Délmagyarország, 1910. július (1. évfolyam, 34-60. szám)

1910-07-02 / 35. szám

1910 Julius 2 DEL MAGYAR ORS ZAG » féltermés még mindig várható. A kárbecslés ^én-eredménye ez: háromezerhétszáz holdon a ¡égverés semmiféle kárt nem okozott, ellenben háromezerkétszáz holdon a kár nagysága 50—100 százalék, ezernyolcszáz holdon pedig jO 25 százalék között váltakozik. — Házasság helyett párbaj. Budapesten tegnap két lipótvárosi férfiú vivott pisztolypárbalt. Az ügy érdekes előzményei a következők : A hősei egy gazdag és előkelő bankigazgató, a felesége és egy volt képviselő, aki aktiv korában is csak huszadrangu szerepet iátszott a politikában. Ez az ur szórakozást keresett és sikerekre szomjazott. Azt hitte, amit tőle a politika magtagadott, azt megadja neki a szerelem. És ment a Lipótvárosba, a meseországba, ahol aranybányák vannak és egyebek. A szerelem kalandorai ide vágyódnak mostanában. Ha szép asszonyt keresett, hát nem sokáig kellett keresnie. Megismerkedett a legszebbek egyikével, az emiitett bankigazgató feleségével. Összeköttetései bekommendálták az előkelő családba és itt ép oly szívesen látták, mint száz más embert: politikust, börziánert, írót, művészt, akik vendégképen a házban megfordultak. A gyönyörű és nagyműveltségű háziasszony rövid idő alatt hatalmas szenvedélyt gyújtott a volt képviselő lelkében. A nyárspolgár, akinek kevésbé komplikált a tisztességről való fölfogása, ilyen esetben visszavonul. Akármilyen boldogtalan is, de visszavonul és a családi béke megbontására nem vállalkozik. Ez a volt képviselő azonban nem a nyárspolgárok, hanem a kifinomodottabbak eszével gondolkodott és ezek nemhogy erényt, de megvetésre méltó gyávaságot látnak ilyen megfutamodásban. Az nom baj, ha egy család boldogsága elpusztul, csak a sikert csikarhassák ki, habár csak egy órára is. És kikoholván faublasi tervét, kíméletlenül kezdte szerelmi ajánlataival üldözni a hölgyet, aki ilyen tolakodást a maga jóizlésü körében nem szokott meg. A brutális támadásokat viszszautasitotta. A büszkesége, méltósága, haragja nem használt, még a fenyegetései sem ijesztették vissza a kalandra szomjas lovagot és most már valósággal árnyékává szegődött és ahol a hölgy megfordult, ott ő is megjelent. Ez igy volt mindenütt, itthon és a külföldön, utazásaik alkalmával. A hölgy állhatatos ellenállása a volt képviselőben még csak legyőzhetetlenebbre szította a szenvedélyt. Most már nem kalandot akart, hanem komoly viszonyt és ajánlatot tett az asszonynak, hogy váljon el az urától és menjen őhozzá feleségül. Az úrinő megunta az állandó zaklatást és egy bátor lépéssel oldotta meg a kinos bonyodalmat. Amitől a legtöbb asszony oktalanul irtózik, ő épen erre határozta el magát: a legegyenesebbre, a legbecsületesebbre. Őszintén megmondta a férjének, hogy a volt képviselő állandóan üldözi, sőt most már házassági ajánlatot is tett neki. Ennek a leleplezésnek az volt a következménye, hogy a férj a legelső találkozás alkalmával a korzón inzultálta a volt képviselőt. Természetes, hogy ebből párbaj lett. A felek ma verekedtek meg. A pisztolypárbajban a bankigazgató, aki már vett magának elégtételt az ellenfelén, nem élt a jogával és nem lőtt. A volt képviselőből nem hiányzott a komoly szándék, hogy ellenfelét leterítse, célzott, lőtt is, de