Délmagyarország, 1910. július (1. évfolyam, 34-60. szám)

1910-07-20 / 50. szám

1910 julius 20 DÉLM AGYARORSZAQ 13 részvények 6000 korona áron való átvételére, azon célból, hogy magának az 1000 társasági részvényből legalább 520 darabot, tehát az abszolút többséget biztosítsa, de a bank ezen ajánlatát az Ungaro-Croata főrészvényeseinek szombati értekezletén a Gorup-csoport, amely egymaga 602 részvényt képvisel, leszavazta, így tehát a lapoknak minden az ügyhöz fűzött kombinációja Önmagától elesik. (—) Mértékjavitő-tanfolyamok. A temesvári kereskedelmi ós iparkamara Temesvárott két hétre terjedő mértékjavitó-tanfolyamot szándékozik szervezni. A tanfolyamon kerületbeli (Temes-, Torontál- és Krassószörénymegye) vidéki (nem temesvári) lakatosok ós szorkovácsok vehetnek részt. Akiket a tanfolyamra felvesznek, ötven korona segélyben részesülnek. Jelentkezni julius 31-isr a kamara titkári hivatalánál, vagy az illetékes ipartestületnél lehet. (—) A szegedi közvá yóhici kibővítése. A városi tanács gazdasági ügyosztályában kedden tartották meg az árlejtést a vágóhid kibővítési munkáira. A százhúszezer koronás vállalatra az Ottovaij és Winkler müépitő-cég pályázott, mely azt el is nyerte. (—) Emelkednek a borárak. A peronoszpóra pusztítása következtében az idén igen rossz szüretre van kilátás, ép azért a borok árai az egész országban emelkednek. (—) A Schoeller-cukoryyár részvénytársaság. Bécsből, jelentik: Az Osztrák földhitelintézet a Söhoeller-féle cukorgyárakat a legközelebbi jövőben részvénytársasággá alakítja át. A Schoeller cégnek Magyarországon is vannak cukorgyári érdekeltségei: igy az oroszkai cukorgyár részvényeinek nagyobb része, valamint a petöházi cukorgyár alaptőkéjének egy része a Schoeller cég kezében van. E gyáraknál még a Hatvani-Deutsch cégnek és Offermann bárónak vannak érdekeltsége ós ezért a Schoeller cég a transzakció ügyében most ezekkel lép összeköttetésbe. (—) A győr—soproni—ebenfurti vasút szanálása. A Berliner Tar/blatt jelenti: A győr— sopron—ebenfurti Vasút részvényeseinek köréből mozgalom indult meg a vasút szanálása érdekében. A vasútnak tudvalevőleg 1909-ben lejárt eddigi adókedvezménye és igy még a legutóbbi évben egy negyed százalék volt az osztalék, ez évre semmi osztalék sem Ígérkezik. Itt említjük meg a „Pesti Hirlap"-nak azt az értesítését, hogy a győr—sopron—ebenfurti vasútnál és egyéb, a Dresdner Bankhoz tartozó vicinálisoknál Gei-hardt Gusztáv halálával megüresedett állásra Vörös László, volt kereskedelemügyi miniszter a legkomolyabb jelölt. (—) Fizetésképtelenség. Badó Zsigmond szabadkai pék fizetésképtelenséget jelentett. Aktívái 13,000 koronát, passzívái pedig 25,000 koronát tesznek ki. Hat havi moratóriumot kér. (—) A Vacuum pöre. Bécsből jelentik: A bielitzi járásbíróság tegnap tárgyalta a Vacuum Oil Company.-nák az osztrák kormány ellen indított pőrét, melyet a társaság a vontató pályák felmondása miatt indított. A bíróság elutasította pörével a Vacuumot, mert véleménye szerint nem az a szerződés van érvényben, melyre a Vacuum hivatkozott, hanem egy régebbi szerződés, amely a kormánynak lehetővé teszi, hogy a pályák használatát azonnal és indoklás nélkül felmondhassa. (—) Magámnénvizsgálat Szegeden. Az idei magánménvizsgálatot Szegeden szeptember tizenkettedikén délelőtt tiz órakor fogják megtartani. legolcsóbb beszerzési forrása Jutkov/ics Géza fa~ás szánteleae un UllOMi 