Délmagyarország, 1910. július (1. évfolyam, 34-60. szám)

1910-07-22 / 52. szám

12 DÉL-MAGYARORSZÁG 1910 julius 21 x Az uj illemhelyek. A belügyminiszter tudvalevőleg megengedte, hogy Újszegeden, a Stefánia-sétányon és a Szent György-téren egyegy nagyobbméretü illemhely létesíttessék. A tanács megbízást adott László Ferenc budapesti vállalkozónak, hogy az illemhelyeket épitse föl. x U| kórházi sejjédorvos. Lázár György dr polgármester a szegedvárosi közkói'házhoz Lukics Miroszláv dr pozsonyi orvost segédorvossá nevezte ki. x Csanádmegye rendkívüli közgyűlése. Csanád vármegye törvényhatósága szerdán rendkívüli közgyűlést tartott, melyen a főispán és alispán távollétében Tarnay Ivor megyei főjegyző elnökölt. A gyűlés megnyitásakor Tarnay tvor kegyeletes szavakkal emlékezett meg az elhunyt Balku Gyula volt vármegyei árvaszéki Eőpénztárnok haláláról. Indítványozta, hogy felezze ki a törvényhatósági bizottság részvétét a családnak. A főjegyző indítványát elfogadták. Ezután rátértek az egyes pontok tárgyalására. x Makói gépkocsik Szegeden. A belügyminiszter rendelete folytán Csanádmegye az automobilok és motoros jármüvek közlekedése ügyében szabályrendeletet alkotott, mely az októberi közgyűlés elé kerül. De a miniszteri rendelet még akként is intézkedik, hogy a forgalmi engedély kiadását megelőzően a gépjármüveket szakértői vizsgálat alá kell venni. E célból a kerületekben egy-egy kerületi hivatalos szakértőt nevez ki a. belügyminiszter. Ilyen kerületi székhely Szeged is. A szegedi kerülethez tartozik Csanád vármegye is és a forgalmi engedély megadását a szegedi kerületben a szegedi rendőrséghez benyújtott folyamodványban kell kérni. A forgalmi engedély vizsgadija motoros kerékpár után husz korona, más gépjármű után harminc korona. A motorok tehát vizsgázni fognak. Fizetnek vizsgadijat s esetleg meg is buknak, vagy pótvizsgára kerülnek. Már a vizsgacenzor is ki van nevezve. Bohonyi Gyula okleveles mérnök, felsőipariskolai tanár vizsgáztatja a gépjármüveket. x Főispánok arcképe. Csanád vármegye törvényhatósági bizottsága május havi közgyűlésén Farkas József bizottsági tag indítványára kimondotta, miszerint a közgyűlési terem számára megfesteti Meskó Sándor dr és Návay Tamás volt főispánok arcképeit. A vármegye törvényhatósága ugyanakkor négyezer koronát szavazott meg az arcképek festésére. Minthogy azonban a vármegyének az arcképek festésére aem volt költségvetésében fedezete, a törvényhatóság tegnapi rendkívüli közgyűlésén visszatérítés kötelezettsége mellett a négyezer koronát a munkássegély-alapból vette kölcsön. APRÓSÁGOK. ^ Napoleon unokahuga. Egy angol lap meséli, hogy I. Napoleonnak volt egy unokahuga, akiről ő maga sem tudott semmit. Napoleon ugyanis Jerome fivérét a tilsiti béke után Westfália királyává tette s feleségétől erőszakosan elválasztva, Wiirttembergi Katalint adta hozzá feleségül. Az egyik westfáliai udvarmester, lovag Pappenheim, ebben az időben vett feleségül egy csodaszép tizennyolc éves leányt, Waldner Diannát, aki két gyermeket szült. Ezeket a negyven éves Pappenheim a haláláig sajátjának tartotta, pedig valójában Jerome gyermekei valának. A férj halála után az özvegy a weimari udvar egy nagyon tekintélyes hivatalnokához, Gersdorfhoz ment feleségül, ahol nagyobbik leánya, Jenny, Goethevei kötött gyöngéd és szoros barátságot. Goethe halála után egy porosz báróhoz ment feleségül s a porosz uralkodó családdal is összeköttetésbe került. Csak 1849-ben tudta meg Jenny a királynak egy hozzá intézett leveléből, hogy milyen közeli rokona a francia császári családnak. Párisba ment apját fölkeresni, ahol annak legkisebb fia, Napoleon, akit a köznép „PlonPlon"-nak nevezett, is szívélyesen fogadta féltestvérét. 