nem talált. Az ellenfelek persze nem békültek ki. * — IVagy bélyeglopás. Debrecenből jelentik, hogy a Máv. üzletvezetőségének egyik tisztviselője harmincezer korona értékű bélyeget lopott le különböző nyugtákról és a bélyegeket értékesítette. A lopásról azonnal jelentést tettek az üzletvezetőnek, aki vizsgálatot rendelt el. A vizsgálat kiderítette, hogy a nyugtákat egy tisztviselő lopta el, aki az azokon lévő 30,000 korona értékű bélyegeket amerikai vegyszerekkel levette és debreceni, fővárosi és vidéki trafikokban értékesítette. A tisztviselőt letartóztatták, de nyomozás folyik egy ellenőr, egy könyvelő és több kezelőtisztviselő ellen is. — Óvóintézkedés a kolera ellen. A kolerával fertőzött vidékekről érkezett utasok megfigyelése tárgyában a belügyminiszter körrendeletet bocsátott ki valamennyi vármegyei és városi törvényhatósághoz. A körrendelet kiemeli, hogy mivel Oroszországnak a Galiciával határos vidékein a kolera ismét füllépett, indokoltnak látja fölhívni a törvényhatóságok figyelmét a kereskedelemügyi miniszternek arra az intézkedésére, amelyben elrendelte, hogy a kolerával fertőzött vidékekről jövő egyének érkezését eleve közöljék és az onnan érkezőket figyeljék meg. A körrendelet ma Szegedre is megérkezett. — Takács Zoltán és barátai. Néhány hónappal ezelőtt szomorú hírnévre tett szert Albrecht Lajos kaposvári mérnök, aki Péter József tűzoltóval együtt szövetkezett Takács Zoltánnal, a hires pénzhamisítóval. Addig gyártották a szép magyar százkoronásokat, amíg Takács az utolsó fillérjüket is el nem szedte tőlük és amíg a rendőrség le nem tartóztatta őket. Takácsot társaival együtt Zürichben elfogták és néhány hónapig tartó kiadatási eljárás után kiszolgáltatták az angol hatóságoknak. Ez volt az utolsó mozzanat, amit a három bankóhamisítóról megtudtunk. Azóta elhallgatott róluk ahir,senkisemtudta:mi asorsuk, élnek-emég. A napokban Albrecht Kálmán levelet irt Kaposvárra a bátyjához, mely teljes világosságot vett a bűnügy további folyamatára. Eszerint Albrecht és Péter ügyében junius tizenhatodikán ítélkezett a londoni törvényszék. A tűzoltót — kinek husz évi verejték árán szerzett vagyona úszott el a pénzhamisításon — felmentette a bíróság, mely arra is tekintettel volt, hogy Péter József jelentette fel a bankógyártást a rendőrségnek. Albrecht Kálmánt azonban tizennyolc hónapi kényszermunkára ítélték. Nála enyhítő körülményként szerepelt, hogy a hírhedt Takács Zoltánnak kz áldozata. A levél végén megjegyzi Albrecht, hogy Takács Zoltán bünügyét a közeljövőben tárgyalják. Nekem — irja többek között Albrecht — tűrhető volna a sorsom. Ezidő szerint több kényszermunkára itélttel az országutakon dolgozom, utakat javítunk, aminél mérnöki tudományomat használják ki. — A szeméronetes városatya. Hamburgban történt tegnap, hogy Mönkeburg Rudolf dr városatyának megint kedve szottyant az erkölcscserkészésre. Ő az a híres ember, aki még a muzeumokból is ki akarta irtani a miloi Venust, meg egyéb antik szobrot, vagy ha mégis kellenek szobrok a múzeumba, takarják le azokat lepellel, mikor a közönség számára nyitva vannak az ajtók. A derék városatya, aki egyébként az erkölcsnemesitö bizottság elnöke, elvetődött a Jungfernstiegre, ott is Ulbe könyvkiadó üzletébe, amelynek kirakatában nagy elszörnyüködéssel