11. • lElEfi: ü. Isten ostora. (1) Irta Jezsov Nikoláj. I. — Hívjátok ide Vladiszlavot! — kiáltott le pan Kameneczkij, kipillantva az ablakon a hátsó udvarra, hol cselédei sürögtek-forogták s ménesbeli telivér lovai vihogtak. — Hé, emberek! Hát kinek beszélek én ? Hol az a részeg kutya? Miért nem rohan a nyomorult az ura hívására? He-he ! Ti meg, szép ifiurak, talán bizony vackort ettetek, vagy mi? Bzseszkó, felelj már! — Nem jól áll a dolog uram, — szólt Bzseszkó. — Vladiszlav lefeküdt és gyűri magát, mint a kigyó a talp alatt. — Hát a német? Csinál-e valamit? —- Itatja orvossággal. — Ha nem értik meg a lutheránus vértanúi, ha ez a német meg nem gyógyítja az én Vladiszlavomat, — vessző alá küldöm azt a tudós bőrét . . . Szent anyám ! Itt van ő maga, jön s ide-oda imbolyog a feje ... ez rossz jel! Hói doktor! Beszélj és ne gyötörj! Mi van Vladiszlavval ? — Leghatalmasabb uram és vojvodám! — felelt félig lengyelül, félig németül az ablak tövében előbukkanó öreg. — Amit az Ur nem akar, arra a tudomány is képtelen .. . — Ha meg nem gyógyítod, megkorbácsoltatlak ! — Késő már gyógyítani, uram. Vladiszlav meghalt. — Akkor hát légy átkozott, te német kuruzsló, te undok fattyú, te júdeai zsidó ! Provjaczkij és Bzseszkó, vigyétek, vigyétek az istállóba és verjétek halálra . . . — Uram ! Uram! Irgalmazz ! ... — szólalt meg tört lengyel nyelven a doktor. — Ne veresss meg . .. — Fiuk ! — ordított ezalatt pan Kameneczkij, — vezessetek engem Vladiszlavhoz ! Oh jaj, elveszett, elpusztult az én hűséges szolgám, a legjobb, a legkedvesebb ! A némettel pedig végezzetek, a sebeit meg hintsétek be sóval és nekem élve ki ne jöjjön abból az istállóból. . • Pan Kameneczkij, felborzalva a nemrég félbenhagyott alvástól, kirohant az udvarra és onnan a cselédházak felé tartott, ügyet se vetve, sőt tán nem is hallva az istálló felé vonszolt német zokogását és rimánkodását. Vladiszlav, — egy hatalmas termetű, vagy ötvenéves lengyel — ott feküdt a viskójában egy szalma-derékaljon; egészen összegörbült, megkékült. A szoba tele volt ecetszaggal. Pan Kameneczkij megállt mozdulatlan szolgája előtt, tépázta vöröses szürke hosszú bajuszát és jó ideig hallgatott. — Megváltozott az istenadta! — szólalt meg végre, de a hangja remegett s a bajusz táncolt az ajkai fölött. Megváltozott, még pedig nem a maga jószántából! Hé, nemesek! Emberek! Temessétek Vladiszlavot- az én piros kaftánomban és húzzátok meg a legnagyobb harangokat, a papnak meg mondjátok meg, hogy szedje magára a legjobb rongyait s a miseszolgáit is öltöztesse uj ruhába, mert különben a homlokába foglalom azokat a drágaköveket, melyeket az oltárképre kórt! Oh, lefutott az én holdam! Sötétek lesznek most az én éjszakáim a hü kutya, a megvásárolhatatlan csatlós nélkül! Bzseszkó, adj egy ital méhsert . . . Pan Kameneczkij kilépett a tágas udvarra s fölhajtotta a felé nyújtott korsót. Azután végig nézett szolgái sűrű csoportján, — akik arcuk és ruhájuk után a hírhedt krakói útról való rablóknak látszottak, — és hangosan elfüttyentette magát: — Ho-ho-hó! Hát nektek még nem szállt a lábatokba a nyavalya? Ti még legények vagytok a talpatokon ? De ni, íródeákom, jelentsd, hány vitéz harcosomat vitte el az ördög, aki. nek se kése, se szablyája, se jó golyóbisra való muskétája nincsen? Előlépett egy dereshaju lenc-el és fölolvasta a jegyzéket, mely papirhilív \an egy bársonyszalagra volt fölkarcolva. Volt