Délmagyarország, 1910. július (1. évfolyam, 34-60. szám)

1910-07-19 / 49. szám

4 DELMAGYARORSZAO 1910 július 19 Stolypín kitüntetése. Pétervár, julius 18. Egy itteni lap azt a föltűnést keitö hirt közli, nogy a cár Stolypin miniszterelnököt gróíi rangra fogja emelni, elismerésképen azért, mert sikerült a dumában a finnországi javaslatot keresztülvinni és célszerű és erélyes intézke­déseivel a birodalmat megnyugtatta. Sztrájkoló bányamunkások. Bilbao, julius 18. A sztrájkoló bányamunkások kövekkel do­bálták meg a bányatársaság irodáját és erő­szakkal akartak behatolni a műhelybe. A dél­előtti összeütközésnél megsebesült sztrájkoló belehalt sebeibe. Hire jár, hogy hétfőn általános sztrájk fog kitörni. Az fírpári-oilhonbao. (Saját tudósítónktól.) Az ujszegedi oldalon, a kis Szőreg felé vezető országút mentén, gyö­nyörűen megművelt földterület közepén áll az Árpád-otthon, amely nevelési és büntetési rend­szerével a modern tudományok diadalmas hó­dításának egyik alapköve. A csendes ós gyere­kektől népes tanya (szándékosan nem hasz­náljuk az „intézet" szót) az elhanyagolt és el­hagyatott Újszegeden igazán nagy adag kultu­rát képvisel. A megelőzés nagy elve, a megja­vítás eléggé modern eszközeivel, a „büntetés" legkisebb látszata nélkül igyekszik a társa­dalmi életbe vinni azokat, akiknek fiatal élete a társadalmon kiviil és legtöbbször a társada­lom hibájából „bűnösen" indult. Csinos és tet­szetős a kis épülettömb, amely körül reggeltől estig erős, duzzadó élet forr. Gyönyörű és sok gyümölcsöt hozó az a föld, amelyet ezek a fiatal, a születés esélyeitől és a gazdasági rendtől bűnösöknek kárhoztatott gyerekek megmű­velnek. Az otthon főépülete homlokzatával az ország­útra néz. Ebben vannak a tantermek ós az igazgató lakása. A másik két épületben laknak, étkeznek és végzik az ipari munkát a fiuk. En­nek megfelelően van ezekben egy-egy ebédlő; hálószoba és munkaterem. A nevelési rendszert a családi szisztémára alapítják. Tehát: mind­egyik épületben családfő vezetése alatt él a hu­szonkét gyerek. Emellett az otthon területe nincs elkerítve, a fiuk szabadon járnak-kelnek, sőt a városba is bejöhetnek egyedül. Az igy megalapozott rendszerrel a családi életet akar­ják meghonosítani, emellett azt elérni, hogy az otthonban elhelyezett fiatalok ne érezzék azt, hogy büntetésből hozták őket ide. (A gyerekek között.) Délután négy-öt óra táján érkeztem az Ott­honba, amelyet ép akkor látogattak meg az iparosinasiskolai szünidei és közismereti tanitói tanfolyamának hallgatói. Az ország minden .•észéből összesereglett tanítók hasznos szün­dei tanfolyamát Tóth József, a felsőkereske­leimi és első kerületi polgári iskola kitűnő gazgatója vezeti, előadói pedig Lakos Nándor is Firbás Nándor, aki a tanítókat az Árpád­jtthonba vezette. Füzessy Márton igazgató ogadta az érdeklődő tanítókat, mutatta be aekik az otthont és tartott előadást az itt követett nevelési rendszerről. Alig lépek be a kapun, a kertben foglalatos­kodó gyerekek sorra emelik meg a kalapjukat ís illedelmesen köszöntenek. Nem igen van töztük olyan, akinek arcán ül a rosszul kez­lett fiatal élet, vagy az esetleges sötét jövő ekete árnyéka. Csupa gondtalan, szórakozó gye­rek, akik kérdésemre szívesen igazítanak az gazgatóhoz. Füzessy Márton, az igazgató, ép a janitóknak tart előadást az egyik tanteremben. Meghallgatom. Körülbelül ezeket mondja­— Szeretettel és a gyerekek lelkéhez való rozzásimulással akarunk mi ezekhez a kis em­jerkékhez hozzáférkőzni. Azt