Délmagyarország, 1910. július (1. évfolyam, 34-60. szám)

1910-07-17 / 48. szám

© DELMAGYARORSZAQ 1910 juliua 17 A horvát válság. — Föloszlatják a tartománygyülést. — iSaját tudósítónktól.) A napok óta tartó norvát tárgyalások ugylátszik, nem vezetnek teljes eredményre. Hir szerint nézeteltérések merültek föl a horvát bán és a képviselők között s mint megállapítható, a válság a horvát autonóm kérdésben fenyeget. Valószínű, hogy valami félreértés forog fenn, amint ezt a miniszterelnök ma egy újságíró előtt ki is jelentette. - (Mit mond a koalíció.) A sok ellenmondó hírrel szemben ma délben a horvát koalíció álláspontját megvilágító félhivatalos értesítést' tettek közzé, amely a mai hirek cáfolata után ezeket mondja: „A bán ekszpozéjában kifejtette nézeteit a Magyarország és Horvátország közt függő differenciák elintézésének mikéntjére nézve, valamint a részéről követendő autonóm politikára vonatkozólag, végül körülirta magához a koalícióhoz való viszonyát. E több mint három órán át tartó előadása kitöltötte a tegnapi ülés egész idejét. Miután a bán a korábbi horvát koalíciós ko mánynak szemére vetette, hogy a volt nemzeti párt hiveit üldözte, e kormány volt bánhelyettese, Nikolics Vladimír dr, indíttatva érezte magát, hogy ezt a leghatározottabban megcáfolja. A bán azon állításával szemben, hogy a koalíció a Rauch-féle tisztviselők üldözését kivánja, megjegyezte, hogy erről szó sem lehet, mivel csupán csak a közigazgatás és a közerkölcs érdekében követelik, hogy azokat a hivatalnokokat, kik a törvényt durva módon megsértették (például azt a tisztviselőt, aki Novosel képviselő immunitását megsértette), kevésbé ekszponált állásokra helyezzék átAmi azt a követelést illeti, hogy Aramitzky, aki Rauch alatt igazságügyi főnök volt, elmozdittassék, erre nézve Pribicsevits képviselő megjegyezte, hogy ez kardinális pontja ama paktumnak, amelyet a horvát-szérb koalíció a bánnal Khuen-Héderváry gróf miniszterelnökkel való egyetértésben kötött. Erre a bán fölvetette a kabinetkérdést azon megegyezéssel, hogy a tisztviselők elmozdításának követelésiét a törvényhozás beavatkozásának tekinti, amit föltétlenül vissza kell utasítania. Ami pedig Aramitzky igazságügyi főnök visszalépését illeti, egész nyíltan ki kell jelentenie, hogy a paktumot nem tarthatja be. Ha a koalíció mindennek dacára álláspontjához ragaszKodnék, akkor haladéktalanul lemondana. Ezen stálsfei két pontra nézve egyáltalában nem is akar vitatkozásba bocsátkozni és a koalícióval semmiféle további érintkezésbe lépni, ha ezen Követeléséről véglegesen le nem mond. A Magyarország és Horvátország közti függő kérdésekre vonatkozólag a koalíció egyáltalában nem is jutott abba a helyzetbe, hogy nézeteit nyilvánítsa, amiből következik, hogy e tekintetben Konfliktusról nem is lehet szó." Egy estüap értesülése Szerint Tomasich bán ragaszkodik álláspontjához, ellenben a horvát koalició körében megvan a hajlandóság tisztességes paktum kötésére. Nem hiszik, hogy a koalició egy autonóm személyi kérdés miatt kockáztassa a nehezen megszerzett hatalmat. Igaz, hogy Pribícsevitsék a zágrábi pör miatt akarnak boszut állani Aramitzky igazságügyi főnök ellen és ez nagyon hatalmas szempont a szerbek előtt, de a kormány birtoka még hatalmasabb és ép ezért azt hiszik, hogy a bán lemondására nem kerül a sor és ha meg is történnék, a kompromisszum mégis létre fog jönni. (Héderváry a horvát kérdésről.) Khuen-Héderváry Károly gróf miniszterelnök ügyben igy nyilatkozott egy újságíró előt^: — Még nem beszéltem a horvát bánnal és igy a tárgyalások megszakadásának konkrét okát nem tudom. Azt hiszem, hogy valami félreértés foroghat fönn. Nekem magyar szempontból nincs a horvátokkal semmi bajom és remélem, hogy sikerülni fog a fölmerült differenciákat rövidesen eloszlatni. A lényeg az, hogy magyar ügyekben egyelőre semmi nézeteltérés nincs. (A mai értekezlet.) A horvát képviselők különben ma ujabb értekezletet tartottak. Értesülésünk szerint többségben voltak azok, akik az autonóm ügyekben fölmerült differenciák békés elintézését óhajtják és nem akarják kockára tenni a megszerzett hatalmat a régi