Délmagyarország, 1910. július (1. évfolyam, 34-60. szám)

1910-07-16 / 47. szám

3 DÉLMAQYARORSZAQ 1910 Julius 16 Mindezekből pedig az következik, hogy helyeseljük a népszámlálás sür­gős előkészítését és végrehajtását. Min­den magyar törvényhozó előtt hadd le­gyen ott a statisztika. A parlament ké­szülő rendkívüli nagy munkájához a számok adjanak erőt és kitartást. A szörnyű adatok tartsák össze a nemzet valamennyi rétegét s belőlük világitsón ki ap a jelszó, hogy meg kell mente­nünk önmagunkat. Egy szédítően nagy és gyökeres szociális átalakulásra van szükség; föl kell riasztani a magyar népet a meddőség ágyából, friss és egészséges vért az elfásult, a buja ta­gokba és jólétet és műveltséget. Igazi szerelemnek kell fűznie a törvényhozó­kat a magyar földhöz, mert különben meddő marad Magyarország s meddő az ő munkájuk. Elég magzatot hajtott el már a politika és elég torzot szült már. Most meg kell fogannia, meg kell szü­letnie és ki kell fejlődnie a tiszta sze­relem életerős gyümölcseinek. (f. á.) Hosszú vita. — A képviselőház ülése. — (Saját tudósítónktól.) Ugylátszik, mindiárt a föliratot akarják fölhasználni az uj képviselő­ház uj tagjai arra, hogy elmondják szüzbeszé­deiket. Ma Huszár Károly beszélt hosszasan, persze a néppárt javaslata mellett. Utána pe­dig Rudnay Alajos prépostképviselő, aki a nép­pártot támadta. Természetesen nem hallgatta őket a képviselőház különös figyelemmel, ami nem is csoda, mert sokkal helyesebb volna, ha a vita befejeződnék. Erre azonban alig van remény. Ma ismét sokan iratkoztak föl szólásra, Az ülésről részletes .tudósításunk itt követ­kezik : Jelentések. Berzeviczy Albert elnök negyedtizenégykor nyitja meg az ülést. A múlt ülés jegyzőkönyvé­nek hitelesítése után az elnök jelentést tesz a beérkezett irományokról, igy a II. és IX. bí­ráló-bizottságok megalakulásáról. A II. bizott­ság elnöke Bornemissza Lajos báró, jegyzője Ertsey Péter, a IX. bizottság elnöke Várady Rezgő piros ajkuk közül élvvágyólag bom­lott ki gömbölyű fehér fogsoruk. — Ihlhih! — És a gyönyörsikoltás még akkor is ajku­kon fuldoklott, midőn kívülről durva fogással belökték a szárnyasajtót. Kajszi, hosszubajuszu ember toszult be legelői. Mákosszür csüngött válláról. Háti lo­vát is maga után vezette a kantárszijnálés még több lovaslegény is kullogott utána. Olyan nagy volt ez az ivószoba, itt a lovak­nak is bőven jutott férőhely. A mestergeren­dáról lecsüngő vaskarikákhoz kötötték ki lovaikat a legények. — Mi járatban vagytok,hé?— Akajszíba­juszu ember szólította igy a szappanosokat. Öreg Dobó Rókus, a füstösképü szegedi fuvaros, komoly tisztességgel felelte: — A temerini vásárbul jövünk. A hórihorgas betyár hamiskásan hunyo­rított a szappanoskofákra. — Hajóllátok! Ezek meg itt szegedi dajnák? — Jó látja, kelmed! —Patkó Rozál bizal­ínaskodón fűzte tovább a szót. Ugy zöngött a hangja, mint lyukadt ezüst síp. A kajszabajuszu embernek ösmerősen tetszett ez a fakó hang, azért a homályos sarok felé fordult a betyár. — Ni, ni ! Kit látnak szemeim !. . . Kend Is itt van Patkó Rozál? -- Persze, hogy itt vagyok, Pista bácsi! Jókedvűen nevetett a betyár. — Hehe, he ... A vén kofa sértődötten pattant fel. — Itt vagyok, hát! De, nem tudom, mi ¡zen a nevetni való ! Gyula, jegyzője Bethlen Pál gróf. Ezután a bí­ráló-bizottság tagjai közül azok, akik tegnap nem voltak jelen, leteszik az esküt. Zichy János gróf: A tanáregyesület és orszá­gos tanári és tanítói nyugdíjintézet mate­matikai számadásait mutatja be. Kéri azok ki­nyomatását és tárgyalásra tűzését. Rosenberg Gyula, a közgazdasági bizottság előadója beterjeszti a Romániával 1909 április 23-án kötött kereskedelmi pótszerződés be­cikkelyezéséről szóló jelentést; továbbá a legel­tetési tilalom megszüntetéséről szóló jelentést. Mindkettőt kinyomatják és szétosztják. Papp Géza beterjeszti a közgazdasági bizott­ság nevében az 1910. évi népszámlálásról szóló törvényjavaslatot tárgyaló jelentést; kinyomat­tatik. 