Délmagyarország, 1910. július (1. évfolyam, 34-60. szám)

1910-07-16 / 47. szám

6 DÉLMAGYARORSZAQ 1910 julius 13 házban van. A szép, tágas, egészséges udvar közepén gyönyörű kert áll. Köröskörül padok vannak, amelyeken szelíd békességgel hámozták a vacsorakrumplit a szegényház öreg lakói. Külügyminiszterek találkozása. Bukarestből megcáfolják azt a hírt, hogy KiderlenWachter találkozni fog San-Giuliano olasz külügyminiszterrel. A német külügyi államtitkár Aehrenthal gróffal is csak azért fog találkozni, mert harminc évi barátság fűzi őket egymáshoz. Meggyilkolt levélhordó. (Saját tudósítónktól.) Nyíregyházáról ma reggel azt táviratozták, hogy a nyírbátori levélhordót kirabolták és meggyilkolták. A félhivatalos jelentós igy mondja el az esetet: Tegnap este Szilágyi András nyírbátori levélhordót ismeretlen tettesek meggyilkolták, azután a vasúti sinekre tették. A ma reggeli vonat lokomotivvezetöje azonban észrevette a holttestet a pályatesten és megállította a vonatot. Az esetről rögtön jelentést tett a hatóságnál. A tevéihordót teljesen kifosztva találták. A vizsgálatot megindították. A félhivatalos híradásnak részben kiegészítéséül, részben helyreigazításául a következő teléfonjelentést kaptuk: Szilágyi Andrást tegnap este nyolc és kilenc óra között gyilkolták meg. Hol történt a gyilkosság, eddig még nem tudták megállapítani. A postahivatalt, ahol hét órakor végzett a szolgálatával, félnyolc körül hagyta el. A postamesternek azt mondta, hogy hazamegy. Mint rendesen, tegnap este ís magával vitte a levélhordó táskáját, amelyben néhány kézbesítetten levélen kívül más nem volt. Körülbelül félkilencre járt az idő, amikor a nyíregyháza—mátészalkai személyvonat Nyírbátor felé robogott. A lokomotivvezető észrevette, hogy néhány száz méterrel a vonat előtt több ember cipel valamit a pályatestre. Vészjelt adott, de az emberek oda se hallgattak a lokomotív éles füttyére, hanem folytatták utjokat szemben a vonattal. A lokomotív még egyszer megszólaltatta a figyelmeztető gőzsipot s amikor látta, hogy ez sem használ, hirtelen megállította a vonatot. Erre az emberek, lehettek talán hárman, ledobták terhüket a pályatestre, a közeli erdőcskébe menekültek s néhány pil" lanat alatt eltűntek a sötétben. A lokomotivvezető leszállt a vonatról, hogy megnézze az alig százötven méter távolságban letett sötét tárgyat, amelyben a legnagyobb megdöbbenésére egy emberi holttestet ismert föl. A vonatról többen leszálltak s a lokomotivvezetőhőz siettek. Az utasok között egy orvosnövendék is volt, aki megvizsgálta a holttestet s megállapította, hogy az illetőt meggyilkolták. Több szúrástól eredő seb tátongott a testén, a halálát azonban nem a Szúrások okozták. A szerencsétlen embert megfojtották. A nyakán fekete aláfutások voltak s még a fojtogató ujjak nyoma is meglátszott, ezenkívül kékre-zöldre volt verve az egész teste. Valószínűleg azért tették a gyilkosok a sinekre? hogy ugy tüntessék föl esetet, mintha Szilágyi öngyilkosságot követett volna el. Eleinte azt hitték, hogy a levélhordót kifosztották s azután gyilkolták meg, de kiderült, hogy a gyilkosság akkor történt, amikor Szilágyi szolgálaton kivül volt. Megtalálták nála pénztárcáját is, amelyben tizenöt fillér volt összesen. A levélkor dó-táska is érintetlenül csüngött az oldalán. A csendőrség megindította s nyomozást, de eddig nem. tudta a gyilkosokat kézrekeriteni. Két föltevésből indulnak ki: vagy boszuból gyilkolták meg a levélhordót, vagy azt hitték a tettesek, hogy pénzt találnak nála s ki akarták rabolni. Szilágyi András tizenöt éve, hogy a nyírbátori postán szolgálatban van. Ötvenhat éves, családos. Nagyon tisztességes ós megbízható ember volt. A csendőrség most azon