rendszer hivatalainak üldözése miatt. (Feloszlatják a tartománygyülést,) A Nap irja: Beavatott helyről értesülünk, hogy a kormány el van tökélve a horvát tartománygyülés feloszlatására is az esetben, ha a horvát-szerb koalició nem deferál a bánnak. Magát Tomasich bánt semmíesetre sem ejti el Khuen-Héderváry, aki a horvát kérdést vele egyetértően intézte kezdettől fogva. A romániai pőtegyezmény. A képviselőház mai ülésének elején Pap Géza előadó beterjesztette a pénzügyi bizottságnak a Romániával kötött kereskedelmi egyezményhez tartozó pótegyezményről szóló jelentését. A jelentés a Romániával való kereskedelmi viszonyunk hisztorikumára vetett visszapillantás után a következőket mondja : Ilyen törvényjavaslat elbírálásánál, mint a tárgyalás alatt levő. amely az ország lakosságának csaknem minden társadalmi osztályát érinti, meg kell mérni annak mindegyik társadalmi osztályra kiható jelentó'ségét ; igyekezni kell azok érdekeit egyenlően mérlegelni s gondosan és a lehetőségig igazságosan megállapítani az abból reájuk háramló előnyöket és hátrányokat. Ezt az elvet igyekszik megközelíteni és a lehetőségig elérni a törvényjavaslat, amikor ugyan mezőgazdasági érdekeinket érintő kedvezményeket, de ipari téren viszont kedvezményeket nyer olyformán, hogy a mezőgazdasági, ipari és általános fogyasztási érdekeket összhangzásba hozza és nem enged meg egyrészről sem oly veszteségeket, amelyek egyik vagy másik irányban jogtalan károsodást foglalnának magukban. A mezőgazdasági termékek behozatalát illetőleg a fölfogások lehetnek eltérők, azoknak, kicsiny vagy nagy volta iránt, de a legilletékesebb körök részéről elhangzott kijelentések mégis megnyugvással fogadják a pótszerződés megkötését s csak arra szorítkoznak. hogy állattenyésztésünk érdekében bizonyos állami támogatást kérnek. Ha ez az álláspontja az agrárirány több előkelő képviselőjének, akkor el lehet fogadni a törvényjavaslat indokolásában kifejtett amaz álláspontokat, hogy csak a méltányos ellenszolgáltatás határáig mentek el az engedmények megadásában a tárgyalásokat, vezető és lezáró megbizottaink s jogos érdekeink megvédése mellett érték el azt a nagy célt, mely közgazdasági szempontból minden kétségen felül áll, hogy biztosították 1917-ig Romániával a zavartalan nemzetközi forgalmat. Mert hisz okvetlen kívánatos, hogy a reánk annyira jelentőségteljes romániai piac részünkre visszafoglaltassék s idővel visszahódítsuk magunknak azt a pozíciót, melylyel Romániában a vámháboru előtt bírtunk s amelyet azon idő alatt Francia- és Németország tőlünk elhódított. Magyarország és Románia gazdaságilag és kereskedelmileg egymásra vannak utalva, ezt gondosan ápolni mindkettőnk érdeke és kötelessége, még akkor is, ha ez némi áldozatokkal is jár. A Romániával való élénkebb gazdasági viszony fenntartása különös fontosságú az erdélyi háziiparra és iparra, de érdeke egyáltalán ugy Magyarország, mint Ausztria egész ipari életének, viszont nem kisebb jelentőségű Románia gazdasági és ipari életére. A tárgyalás alatt álló kereskedelmi szerződésnek az 1893. egyezménynyel szemben egyik legfőbb érdeme, hogy a kereskedelmi viszonylatokat állandósítja s ezzel megerősíti azt a bizalmat, mely szükséges ahoz, hogy ipari téren elhelyezést kereső tőkék rendelkezésre álljanak. Szükséges, hogy a magyar mezőgazdaság és különösen az állattenyésztés jövedelmezőgége megvédelmeztessék, de ezzel szemben szükségszerű, hogy a fogyasztóközönség jogos érdekei is megvédelmezhessenek. A mezőgazdaság csak akkor lendülhet föl hazánkban, ha erős iparunk lesz s egy fizető és fogyasztóképes munkásosztály körében a mezőgazdasági termények itt a belföldön lesznek értékesíthetők. Mezőgazdasági'és ipari élet annyira egymásra vannak utalva, hogy kölcsönösen igvekezniök kell egymás erővagyon tényezőinek emelésére. Vagyonos mezőgazda lehet csak nagy fogyasztója az ipari termékeknek. Jómódban élő iparososztály lehet csak bőséges felvevője a mezőgazdasági termékeknek. Ha mi ipart akarunk teremteni, meg kell adnunk ennek előfeltételeit, ennek egyik fontos kívánalmát, a fogyasztási cikkek méltányos áralakulását. A közgazdasági