látta a Simplicissimus összegyűjtött Reznicek-rajzait. Nosza rohant a rendőrségre és alig telt bele néhány perc, a rendőrök átkutatták az egész könyvesboltot, felforgatták a raktárt és elkoboztak minden modern reprodukciót. — Két kéz egy zsebben. A fiumei nappali gyorsvonaton tegnap nagy izgalom volt. Egy másodosztályú Pullmann-kocsi folyosóján Beöthy Szilárd vidéki iskolaigazgató abban a percben nyúlt a zsebébe, amikor ott találta Steinbach Mózes rovottmultu lókereskedő kezét is. Steinbach Beöthy pénztárcája iránt érdeklődött, de pórul járt. Lefogták és most már az ő zsebébe nyúltak, ahol sok pénzt találtak. Beismerte, hogy mind azon a vonaton Fiume, és Budapest közt lopta, hogy kitől, nem tudja. A rendőrségre vitték. — Rekord a csalásban. Székesfehérvárról jelentik: Brenner Artúr pilseni születésű 29 éves ügynök, aki már csalásért hat esztendőt töltött börtönben, azzal járta körül a fejérmegyei vendéglősöket és bortermelőket, hogy mint a párisi kiállítás kiküldött tisztviselője, előnyös ár mellett tudja a magyar borokat Párisban értékesíteni és a szőlősgazdáknak, összeköttetése révén, megszerzi a kiállítási nagy aranyérmet. Ryen módon rövid idő alatt több száz embertől körülbelül 10,000 koronát csalt ki. A székesfehérvári rendőrség végre leleplezte a kalandort, mire Tatatóvároson letartóztatták a csendőrök és Székesfehérvárra kisérték. Az ügyészség kilencvenkét rendbeli csalásért emelt vádat Brenner ellen. A tárgyalás négy napot vett igénybe, mert kétszáz tanút és károsultat hallgattak ki. A törvényszék nyolcvanhét rendbeli csalást látott fönforogni, minek következtében Brenner Artúrt három és fél évi börtönre ítélte. Az ítéletből hét hónapot a vizsgálati fogsággal kitöltöttnek vett a bíróság. Az ügyész súlyosbításért fölebbezett. — Tolvaj forradalmár. Berlinből jelentik: A berlini fizikai intézetben néhány hónap óta rendszeresen tűnt már el igen sok platinarudacska. A szolgaszemélyzet és a detektívek állandóan és folyton megfigyelték a laboratóriumokat, de nem tudtak a tettes nyomára akadni. Végre tegnap in flagranti érték a platinatolvajt. Amint sejtették, egyetemi hallgató. Épen egy harminc grammnyi tégelyt olvasztott be, mikor rájanyitottak. Rögtön vallatóra fogták s ekkor különös dolgok kerültek ki. Azt mondotta, hogy Gtdtmannak hívják a hogy orosz születésü. A vizsgálat kiderítette, hogy álnevet mondott be, de csakugyan orosz. A pétervári egyetem hallgatója volt, de a két év előtti forradalom idején onnan menekülni kényszerült. Németországba szökött, ott álnevet vett föl, hogy elkerülje az orosz titkosrendőrség figyelmét. Németországban nyomorgott, tandíjra se volt pénze s az egyetemi előadásokra csak mint vendég járt el. Hogy tanulmányait befejezhesse s hogy meg tudjon élni, végre is lopásra vetemedett s a fizikai intézettől sorra lopta el a platinarudakat. Most végre rajtavesztett. Elfogták. De a közfigyelem feléje fordult és lehet, hogy akad egy jószívű gazdag, aki megsegíti. — Kirabolt palota. Konstantinápolyból jelentik: A török rendőrség egy nagy rablóbanda nyomára jött, amelynek tagjainál rengeteg lopott dolgot találtak. Azt hiszik, hogy a banda tagjai azonosak azokkal a rablókkal, akik a beylerbeyi császári palotát kifosztották. A palotából elvitték a nagy ezüst kandelábereket, az