Délmagyarország, 1910. július (1. évfolyam, 34-60. szám)

1910-07-16 / 47. szám

1910 julius 12 DÉLMAGYARORSZAQ 3 Szmrecsányi György: Igazat mondott! (Óriási zaj. Ellentmondások a jobboldalon.) Elnök (hosszasan csenget): Csendet kérek! Budnay Alajos: Mandátumomat megtámadták. Amig az illetékes bíróság Ítéletet nem mond, Íeo-alábí) is ízléstelenség ezt a kérdést itt kiélezni- Egyben hangsúlyozza, hogy a néppárt, amely legjobban kiabál a választási visszaélések miatt, a legnagyobb visszaéléseket követte el. ¿lmond egy esetet. Egy Rieger nevü pap a templomban megállva, egy csoportnak a következőket mondta: Hallom, akadnak köztetek, akik a munkapárti Rudnayra akarnak szavazni. Menjetek ki a temetőbe, ássátok ki apáitok csontját, vegyétek ki kezéből a keresztet, köpjetek rá, ha erre képesek vagytok és csak azután menjetek szavazni Rudnayra. fölkiált ások a néppártból: Dajkamesék. Rudnay: Ugy látom, rosszul esik az uraknak, de én nem zavartatom magam. El merem mondani, hogyha önök nem apelláltak volna a nep keresztény érzelmeire és nem használták volna fel ezt a legféktelenebb izgatásra a hatóság ellen, akkor a tizenháromnál is sokkal kevesebben kerültek volna be. Szmrecsányi György: Maga is csak négyszázharmincnyolc visszautasított szavazat árán jött be. Budnay: További beszédében arról beszél, hogy a munkapárt nem foly tatása a szabadelvű pártnak. Huszár : Ez már nem személyes megtámadtatás ! » Fölkiáltások: Föi volt iratkozva szónoknak. Budnay : Még ha a munkapárt folytatása volna a szabadelvüpártnak is, akkor sem bánja, mert nagyon jól érzi magát a munkapártban. Eseteket mond a néppárti terrorizmusra. Égy helyen, ahol préposti keresztjével jelent meg a nép előtt, kimondhatatlanul pornográf rajzokat tettek elébe, közepén a megváltó szent kereszttel. (Állandó nagy zaj.) Haller István : Préposti kereszttel nem szoktak korteskedni ! Budnay : A plébániáján, ahol gyóntatni szokott, egy napon megjelent öt ember. Négy közülük húzódozva meggyónt, az ötödik nem akart bemenni. Kérdésemre így szólt : — Én a káplán urnái akarok gyónni — Mi az, hiszen nincs okod reá? Reszketve felelte az ember, hogy a néppárti tisztelendő urak mondották, hogy Rudnay föloldozása érvénytelen. Fölkiáltások minden oldalról: — Disznóság ! Gyalázatosság ! . . . Vannak más esetek is, melyeket szintén előad. Közben óriási zaj tölti meg a Házat. Budnay: A papok azzal izgatták a választókat, hogy ha engem választanak meg, behozzák a robotot, isten házából istállót csinainak és a házasság szentségét föloldják. Az elnök (hosszasan csönget: Kérném, mélAnnuska piszszeöni sem mert, miközben az árnyékszerű alakok sorra tapogatták, sorra vizsgálták a vásáros lovakat . . . — Most pedig gyerünk, — mordult föl egy rekedt hang. — Mulassunk ! Ezek ugyan reggelig úgyse mozdulhatnak innét ! . . . Annuska hangjáról felösmerte a kajszibajuszu vén, szürke betyárt. S midőn a csárdaházba távoztak, Tápai Gergő, az öreg kocsis, kiszólt a szekér alól. Vasvillájával a kocsi alá heveredett a vén szolgaember. -— Annuska, he ! Alszik ? — Jaj, jaj ! Gergő bácsi, dehogy is alszom ! Előbújt a hűséges ember. — Itt pedig baj lesz ! Mert, még estendet belakatolták a csárdakaput. — Ih, hih ! — rikoltott a klarinét. Bent az ivóban dübörgött a szilaj tánc. — Oh, Máriám ! — sirámosan nyögdécselte Annuska ! Jaj ! . . . Annuska rémüllen kapta le főjét. Meglapult a kocsiderékban, mert ismét nyikordult a csárdaajtó. Gergő a saroglyánál a vasvillanyélvéget markolásta. Én vagyok ! — suttogta a csárdásné. — Jaj, nénikém ! — Annus lelkem ! Ha ügyes a kocsis, én Kost kihocsájtom magukat . . . Tápai Gergely közelebb lépett. — Csak ide kell bizni ! Ugy járnak az én !