Délmagyarország, 1910. július (1. évfolyam, 34-60. szám)

1910-07-16 / 47. szám

6 DÉLMAGYARORSZAQ 1910 julius 13 házban van. A szép, tágas, egészséges udvar közepén gyönyörű kert áll. Köröskörül padok vannak, amelyeken szelíd békességgel hámozták a vacsorakrumplit a szegényház öreg lakói. Külügyminiszterek találkozása. Bukarest­ből megcáfolják azt a hírt, hogy Kiderlen­Wachter találkozni fog San-Giuliano olasz külügyminiszterrel. A német külügyi államtit­kár Aehrenthal gróffal is csak azért fog talál­kozni, mert harminc évi barátság fűzi őket egymáshoz. Meggyilkolt levélhordó. (Saját tudósítónktól.) Nyíregyházáról ma reg­gel azt táviratozták, hogy a nyírbátori levél­hordót kirabolták és meggyilkolták. A félhiva­talos jelentós igy mondja el az esetet: Tegnap este Szilágyi András nyírbátori levél­hordót ismeretlen tettesek meggyilkolták, azután a vasúti sinekre tették. A ma reggeli vonat lokomotivvezetöje azonban észrevette a holt­testet a pályatesten és megállította a vonatot. Az esetről rögtön jelentést tett a hatóságnál. A tevéihordót teljesen kifosztva találták. A vizs­gálatot megindították. A félhivatalos híradásnak részben kiegészí­téséül, részben helyreigazításául a következő teléfonjelentést kaptuk: Szilágyi Andrást tegnap este nyolc és kilenc óra között gyilkolták meg. Hol történt a gyil­kosság, eddig még nem tudták megállapítani. A postahivatalt, ahol hét órakor végzett a szolgálatával, félnyolc körül hagyta el. A posta­mesternek azt mondta, hogy hazamegy. Mint rendesen, tegnap este ís magával vitte a levél­hordó táskáját, amelyben néhány kézbesítetten levélen kívül más nem volt. Körülbelül félkilencre járt az idő, amikor a nyíregyháza—mátészalkai személyvonat Nyír­bátor felé robogott. A lokomotivvezető észre­vette, hogy néhány száz méterrel a vonat előtt több ember cipel valamit a pályatestre. Vészjelt adott, de az emberek oda se hallgattak a loko­motív éles füttyére, hanem folytatták utjokat szemben a vonattal. A lokomotív még egyszer megszólaltatta a figyelmeztető gőzsipot s ami­kor látta, hogy ez sem használ, hirtelen meg­állította a vonatot. Erre az emberek, lehettek talán hárman, ledobták terhüket a pályatestre, a közeli erdőcskébe menekültek s néhány pil" lanat alatt eltűntek a sötétben. A lokomotivvezető leszállt a vonatról, hogy megnézze az alig százötven méter távolságban letett sötét tárgyat, amelyben a legnagyobb megdöbbenésére egy emberi holttestet ismert föl. A vonatról többen leszálltak s a lokomo­tivvezetőhőz siettek. Az utasok között egy or­vosnövendék is volt, aki megvizsgálta a holt­testet s megállapította, hogy az illetőt meg­gyilkolták. Több szúrástól eredő seb tátongott a testén, a halálát azonban nem a Szúrások okozták. A szerencsétlen embert megfojtották. A nyakán fekete aláfutások voltak s még a fojtogató ujjak nyoma is meglátszott, ezenkívül kékre-zöldre volt verve az egész teste. Való­színűleg azért tették a gyilkosok a sinekre? hogy ugy tüntessék föl esetet, mintha Szilágyi öngyilkosságot követett volna el. Eleinte azt hitték, hogy a levélhordót ki­fosztották s azután gyilkolták meg, de kide­rült, hogy a gyilkosság akkor történt, amikor Szilágyi szolgálaton kivül volt. Megtalálták nála pénztárcáját is, amelyben tizenöt fillér volt összesen. A levélkor dó-táska is érintetlenül csüngött az oldalán. A csendőrség megindította s nyomozást, de eddig nem. tudta a gyilkoso­kat kézrekeriteni. Két föltevésből indulnak ki: vagy boszuból gyilkolták meg a levélhordót, vagy azt hitték a tettesek, hogy pénzt talál­nak nála s ki akarták rabolni. Szilágyi András tizenöt éve, hogy a nyírbátori postán szolgálatban van. Ötvenhat éves, csalá­dos. Nagyon tisztességes ós megbízható ember volt. A csendőrség most azon fáradozik, hogy