1885-ben a bárónő ismét Párisba ment a világkiállítást megnézni, ekkor látta utoljára az apját, aki ezután nemsokára meg is halt. Nagy Napoleon utolsó unokahuga 1881-ben, nyolcvan éves korában halt meg. Az élet Németországban. Londonból Írják nekünk: Az angol szakszervezetek vezetői csoportosan jártak nemrégen Németországba'n, hogy a német szociális viszonyokat tanulmányozzák a tipikusan ipari központokban. Erről az útról szóló jelentés most került ki a nyomdából és igen érdekesen — természetesen angol szemmel nézve — irja le benne a küldöttség németországi tapasztalatait. Különösen két dolog ragadja meg az embert Németországban, — mondja a jelentés. — A szervezettség magas foka és az élet drágasága. Az első az ország jól ismert nagyarányú fejlettségére vall, mert mindenütt tapasztaltuk közügyekben a rendet és rendszeres elhelyezkedést és a konzervatív szokásokat a lakosságnál. Ezt azonban nagyban változatossá teszi a mélyen gyökerező szociális élet. Ünnepnapokon nem lát az ember részegeket, ami az erkölcsi erő óriási méreteire vall az egyéneknél. Ellenben annál több egyenruhás ember jár-kél, ami a folytonos fegyelem jelképe — az angolok szerint. A jelentós aztán áttér a német szakszervezetékre és elmondja, hogy noha Németországban több a szegény ember, mint Angliában, ezek még sem tüntetnek olyan brutálisan a maguk szegénységével, nem parádéznak az utcákon és a szakszervezetek házilag intézik el a maguk belső perpatvarait és nem viszik a piacra, mint azt az angol munkásegyesületek teszik. Mindezt öszszefoglalva, megállapítják, hogy Németország egyénenkint és összesen szervezkedett és realizálta önmagát. Igaz ugyan, hogy mindez bürokratikus rendszer mellett történt és hogy milyen lesz a hatása az egyénre és a házi életre, azt megjósolni nem lehet, de annyi bizonyos, hogy a németek sokat köszönhetnek az asszonyaiknak, akik dolgosak, tiszták és takarékosak. Sok gyermekük van, de azért ellátják a házi dolgaikat is, noha némelyik kénytelen a férjének segítőtársául szegődni a kenyérkeresés terén is. A gyerekeik azért mégis erősek és tiszták. A munkabér Németországban, különösen a műszaki munkásaknál, állandóan emelkedőben van és aránylag jobb, mint az angol mechanikai munkások bére. A bérviszonyok állandó javulását a német munkás a szervezettségének tulajdonítja. Az átlag-munkabér az ipari központokban öt-hat shilling, (hat-hét korona), bár egyes iparágaknál ennél is magasabb. Gyári munkások heti ötvenhét-hatvan órát dolgoznak. ^ Aki vőlegény nélkül csap lakodalmat. Egy tiszteskoru amerikai kisasszonynak jutott eszébe ez a furcsaság, akinek a komoly és igazi vőlegénynyel való lakodalmazásra már nem igen lehetett kilátása. A szegény, forrószivü öreg miss tehát gondolt egyet és az összes ismerőseit meghívta a lakodalmára. Csak a vőlegény neve hiányzott a meghívóról. A meghívottakat természetesen roppant meglepte a váratlan lakodalmi hir és siettek a menyasszonyhoz, megtudni mindent. — Ki lesz a vőlegény? — kérdezték kíváncsian. — Senki! — felelte szomorú mosolylyal a menyasszony. — No hát akkor? — No hát semmi! Mulatni fogunk és punktum. Az én életem eddig abban telt, hogy a mások lakodalmi ünnepét néztem és másoknak adtam nászajándékot. Hát már most nézze más az én lakodalmamat és én kapjak nászajándékot. Legalább ennyi térüljön meg egy hiábavaló életből és legalább egyetlenegy kicsi illúzió jusson nekem is . . . Nekem . . . Szegény vén leánynak ! . . . Az angol király szakácsa. Husz évi hűséges szolgálat után nyugdíjba vonult a napokban monsieur Ménager, a nemrég elhunyt VII, Edvárd főszakácsa. Kevés alkalmazottja volt VII. Edvárdnak, akinek szolgálata oly terhes lett volna, mint Ménagernak. A Buchingham-palotában külön irodája volt Ménagernak, ahonnan szigorúan felügyelt a konyhaüzemre és egyúttal arra törekedett, hogy a leginyencebb ételek föltálalásával kiérdemelje a király elismerését. Edvárd királynak már régen diétikusan kellett élnie és Ménager pontosan tudta, hogy mit szabad és mit nem szabad enni az uralkodónak. Rendesen este tiz órakor ért véget működése, amikor rendszerint megjelent nála a király valamelyik szárnysegéde és tudtára adta, hogy őfelségének nagyon iz.lett a diner. Ezután Ménager felült elegáns dageartjára és maga hajtott a st.