Délmagyarország, 1910. július (1. évfolyam, 34-60. szám)

1910-07-02 / 35. szám

4 DÉLMAGYARORSZÁG 1910 Július 1 magam, mint elnöktársaim humánus főnökök akarunk lenni, oly főnökök, akik az Önök jogosult és méltányos érdekeit mindenkor készséggel fogják fölkarolni. (Élénk tetszés és éljenzés.) — Az én fölfogásom szerint egy hivatalos apparátus jó szellemben való, sikeres működéséhez nem elég csak a fegyelem köteléke, szükséges a bizalomé is. (Tetszés és éljenzés.) Ezt a bizalmat a mi részünkről teljes mértékben meg fogják találni. Kérem Önöket is, hogy teljes bizalommal forduljanak a jövőben is az elnökséghez. (.Lelkes éljenzés.) A Ház elnöke még egyideig szives társalgást folytatott a megjelentekkel. * A parlamenti tudósítók szindikátusa ma délben fél 12 órakor tisztelgett Rákosi Jenő főrendiházi tag vezetése alatt Berzeviczy Albertnél, a képviselőház elnökénél. Befzeviczy Albert Kabos Ferenc alelnök társaságában fogadta a hírlapírókat. Rákosi Jenő, mint a szindikátus elnöke, üdvözölte a Ház elnökét. — Mikor a nyilvánosságot törvénybe iktatták, — mondta Rákosi — nem is sejtették, hogy mit jelent ez. Azóta a nyilvánosság a sajtó által a közélet minden terén országutakkal bir. Ha régen volt kő-, vas- és aranykorszak, ma a papiroskorszakban élünk. Mert a nyilvánosságot nem a karzatok kíváncsi publikuma teszi, hanem az, hogy egy kis, nem is nagyon kényelmes helyen az ujságirók szoronganak és dolgoznak a nyilvánosság számára. Bennünk és általunk él a nyilvánosság. Üdvözli az elnököt, aki kiváló munkása az irodalomnak s akivel igy atyafiságot tartanak az ujságirók. (Éljenzés.) Berzeviczy Albert megköszönve az üdvözlést, utalt tegnapi székfoglaló-beszédére, kiemelve, hogy az ő fölfogása szerint is csak ugy válhat be a parlament munkája, ha a sajtó szétviszi annak hirét. A. mi hivatásunk egy s mi egymásra vagyunk utalva, (Éljenzés.) Berzeviczy ezután kezet fogott a megjelentekkel és szívélyesen elbeszélgetett velük. Sciionebeckoé megőrült. — Az aliensteini dráma. — (Saját tudósítónktól,) Az aliensteini bünpör nem jut ítélethozatalig. Az egyetlen vádlott, a hisztérikus Sohönebeckné, aki időközben Wéber német irónak lett a felesége, nem birja ki a tárgyalás izgalmait. A beteg asszony, aki különben az összes női bűnösök között a legellenszenvesebb, naponta többször elájul és igen gyakra őrülési rohamokba esik. Tegnap már annyira rosszul lett, hogy a szállodából, ahol laknak, nem is lehetett elszállítani. Allenstein, julius 1. Ma sem lehetett megtartani a tárgyalást. Schönebeck-Weberné folytonosan idegrohamok, ban gyötrődik, beszámíthatatlan, tegnap este is olyan jajveszékelést vitt végbe, hogy a fogadóbeli vendégek nem akarnak ott maradni. A hotel tulajdonosa szeretne szabadulni kényelmetlen lakójától, csakhogy Schönebecknét elszállítani sem lehet. Tegnap délután öt órakor jött rá az első roham, este nyolc órakor a második. Kiugrott az ágyból, véresre harapta karját és kiáltozott, hogy az utcára hallatszott; — Ne öljetek meg! Később Schönebecknét ujabb, még erősebb roham fogta el. A beteg kétségbeesve ordítozta: — Ti engem le akartok rántani, oda le, a mélységbe! Ti engem meg akartok ölni! A törvényszék előreláthatólag szombaton délelőtt és talán délután is még egyszer összeül. A bünper tárgyalásának folytatásáról többé nem lehet szó. Webernét valószínűleg egy németországi szanatóriumba fogják elhelyezni, ahol kipihenheti a tárgyalással járó izgalmakat. Schönebeckné öngyilkos! Allenstein, julius 1. Ma éjjel szenzációs esemény történt. Schönebeckné