fáradozik, hogy legalább azt a helyet kikutassa, ahol a gyilkoséig történt* Janek szabadlábon. — Beszélgetés a zsokéval. — (Saját tudósítónktól.) Ma délelőtt, a vádtanács tegnapi határozata értelmében, Janek Géza zsokét 6000 korona kaució ellenében szabadlábra helyezték. Délelőtt tizenegy órakor egyfogházőrJaneket Sz. Kiss Gyula táblabíró, a vádtanács elnöke elé vezette, aki. kihirdette előtte a határozatot. Ezután Janeket ismét visszavezették a fogházba. Most ügyvédje, Horánszky Dezső dr elintézte az iktatói és pénztári dolgokat. Nemsokára kilépett Janek cellájából egy fogházör, nagy csomag ruhát, egy pár félcipőt és sok képes újságot hozott ki. Féltizenkettő volt ekkor és nemsokára a fogházör után kilépett Janek Géza és ügyvédje. Arca nagyon sápadt, borotválatlan, karja föl van kötve. Az utcán Janeket több barátja várta. Valamennyien elkísérték a szomszédos házba, ahol a népszerű zsoké orvosa lakik. Egyik fővárosi hírlapíró Janek kiszabadulása után beszélgetést folytatott vele. A hírlapírónak Janek ezeket mondta: — Annyi gondom van, ugy fö a fejem, hogy azt se tudom, mit beszélek. Most fölmegyek Horánszky doktor úrral a karomat megvizsgáltatni Botzenhardt dr-hoz; már sokkal jobban érzem magam és remélem, hogy egy hét múlva uira lovagolhatok. Mondhatom, jobb lovon ülni, mint fogházban. De legalább tanul az ember. Alig törődött velem valaki; amint bajba kerültem, elhagytak a barátaim és ismerőseim. Az orvostól haza megyek Magyarutca 3. szám alá — megfürödní. Muszáj lemosni ezt a kutya pechet. Aztán kipihenem magam és hozzáfogok a lovagláshoz. Annyit használt ez a szerencsétlenség, hogy megtanultam az embereket megismerni. Akik folyton utánam galoppoztak, hízelegtek, mondták: Janekkám igy, Janekkám ugy, felém se néztek. No, a viszontlátásra a gyepen . . . Szóval, Janek, aki eddig C3ak lóismerő volt, most már emberismerő lett. Kizárás és lakősztrájk, — A budapesti bérmoigalmak, — (Saját tudósítónktól.) Most már nemcsak huszonnyolcezer vas- és fémmunkás kizárásáról van" szó, hanem arról is, hogy az Építőiparosok Szövetkezete kizárja valamennyi munkását és ilyenformán Budapesten rövidesen százezer ember marad munka és kenyér nélkül. A Vasés fémmunkások ügye ismeretes. Sem ők nem engednek, sem munkaadóik és mindegyik fél a másikat vádolja. Az építőiparban azért tör ki a harc, mert a munkaadók szövetkezete arra akarja rávenni a munkásokat, hogy a maguk szervezete helyett a munkaadók szövetkezetét fogadják el közvetítőnek. Most a munkások egyrésze már kizárás alatt van, a másik része pedig sztrájkba állott. Ilyen módon a Budapesten már építeni kezdett óriási házak legnagyobb része, legalább egyelőre, félbemarad. Jászai Samu, az építőmunkások titkára, ugy nyilatkozott ma, hogyha az építőiparosok nem mondanak le munkásaik kizárásáról, akkor a kőművesek föl fogják ajánlani a fővárosnak, hogy a városi építkezéseknél a régi föltételek mellett hajlandók tovább dolgozni. Komoly munkáskörökben ezenkívül fölmerült az az indítvány, hogy hivatalosan föl fogják szólítani a munkásokat, hogy augusztus elsején se házbért ne fizessenek, se pedig ne hurcolkodjanak, bárhol laknak is. Igy tehát ha a kizárás meglesz, akkor körülbelül ötvenezer fővárosi munkás megtagadja a házbérfizetést, de a lakásokból kihurcolkodni nem fog. A helyzet tehát az építőiparban sokkal veszedelmesebb, mint a vas- és fémiparban. Itt ugyanis van mégis halvány remény a megegye zésre. A lakósztrájk mégis, ha elkövetkezik, világszenzáció, mert ilyesmi még sehol, soha nem fordult elő. Híre jár különben annak is, hogyha a bérmozgalmak a munkaadók miatt elfajulnak, az összes szervezett munkások augusztus elsején, illetve augusztus hónapban beszüntetik a