1 i Néppárti beszédek. Huszár Károly szólal föl elsőnek a fölirati vitához. Annak, hogy a koalíció megbukott, szerinte a magyar intelligencia gerinctelensége, passzív rezisztenciája az oka, Erkölcstelennek tartja a munkapártot és Khuen küldetését. Khuén ugy jött, hogy az első négyest Vázsonyi­val táncolta, a másodikat, a szerelmesek négye­sét Tiszával lejtette; csak vigyázzon Tisza, hogy a szupécsárdást mással ne táncolja a miniszterelnök. Podmaniczky Endre báró: Ne agf ódjék érte! Huszár Károly: A választási küzdelemmel foglalkozik és idézi Jeszenszky Sándor egy állítólagos mondását, amely szerint nincs az a vár, amelyet egy aranynyal megrakott csacsi­val ne lehetne bevenni. (Zaj a jobboldalon.) Fölkiáltások: Mikor mondta? Hol mondta? Huszár Károly: Hallatlan visszaélések tör­téntek etetéssel-itatással. Az antialkoholista apostolnak, Dóczi Imrének kerületében napo­kig részegen hevertek az emberek. (Derültség.) Az etetés pedig . . . Pochnaniczky Endre báró: Hát maga nem etetett ? Huszár Károly : Podmaniczky képviselő ur kérdésére hajlandó vagyok válaszolni a követ­kezőkben : Kész vagyok bemutatni hiteles vá­lasztási számlámat, költségeim jegyzékét, ha ö is őszintén hajlandó erre. (Gúnyos derültség az ellenzéken.) Rudnay Alajos : A privigyei visszaélésekről tessék beszélni! (Zaj.) Szmrecsányi György: Beszélünk arról még külön is! Huszár Károly : Ha van valaki ebben a Ház­ban, aki bitorolta a mandátumot, ugy a privi­gyei képviselő ur az ! Ezeknél a szavaknál a kormánypárt felől nagy zúgás hallatszik. — Hohó ! Hogy mer igy beszélni ? Elnök (csönget, majd a zaj lecsillapultával) inparlamentáris kifejezés miatt rendreutasítja a szónokot és figyelmezteti, hogy nincs joga ily hangon beszélni képviselőtársairól. — Mán azt hittem, hogy az ördögszeké­ren valahol Pokolindiát járja kend. — Ih, hihi! — A hamiskás szemű fiatal kofák összelökték húsos, kemény karjokat. Mérgében elvigyorodott a vén kofa: — Mikor még kopogós sarkú, piros pa­pucsban raktuk a kállaikettőst, bezzeg, kel­med se igy beszélt én velem . . . A vén szürke betyár csavarintott kajszult bajuszán: — No, no ! . . . Rozál lelkem ! Újságot mondok. — Kend ! Nékem — újságot ? — az asz­talra könyökölt a vén kofa. — Oszt meg ne ijedj, Rozál . . . Arról a jóféle uradról van szó ! — Az uramról? . . . — No ! hát tudod ? . . . Bukarestben ki­csit az oldalába lőttek az uradnak . . . Sohse sirasd ! Nem volt halálos a lövés ! Mire ha­zaérkeztek, már otthon is találod — veszőt! A kajszibajuszu betyár beszélt ilyen külö­nöseket. Akkortájt az országutak mentén még számosan csatangoltak iiyen különös emberek. Soha senkisem tudott bizonyosat felölök. Honnét jöttek? Hova mennek? Vol­taképen kicsodák is? Micsodák is? Bizonyo­sat senki sem tudott ezek felől! Ma a Ti­szánál, holnap vagy holnapután tul a Dunán kavarodtak fel. Ösmerték Szerbiát is. Nagy­oláhországban is jó komáik voltak és a leg­futósabb paripa mindig az övék volt. Fél­vállra csúsztatott cifra szűrök alól rezes pisztoly villant ki, mert még tüszőjük is volt nekik. — Jaj Annuskám! — a csárdásné félre­húzta a sugár, barna szegedi leányt. Rudnay Alajos, a Huszár által megtámadott képviselő az