egy őrizetlen pillanatban fölmetszette ereit. Tettét észrevették és idejekorán megakadályozták az elvérzést. A sebesülés nem súlyos, de mindenesetre hosszabb ideig fog tartani, amig Schönebeckné fölgyógyul. A tárgyalást addig bizonytalan időre el fogják halasztani. A menedékhely veszedelme. Budapestről villamoson egy óra alatt ellehet jutni egy községbe, amely igen sok embernek a menedéke volt. Kispest ez a község, amelybe menekültek mindazok, akiknek okuk volt arra, hogy ne igen tartózkodjanak a főváros területén. Az ok pedig az, hogy a rendőrség ezeket az embereket örök Időre kitiltotta Budapest kebelébői, mert a közre veszélyesnek bizonyultak. A tolvajok, a betörők, a csalók és egyéb szélhámosok Mekkája mindig az ország fővárosa, Ezért tartják ezek az emberek a kitiltást sokkal nagyobb büntetésnek, mint a legsúlyosabb fogházat, mert onnan bizonyos idő múlva ki iehet szabadulni, de bujkálva visszatérni a fővárosba nehezebb. Az élelmes kibererek a kitiltott egyénre hamar rábukkannak, akármilyen ravaszul és éberül vigyáznak is bőrükre. És ha rátalálnak egy kitiltott emberre, akkor ujabb harmincnapi elzárás és ujabb toloncut lesz a mulatság ára. Ezért volt kedves menedékhely Kispest. Ide költözködtek ki és telepedtek lo azok, akik nem tartózkodhattak Pesten, de mégis legalább az árnyékában akartak meghúzódni. Ezen az oázison ma már körülbelül ezerötszázra lehet becsülni az üldözöttek számát. Itt békés, nyugodt életet kezdenek és ha hébe-hóba be is csempészik magukat Budapestre egyet-mást bevásárolni, nem bántják őket. Részint mert csak nappal tartózkodnak itt és ilyenkor nem igen veszik észre, hogy egy emberrel több mászkál az utcán, részint pedig azért, mert a rendőrség gyakran szemet is huny. Ez a békés hajlandóságuakra vonatkozik, a mégjavultakra. Megbújnak azután Kispesten olyan alakok is bőven, akiknek a főváros közelsége a kenyerük. Budapesten nem lakhatnak, de sötét mesterségüket itt folytatják. A közeli községekből azután berándulnak s ismét visszavonulnak a rejtekre. A kispesti csendőrség derekasan vigyáz a kétes ekszisztenciákra, de az államrendőrség kiterjesztése majd több biztonságot nyújt. Igen sokan vannak a kispesti menekültek között, akiknek bizonyos kis vagyonkájuk van. Hogy milyen körülmények között szerezték, az nagy kérdés. Ezeknek csinos kis házikójuk, kényelmes otthonuk van és megelégedett családi él®tet élnek. A vagyon azonban sokszor nem a férfiak nevén szerepel, hanem az asszonyén. Sőt a gyerekeknek is van vagyonuk, mert nem egy családnál a férjnek is, meg a feleségnek is nyomja valami biin a lelkiismeretét. Villámcsapásként hatott most egy röpke kis liir az ezerötszáz családra. Ugyanis arról van szó s ezúttal komolyan, hogy Kispestet hozzácsatolják rendőrileg Budapesthez. Ez a hir felér az egyiptomi tiz csapással, mert akkor le is ut, fel is ut és újra nagy munkája lesz annak a bizonyos zöld kocsinak, mely ezeknek az ekszisztenciáknak álmában ijesztő mumus gyanánt megjelenik. Khuen-Héderváry Károly gróf miniszterelnök ma megerősítette ezt a hirt, de kijelentette, hogy erre csak később kerül a sor. A Délmagyarország munkatársa egy államrendőrségi detektivvel, aki ismeri Kispest valamennyi sorsüldözött lakóját, körsétát tett és beszélgetést folytatott egypár menekülttel. — Nézze, — szólt a detektív, egy fehérre meszelt házra mutatva, — ebben a házban lakik egy híres pénzhamisító, aki körülbelül már tíz esztendőt ült az ország különböző börtöneiben. Hamisításai olyan sikerültek voltak, hogy mire elfogták, már