legalább azt a helyet kikutassa, ahol a gyilkos­éig történt* Janek szabadlábon. — Beszélgetés a zsokéval. — (Saját tudósítónktól.) Ma délelőtt, a vádtanács tegnapi határozata értelmében, Janek Géza zsokét 6000 korona kaució ellenében szabadlábra helyez­ték. Délelőtt tizenegy órakor egyfogházőrJaneket Sz. Kiss Gyula táblabíró, a vádtanács elnöke elé vezette, aki. kihirdette előtte a határoza­tot. Ezután Janeket ismét visszavezették a fogházba. Most ügyvédje, Horánszky Dezső dr elintézte az iktatói és pénztári dolgokat. Nem­sokára kilépett Janek cellájából egy fogházör, nagy csomag ruhát, egy pár félcipőt és sok ké­pes újságot hozott ki. Féltizenkettő volt ek­kor és nemsokára a fogházör után kilépett Janek Géza és ügyvédje. Arca nagyon sápadt, borotválatlan, karja föl van kötve. Az utcán Janeket több barátja várta. Valamennyien el­kísérték a szomszédos házba, ahol a népszerű zsoké orvosa lakik. Egyik fővárosi hírlapíró Janek kiszabadulása után beszélgetést folytatott vele. A hírlapíró­nak Janek ezeket mondta: — Annyi gondom van, ugy fö a fejem, hogy azt se tudom, mit beszélek. Most fölmegyek Horánszky doktor úrral a karomat megvizsgál­tatni Botzenhardt dr-hoz; már sokkal jobban érzem magam és remélem, hogy egy hét múlva uira lovagolhatok. Mondhatom, jobb lovon ülni, mint fogházban. De legalább tanul az em­ber. Alig törődött velem valaki; amint bajba kerültem, elhagytak a barátaim és isme­rőseim. Az orvostól haza megyek Magyar­utca 3. szám alá — megfürödní. Muszáj lemosni ezt a kutya pechet. Aztán kipihenem magam és hozzáfogok a lovagláshoz. Annyit használt ez a szerencsétlenség, hogy megtanul­tam az embereket megismerni. Akik folyton utánam galoppoztak, hízelegtek, mondták: Janek­kám igy, Janekkám ugy, felém se néztek. No, a viszontlátásra a gyepen . . . Szóval, Janek, aki eddig C3ak lóismerő volt, most már emberismerő lett. Kizárás és lakősztrájk, — A budapesti bérmoigalmak, — (Saját tudósítónktól.) Most már nemcsak hu­szonnyolcezer vas- és fémmunkás kizárásáról van" szó, hanem arról is, hogy az Építőiparosok Szövetkezete kizárja valamennyi munkását és ilyenformán Budapesten rövidesen százezer ember marad munka és kenyér nélkül. A Vas­és fémmunkások ügye ismeretes. Sem ők nem engednek, sem munkaadóik és mindegyik fél a másikat vádolja. Az építőiparban azért tör ki a harc, mert a munkaadók szövetkezete arra akarja rávenni a munkásokat, hogy a maguk szervezete helyett a munkaadók szövetkezetét fogadják el közvetítőnek. Most a munkások egyrésze már kizárás alatt van, a másik része pedig sztrájkba állott. Ilyen módon a Buda­pesten már építeni kezdett óriási házak leg­nagyobb része, legalább egyelőre, félbemarad. Jászai Samu, az építőmunkások titkára, ugy nyilatkozott ma, hogyha az építőiparosok nem mondanak le munkásaik kizárásáról, akkor a kőművesek föl fogják ajánlani a fővárosnak, hogy a városi építkezéseknél a régi föltételek mellett hajlandók tovább dolgozni. Komoly munkáskörökben ezenkívül fölmerült az az in­dítvány, hogy hivatalosan föl fogják szólítani a munkásokat, hogy augusztus elsején se házbért ne fizessenek, se pedig ne hurcolkodjanak, bárhol laknak is. Igy tehát ha a kizárás meglesz, ak­kor körülbelül ötvenezer fővárosi munkás meg­tagadja a házbérfizetést, de a lakásokból kihur­colkodni nem fog. A helyzet tehát az építőiparban sokkal ve­szedelmesebb, mint a vas- és fémiparban. Itt ugyanis van mégis halvány remény a megegye zésre. A lakósztrájk mégis, ha elkövetkezik, világszenzáció, mert ilyesmi még sehol, soha nem fordult elő. Híre jár különben annak is, hogyha a bérmozgalmak a munkaadók miatt elfajulnak, az összes szervezett munkások augusz­tus elsején, illetve augusztus hónapban beszün­tetik a házbérfizetést és nem fognak