Délmagyarország, 1910. július (1. évfolyam, 34-60. szám)
1910-07-22 / 52. szám
1910. I, évfolyam, 52. szám Péntek, julius 22 ROzponti szerkesztőség és kiadóhivatal Szeged, c=3 Korona-utca 15. szám c=> Budapesti szerkesztőség és kiadóhivatal IV., c=> Városház-utca 3. szátr. • ELŐFIZETÉS! AR SZEGEDEN! egész évre . R 24'— félévre . . . R 12'negyedévre . R 6 — egy hónapra R 2'Egyes szám ára 10 fillér ELOFIZETESI AR VIDÉKÉN: egész évre . R 28'— félévre . . . R negyedévre . R V— egy hónapra R Egyes szám ára 10 fillér ( TELEFON-SZÁM: Szerkesztőség 835 c=j Kiadóhivatal 839 Interurbán 835 ö Budapesti szerkesztőség telefon-száma 125—11 Vége. Az erőltetett érvek kifogytak, az alaptalan vádak elhallgattak: a fölirati vita véget ért. Ez az egyetlen örvendetes momentuma ennek a kéthetes diszkussziónak. Nem sok öröme telt benne az országnak. Unalmas, meddő és fölösleges beszédeknek volt a sorozata. El lehet mondani, hogy ez a vita már a megindulásának első napján agonizált. Színvonala respektábilis magaslatra csak egy-egy beszéd idejére emelkedett, hogy aztán mihamar lesiilyedjen a meddő szóviták nívójára. Politikai gondolatokat nem produkált. Eszméket nem tisztázott. Az egyes pártok összealakulását és hadi pozícióját ez a vita nagyjában így mutatta: A nemzeti munkapárt eleven, tetterős és harcra kész. Semmi inzultust el nem tűr s a politikájának igazaiért minden percben kész sikra szállani. Azonfelül semmi kétség nem fér hozzá, hogy ami érdekes beszéd a vita során elhangzott, azt — csekély kivétellel — a munkapárt padjairól mondották. Pedig a többség nagy önmegtartóztatással volt s kizárólag csak a defenzívára szorítkozott. Ezen a terrénumon azonban brilliánsan verekedett, A néppárttal mindenesetre megérttette, hogy a terrorisztikus fellépéssel ebben a Házban a kisded klerikális csoportnak nem terem babér. Bouaryné. Irta Ego. Középtermetű, sovány, fakóhaju fiatalaszszony volt, A falubeliek, mikor meglátták, azt mondták róla, hogy eksztra, nagyon eksztra asszony. És az is volt, ő maga is azt hitte, mindenki azt hitte, talán csak az ura nem hitte, de hát az semmiben se hitt és igy, hála istennek, rendben volt a dolog. Mert az asszonyt csak ez vigasztalta itt, falun, hozzá méltó társaság nélkül, szórakozás nélkül, a nagy, nagy, fojtó unalomban: csak az vigasztalta, hogy ő kiilönb a többinél, hogy eksztra-asszony és ezért megcsodálják. Pesti, leánykori barátnó'ihez irt leveleiben Mme. Bovarynak nevezte magát, ámbár már nem igen emlékezett erre a regényre, melyről csak azt tudta, hogy hires, hogy valami falusi doktornérói szól, aki szereti a szép ruhákat, unatkozik férje oldalán és .. . Az „és" nem volt fontos az ő életében — egyelőre ... Egyelőre csak olyasmik izgatták, hogy a pestiek, akiket el kellett hagynia a kis vöröshaju doktor kedvéért, — hogy a pestiek boldognak higyjék, hogy érdeklődjenek tovább is iránta, amig majd egyszer vissza nem tér hozzájuk. Erről a reményről nem tett le akkor sem, amikor már gyereke is volt, szép, pufók, vöröshaju gyereke. 0 még bizott,még mindig bizott az eljövendő szebb, érdekesebb időkben. Közben azonban szerette az urát, elég jó anyja volt gyermekének és élvezte a saját különösségének nimbuszát. A falubeliek nagyon megcsodálták őt. Hiszen tudták előre, hogy a kis Vörös doktor, A függetlenségi pártfrakciókon erősen meglátszik a politikai vereségük okozta nagy lelki depresszió. A párt vezéreinek magatartásában pedig kétséget kizárólag kifejezésre jut a négyéves aktív kormányzás fontos tapasztalása: a lehetőségek és az imposszibilitások felismerése, amitől mi sok üdvös hatást várunk a közel politikai jövendőben. A Justh-párt az uj Házban sem mutatkozott átgondoltabb célokra törekvő, komoly politikát folytató csoportnak, mint aminőnek a régi parlamentet elhagyta. A bankról a táborukban ke-vesebb szó folv s ami foly is, csendesebben hangzik. Az uj jelszó pedig, az általános, egyenlő, titkos választói jog, mintha nem nőtt volna a lelkéhez az egész pártnak. Nekünk ugy tűnik föl, hogy, bár a legutolsó pártértekezletükön egyhangúlag hozták meg a határozatot, mely szerint a programjuk középpontjába a választói jognak legradikálisabb formáját helyezik, az utolsó szót ebben a nagy kérdésben még sem mondották ki. Az első ütközés a Justh-pártra semmiesetre sem végződött morális sikerrel. A fölirati vitában nem győzték meg róla az országot, hogy hibát követett el, amikor a Justh Gyula politikáját cserben