°vaim, mint a madár. — Jó, jó ! Kerék se zördüljön. , — Nem hiába fogyasztottam el mán én ^nyerem javát ! — Gergő már a hámot felrakta a lovakra. Három saját nevelésű tóztassanak a képviselő urak annál inkább csendben meghallgatni a szónokot, mert személyében bántották meg. Haller István: Ezt már tizenöt éve mondják! Fölkiáltások a jobboldalon : Maguk mondják! Rudnay Alajos: Mint uj tagja a Háznak, nem akartam nyújtani a fölirati vitát. . . Szmrecsányi György : Szemtelenség, hogy bejön ! (Zaj a baloldalon.) Fölkiáltások: Ohó Hogy mer így beszélni? (Nagy zaj.) Elnök folyton csenget. Rudnay Alajos : Mint a privigyeí mandátum tulajdonosa, jogom van. Haller István : Majd a Kúria megmondja! Nagy Sándor : Igen, a Kúria megmondja ! Szmrecsányi György : Minket nem lehet terrorizálni ! Molnár János: Megmondjuk az igazat ! (Zaj.) Elnök a nagy zajban folytonosan csenget, majd rendreutasítja Szmrecsányit első közbeszólásáért. (Éljenzés a munkapárton.) Ruclnay Alajos (folytatni akarja beszédét, de a nagy zajban csak egyes töredékek hallatszanak). Mandátumom meg lévén támadva . . . Zboray Miklós: Már bejöttek a tagadásba ! Haller István: Erre is csak a tisztelt képviselő ur képes! Rudnay Alajos: Az én győzelmem a néppárt egyik legkiválóbb tagjának bukásával járt, értem tehát a haragjukat. Mit gondolnak önök, csak munkapárt x'észéröl történtek visszaélések a választásokon és az. ellenzéki pártok főleg a néppárt részéről nem ? Szmrecsányi György: Tessék a vádakat bizonyítani! Ruclnay Alajos: A néppárti lapokat, magyarokat, németeket, tótokat tessék elolvasni a visszaéléseikre és terrorukra vonatkozólag. Az egyikben németül ez áll: „Még a fegyházban sincs annyi gonosztevő, mint a magyar képviselőházban." (Nagy zaj, ingerült felkiáltások: Na, hát erről beszéljenek!) Az elnök tiz perc szünetet ad. Szünet után Ábrahám Dezső szólalt föl s különösen Tisza István gróffal polemizált, akinek a nemzetiségi kérdésben elfoglalt álláspontját helytelenítette. A Justh-párt fölirati javaslatát fogadja el. Eóvászy Márton az általános választói jog szükségességét hangoztatja, Hozzájárul a Justhpárt fölirati javaslatához. Ezután Khuen-Héderváry Károly miniszterelnök beterjesztette a Horvátországgal való műit évi pénzügyi elszámolásról és a mult év utolsó, valamint ez év első negyedében költségvetés nélkül eszközölt kiadásokról szóló jelentést. Ezzel a mai ülés véget ért. fiatal ló fuvarozta a szappanoskocsít, de azért a vendégfogadó udvarán még a lőcsre akasztott itatóvasfazék sem zördült meg, olyan óvatosan hajtotta lovait Tápai Gergely öreg szolgaember. Fűzfák hajbókoltak a Tisza-parton. Az ártérmederben mélabúsan huhogott valami éjszakai madár ! . . . Kanyarodóhoz fordult a kocsi. Itt megtorpantak a lovak. A füzesből sötét alak penderedett a lovak elé. Durván rezgett a hangja. — Állj ! Megállj ! — Az áldódat! — Tápai Gergely közévágott a három tüzes lónak. — Oh, Marjám ! Annuska a kocsiderékba bukott le. — Jaj ! — valaki feljajdult az országutszélen. Valakin keresztül gázolt a nekivadult lógós ló. Recsegett a kocsiderék. Eszeveszetten vágtáztak, húzták az istrángot a tüzesvérü lovak. Nehéz, mélybugásu hang mordult bele az éjszakába. Annuséknak utánok lőtt a legázolt betyár. Fölriadt az alvó puszta. A vadrucák riadtan sápogtak, nyikogtak az ártér felől. Majd a távolból vad kurjongatás, vágtató lovak dobajlása zajdult föl. Bizonyosan a csárdabeli betyárok közül pattant lóra néhány fürgébb legény. — Oh, Marjám ! — találomra még lövöldöztek is a betyárok. Egészen az adai sorompóig hajtották barnaszemü, szegedi Kiss Annusékat. Olyanfajta lovonjáró emberek voltak ezek, akik felől sohasem volt bizonyos, honnét jöttek? Merre mennek? Apponyl Habár ellen. — Elkészült a uádírat. — rSaját tudósítónktól.) Habár Mihály isme* retes röpiratának Wekerle Sándor dr-ra, a koalíció volt miniszterelnökére vonatkozó részét a