Délmagyarország, 1910. július (1. évfolyam, 34-60. szám)

1910-07-20 / 50. szám

1910 julius 17 DÉLMAGYARORSZÁG 919 Felkiáltások: 0, Ó ! Haller István : Hát az öné mennyibe került? Elnök (csenget): Kérem Haller képviselő urat, ne zavarja a szónokot közbeszólásaival. Richter János: Aki politikai pályája kezdetén ilyen saltomortalet tud elkövetni . . . 1'íáller István (közbekiált). Elnök: Haller képviselő urat rendreutasítom. Richter János: Folytonos közbeszólásoktól zavarva beszél a néppárt választási vesztegetéseiről, melyek az aisókubini kerületben 80,000 koronába kerültek. Egy hang jobbról: Hol a néppárt? A néppárt padjai ugyanis egészen üresek, de épen ebben a percben ereszkedik alá fekete reverendájában Molnár János, akit a jobboldal gúnyos nevetéssel fogad. Richter János: A Bulla-család puskával a. kéjében járt korteskedni ellene. Elmondja Huszár Károly mandátumának eredetét. (Halljuk! Halljuk!) A sárvári kerületet tizennyolc évig Förster Ottó képviselte és Huszárt a néppárt azért küldte a kerületbe, megnézni, milyen a hangulat Förster mellett. Huszár elment, kiadta magát a néppárt jelöltjének, aláírásokat gyűjtött és a központban ugy adta elő a dolgot, mintha a kerület őt akarná. így lett képviselő. — Szép diadal! — kiáltják jobbról. Richter János: Kossuth Ferenc érsekújvári ismeretes kalandját — Kovács Pál támogatásában — magyarázza. Majd most én beszélek önöknek a vezérükről, Rakovszky Istvánról. Fölkiáltások: Hol van a néppárt ? Richter János: Elmondja, hogyan izgattak a csornai kerületben a katolikus sajtóval a zsidók ellen. Fölolvassa a petició részleteit, amelyebben kvalifikálhatatlan szitkok vannak a s síd óság ellen. Rakovszky lapja azt irta, hogy a kormány két tagjának négy felesége van és olyan törvényt akarnak hozni, hogy mindenkinek hat felesége lehet. Haller István: Ha tényleg mondták ezt, gazság! Elnök (csönget): Haller István képviselő urat másodszor is rendreutasítom folytonos közbeszólásai miatt. Richter János: Fölolvassa Rakovszky programbeszédének azt a részét, amelyben Cziráky grófot, a munkapárti jelöltet, a lipótvári zsiáócsaládok házi keresztényének mondotta, majd többek közt igy izgatott ellene : „Minthogy a családja címerében két lyukas cipő és egy üres fazék van, ugy látszik, rászorul erre a zsidótámogatásra." Haller István (kiált a padból): Ezt nem lehet végighallgatni! (Kimegy a teremből, gúnyos kiáltások, kisérik.) Richter János: Tovább folytatja érdekes leleplezéseit. A következő percben Haller visszajön, leül a helyére és újból közbeszól. A jobboldalról lehurrogják. Elnök (csönget): Haliért figyelmezteti, bogy a házszabályok 255. szakasza értelmében lesz kénytelen vele szemben eljárni. Richter János : A mi liberalizmus az egyházban tért hódított, azt Zichy János grófnak köszönhetjük és a kormánynak. Bátran támogatója lehet ennek bármely katolikus pap. (Helyeslés a jobboldalon.) Fölolvassa végül Heintz Károly levelét, melyben a néppártból való kilépését indokolja. Senkisem ártott annyira itt a keresztény hitnek, mint a néppárt és senki ugy nem rombolta össze a szegény népben a hitet, mint ugyanez a párt. Elfogadja a fölirati javaslatot. Az elnök az ülést tíz percre fölfüggeszti. Szünet után. Holló Lajos: Az alkotmányosság nálunk üres mechanizmus, mert az állami élet minden szála végső eredményben a király kezében fut össze. A gazdasági önállóság hiánya folytán a magyar társadalom a kivándorlókban évről-évre egy-egy ujabb szigetet vészit el. A választójog dolgában a függetlenségi pártot ért támadásokat visszautasítja. Föltétlen hive az általános, egyenlő és titkos választójognak, tagadja, hogy ez a radikális választójog a magyar alkotmányt alapjában megtámadná. Batthyány Tivadar gróf fölirati javaslatát fogadja el. Ostfy Lajos: A többség fölirati javaslata üres, amelyet