Délmagyarország, 1910. július (1. évfolyam, 34-60. szám)
1910-07-14 / 45. szám
1910. f, évfolyam, 45, szán Csütörtök, julius 14 ftízpoiHi szerkesztőség és kiadóhivatal Szeged, a Korona-utn 15. szám c=3 ((¡¿«pesti Ezersesiiűsí-a it kiadóhivatal IV., Város.'iíz-MM. 3. szám c=i ELŐFIZETÉSI AR SZEGEDEN: egész évre . K 24'— félévre . . . R 12'negyedévre. K 6'— egy hónapra K 2-Egyes szám ára 10 fillér ELOFIZETESI AR VIDÉKÉN: egész évre . K 28'— félévre . . . R 14-— negyedévre. R V— egy hónapra R 2-40 Egyes szám ára 10 fillér TELEPON-SZAM: Szerkesztőség 835 c=i Riadóhivatal 835 Interurbán 835 Budapesti szerkesztőség telefon-száma 128—11 A nagy kizárás. Néhány napon belül huszonnyolcezer munkás kenyér nélkül marad Budapesten. Bezárják az összes vasgyárak kapuit s megáll az üzem és amig egyrészt a kijárt rengeteg ember küzd majd az éhhalál ellen, a magyar ipar milliónyi kárt szenved, mert vannak olyan halaszthatatlanul sürgős megrendelései a vasgyáraknak, amiket a megrendelők most majd kénytelenek lesznek külföldről beszerezni. Elgondolni is szomorú, hogy ezt az egész nagy társadalmi és nemzetgazdasági veszedelmet huszonegy, mondd huszonegy rézmunkás békétlensége okozta. E néhány ember régebbi bérmozgalma juttatta oda a vasipari gyárakat, hogy most a kizárást rendezni kénytelenek. A huszonegy elégedetlen munkással szolidaritást vállalt néhány száz társa, aztán néhány ezer, egypár tizezer s igv nőtt leírhatatlan és kiszámithatatlan veszedelemmé a gyűlölet lavinája. E percben nagyon nehéz kiszámítani, hogy kik sinylik meg jobban a proklamált harcot : a munkaadók avagy a munkások? Valószínűleg az utóbbiak, mert hiszen a tőke jobban kibirja a parlagon heverést, mint az izom, amely nap-nap után keresi a kenyeret s éhezik a gazdája abban a percben, mikor szerszámát leteszi. A gyáriparoSzellemjárás* Irta ifj. Hegedűs Sándor. ügy reggel hat óra lehetett, mikor Teller barátom nagy robajjal berontott hozzám. Fölriadtam álmomból, de 5 nem hagyott időt arra sem, hogy összeszedjem magamat, hanem odafutott hozzám és kezemet megragadva, ráncigálni kezdett: „Kelj föl. kelj föl, rettenetes dolog történt. Ez hallatlan! Rémesebb, borzalmasabb, mint megérteni képes lehetnél az első pillanatban. Pedig minden szó igaz, esküszöm neked, hogy igaz. És esküszöm arra is, hogy ép lélekkel, teljes öntudattal közlöm veled azt, amit az éjjel átéltem. Nem vagyok őrült, sem részeg, csak az idegeim vannak földúlva attól a rettenetes látványtól, attól a kinos jelenettől, amin keresztülmentem. Ez hallatlan!" Kiszóltam: Ha azt akarod, hogy higyjek neked, ülj le, ereszd el a kezemet és logikus sorrend, minden színezés nélkül mondd el, mi történt veled? Barátom engedelmeskedett és nyugalmat erőltetett magára, oly fokú nyugalmat, hogy be kellett látnom, hogy tényleg semmi idegbaja, hanem csupán egy esemény izgatta föl Ilyen szerfölötti módon. Teller egy hosszú, sóhajszerii lélekzetet vett és a következőket mondotta: >,Mult héten uj lakást vettem, mert a régi otthonomban fölemelték a házbért és én ugy összevesztem a háziurral, hogy dacára, hogy szerettem a lakásomat, kihurcolkodtam és a Dunapartra mentem lakni. Két napig vidékenjártam, csak tegnapelőtt éjjel jöttem haza. Első nap nem vettem semmi különöset észre lakásomban, igaz, hogy rögtön elaludtam sok ugyan szintén horribilis károkat szenvednek. Mert bár üzemeikben bizonyos pangás mutatkozik, a nemrégen alakult szeszgyárak berendezéseit el kellene késziteniök. De nem is ez a fontos. Az a lényeges, hogy vájjon mennyit árt ez a szenvedélyes harc általánosságban. Azt lehet és kell mérlegelni: nem akadt volna-e mód arra, hogy csirájában elfojtsák. Azt szabad és tanulságos kutatni, hogy melyik részről történt a mulasztás. Persze, a két fél mindegyike a maga számára vindikálja az igazságot. A munkások azt állítják, hogy nem fajultak volna eddig az ellentétek, ha annak idején, a mozgalom kezdete alkalmával a gyáriparosok nem lettek volna könyörtelenek. Viszont a munkaadók tervszerű izgatást látnak az eseményekben és titkos, érdekelt kezek müvét akarják megtorolni. Szerintük az a munkások célja, idegen erőtől mozgatott törekvése, hogy mindig más és más szakma elégedetlenkedjék s ilyen módon a számukra teljesíthetetlen követelések folyton napirenden maradjanak. Hivatkoznak a gyáriparosok a küllőid versenyére is, amit nem bírnának ki, ha a fölemelt béreket és a kevesebb munkaidőt meg kellene adniok. El vannak hát szánva a végsőkig menő háborúra. A munkások érvelései hasonlóan súlyosak és komolyak, ők azt