budapesti büntetőtörvényszék esküdtbirósága már letárgyalta. A röpiratnak Apponyi Albert grófra vonatkozó rágalmazó része miatt a királyi ügyészség most adta be a vádiratot Habár Mihály ellen. Ennek a vádiratnak szószerinti szövege a következő: A uádírat. Szabadlábon levő Habár Mihály, 36 éves, református vallású, bolhói születésű, rákospalotai lakos, nős hírlapírót a Btk. 258. és 261. §-ába ütköző, a 262. §. szerint minősülő s a 270. §. utolsó bekezdése értelmében fölhatalmazásra hivatalból üldözendő rágalmazás és becsületsértés vétsége címén mint szerzőt azzal vádolom, hogy Budapesten, a Világosság-könyvnyomdában előállított, „A Wekerle—Kossuth-kormány panamái" fölirattal közzétett röpiratnak címlapján felül, meg a 21—24. oldalán a „Népszínház megvásárlása" című részletében olyan tényeket állított hivatalos eljárására vonatkozód lag Apponyi Albert gróf akkori magyar királyi vallás- és közoktatásügyi miniszterről, amelyek valódiságuk esetén vele szemben az 1848 : III_ t.-c. 2. §. b) pontjába ütköző bűncselekmények címén való bűnvádi eljárást vonnának maguk után s a közmegvetésnek tennék ki s egyúttal meggyalázó kifejezéseket is használt. Vádam tárgya a röpirat címlapja és annak különösen a következő része; „A Wekerle—Kossuth-kormány panamái. Adatok a koalíciós kormány erkölcsrajzához. Összegyűjtötte: Habár Mihály. Ára 30 fillérVilágosság-könyvnyomda részvénytársaság." (Apponyi és a Népszínház.) „A Népszínház megvásárlása.. A legfontosabb dolog a világon, hogy az ember jól válaszsza meg az édesapját, mert ezen a választáson dől él az életé sorsa. Máder Rezső, az Operaház és később a NépszinházVigopera nevü élőhalott-vállalat direktora jól választotta meg a papáját és így igen előkelő összeköttetésekhez jutott a Habsburg-udvarnál. Ez a magyarázata aztán annak, hogy Mádernek mindig sikerült minden lehető és lehetetlen. Utolsó budapesti vállalkozása az volt, hogy egy krajcár pénz nélkül kibérelte a Népszínházát a fővárostól és a becsületes multu Népszínházát átalakíttatta Vigoperává. Ez a Vígopera volt a főváros legszomorúbb helye, mert ide ugyan tex-emtett lélek nem járt és igy történt, hogy Máder Rezső ur már az első hetekben megakadt. Ekkor sietett segítségére a legjobb orrú magyar pónzfiu : Bálint Dezső, aki évi 12.500 koronáért kibérelte. Mádertől az illemhelyeket és a ruhatárakat és minthogy tiz évre volt a kontraktus, 100.000 koronát előre leszurkolt illendően az illemhelyekért. A Bálint Dezső 100.000 koronájával indult tovább Máder, de ez a pénz hamar elúszott és elúszott sok más jelentős összegű egyéb kölcsön is. Februárban abszolút csődöt mondott már a Máder tudománya, pedig közben az udvar is segedelmére sietett, megujitván hamar 2000 koronáért az udvari páholy bérletét, amelyet Vidor direkciója alatt a „Smolen Tóni" előadása miatt fölmondottak. Teljes volt már a fölfordulás a szomorú Vigopera körül, amidőn Bálint Dezső ujabb pénzkölcsönnel társul szegődött Máder mellé, bizván azokban az intim udvari összeköttetésekben, amelyek nem engedhetik meg, hogy Máder végkép elessen. A Vigopera-Népszinházon azonban Máder ég Bálint egyesitett zseniálitása sem tudott segíteni és jött föltartózhatatlanul a krach, a teljes fizetésképtelenség, A művészi személyzetet és technikai alkalmazottakat csúf és kegyetlen módon szélnek eresztette a direkció. Jött azonban az udvar . . . Máder előkelő öszszeköttetései megmozdulták, megmozdították Apponyi Albert grófot és az udvar mozgatására megindult a mentőakció a Máder—Bálint-cégért. Apponyi ekkor találta föl a kormányozható tűzveszélyességet. Fölfedezte egyszerre, hogy a régi Nemzeti Szinház tűzveszélyes, hogy ott tovább lehetetlen játszani a Nemzeti Szinház művészeinek és igy nincs előbbre való tenqivaló, mint kibérelni a Népszinház-Vigoperát a