pártolni vagy elfogadni nem lehet. Az elnök az ülést negyedháromkor berekeszti. A fölirati vita vége. — A horvát uálság. — (Saját tudósítónktól.) Az ellenzéki pártok demagógjainak nagyhangú fenyegetései csütörtököt mondtak. Különösen a függetlenségi és a néppárt készült már a felirati vitánál nagy parlamenti pucscsra a többség és a kormány ellen. A nagy készülődések eredménye azután az lett, hogy a vita utolsóelőtti napján épen egy pap-képviselő leplezte le a csornai hősnek, Rakovszky Istvánnak és pártjának kisded ügyeit. Holnap délelőtt különben befejezik a fölirati vitát. Beszél még a néppárt „tehetséges" közbeszólója,- Haller István és kivüle Justh Gyula, Kun Béla, végül Khum-Héderváry miniszterelnök reflektál az összes fölszólalásokra és valószínűleg az ülés végéig beszél. Szerda az interpellációk napja lévén, Batthyány Tivadar gróf meginterpellálja a földmivelésügyi; minisztert a szekEgy félóra múlva lejött Klára. Péternek dobogott a szive. Klára beletüzte a virágját a reszkető tani tó gomblyukába. Aztán mégindultak a mellékutcákon'. Péter azt hitte, hogy álmodik. A házak összefutottak a szeme előtt. Álmosan ment előre, de nem tudta, hogy merre. Egyszerre csak ott álltak a Duna előtt. — Merre akar menni? — kérdezte Péter. — Át a hidon. — Csak nem Budára? — De igen. Itt átmegyünk a hidon. aztán keresztülmegyünk az alagúton, aztán fölülünk a villamosra, a megállótól pedig egy negyedóra alatt fölérünk a hegyre. Ott a nagymama villája. — Helyes — mondta megdöbbent hangon Péter, miközben annyira megijedt, hogy sgész fehér lett az arca. Titokban hátranyúlt az erszényéhez, amelyben nem volt több ebben a pillanatban, mint kilenc krajcár. Remegő kézzel benyúlt a mellényzsebébe, kikutatta a kabátzsebeit, de nem talált egy fillért sem sehol. Péter arcán kinos tétovázás jelent meg. A homloka kivörösödött és az erek kidagadtak a halántékán. Lesütötte a fejét és konynyes elkeseredéssel sóhajtotta magában: — Vége van, vége az egésznek, Legalább *gy korona lenne a zsebemben. A hid, a villamos, meg az alagút legalább is husz krajcárba kerül. És visszafelé se lehet gyalog jönni. Vége az egésznek, nem kísérhetem tovább. Dehát hogy lehet az, hogy csak kilenc krajcár van nálam. Hogy lehet az? — Hogy lehet az? — suttogta ökölbe szorított kézzel Péter és az arca szinte eltorzult a dühtől. A homlokán izzadtság folyt végig. Ekkor már ott voltak a hidnál. A kopott tanítónak hang alig akart kijönni a torkán. A kezét mereven nyújtotta a leány fele. — Én nem kisérhetem tovább,—hápogta vörös arccal, — nekem, — bocsánatot kérek, — sok dolgom van. El kell mennem valahová. — Azt majd elintézheti máskör. Na, ne okoskodjék. Hiszen mondani is akart valamit. Na, kisérjen el. Én kérem, hogy jöjjön. — Bocsánatot kérek, Elfelejtettem... hét órára ott kell lennem valahol. Majd máskor, majd máskor. Majd, ha megint lesz alkalom... —- Jól van. Akkor alászolgája, — mondta hűvösen a leány, aztán gyorsan, ahogy csak birt, sietni kezdett a hid felé. Á kopott, leforrázott tanító mereven nézett utána. A szemét kezdte törülgetni a zsebkendőjével, aztán fogcsikorgatva indult hazafelé. Másnap levelet kapott Kovácséktól, hogy ne jöjjön többet tanítani. Péter dühösen tépte össze a levelet. Egész nap szomorúan tanított, az iskolában és az arca tele volt ránccal, mintha megöregedett volna. Péter álmosan hajolt napnap után a katedra fölé, de nyirott haját nem növesztette meg többet, sőt egészen megkopaszodott. Idővel megroppant a dereka, a szeme pedig egészen megromlott. Most már agglegénysorba készül, de holdas estéken még mindig arról ábrándozik, hogy valahol találkozni fog a leánynyal Természetesen ez mind hiábavaló, üres álmodozás. Minden embernek csak egyszer van életében alkalma arra, hogy megragadja a boldogságot. szárdi szőlőpusztulások