészben női közönség jelenlétében. A vizsga tárgya a rendőrségi kutyaidomitó-szövetség szabályzata alapján szolgálás, ugrás, nyomozás, rejtett tárgyak és személyek felkeresése és üldözése volt. A kutyákat gazdáik, legnagyobbrészt kölni rendőrök vezették elő. A hozzá nem értő néző legjobban akkor csodálkozott, mikor a kutyák nehéz tárgygyal fogaik között egy két és félméter magas deszkafalon kúsztak át hatalmas nekiszaladással, vagy mikor a kutya háromszáz méter távolságban megkereste az elrejtett tárgyat a szag nyoma után. Rendkívül érdekes látvány, amint a kutyák a zöldfüves talajra nyomva fejüket, keresik a láthatatlan nyomot, egyesek óvatosan, mások szelesen és mikor aztán elvesztették, lázas izgatottsággal igyekeznek újra nyomra akadni. A vérmérséklet itt is ép oly fontos szerepet játszik, akárcsak a kétlábú vizsgái jelölteknél é6 sok vizsgázó csak izgatottsága miatt bukik él. Szakértők véleménye szerint ennek az izgatottságnak nemcsak a büntetéstől való félelem az oka, hanem valósággal a szégyentől való félelem is, hogy nem fogja megállni a helyétmikor annyi néző figyeli. A becsvágy egyáltaj Ián nem ismeretlen érzés az idomított kutyák előtt. Minden mutatványnál izgalmasabb azonban az üldözés. A kutyák ilyenkor az egész testükben remegnek és tetőpontjára ér ez a lázas állapot, mikor a kutyának a már elért üldözöttet urának parancsára csak szemmeltartania szabad, mig megrohannia nem. Ezek közül a produkciók közül egyesek bámulatosan sikerültek. A kutyák oly hihetetlen önmegtagadással fojtották el velük született ösztöneiket, amit akárhány ember megirigyelhetne. Ezekkel a sikerekkel a kölni kutyavizsga beirta nevét a detéktiv-kutyák nevelésének történetébe, mert eddig . épen az volt a főkifogás a rendőrség kutyái ellen, hogy azok az elfogott gonosztevőt vadállati módon marcangolják szét. oDaaBGaoöaoo sara 0oe öoassösss|j | ¡Pjeraktározást pénzeiőleggel is, B 1 jglutorszáliitást butorkocsival hely- § e ¡0 | ben és vidéken jutányosán eszközöl | Kálmán Zsigmond száll s íiszo Lajos-hörut 51, szóm, i Telefon 588.8 Szeged, Horváth Mihály-utca 8. Igazgató: Krémer Jenő. B Távbeszélő-szám: 759. ¡Julius 23 | SlöÉÉÍI voltozö műsor Julius 23 j H. Hegyi Lili, Pálffy Mariska, Somogyi Nusi, Földes Dezső, Badó Sándor, A£SQ oe Bohózat. Fordította: Os7"fcíO OíUUd. Balassa József. Ella Gerbany. — Árnyay Károly, uj műsorral. „6 Rastelbinder". — Salva & Alanza. Előadás kezdete este 9 órakorpontosau. Helyárak rendesek. — Esti pénztárnyitás 8 órakor. (A fehérruhás leány.) Egy, évekkel ezelőtt történt színházi tréfát elevenített föl Arnyai Károly, a jelenleg Szegeden működő kitűnő komikus. — Kassán történt, — mesélte egy éjszakai bohémtársaságban Árnyai, — amikor épen Eerczeg Ferenc Balatoni rege című darabjára készültünk. A darab második fölvonásában több fiatal leánykára van szükség, akik fehér ruhában, virágcsokorral üdvözlik a színpadra lépő Mátyás királyt. Azonban sem a kassai, sem más színház nem rendelkezik kellő számú kis leánynyal s ennélfogva a direktor az egyes kassai családanyákat kérte meg, hogy engedjék át az előadás céljaira leánykáikat. Ez meg is történt s a főpróbán már együtt volt