házbérfizetést és nem fognak kihurcolkodni, amíg kí nem lakoltatják őket. A szakszervezeti tanács titkára, Jászai Samu ma a következőképen nyilatkozott: — A szakszervezeti tanács mai ülésén foglalkozott a közeli kizárás dolgával; ezzel az építőipar válsága is szerves összefüggésben van. A tanács kész arra az esetre, ha a kizárás megtörténik a városi építkezésre házi kezelésben a rendelkezésre álló és szükséges munkaerőt megadni. A többi építkezés sorsával nincs mit törődnünk csak azt akarjuk megakadályozni, hogy a fővárosi lakóházak építésével megoldandó lakáskérdést ne tolják ki haszontalan módon. Mi a munkaadók akcióját igazságtalannak véljük s reméljük, hogy a közönség szimpátiája felénk fordul. Mi az egész akció állapotáról mindi» pontosan informálva vagyunk s a bizalmiférfiak a mai konferencián is megadták értesítésüket. Gulyás Ferenc temetése. (Saját tudósítónktól.) Pénteken délután temették Gulyás Ferenc királyi postaés táviró-felügyelőt, a szegedi főposta nyugalmazott főnökét. A. hatvan éves férfiú megroppant a több mint negyven évi szolgálat súlya alatt s a nyugalom napjait odakint a szeged-felsőtanyai napsütéses rónán, az enyhet adó nyaralóban rövid tizenkét napig élvezhette csak. A felsővárosi Kálmán-utcai gyászházba pénteken délutánra hozták haza a halottat a tanyai kedvenc nyaralóból, ahol csendesen elhunyt. A gyászházban testületek és magánosok tömegesen keresték föl a gyászoló családot, amelynek tagjai nevében Gulyás Ferenc dr somogyvármegyei királyi tanfelügyelő fogadta és köszönte meg a minden oldalról megnyilvánult részvétet. A temetés délután félőt órakor ment végbe. Az elhunyt lakása és házának udvara nem volt képes befogadni a gyászoló közönséget. A ravatal az udvaron volt fölállítva, Díszruhás postaaltisztek és szolgák állták körül a koporsót, kezükben égő gyertyával. A szegedi postahivatal összes tisztjei jelenvoltak, Védfy Győző postafőnök vezetésével. Ott volt Lázár György dr polgármester vezetésével a város egész magisztrátusa, továbbá Várhelyi József kanonokplébános, Tóth József felsőkereskedelmi iskolai igazgató és több tanár, Bósa Izsó dr ügyvédi kamarai elnök, Ternovszky Alajos pénzügyigazgató, királyi tanácsos, az üzletvezetőség tiszti küldöttsége, a katonai helyőrség tiszti küldöttsége, az összes közhivatalok megbízottai, továbbá dr Herz Gyuláné, Herz Ilona, Török Ida, Wéber Ferencné szegedi postamesternők, stb. stb. A küldöttségek mind koszorút vittek a boldogult postafőnök ravatalára. Virágos volt a gyászház s a gyászkocsi nem is bírta el a tömérdek koszorút. Külön kocsi vitte a sok virágot ki a temetőbe, a friss sírba. A gyászszertartást Kiss Gyula felsővárosi házfőnök, plébánosbelynök végezte nagy segédlettel. A szertartás után a hatlovas gyászhintón a felsővárosi deszkás-temetőbe vitték a halottat, ahol a családi sírboltban helyezték örök nyugalomra. — Az elnök lakomája. Berzevicsy Albert, a képviselőház elnöke ma este a városligeti Gerbeaud-paviilonban vacsorát adott, amelyen a miniszterek, a képviselőház jegyzői, a háznagy, az elnökség és a pártelnökök vettek részt. — A megfenyegetett nagyvezér. Konstantir nápolyból jelentik: Szaicl basa, volt nagyvezér és a szenátusnak mostani elnöke, tegnap fenyegetőző levelet kapott, amelyben felszólítják, hogy vagyonának husz százalékát bocsássa a török flottaegyesület rendelkezésére, mert különben meg fogják gyilkolni. A dolgot érdekessé teszi az, hogy a török flottaegyesület küldöttsége nemrég élő szóval intézte Szaid basához ezt a fölszólítást. — Torontáli képviselők az interparlamentáris konferencián. Az idei brüsszeli interparlamentáris konferenQián a torontáli képviselők közül részt vesz Rónay Jenő nejével és Bogdán Zsivkó dr