dolgában, Serényi Béla gróf földmivelésügyi miniszter pedig válaszol Szabó István interpellációjára. Csütörtökön még a fölirati vita záróbeszédéi lesznek, amelyek után minden bizonnyal nagy többséggel fogadja el a Ház a Láng Lajos által előterjesztett föliratot. Ezek szerint tehát pénteken fognak az indemnitás tárgyalásához. A költségvetési vita előreláthatólag nem tart tovább kéthárom napnál. Utána az ujoncjavaslatoknak, a román kereskedelmi szerződéseknek, majd az ötszázhatvan milliós kölcsönnek és a népszámlálásnak a. tárgyalása következik. Valószínű, hogy ezzel a munkával julius végéig elkészül a Ház, augusztus elejére már csak a formalitások elintézése marad. Augusztus hatodikán nyári szünetre mennek szét az uj honatyák. * A pártonkívüli hatvanhetesekröl Khuen-Héderváry Károly gróf miniszterelnök igy nyilatkozott: — Mikor több izben hozták a hirt, hogy a hatvanhetes pártonkivüliek belépnek a munkapártba, én soha sem hittem, hogy Andrássy Gyula gróf belépjen a munkapártba. Andrássy Gyula gróf olyan válaszfalakat állított föl közte és a munkapárt között,: hogy azok ledöntése nélkül nem léphet be a munkapártba. Andrássy Gyula gróf nyilatkozatának részleteit nem bírálom. A fölirati vitát azért tettem elé az indemnitási törvényjavaslat tárgyalásának, mert ez a parlamenti gyakorlat és mert a pártközi konferencián, — mely e tárgyban össze lett hiva — a pártok vezérei nem járultak hozzá az indemnitás előzetes tárgyalásához. Remélem azonban, hogy a fölirati vita már hamarosan véget ér — s azután jöhet az indemnitás. Ugy látom, a vita a tegnapi fölszólalás folytán egy nappal tovább tart, de ez nem izgat. Elvégre a fölirati vita ha tizennégy napig tart, nem mondható hosszúnak. A vita bezárása után fölszólalok és azután megyek Ischlbe, * Tudvalevő, hogy a hadvezetőség a legrövidebb idő alatt be akarja hozni a kétéves szolgálati időt és hogy már most lázas munkálatok folynak a monarchia hadügyminisztériumaiban, hogy a nagy reform előkészületeit minél hamarább elintézzék. A felemelt ujonclétszámon kivül a legnagyobb baj, hogy a közös hadseregnek és a honvédségnek nincs elég tanult és képzett altisztje. A legsürgősebb tehát megfelelő altiszti állományt szervezni és ezért a hadvezetőség mindenféle előnynyel igyekszik embereket csábítani az altiszti pályára. Törvény szerint az altiszteknek tizenkétévi szolgálat után állami alkalmazáshoz van jussuk. Most a közös hadügyminisztérium és a honvédelmi minisztérium bizalmas átiratokat küldött az egyes törvényhatóságokhoz, hogy nem volnának-e hajlandók beleegyezni abba, hogy hat évi szolgálat után adjanak foglalkozást volt katonai altiszteknek. A törvényhatóságok egyrésze hajlandónak mutatkozik erre, de akadt olyan is, aki megtagadta. A hadügyminisztériumok különben tanulmány tárgyává tették a német- és franciaországi altiszti kiképzést és ezen az alapon akarnak nálunk is szervezkedni. * Amiatt tört ki a horvát válság, hogy Tomasich bán nem akarja elmozdítani állásából Araniczky igazságügyi osztályfőnököt. Nemcsak Tomasich, de maga Khuen-Héderváry is ragaszkodik Araniczkyhez, aki ma igy nyilatkozott munkatársunk előtt: — Mindjárt a bán kinevezése után rendelkezésére bocsátottam őekszcellenciájának állásomat és hajlandónak nyilatkoztam arra, hogy utasításait föltétlenül követeyn. A bán fölszólított, hogy várjak. Én, mint mindenkor, távol tartottam magamat a politikától és szigorúan tárcám föladataival foglalkoztam, mivel az igazságügyi törvényjavaslatok egész sora várt kidolgozásra és elintézésre. * Székely Ferenc igazságügyminiszter holnap utazik Marosvásárhelyre, hogy személyesen bejelentse lemondását és megköszönje választóinak a bizalmát. A gyűlés nyomban jelöli Székely Aladár dr-t, a miniszter fiát. A központi választmány pénteki ülésén tűzi ki a választás napját.