a fiatal leánysereg. Az egyik kis leánynak, mikor Mátyás király belép, át kell nyújtania a csokrot s a király kérdésére meg kell mondania nevét, — Majiskának hivnak — selypítette kedves hangon a főpróbán az erre kiszemelt kis leány, a rendező utasítása szerint. — Főpróba után — mondta tovább Arnyai — behívtam a leányt az öltözőmbe. — Nem szégyenled, — mondtam neki, — hogy hazudsz a színpadon ? Ugye téged nem Majiskának hivnak? — Nem! — felelte a kis leány. — Ez csak a darabban van igy! — Hát szégyeld magad, — mondtam. — A szüleid ott lesznek a színházban és hallani fogják, amint letagadod az igazi nevedet. A kis leány gondolkodva, szomorúan elment. Az esti előadáson a Mátyás királyt személyesítő színész nagy páthosszal azt kérdezte a leánytól: — Hogy hivnak kis leányom? Mire a leányka bátran, büszkén vágta oda, hogy a földszinten ülő szülei is jól hallják: — Schwartz Regina! * (Az utánvét.) A Royal-kávéház egyik asztalánál szóba került, hogy némelyik katona milyen korlátolt. —Volt egy szanitész ismerősöm, — beszélte az illető, — az a legértelmetlenebb ember, akit valaha láttam. Egyszer azzal a kérdéssel fordult hozzám, hogy mondjam meg neki, mi az az „utánvét". Erre elkezdtem magyarázni: — Tegyük föl, hogy te bemégy egy egyenruha-kereskedőhöz és rendelsz egy sapkát. .. — Én nem rendelek. — Jól van, hiszen ezt csak példa kedvéért mondom, hogy teszem, szükséged van egy sapkára . .. — De nincs szükségem, mert épen az idén vettem egyet. — Hát ha nincs is szükséged, csak föltehetjük, hogy rendelsz egy sapkát?! — De szó sincs róla, csak nem rendelek egy évben két sapkát? — De mondjuk, hogy elhagyod valahol a sapkádat ... — Hát ez meg teljesen ki van zárva, mert én még sohasem vesztettem el a sapkámat. Az elbeszélő dühösen csapott az asztalra. — Hát tessék az ilyen embernek megmagyarázni, hogy mi az utánvét. FOGFÁJÁS Rossz fogak ellen!! Eltávolítására ellen kipróbált, biztos hatású szer a Franki-féle szájvíz. A leheletnek kellemes illatot ad, a fogak romlását megakadályozza. Ára 70 fillér. FRANKI ANTAL gyógyszErtárö SZEGED, Felsöváros. Erősítésére MM SZÍNHÁZMŰVÉSZET fi milléniumi emlékmű botránya. (Saját tudósítónktól.) Kí ne nevetett, vagy boszankodott volna már a mi nevezetes milléniumi emlékünkön, amely Pesten, az Andrássy-ut végén van ós amely évről-évre befejezetlenebb, csúnyább és ízléstelenebb. A főoszlop tetejére tolt szárnyas angyal, sas, repülőgép, légy, vagy micsoda, már berepült a köztudat nevetségességébe, a királyszobrok közül uralkodónk szobrát, amikor a királynak megmutatták, az a meglepetés érte, hogy a király mérgelődve, gyors katonás fordulattal elfordult tőle és audienciára kérte maga elé bronzmásának megteremtőjét, viszont az emlékmű épitészrésze még rosszabb, mint a szobrok és olyan anyagból készült, amely hamarabb fog megrepedezni, elporladni, mint ahogy végleg elkészülne. Az egész emlékművet most az a veszedelem fenyegeti, hogy pénz sincs hozzá, hogy ne készüljön el. Ősi szokás szerint nálunk ennek a műnek a tervezésére is pályázat mellőzésével kapott megbízást Schikedans épitész, aki mellé Zala György szobrász társult. A megbízatásnak az volt a célja, hogy