állítják, és csak világos reggel ébredtem föl. Ma éj- i jel azonban egy szörnyű dolog történt velem. Este lefekvés előtt kinyitottam az ablakokat, mert gyönyörű idő volt és én imádom a Dunapart friss levegőjét. Tiz óra felé lefeküdtem és a sötét éjszakába bámultam és vártam az álmot. Azt az édes álmot, mely a tavaszi légtől elfáradt testet oly puha kézzel ringatja nyugalomba. Amint igy magam elé bámultam a felhőségtől sötét éjszakába, egyszerre csak fénysugarak jelentek meg az oldalfalon és ezek a sugarak mind több és több színben verődtek a falra, mikor egyszerre egy alak jelent meg a fal kárpitján. Egy rémalak, vérvörös kaftánban, görbe karddal oldalán, kezében egy tálat tartott és a tálban a saját feje volt. És akkor egyszerre ez az alak megmozdult, idomai kiteltek, kép-alakja megtestesedett és ő kilépett a falból, mintha a fal sejtjei utat nyitottak volna számára és mögötte nyomban összezárultak volna. A fejnélküli ember egész alakjában keresztüljött a falon és átment a szobámon és eltűnt az ajtón keresztül — amely épen szémben volt a fal azon részével, amelyből kilépett a rémalak. Ijedten ugrottam ki ágyamból és fegyveremért futottam és vártam, hogy visszajön-e a fejnélküli ember. És ő tényleg visszajött, most az ajtó deszkaréseiből lépett ki, én eléje álltam, rákiáltottam, de ő nem is látszott észrevenni az én jelenlétemet, zavartalanul ment tovább; ekkor eléje ugrottam, de ő erre sem állt meg, hanem képzeld, egyszerűen keresztülment rajtam, mint ahogy a felhő keresztülmegy a nagy hegyeken szétfoszoiva és újra összeállva a hegy mögött. Ijedtemben lerogytam egy székre és gondolni sem mertem arra, hogy újra lefeküdjek, az a gondolat, hogy az én szohogy a munkaadók csak el akarják rettenteni alkalmazottaikat, hogy a kizárást a gyáriparosok szándékosan provokálták és végül, hogy élet-halál, de megfélemlíteni nem engedik magukat. Tessék most már eldönteni, hogy melyik részen van az igazság. Bizony, ez úgyszólván lehetetlenség. Mivel azonban .sürgős megoldást mégis kell találni, mivel egyszerűen őrültség volna, ha ez a Magyarországon példátlan bérharc teljes mivoltában kibontakoznék: keresni kell azokat az érintkezési pontokat, amiknek révén az egész válságot meg lehet akadályozni. A kereskedelmi kormány nem fogja elmulasztani a köteles közbelépést és bizonyára mindent elkövet a béke helyreállításának érdekében. Most már csak az a fontos, hogy a harcban álló felek méltányolják ezt a törekvést. Hogy megértsék: az áldatlan villongás egyaránt kárukra van és paradokszonnak látszik bár, ennél a kérdésnél úgyszólván megegyezők az érdekeik. Milliókról van szó, ez az ország sokkal szegényebb, ipara sokkal fejletlenebb, munkásai sokkal többet nélkülöznek, semhogy milliókat kidobhatna. Sem az egyik, sem a másik fél javára nem akarjuk billenteni a mérleget. Csak a kölcsönös megértés égető szükségességére mutatunk rá. Reméljük hát, hogy az érdekköbámban a falakon keresztül elátkozott szellemek, kóbor lelkek járnak, feldúlta idegrendszeremet. Fölöltöztem és egy karosszékben virrasztottam át az éjszakát. A fejnélküli ember még egyszer megjelent szobámban és még egyszer megtette különös útját, az én otthonomon keresztül, aztán nyugtot hagyott. Én szívszorongva vártam meg a reggelt és amint a házmester a kaput kinyitotta, iderohantam hozzád, hogy légy segélyemre, ments meg engem a titokzatos rémtől és fejtsd meg előttem ezt a borzalmas rejtvényt/' Figyelmesen végighallgattam barátom előadását, aztán megnyugtattam, hogy elmegyek vele lakására, alaposan megvizsgálom a falakat és egy éjszakát kémlelésre fogok fordítani. 0 nagy hálával fogadta ajánlatomat, megvárta, míg rendbeszedem magamat, aztán együtt elmentünk hozzá. A lakásban nem találtam semmi különöset, a kopogtatás sehol sem jelzett üreget, mindenütt tömör fal. volt. A ház tűzfala volt az a fal s ezen az oldalon a szomszéd ház cseréptetőzete volt, mert az két emelettel alacsonyabb volt emennél. Szemben a Duna túlsó partján egy uj épület állott, melynek ttvegterraszos tornya volt. Végignéztem az egész környéken, de kémlelő szemem sem a közelben, sem a messze távolban nem tudott fölfedezni semmi rendellenes dolgot, amely valami rendkívüli eseményre engedett volna következtetni. Ezalatt lassan eltelt a délelőtt. Elmentünk ebédelni és együtt töltöttük az egész napot. Estefelé én azt az óhajtásomat fejeztem ki, hogy én akarok a kísértetjárta szobában aludni. Barátom végtelen hálásan fogadta ezt a tervemet is és ő ugy határozott, hogy a másik szoba divánján tölti az éjszakát,