kihurcol­kodni, amíg kí nem lakoltatják őket. A szakszervezeti tanács titkára, Jászai Samu ma a következőképen nyilatkozott: — A szakszervezeti tanács mai ülésén foglalko­zott a közeli kizárás dolgával; ezzel az építőipar válsága is szerves összefüggésben van. A tanács kész arra az esetre, ha a kizárás megtörténik a városi építkezésre házi kezelésben a rendel­kezésre álló és szükséges munkaerőt megadni. A többi építkezés sorsával nincs mit törődnünk csak azt akarjuk megakadályozni, hogy a fő­városi lakóházak építésével megoldandó lakás­kérdést ne tolják ki haszontalan módon. Mi a munkaadók akcióját igazságtalannak véljük s reméljük, hogy a közönség szimpátiája felénk fordul. Mi az egész akció állapotáról mindi» pontosan informálva vagyunk s a bizalmiférfiak a mai konferencián is megadták értesítésüket. Gulyás Ferenc temetése. (Saját tudósítónktól.) Pénteken délután temették Gulyás Ferenc királyi posta­és táviró-felügyelőt, a szegedi főposta nyu­galmazott főnökét. A. hatvan éves férfiú megroppant a több mint negyven évi szol­gálat súlya alatt s a nyugalom napjait oda­kint a szeged-felsőtanyai napsütéses rónán, az enyhet adó nyaralóban rövid tizenkét napig élvezhette csak. A felsővárosi Kál­mán-utcai gyászházba pénteken délutánra hozták haza a halottat a tanyai kedvenc nyaralóból, ahol csendesen elhunyt. A gyász­házban testületek és magánosok tömegesen keresték föl a gyászoló családot, amelynek tagjai nevében Gulyás Ferenc dr somogy­vármegyei királyi tanfelügyelő fogadta és köszönte meg a minden oldalról megnyil­vánult részvétet. A temetés délután félőt órakor ment végbe. Az elhunyt lakása és házának udvara nem volt képes befogadni a gyászoló közönséget. A ravatal az udvaron volt fölállítva, Díszruhás postaaltisztek és szolgák állták körül a kopor­sót, kezükben égő gyertyával. A szegedi posta­hivatal összes tisztjei jelenvoltak, Védfy Győző postafőnök vezetésével. Ott volt Lázár György dr polgármester vezetésével a város egész magisztrátusa, továbbá Várhelyi József kanonok­plébános, Tóth József felsőkereskedelmi iskolai igazgató és több tanár, Bósa Izsó dr ügyvédi kamarai elnök, Ternovszky Alajos pénzügyigaz­gató, királyi tanácsos, az üzletvezetőség tiszti küldöttsége, a katonai helyőrség tiszti kül­döttsége, az összes közhivatalok megbízottai, továbbá dr Herz Gyuláné, Herz Ilona, Török Ida, Wéber Ferencné szegedi postamesternők, stb. stb. A küldöttségek mind koszorút vittek a boldogult postafőnök ravatalára. Virágos volt a gyászház s a gyászkocsi nem is bírta el a tö­mérdek koszorút. Külön kocsi vitte a sok virágot ki a temetőbe, a friss sírba. A gyászszertartást Kiss Gyula felsővárosi házfőnök, plébános­belynök végezte nagy segédlettel. A szertartás után a hatlovas gyászhintón a felsővárosi desz­kás-temetőbe vitték a halottat, ahol a családi sírboltban helyezték örök nyugalomra. — Az elnök lakomája. Berzevicsy Al­bert, a képviselőház elnöke ma este a vá­rosligeti Gerbeaud-paviilonban vacsorát adott, amelyen a miniszterek, a képviselőház jegy­zői, a háznagy, az elnökség és a pártelnö­kök vettek részt. — A megfenyegetett nagyvezér. Konstantir nápolyból jelentik: Szaicl basa, volt nagyvezér és a szenátusnak mostani elnöke, tegnap fenye­getőző levelet kapott, amelyben felszólítják, hogy vagyonának husz százalékát bocsássa a török flottaegyesület rendelkezésére, mert külön­ben meg fogják gyilkolni. A dolgot érdekessé teszi az, hogy a török flottaegyesület küldött­sége nemrég élő szóval intézte Szaid basához ezt a fölszólítást. — Torontáli képviselők az interpar­lamentáris konferencián. Az idei brüsszeli interparlamentáris konferenQián a torontáli képviselők közül részt vesz Rónay Jenő ne­jével és Bogdán Zsivkó dr

Next

/
Oldalképek
Tartalom