bizottság jelentésébe felvette Károlyi Mihály gróf képviselőnek az állati termékek értékesítésére vonatkozó beadványát. A pénzügyi bizottság a maga részéről elfogadja Károlyi.'gróf ez inditvánvát azzal a változtatással, hogy a földmivelésügyi miniszter által a földmivelésügyi költségvetésbe e célra felveendő összeg az állattenyésztés fejlesztésére fordíttassák. Szánts János repülőgépe. - Blciklibajnokbóí aviatikus, (Saját tudósítónktól.) Egész Délma ?yar. ország élénk érdeklődéssel kiséri Szárit* Jánosnak, a szabadkai aviatikusnak kísérletezéseit. Száríts, aki egyike Magyarország legjobb és legrégibb amateur sportférfiahTsk a Délmagyarország munkatársának elmondotta azokat a küzdelmeket, amelyek árán sikerült felépítenie gépét. — Ami a géprepülést illeti, élénk figyelemmel kisértem az összes repülő kísérleteket. SantosBumont, Wreickt testvérek kezdő kísérleteitől a mai napig. Az összes repülőgépek szerkezetét és használati módját tanulmányoztam, azok hátrányait, előnyeit ismerem, azok technikai részét és épitésmódját három—négy év óta tüzetes tanulrnánynyá tettem. Ezen ismereteim kiterjesztése végett több repülőgép gyártását Berlinben, Bécsben és Bécsújhelyen tanulmányoztam. Magam is szerkesztettem egy teljesen uj typusu gépet, amelyet azonban anyagi helyzetemnél fogva — költséges volta miatt -. kivitelre hozni nem tudok. — A jelenlegi repülőgépem megépitésere a tél folyamán kiirt budapesti aviatikai versenyek adták meg a közvetlen inpulzust, amikor is megszerkesztettem a Farmcin-, Blériot- és Antoinette-gépek kombinációjából a jelenlegi egyfedelű gépemet s annak építésébe — barátaim unszolására—ez év január hó végén bele is kezdtem, de tekintve, hogy az építéshez szükséges összeg rendelkezésemre nem állott, és miután a város is elutasított a segély iránti kérelmemmel, a munkámmal csak nagyon lassan haladhattam előre. Hogy gépem a budapesti versenyekre mégis készen lehessen, kibocsátottam négyszáz darab tiz koronás részjegyet, amelyből azonban — a vagyonos közönség részvétlensége folytán — csak százhúsz darab je. gyeztetett le (ennek is nagyrészét szegény tisztviselő-kollégáim vették át). Ez volt az egyik főoka annak is, hogy a budapesti aviatikai meetingen nem vehettem aktív részt, másrészt — minthogy a szükséges összeg nem jött össze — nem vehettem meg a tervezett 40 HP. lóerős Gnome- vagy Baraque-motort (francia). Kénytelen voltam tehát egy 25 HP. háromhengeres német gyár olcsóbb készitményéyel megelégedni és ehhez a motorhoz, a repülőgépemen, több rendbeli átalakítást kellett végeznem, ugy hogy a gépem körülbelül két hete hogy elkészülhetett teljesen és a repülő próbákat a legszebb sikerrel megkezdhettem. Sajnos azonban, hogy a motorral szemben támasztott aggodalmam alaposnak bizonyult, amennyiben már a második próbarepülés előtt tartott motorpróba alkalmával az egyik henger dugattyújának fedele berepedt. Éberségem folytán ezt észrevéve, nagyobb bajnak idejekorán elejét vettem. Ezt a mély defektust nagyon sajnálom, mert saját hibámon kívül körülbelül két hétre ismét tétlenségre vagyok kárhoztatva. — Ami a gépem szerkezetét ületi, mint már jeleztem, a Farman-, Blériot- és Antoinette-gépek kombinációja. Az első pillanatra nagyon hasonlít a Bleriot-gépre, de ha az ember tüzetesen megnézi, látja a részletekben a nagy eltéréseket A gép egyfedelű (monoplán), szárnyvégeken fél» gömbölyű stabilizáló szárnyakkal, Farman-rendszerű kormányzási módszerrel. Hordfelülete tizennyolc négyszögméter, fesztávolsága kilenc méter, hosszúsága ugyancsak kilenc méter. Súlya teljes megterheléssel háromszáz küogramm, ugy hogy a megterhelés négyszögméterenként körülbelül tizenhét kilogramm. A hordfelületek hajlásszöge tiz fok. — Hogy repülésem sikerülni fog-e, erre határozott igennel felelhetek; ez szerény viszonyaimnál fogva csak idő kérdése. Tizenöt éve foglalkozom gyakorlatilag a technikával, építettem igen sok kerékpárt saját használatomra, készítettem több motort és két automobilt. Mind sikerült, jól dolgozott és bevált, miért ne sike" rülne a repülőgépem is. Ha a motorom jól fog dolgozni, a repülésem föltétlenül fog sikerülni'