értékes szőnyegeket és a képtár több értékes darabját. Őket gyanúsítják azokkal a rablásokkal is, amelyeket nemrégiben a tesvikiei mecsetben, Zékié szultána-hercegnőnek és Nureddin pasának palotájában elkövettek. — Elveszett pénz. Jelencsik István 46-os gyalogezredbeli katona ma estefelé a Csongrádi Takarékpénztár körül elvesztett egy darab huszkoronás papírpénzt. Mivel a pénz a szegény katona főhadnagyáé, kéri Jelencsik István a becsületes megtalálót, hogy a husz koronát adja át a rendőrségen. — Tengeri oroszlánok Szegetlen. Bersao Asheroft kapitány idomított tengeri oroszlánfókáinak csodálatos mutatványaiban eddig csakis a világvárosok közönsége gyönyörködhetett. A kapitány hazánk nevezetesebb városait megismerni óhajtván, Magyarország nagyobb vidéki városaiban néhány napot tölt idomított fókáival, melyek bohóckodnak, zsonglőrködnek, footballt játszanak, erőmüvészeti és teljes zenekari produkciókat végeznek. Nálunk az ujssegedi mozgófényképszinhásban fogja szombaton és vasárnap a rendes mozgófénykép-miisor keretében előadásait megtartani. Ezek az idomított fókák 15— 45 ezer korona értékkel bírnak s naponként a közönség szemeláttára 100 kilogram friss tengeri heringet fogyasztanak. Két óriási víztartályban vannak elhelyezve és csak az előadás alkalmával jönnek ki a szárazföldre. Asheroft kapitányt több uralkodó tüntette ki érdemjellel, mert a legfelsőbb körök is elismerték, hogy az, aki az óceán eme szörnyetegeit engedelmes idomitoit állatokká változtatta át, valóban megérdemli a királyi kitüntetést. Az idomított fókákon kivül a kapitány külön látványossági társulata is föllép. Helyárak, mint rendesen, 1 kor. 80 fül. 60 és 30 fill. — Milliós szédelgés köiiyöraclományokka!. Párisban óriási szenzációt kelt egy nagyarányú szélhámosság, amelyet szent jelszavak alatt folytatott Duprey la Maherie nevü nyolcvanötéves aggastyán. A szélhámosságot körülbelül harminc éven át sikeresen űzte és milliókat csalt ki hiszékeny emberektől. A csalóról már mi is megemlékeztünk. Duprey a szélhámoskodást már IX. Pius.pápa idejében is nagy keretekben folytatta. így például akkoriban körülbelül három millió frankot sikerült neki összeharácsolni egy a Szent István király nevéről elnevezendő arany trónszék céljaira, amelyre állítólag Magyarország egyik állítólagos trónkövetelőjének lett volna szüksége. Utóbb természetesen kiderült, hogy az arany trónra gyűjtött összegeket Duprey és társai osztották föl maguk között. — Duprey különben a legutóbbi időkig mindenütt hirdette, hogy a magyarországi Szent István király iránti hódolata és tisztelete arra készteti, hogy a szentnek Rómában álló szobrára gyémántokkal díszített aranykoronáról gondoskodjék. Ettől a gondtól azonban időközben a francia bíróságok megszabadították, amennyiben hamarosan zái alá helyezték a kegyelet eme vértanuját, aki különben most a törvényszéki fogház kórházában fekszik és egyelőre ki sem hallgatható. A vizsgálóbíró elé került már Duret asszony panasza is, akitől Duprey a Bouchardon által elefántcsontból készített és 100.000 frankra becsült feszületet csalta ki azzal, hogy a műremeket 110.000 frankért megveszi tőle. Duretné át is adta a feszületet Dupreynek, aki, bár ő maga egy fillért sem adott érte, néhány ezer frankért hamarosan túladott a feszü-