-jamesi parkban lévő pompás villájához. Utolsó működése a gyászhét volt, amikor elsőrangúan látta 61 a Buchigham-palota nagyszámú vendégeit Utódja szintén francia lesz, Henry Cedarde személyében. TÖRVÉNYKEZÉS § A három Milos. Németh községben négv legény betért az egyik korcsmába mulatozás végett. A jókedv csakhamar a tetőpontra hágott, sőt szokás szerint később szilaj virtuskodássá fajult. A legények összevesztek, aztán összeverekedtek, majd megvillantak a fényes pengéjű bicskák és a három legény közül valamelyik markolatig döfte a kést Vojszin Szréda nevű cimborája mellébe. A szúrás halálos volt, mert a legény szivébe hatolt. A gyilkosság a nagykikindai törvényszék elé került, de a bíróság nem állapíthatta meg, hogy a három legény közül voltaképen ki követte el a gyilkosságot. Vojszin ezzel a kiáltással rogyott a földre: „Jaj, agyonszúrt a Milos!" A vizsgálatot csakis az nehezítette meg, hogy mind a három legény keresztneve Milos, igy annál inkább sem lehetett a gyilkosság vádját valamelyik legényre bizonyítani, mert mindegyik tagadta, hogy ö szúrta volna meg halálosan Vojszint. A nyomozás során a legerősebb gyanú Trifunov Milos ellen merült föl, akiről kiderült, hogy Vojszinnal röviddel a gyilkosság előtt még nagyon ellenséges haragot tartott. Egyéb tárgyi bizonyitékuk azonban őellene sem merültek föl s a nagykikindai törvényszék, tekintve a hiányos tanúvallomásokat, Trifunovot fölmentette a halált okozó súlyos testisértés vádja alól. Felebbezés folytán ma délelőtt tárgyalta ezt a bünügyet a szegedi királyi ítélőtábla büntetőtanácsa, amely az elsöbiróság indokolása alapján helybenhagyta a törvényszék ítéletét. § Két év helyett hét hónap. Lovász Márton csavargó néhány hónappal ezelőtt a kerítésen át bemászott özvegy Nagy Imréné házába, ahonnan több gazdasági holmit lopott el. A szegedi királyi törvényszék lopás büntette miatt kemény Ítéletet mért Lovász fejére: két évi börtönnel sújtotta. Ma délelőtt tárgyalta a szegedi királyi ítélőtábla ezt a bünügyet, a büntetőtanács azonban nem fogadta el az elsöbiróság indokolását, hanem tekintetbe vette, hogy Lovász csak nemrégen züllött el és tért a bűn útjára, továbbá, hogy eddig még súlyosabban büntetve nem volt. A büntetőtanács ennélfogva a törvényszék Ítéletét olyképen változtatta meg, hogy Lovászt két évi börtön helyett hét hónapi börtönnel sújtotta. § Elitélt kuruzslónő. A szegedi királyi törvényszék ma Lakatos Anna pécskai cigányasszonyt, aki Jancsik Mihály nagylaki gazdálkodótól háromszázötvenhat koronát csalt ki egy „gyógyításért", csalásért három napi fogházra ítélte. § Halálra lcinzott lelencfiu.'Sdífso' Erzsébet kisteleki lakost vádolja a szegedi királyi ügyész» ség a borzalmas tettel, hogy a gondjaira bizott Noruszky István nevü hét éves lelencfiut tüzes kályhára ültette s igy elpusztította. A bol jogtalan gyermek közvetlen halála előtt azt vallotta, hogy nevelőanyja, Bózsó Erzsébet az életére tört, ráültette egy izzóra fűtött lüíiyhára s addig nyomta a kályha födelére, ainig csak az irtózatos fájdalomtól eszméletét nem vesztette. A vádlott asszony azzal védekezett, hogy a gyermek maga ült a kályhára. A kihallgatott orvosszakértők azonban ezt teljesen kizártnak tartják. A sebből azt következtetik, hogy a gyermeknek percekig kellett a forró lapon ülni, pedig azt idegen erőszak nélkül nem birta volna el a borzasztó fájdalom miatt. Az orvosszakértők véleménye a halál okára vonatkozólag eltért. Az ügyészség indítványára s bíróság az ellentétes orvosi véleményeket fölülvizsgálat végett fölterjeszti az igazságügyi orvosi tanácshoz, egyben pedig a vizsgálat kiegészítése végett a tárgyalást elnapolta. Mindennefflii tüzelőanyag legolcsóbb beszerzési forrása JlltkOViCS Séza fa" és széntelepe UH UMfillll41. • ifi №