Délmagyarország, 1910. július (1. évfolyam, 34-60. szám)

1910-07-15 / 46. szám

1910 julius 15 D ÉL MAGYAR O R SZAG Vili. bizottság: Eitner Zsigmond, Pékár Gyula. IX. bizottság: Hock János, Ssluha Pál (panasz is). A bizottságok holnap délelőtt tiz órakor alakulnak meg. Az állandó igazoló-bizottság meg nem alakulván, Elnök ismételten íelhivja az alakulásra a tagokat. Ezután a képviselőház naplója alapján utólagosan rendreutasítja Pozsgay Miklóst tegnapi, Polónyi Dezső beszéde közben mondott ama közbeszólásért, hogy „majd mindjárt jön a kantár a nyerítés után". Folytatják a fölirati vitát. Tüdős János (pártonkívüli függetlenségi) szólal föl elsőnek. Szóvá teszi Tisza debreceni választási beszédét, amelyben ez becsülésreméltó ellenfeleket kívánt. Szerencsére nem vette magára ezt a függetlenségi párt, de nem ártana, ha Tisza ezt a figyelmeztetést most a parlamenti harcok alatt saját pártjának- erőtői duzzadó fiatal tagjaival szemben is érvényesítené. Reflektál Várady Zsigmond tegnapi fölhívására, hogy hagyja abba a baloldal a fölirati javaslat fölötti vitát. Az ellenzék nem akar obstruálni, öt fölirati javaslat van, melyhez kormánypárti oldalról négyen, az ellenzék részéről pedig vele együtt heten szóltak hozzá. Ez nem olyan nagy szám. Ne siessen Várady a nemzeti munkával: lesz még módja annyit szavazni és megszavazni, hogy . maga is megelégeli. A fölirati vita nem felesleges, az eszméknek tiszt'ázódniok kell. A Justh-párt föliratát fogadja el és ezt azzal indokolja, hogy a kormánypárt fölirati javaslatának állításait kétségbe kell vonni. A trónbeszéd és a válaszfölirat megfelel a kormánypárt hivatalos elismerésének, ha a nemzeti munkának a császári akarat föltétlen végrehajtását nevezzük, minden ellenszolgáltatás nélkül. A trónbeszéd rendezni kívánja a bankügyet, a többség fölirati javaslata pedig csak akkor kívánja az önálló bankot, ha ezt az ország hangulata kívánja. Tisza januári főrendiházi beszédét, melyet . 'ochalis jelentőségűnek tart, boncolgatja. Ez ^ becsületes, nyílt, őszinte reakció megnyilvánulása volt, ellentétben a miniszterelnök aznap délelőtti nyilatkozatával. A következő szónok a keresztényszociálista Giesswein Sándor volt. — A trónbeszédből.— mondja — reményt mentett, hogy politikai életünk a progresszivitás irányában halad. Ezt kellene megragadnunk, holott a többség fölirati javaslata retrográd irányzatot képvisel. Nem kicsinyeli le a konzervatív elemet, mert arra a politikai életben szükség van, mint a levegőben az okszigén mellett a nitrogénre, de nem szabad azt hinni, hogy ez az éltető elem. A konzervativizmusban visszatekintést lát a régi szabadelvű irányra. Ne játszunk a szavakkal; Igaz, á liberalizmus a régi évtizedekben nagy szolgálatot tett, de ha engedünk neki, a zsarnokság igazi támogatója lesz. A társadalmi osztályok közt egyre omlik az összetartás. A modern politika megkívánja, hogy az önző irányzat mellett a szociális irányzat erőre kapjon. Ennek a hangsúlyozását nélkülözi a fölirati javaslatban, mert mig az céloz erre, a fölirati javaslat süket füleket mutat ennek. A politikában nem barátja az egyoldalú gazdasági fejlődésnek, úgyszintén a közjogi vitáknak sem. (Helyeslés.) A szociálpolitika nagy fontosságát említve,, nem térhet ki Tisza István gróf keddi beszéde elöl, amelyben, sajnos, nem volt szó a nemzeti kérdés szociális oldaláról. Ahol elmérgesedik a nemzetiségi kérdés, ott sokszor az elhanyagolt szociális politika az ok. Tisza békés szándékait veszedelmes fegyverszünetnek tartaná. Ne a küiíöldet mutassuk csábító példának nemzetiségeink flott, hanem a belső viszonyokra igyekezzünk figyelmüket felhívni. Szakítani kell az úgynevezett szabadelvű nemzetiségi politikával, amely fflindig csak az erőseknek kedvez. Rátér a választójog reformjának kérdésére. Igazi szociális politikát csak ugy folytathatunk, ha ennek megfelelő választójogunk van. Támadja a plurális választójogi tervezetet, feltétlenül kívánja a t'tkosságotj amely Európaszerte diadalmaskodott, Az