elnöki emelvényhez megy és fei. iratkozik. Személyes megtámadtatás címén akar beszélni. Huszár Károly: Olvastam egy kinai császár ról, Csing-Csangról . . . Felkiáltások a jobboldalon: Ki az a császári Csing-Cseng-Csang? " ' Huszár Károly: Igenis olvastam, hogy Csinn-­Csang, a kinai császár fölirta a fürdőszobájába­„Fürödj meg mindennap." Igy van a kormány." párt is, mindennap külön fölírják, hogy együtt maradjanak. De kíváncsi vagyok, meddio; f0» egy párton maradni Lukács László és Tisza István gróf, Zichy János gróf és Zsilinszky Mihály, Mangra Vazul és Sándor Pál? (De­rültség.) A munkapárt folytatása a szabadelvüpártnak az pedig nem volt párt, csak adószedője Bécs­nek és nem törődött kulturával, szociálpolitiká­val. A szabadelvüségnek köszönhetjük, hogy Magyarország népe 7000 millió korona állam­adósággal van terhelve. Valóságos vádbeszédet lehetne mondani a szabadelvüpárt szociálpoliti­kájáról. Nincs szabályozva nálunk a munkaidő tar­tama, pedig már Ausztriában is van intézkedés erre. Magyarországon törvényesítve van a ti­zennégy órai munkaidő tizenhat órás keretben, sőt, vannak gyárak huszonnégy, sőt harminc­hat órás szolgálati idővel. Követeli a vasár­napi munkaszünet szabályozását, a korcsmák vasárnapi bezárását. Kelemen Samu: Sajnos, a pénzügyi érdek követeli! Huszár Károly: Hiányzik a többség föliratá­ból a közegészségügyről szóló fejezet. Fölhozza, hogy 199 millió lakosra 5400 orvos esik, gyógy­szertár minden kétszáz négyzetkilométeren van. Szmrecsányi György : Kérem a tanácskozás­képesség megállapítását. Minthogy ugyanis Podmaniczky Endre báró agitációjára a munkapárt Huszár beszédének elején az utolsó szálig kivonult a teremből, a beszédet alig néhány ellenzéki képviselő hall­gatta. Szmrecsányi közbeszólása nagy zavarba ejtette az elnököt, de pillanat alatt egy sereg munkapárti özönlött a terembe, ugy, hogy az elnök konstatálhatta a tanácskozásképességet. Huszár Károly folytatja vehemens támadá­sokkal fűszerezett beszédét, melyet az általá­nos választójog követelése után hamarosan .azzal fejez be, hogy a néppárt fölirati javasla­tát fogadia el. A néppárt ellen. Rudnay Alajos személyes megtámadtatás cimén is kér szót, bár érdemben is szól a javaslat­hoz. Huszár Károly őt a privigyei mandátum bitorlójának nevezte. Huszár Károly: Az is! — Mi az, nénikém? — Ha, mondom ! Gyere innét! Mert, ha kezdődik a tánc, innét hajnalig nem mozdul ki emberfia, — súgta a csárdásné. Észre sem vették, midőn Annusék kiosontak a zajos ivószobából. III. Vizesszagu, hűvös szellők csapdostak a Tiszáról... A holdra épen gyászkendőt bo­rítottak a felhők. Annus a kocsiderékban bevert... A lovak a rudvégnél a virágizü szénát majszolták. Bent a csárdaházban ri­koltott a klarinét. Döbörgött a szilaj tán,:. Kurjongattak a vad legények. — Ih, hih! — mintha csak hónok alját csiklandozták volna, a mámortól, a gyönyö­rűségtől sikoltoztak a vérpirosajku fiatal szappanoskofák. Már nagy éjszaka volt. A meleg subában megdobbant Annuskának a szive ... Nyikor­dult a csárdaház ajtaja. A sötétben titkom alakok botorkáltak a vásárosok kocsijai, lo­vai felé. Annuska még fejét, rozmarinvirág­olaj illatú fejecskéjét is behúzta a subába. — A lábát nézze kend! — súgta az egyik árnyékszerű alak. — Szerelmes Marjám! — dobogott az Annuska szive s magában fohászkodott. Minő szerencse, hogy nem a strimfliszárba dugtam volt a pénzt!... — magában igy rebesett a leány. — Elég karcsú! — felelte egy másik. Annuska pisszenni sem mert. — Hát a fogát nézte kend? — Fiatal . . . — E kell nekünk I

Next

/
Oldalképek
Tartalom