hagyta. Erős a hitünk egyébként, hogy a nemzetnek ezután sem lesz oka rá, hogy utolsó politikai állásfoglalását megsajnálja. akit Rothbergnek hivtak azelőtt, de ő a hajára való tekintettel, mindjárt Vörösre magyarosította a nevét: tudta, hogy bármily szép nevet is választ, élete végéig a Vörös doktor lesz, — mondom, tudták a faluban, hogy ha egyszer megnősül a Vörös doktor, bizonyára különös asszonyt hoz haza. Tudták, hogy az ő felesége nem lesz olyan közönséges nő, aki libákat hizlal, maga is hizik, kikezd a jegyzővel és tizezer forint hozománya lesz. Tudták előre, hogy a Vörös doktor felesége más lesz. Valami eksztra-nő lesz. Mert maga Vörös doktor sem volt közönséges ember. Kicsi volt, köpcös volt, negyvenéves volt, állandóan nagy, galléros kabátot viselt, melynek zsebei tele voltak könyvekkel. Ha beszélt, finoman, de állandóan köpködött és azt, akihez szólt, a ruhája ujjánál fogva rángatta. Hinni nem hitt senkiben, semmiben Vörös doktor — azt hiszem, ezt már mondtam — és az ő cinizmusa olyan vidám volt, olyan meggyőzően vidám, hogy senkisem hitte volna, hogy ez a kis ember valaha valami fájdalmas érzésre, valami ránézve meglepetésszerű szomorúságra képes volna. Ezt nem lepné meg soha semmi... A tudománya mérhetetlennek látszott; az ő falujából a nagy világvárosok orvosi életét állandóan figyelemmel kisérte és ha gazdag betegei Pestről vagy Karlsbadból uj, legújabb orvosi tanácsokat hoztak magukkal, azokról kisült, hogy Vörös doktor már régen ajánlotta őket. És a kis embert mindenki tisztelte és az asszonyok még nagy férfiasságot is tulajdonítottak neki, aki olyan csúnya, szinte nevetséges, kis vörös ember volt. Jól ment a dolga Vörös doktornak. A néppártot a politikai veresége sem tette szerényebbé. Föllépésében csak olyan agresszívnek és terrorisztikusnak mutatkozik, mint aminő azelőtt volt. Komolyan vehető politikai célokért azonban ma sem küzd. Tovább is játszani akarja az enfant terrible szerepét. Mihamar be kell azonban majd látnia, hogy ez a taktika a változott helyzetben meg nem állhat. A terrorizmustól a friss»és harcrakész többség meg nem ijed, olyan hangadó szerepre pedig, aminőre ez a pártocska a koalíciós rezsim alatt fölvergődött, nincs többé kilátása. Azt hisszük, hogy a néppárt eljátszotta szerepét a magyar politikában. Múltjában nincs öröm, jövőjében nincs remény. Ha mérleget csinálunk, oda konkludálunk, hogy a nemzeti munkapárt a lefolyt vitával politikai szempontból meg lehet elégedve. Ellenfeleinek első fölvonulása nem mutatott imponáló erőt. A kisebbségi pártok a maguk politikai igazát meggyőző erővel az ország elé állítani képesek nem voltak s nem tudtak a nemzetnek ekszponálni egy olyan politikát, amely komolyságban és a gyakorlati megvalósítás lehetőségében fölérjen a nemzeti munkapárt politikájával. Ezek a kéthetes vita röviden egybefoglalt tanulságai. Természetesen, hogy jegyben járt, nagyban tudakozódtak a nők pesti rokonaiknál, ismerősöknél: kit vesz el? Szép? Gazdag? Jó családból való? Tud főzni, vagy inkább müveit ? Egyszerű házileány, vagy olyan pesti leány ? Rendben van-e a múltja és hány éves, pontosan ... A válaszok érdekesek voltak a maguk banalitásában, falusi szempontból. Jó, kissé tönkrement, elég előkelő családba kerül a doktor, melynek nagy háztartása van, de pénze az nincs. A leány sokat mulatott, nagyon müveit, néhány nagy és több kis flirt, van mögötte, de semmi, ami hirének komolyabban ártott volna. Nagy férjfogási akciók, marienbadi, tátrafüredi nyaralások hiábavalóknak bizonyultak. Már huszonöt éves ; a családban fellépő pénzszükség arra kényszeritette, hogy megismerkedjék Vörös doktorral, akiről egy ügyvéd ismerősük szólt neki. Sok szép ruhát kap, semmi pénzt, nagyon fényes lesz az esküvője . . . Ez mind nagyon érdekes volt falusi szempontból. Az asszonyok jó, bőséges uzsonnákon pontosan megbeszélték a részleteket. Az ő falujuk utóvégre nem volt olyan kis falu, ha messze is esett Pesttől. De két év múlva villanyvilágítása is lesz és az uj képviselő megígérte: kijárja, hogy náluk is megálljon a gyorsvonat. Ez már csak elég kultura lesz .. A fiatal leányok a nekik való pesti hetilapokat járatták és a különböző napilapok érdekes tárcáit kölcsönadták egymásnak az asszonyok. A kerület szolgabirája nőtlen, csinos óriás volt és a falu szomszédságában levő kastélyban egy országos nevü, agglegény-földbirtokos szokott pezsgős vacsoráját a$iű k|Q§i budjpesti sainászncí''