az emlékmű minél gyorsabban elkészüljön. De a milléniumi emlékműnek formáin kivül az anyaga is rossz, ami épités közben sok bajt. javítást, ráfizetést okozott. Ezek a kalamitások is késleltették az építkezést. Az architektónikus.rész végre mégis elkészült ós Zala György hozzáfogott a szobrok kiviteléhez. Ez a munka még lassabban ment, mint az épités és mostanában végkép megakadt. Megakadt pedig azért, mert nincs pénz. Az egymást fölváltó miniszterelnökök állandóan utalványoztak ugyan, a munka menete szerint, előlegeket, de mindez nem volt elég. Zala nemrégiben beadványt intézett a miniszterelnökhöz, amelyben elmondja, hogy az emlékmű szobrászmunkájára több mint egy évtizede vállalkozott, azóta az anyag és a munkabér egyaránt óriási mértékben megdrágult, képtelen tehát a müvet a szerződésben megállapított árak szerint elkészíteni és azt kéri, hogy az összegeket a mai viszonyoknak megfelelően méltányosan emeljék föl. A miniszterelnök áttette az ügyet a közoktatásügyi minisztériumhoz, amely továbbküldte az országos képzőművészeti tanácshoz, azt kérdezve, vájjon melyik testület véleménye alapján lehetne .megállapítani, vájjon megfelelnek-e a valóságnak Zala beadványának adatai. A képzőművészeti tanács Forster Gyula báró elnöklésével tárgyalta a milléniumi emlék dóigát. Zárt ajtók mögött, váratlanul igen izgalmas vita fejlődött ki. Heves támadások érték a milléniumi emléket és a támadosokban részt, vett az egyik minisztérium szakembere is. A fölszólalásokból az a nézet alakul ki általában, hogy teljesen elhibázottnak tartják az emlékmüvet, amely nem csupán önmagában sikertelen, de az Andrássy-ut pompás perspektíváját is elcsúfítja. Az egyik fölszólaló, Alpár építész, azt mondotta, hogy az egész architektónikus részt le kellene hordani és a szobrokat, amelyek között összefüggés ugy sincs, különböző helyekre szétosztani, mert ezeknek, különállóan, megvan a maga értéke. Többen hangoztatták, hogy Zalának vannak művészi kvalitásai, de az egész kompozíció menthetetlenül rossz, az építészeti rész a szobrászival semmi harmóniában nincs, általában olyan, mintha építész és szobrász egymással mitsem törődve, végezte volna munkáját. A bizottság mai ülése után nyilvánvaló, hogy magyar művészek és szakemberek nem nagyon fogják a kormányt uj kiadásokra serkenteni. Elismerik ugyan, hogy Zalának anyagi tekintetben igaza van, de ebből csak a munka abbahagyása következhetik. A kormányt ez az ügy nagy probléma elé állítja, amelyet valóban nem lehet másként megoldani, mintha a kész szobormüveket különféle helyekre — esetleg vidéki városokba — szétosztják, az ormót-: lan kövektől pedig megszabadítják az Andrássyutat. * Szegedi színészek Zentán. A szegedi színtársulat három kiváló tagja, B. Nagy Aranka, Csiky László és Sümegi Ödön juliúá harmincadikán Zentán kabaréznak. Zentárói Óbecsére mennek a színészek, ahol egy estén rendeznek kabaré-előadá3t. A szegedi szintár* sulat tagjaival föllépnek ugy Zentán, mint Óbecsén Dobó Katica szininövendék és Salvó Roberto, a kitűnő énekes. * A bajai színház. Krémer Sándor színtársulata egyre fokozódó érdeklődés mellett játszik Baján. Csütörtökön Heltai kitűnő víg-