ezen sok mindenféle név: Cserevnij Ignatij, Oborszkij Gricz, Dzjuba Mecseszlav, Migalszkij Orgentij, Szolovcsijko Vikentij, Akila Marjan és sok más. Voltak vagy hatvanan együtt. Utolsónak volt írva Sislo Vladiszlav, melléknevén Pervinya. A fölolvasás után, melyet pan Kameneczkij mindenféle káromkodással szakgatott félbe, a dereshaju lengyel megfordította a jegyzéket s elkezdte a női neveket olvasni: Moczkó Jelena, Lipszkaja Konsztancia, Kilina . . . — Megállj! — vágott közbe a nagy pan. — Mi a manót olvassz te itt? — Az asszonyokat, nagy pan, akiket a nyavalya elpusztított . . . — Érdemes is firkálni, meg olvasni minden dögről! Hadd el, Félix majd felirja ezt a söpredéket ... Te csak vitéz harcosaimat tartsd számon! Egy kis szünet után pan Kameneczkij megpödörte mindkét bajuszát és hozzátette: — Oh hány, megannyi fiatal és erőteljes lovag fekszik most eltemetve a földben! De mikor is mégy el már tőlünk, te telhetetlen nyavalya? Mikor szed már kopjájára és lángoló kardjára Istennek angyala!? Bzseszkó lelkem, siess az istállóba és bocsáttasd el azt a buta németet; mindnyájunkat gyógyit és ha halálra verik, hol keresünk orvost ? Krakó messze van ám innen. Bzseszkó elrohant a parancsot teljesíteni, a többiek meg összesúgtak azon, hogy Bzseszkót, aki pedig még gyerekember, az ur „lelkem"-nek nevezte. — Nos Félix, — folytatta pan Kameneczkij a bajuszát pödörve, sok parasztasszonyt meg zsidót csip el a nyavalya? — Sokat ám uram! El se tudják temetni őket. A nevjarovszkij-i vojvodaságból az emberek mind szétfutottak ós annyian pusztultak el, hogy össze se lehet őket olvasni . . . Varsó felé az uton az árkok tele vannak holttestekkel . . . — Ugy lehet, tán a bicskások dolgoztak? — Nem, szeretett uram! Mind a nyavalyában hullottak el . . . Azokat, akik menekültek, atközben érte utói ós fosztotta meg életüktől. — Ugy is kell a poltronoknak! Kutya csak kutyának való halált érdemel. De az fáj gyerekek, mikor a bátrak hullanak, mint a búzakalász, vagy a férges cseresznye! Oh Vladiszlav» Vladiszlav! Nem pótolhat nekem téged senki, Nem pótol, ós nem is fog pótolni soha! A nagy pan megtépázta mindkét bajuszát és bement a kastélyba, a háznép pedig megint halkan összesúgott, hogy korán lesz még Bzseszkonak a kegyre örülni, mert hiszen maga az ur mondta, hogy: Vladiszlavot nem pótolhatja senki! — Elutazom! Elutazom! — ordított az istállóban a német, magára ráncigálva a kabátját és nekirontva a boros kancsónak. — Mondd meg ocsmány uradnak te ocsmány szolga, hogy nem vagyok többé az orvostok! Holnap elmegyek haza és fütyülök a ti rablófészketekre ! — Bolond kend, doktor uram! — felelt mosolyogva Bzseszkó. — Ugyan már hova mennél? Ki eresztene el? Azután meg, te hitetlen pogány, ki a manó fizetne meg téged olyan jól, mint a mi hatalmas urunk? — Aljas rabszolga te! — felelt a német büszkén, bátorságot merítve az erős bortól. — Nincs az az arany, mely a gyalázatot lemossa ... Ti engem megkorbácsoltatok! Bzseszkó csak nagy nehezen értette meg a doktor németes lengyel beszédét, de amint a „korbács"-ot hallotta, elmosolyodott. — Van is mit dicsekedni vele, doktor uram! Hiszen mindössze csak tizet vágtak rád, azután elbocsátottak. Már pedig Vladiszlavért ez ugyan kevés. Mért nem gyógyítottad meg, átkozott kuruzslója! De a német folyton csak a magáét hajtotta s fenyegette pan Pameniczkijt, az egész háznépét, házát, vojvodaságát, sőt egész Lengyel-