hiszem, igy lehet •Sket leginkább visszaadni a társadalomnak. Ha kell, szigorúak is vagyunk, ami miatt — bizal­masan elárulhatom — sokat veszekszünk az anyjukommal. Dehát szeretik is őt a gyerekek, akik számára elsősorban az elveszett otthont akarjuk pótolni. Ezért vannak a családfők, ezért nincs bekerítve ez a kis birtokunk. Sza­badjára van itt minden fiu egész nap, dolgozik, de azért nem ők, hanem a tantestület az, amely megroppan a munka alatt. Nap-nap után tömér­dek és mindig más eset adódik elő. Ezekkel állandóan foglalkozni kell. Itt egy példa. Egyik fiunk beteg lett rögtön hivattam Turcsányi Imre dr-t, aki orvosságot rendelt a beteg fiúnak. Reggel meghozatom az orvosságot, a gyerek bevesz belőle. A társai persze nyomban körül­veszik és azután érdeklődnek, hogy hát milyen az orvosság? Édes, újságolja örömmel a fin. Csak ez hiányzott, estére lába kelt az egész orvosságnak. Bo.-zankodtam, mitévő legyek. Összegyűjtöm a fiukat és beszélni kezdek nekik: — Fiuk, Z. N. most. betecr, a doktor bácsi orvosságot rendelt neki. Ebből az alkalomból meg akarom nektek magyarázni, hogy mi is az az orvosság ? Az orvosság nicrcg fiaim, amely a beteg szervezetét meggyógyítja. Ha azonban egészséges ember veszi be ezt a mérget, föl­tétlenül beteggé lesz, sőt ha sokat vett be az orvosságból, meg is halhat. — Arról semmit sem szóltam a fiuknak, hogy az orvosság eltűnéséről tudomásom van. A be­szód hatása azonban másnap jelentkezett. Az egyik fiu nagy rosszullétről panaszkodott. Ki­hivattam ismét Turcsányi dr-t, aki megállapí­totta, hogy a gyereknek semmi baja sincs. Az egész hypochondria volt. Ez itta meg az or­vosságot. Sok érdekes esetet mondott még el a derék igazgató, ami után a helyiségek megtekintésére mentünk. (Munka közben.) Sok érdekessége, nagy komolysága és szá­mos eredménye is van annak a munkának, amelyet ezek a fiuk végeznek. Szorgalmasan és majdnem komoly szaktudással müvelik az Otthonnak nyolc holdnyi földjét, amelyhez leg­közelebb mintegy liusz hold területet csatolnak még. Van itt ssiines és hasznos változatban minden, ami jó családok jó konyhájára kell. Buza, kukorica, zöldségek, sárgarépa, saláta, tök, dinnye és a szebbnél-szebb virágok egész sorozata. Az utak mentén keskeny földdarabon azt ültethetnek, öntözhetnek, nevelhetnek a fiuk, amit akarnak. Aki tehát ambicionálja, egész kis gazdaságot rendezhet itt be, amelynek föl­tótlen ura és parancsolója. Akad is nem egy legény, aki él a kedves alkalommal, nagy szor­galommal gondozza a maga kis kertjét és fél­tékenyen őrködik fölötte. Elmegyek ezek mel­lett az édes munkák, féltve őrzött fiókgazda­ságok mellett és megindultsággal nézem a bűnös gyermekek mégis csak ártatlan gyerek­kedélyének naiv megnyilatkozását, a föltétlen gyerek mellett bizonykodó légvárakat. Az egyik kis kertben például tábla áll, rajta ez az irás : A kerthez nyúlni tilos — Böhm Zsarkó. A másik kertben ilyen irás emel óvást az eset­leges pusztítások ellen : Ez az én kertem. Hozzá ne merj nyúlni — Avar Péter. A nagy óvatosságok ellenére bizony-bizony elsárgul, elszárad egyik-másik kert, mint az a vetés, amelyiyel jó embereket akar nevelni a társada­lom olyan talajban, amelyet rosszul készí­tett ki. A munkatermekben nem igen foglalatoskodik most fiu, csak egyet találok a gyalupadnál. A szlöjd téli szórakozás. Ami a fő, itt is szép dolgokat produkálnak ezek a sokszorosan fia­talok, az elmúlt tavaszszal rendeztek is kiállí­tást és vásárt azokból a munkákból, amik az Árpád-otthonban