általános, titkos, egyenlő választójog cive (Éljenzés) és kifogásolja, hogy ezt elhanyagolja a kormánypárt, A titkossággal megszűnnének a választási visszaélések, megszűnnek, k°gy a kerületeket taksálják. A néppárt fölirati javaslatát fogadja el. Elnök az ülést öt percre felfüggeszti. Szünet után Kelemen Samu szólal föl a fölirati vitához. A nemzetiségi kérdést tárgyalja Tisza beszéde nyomán. A beszéd mellékcélja — úgymond — ^ koalíció nemzetiségi politikája ellen intézett támadás, másrészt pedig a kormány egyik tagja e"en irányul, az ellen, akitől Tiszát súlyos ellentétek választják el. A kormány békés akciót kezd a nemzetiségiekkel és Tisza ugyanekkor erős rendőri intézkedéseket, politikai pöröket sürget, amelyekkel pedig a kérdést megoldani nem lehet, A nemzetiségi pörök száma oly nagy, hogy e téren vezetünk Európában. A legutóbbi három ós fél év alatt 648 politikai izgatásiport indítottak meg, vagyis minden második napra esik egy ilyen pör. Ezek közül 349-et szüntettek meg. Elsősorban'^a nemzetiségiek képviselőivel kell tárgyalnunk. — Ugy van! — kiáltják a nemzetiségiek. Ezután áttér a kormány föiratának bírálatára s végül kijelenti, hogy a Justh-párt fölirati javaslatát fogadja el. Bánffy beszél. Következett a mai ülés szenzációja. Bánffy Dezső báró emelkedett szólásra, Kijelentette, hogy csak röviden fog beszélni, mert a hosszú beszédet sem egészségi állapota nem engedi meg, sem pedig az a körülmény, hogy egyedülálló, elszigetelt ember, aki egy párthoz sem tartozik. A kormány fölirati javaslatához nem járulhat s azzal szemben külön javaslata van, amelyet egész terjedelmében fölolvas. Bánffy Dezső fölirati javaslatában a következőket mondja: A parlamentet megnyitó trónbeszédben sajnálattal kell nélkülözni több kívánatos, fontos reformot, Ilyen lényeges reform volna a progresszív adórendszer behozatala, amely a termelő alsóbb osztályokat s ezzel az egész nemzetet tehermentesítené.. Fontos és sürgős a bankügy rendesése, de nem olyan értelemben, mint erről a trónbeszéd megemlékezik. Mert ha egyelőre bele kell is nyugodnunk abba, hogy kellő átmeneti intézkedések hiányában 1917-ig a közös bank fönnmaradjon, az önálló gazdasági berendezkedés már a monachia két állama közötti egyetértés szempontjából is szükséges. Sürgeti a Bánffy-féle fölírat a választójog reformját, az általános, titkos, egyenlő és községenkénti szavazás alapján s különösen hangsúlyozza a titkosságot, amely a választási visszaéléseknek véget vethetne. Hangsúlyozza emellett a magyar nemzet szupremáciájának a kellő intézkedésekkel való megóvását; Beszél a Bánffy-féle fölirat a szükséges helyesebb birtokpolitikáról és szükségesnek véli, hogy szabad és kötött latifundiumokat sajátítson kl az állam, amivel magánérdekek a kellő kárpótlás mellett semmiféle sérelmet sem szenvednének. Szól a közigazgatás reformjáról, amelyet kívánatosnak tart, de oly irányban, hogy az önkormányzati jog kiszélesittessék. Halogatással meilőzi a trónbeszéd — mondja tovább a Bánffy-féle fölirat — az egyesülési jog szükséges kiterjesztését, a tisztviselői pragmatikát, továbbá a tisztviselői fizetés rendezését. Beszéde végén fölirati javaslatát elfogadásra ajánlja Bánffy, azzal, hogy minden akadályt el kell hárítani a nemzet útjából, ami boldogulását gátolja, Bánffy után Huszár Károlynak kellett volna még beszélnie, de engedélyt kért, hogy beszédét holnap mondhassa el. A Ház az engedélyt megadta, mire az elnök az ülést berekesztetteBieiieríli audienciája. Bécsből jelentik; Bienerth báró miniszterelnök ma kihallgatáson volt a királynál Ischlben. Politikai körökben ugy tudják, hogy utasításokat kért a pártokkal való tárgyalásokra és egyben fölhatalmazást a képviselőház íöloszlatására, ha a békéltető alkudozások kudarcot vallanak. Telekkönyweaietők az iígazságíijjyminissternél. A Telekkönyv vezet ők Országos Egyesületének küldöttsége tisztelgett ma dél. előtt az országházban, Okolicsányi László dr országgyűlési képviselő vezetésével, Székely