egy nagy csomót értékesített és míg el volt zárva, a felesége házat vett ós mióta kiszabadult, a börtönben megtanult mesterséget űzi. Most bognármester. Bementünk és a műhelyben egy pirosk' pocakos ember fogadott. Mikor megtudta h mi készül, röviden csak ennyit mondott-' — Nem hiszem, hogy az emberek olyan ros szak legyenek, hogy ne engedjék a jó utra t^~ embert megélni. Több kérdésre nem válaszolt és nyugodta folytatta munkáját. D Nem messze onnan lakott egy szülésznő aki nem egy ártatlan gyermek haláláuak az 'oko zója. Itten ez az asszony gyümölcsárulássai foglalkozik. Sikkasztok, rablók, hires verekedők laknak a szomszéd utcában. Ezek már mind békés polgáremberek lettek. Mind sopánkodik, jajgat, de szemeikben a szabadság különös fénye lobog. És valósággá! szánalmasak ezek az emberek a kétség és re mény közepette, mikor arra gondolnak: jön-e < vizözön ós ha jön, mi lesz akkor velük. fiz elíünt „Triesíe"-hajo. — Kutatás az Óceánon. — (Saját tudósítónktól.) Több mint egy hete hogy komoly hir nem érkezik az eltünl Lloyd-hajóról. Egyik verzió szerint Maskatküsténél látták volna, de ezt csakhamai megcáfolták és igy ismét találgatja mindenki, hogy mi történhetett a hajóval. Lehet: már partra ért valahol és lehet, hogy rég magába ölelte a sötétkék tenger. Az érdekeltek izgatottan várakoznak a „Lloydtársaság" trieszti igazgatósági épületéber és remegő hangon kérdezősködnek a hozzátartozóik sorsáról, de kielégítetlenül busán hagyják ismét el a palotát, mert ott sem tudnak semmi bizonyosat. Ez alatt a2 Indiai-Oceánon cirkálnak a kiküldött gőzhajók, de eddig minden eredmény nélkül. Ha a „Trieste"-en jelzőkészülék lenne, máirégen életjelt adhatott volna magáról, de igy az örökös vihar és ködben csak akkor akadhatnak rá, ha véletlenül közvetlen közelébe kerül valamelyik kutató hajó. Az eltűnt hajó sorsáról érkezett legújabb távirataink ezek: Trieszt, julius 1. A délben megjelenő „Independente" magánértesülés alapján azt jelenti, hogy a „Trieste" keresésére kiküldött „Fox" nevü angol cirkáló a „Trieste"-et a nyílt tengeren megtalálta. A „Lloyd-társaság" erről azonban még semmi hivatalos értesítést sem kapott. Trieszt, julius 1. A „Lloyd-társaság" Bombay-ból a következő táviratot kapta: Általánosan az a vélemény, hogy mivel a hajónak a csavarja megromlott, a „Trieste" nem tudta a rendes menetirányt betartani és igy a vihar Karachi és Muskat közé sodorta. Az olasz konzul táviratilag kérte az olasz kormány engedélyét, hogy a jelenleg Zanzibar-ban állomásozó hadihajókat, „Piemont"-ot és „Bolturno"-t a „Trieste" fölkutatására kiküldhesse. Fölkérték az angol admirálist, hogy a Laccadive- sziget környékén is kutasson a „Trieste" után. Bécs, julius 1. Hir szerint a „Fox" angol cirkáló rátalált a „Trieste"-re és azt Bombayba vontatta. Minderről a „Lloyd-társaság" eddig nem kapott értesítést és igy félő, hogy ez a hir is valótlannak bizonyul. Triesztben már kevés reménynyel néznek a hajó sorsa elé és mindinkább általánosabb lesz az a vélemény, hogy a „Trieste" zátonyrajutott és elsülyeclt. \ Bécs, julius 1. A „Lloyd-társaság" a mai napig biztos hirt nem kapott az eltűnt hajóról és az eddigi híreszteléseket sem erősítették meg. A társasa? abban a liiszemben van, hogy valamelyik kisebb kikötőben már kikötött a „Trieste" es eddig azért nem adott jelt magáról, mert az ilyfajta kikötök rendesen nincsennek felszerelve telefonnal és távirdával. Remélik, hogy a viharok elmultával a hajó majd folytathatja az útját és igy egy-két nap multán megérkezik Bombayba.