készülnek. A munka- és a hálótermekben hatalmas bötüs fölirások hirde­tik a polgári erkölcsöt : „A munka nemesit", „Imádkozzál és dolgozzál" — stb. (Az ískolakerilló'k.) Most a fiuk közé megyünk, akiknek külseje legtöbbnyíre megnyerő, arca beszédes, sőt bi_ zalmatkeltő. Sokkal beszélgetést kezdek, vala­mennyi tiszteletet tudó, de csak kevés közlé­keny. „Előéletükre" nem szívesen emlékeznek, sőt olyan is van, aki állítása szerint semmit sem tud viselt dolgairól. Legszívesebben arra kapható^ hogy négyszemközt beszéljenek az emberr­vagy súgva. Szégyenlősek, szemérmesek azonban aligha a fiatal kortól van és > ami csak nagyritkán« jó jel. Szóba állok az egyikig] kigyófiuval, Kulcsár Józseffel, akinek tizeneó-, éves életén négy év sok kalandja szövődik % Hét éves volt, amikor elszökött hazulról ésb állott a Szegeden is ismert Schmidt-cirk.wizb> — Miért szöktél meg hazulról? — kérde, tem tőle. — Nem tudom. — Mennyi ideig voltál cirkuszos? — Egy évig. — Miért hagytad ott Schmidtéket? — Mert „idomítás" közben vertek és enw sem adtak. — Mi miatt kerültél ide? — Elkerültem az iskolát. — Semmi másért? (A fiu hallgat.) No mondd meg fiam. — Pénzt loptam — súgja a fiu. Egy másik fiu, Károlyi Győző, már többre hajlandó, viselt dolgainak majd az egész listá­ját elmondja. Persze, ö is iskolakerüléssel kezdi a vallomást. Azután kurta mondatokban vall tovább. Röviden, de határozottan, mint a tettei. — Mi rosszat tettél,fiam? — Elkerültem az iskolát. — Semmi mást? — Do igen. — Például? — Elloptam a lakónk aranyóráját. — Hit még? — Pénzt loptam az anyámtól. Megijedek a fejletlen gyereknek ettől a bá­tor őszinteségétől. Nem kérdezem tovább, in­kább a lelkére beszélek. Ő hallgat, egy arc­izma sem mozdul meg. Alig mondtam ki azt a szót, amelyet ő utolsónak vélhet, köszön és elmegy. Egyik-másik gyerek kabátján csillagok, söt rendjelek is vannak. Ha hivatalosan is oszto­gatnák ezeket, a Takács-testvéreké lenne a legmagasabb rang. Vagyonos szülök gyermekei> az egyik tizenhárom, a másik tizenegy éves­Okos szemű, értelmes arcú és bánatos lelkű két fiu. Pár hétig lesznek még az Otthon ven­dégei, augusztus huszonötödikén hazamennek. (Az udvarban.) Egyszerre megszólal a nagy csengő. A fiukat hivja, akik hamarosan sorba állanak ós elmond­ják a vendégek előtt reggeli imájukat, amelyet Füzessy igazgató irt. Az ima ez: Édes atyánk, jó Istenünk, Szép napodra fölébredtünk. Szent nevednek hála ezért, Hogy bennünket veszély nem ért. Nyújtsd ki ma is áldó kezed, Mert a jóra csak ez vezet. Egész napon maradj velünk, Bűnös útra, hogy ne térjünk. Áldd meg édes szülőinket, Jóra intő vezérinket. Áldd meg mind a két kezeddel, Akik gyöngéd szeretettel E hajlékot adták nekünk Jó Istenünk,- maradj velünk ! Most széjjelszélednek a fiuk és játszadoznak. Persze, itt a cirkuszi kigyó-ember vezet. Három­négy fiu valóságos csoportjeleneteket mutat be. Milyen kedélyesek, milyen kedvesek, milyen gondtalanok, milyen szépek most. A játék után körbeállanak és énekelni kezdenek. „Ezer esz­tendeje annak, hogy a magyarok itt laknak Majd a „Messze, messze Rodostóban" kezdetű dal hangjai csendülnek föl a szürkülni kez " nyári délután kedves és megkapó csendjeben. Azután a „Himnusz." Majd elköszönök ezektíl a nagy, nagyon nagy gyerekektől, a igazgatóéktól, a tanítóktól. Amikor útban * gyok hazafelé, már erősen terpeszkedik az e® „ És még mindig hallom azt a bánatosan éneke bánatos dalt: „Messze, messze Rodostóban. Kézai Siwon-

Next

/
Oldalképek
Tartalom