Ferenc igazságügyminiszternél. A küldöttség arra kérte a minisztert, hogy minél rövidebb idő alatt orvosolja azokat a sérelmeket, amelyek a telekkönyvvezetökre már hosszú idők óta nehezednek. Okolicsányi László dr beszéde végén átadta a miniszternek a telekkönyvvezetök terjedelmes emlékiratát, amelyben részletesen föl vannak sorolva óhajtásaik. Székely Ferenc igazságügyminiszter a következőképen válaszolt: — Tisztelt Uraim! Köszönöm a bizalmat amelyet belém helyeztek és legyenek meggyőződve, hogy ami tőlem függ, azt meg is fogom tenni. Sajnos, az eksz-leksz-állapot következtében és annak következtében, hogy az idén nem lesz budget, hanem csak az 1999-iki költségvetés lesz meghosszabbítva és annak az alapján történik a fölhatalmazás is és a zárszámadás is ahoz fog csatlakozni, ebben az esztendőben én nem tehetek semmit. Legyenek meggyőződve, hogy ami történhetik, az meg fog történni. Nagy súlyt helyezek én a telekkönyvekre, mert tudom, hogy hiteligényeinket csak ugy lehet kielégíteni, ha megbízható telekkönyvünk van. Lelkes éljenzéssel fogadta a küldöttség a miniszter beszédét, A „Eorromeus" Ausztriában. — Négy helyen kihirdették. — Khuen-Héderváry gróf miniszterelnök a magyar képviseló'házban a Borromeus-enciklika miatt beadott interpellációra válaszolva, lecsillapította tegnap a kínos ügy körül támadt izgalmat. Közben kiderült, hogy Ausztriában négy püspökség szintén kihirdette az enciklikát. Nagel püspök, a bécsi érsek-kardinális koadjutora szintén közzétette a ma reggel megjelenő bécsi Diösesanblatt-ban. Ezt megelőzőleg már Bv.dwzis-hd.ri, Innsbruck-ban és Zárd-ban is kihirdették az enciklikát, azonban ezt eddig figyelembe sem vették, csak most, a magyarországi bonyodalmak után jutott nyilvánosságra, óriási izgalmat keltve az osztrák protestánsok körében. Bécsből jelentik: Az evangélikus főtanács maga még nem akar beavatkozni a, dologba, mert be akarja várni a kormány intézkedéseit, hanem az evangélikusoknak egy nem hivatalos képviselete, az evangélikus szövet ég lép sorompóba. Ez a szövetség a német protestáns érdekek energikus megvédésére alakult és ennek németországi társszövetsége volt az, amely Németországban oly nagy energiával vette föl a harcot a Vatikánnal szemben. E szövetség már bejelentette tiltakozását az ellen, hogy osztrák püspökök az enciklikát kihirdessék és mozgalmába most az evangélikus egyház világi fejeit is be akarja vonni. E támadásokkal szemben a katolikus egyház főpapjai most eljárásuk helyes voltának a bizonyításával védekeznek. Maga Nagel püspök a bécsi Beichspost mai számában a következő" kép védekezik: — Miután a szentszék az enciklika téves fölfogása és hibás fordítása folytán szükségessé vált nyilatkozatokat megtette s ennek következtében a felekezetek közötti vitának fölidézése többé nem várható, a klérust valószínűleg érdekelni fogja, hogy megismerkedjék őszentsége enciklikájával, annak hiteles szövegévél. Hasonlóképen nyilatkoznak a többi főpapok is. Főleg azt hangoztatják, hogy nekik, mint az egyház vezéreinek, kötelességük minden olyan dolgot, amely a legkisebb mértékben is érdekli a hívőket, a nyilvánosságra hozniEgyébként az elő van irva, hogy a pápa öszszes intézkedéseit a legnagyobb mértékben terjesszék az egyházban. Ugyanez az eset áll tern a Borromeus-enciklikánál is. Ők csak a kötelességüket teljesítették és ehez semmiféle beavatkozást nem tűrhetnek. Ezzel szemben a protestánsok azt állitiák^ hogy tény az, hogy minden pásztorlevelet ki kell hirdetniök a hivők előtt, csakhogy ugy ebben, mint már több jelentéktelen esetben egy óriási mulasztást követtek el, amennyiben figyelmen kivül hagyták a katolikus egyház kormányzására vonatkozó 16-ik törvénycikket, amely arról szól, hogy a püspökök kötelesek min. den egyes hirdetését, vagy intézkedését a politikai hatóságokkal tudatni és csak ennek jóváhagyása mellett szabad azokat közzétenni. Ilyen körülmények közt az osztrák protestánsok nem adják föl a harcot és az elégtételről le nem mondanak*