Délmagyarország, 1910. július (1. évfolyam, 34-60. szám)

1910-07-10 / 42. szám

1910 julius 10 DELMAGYARORS ZAQ 9 pug0nics csak 1756-ig lakott a szülői házban, honnan a kegyesrendiek szerzetébe lépett. A het­venes években, amikor ércszobrot állított Szeged Dugonicsnak, házát emléktáblával megjelöltette s most» hogy pusztuló, elhagyatott állapotba jutott, gondoskodni akar róla, hogy az épülő uj házon is emléktábla hirdesse Dugonics születési helyét. A Dugonics-Társaság szépiro. daimi osztályának vasárnapi ülésén lesz szó erről. A terv az, hogy a város, karöltve a Dugonics-Társasággal, megállapodnék abbanf hogy az uj épület falába ismét beillesszék a mostani márványtáblát s egy másik táblán megörökítenék e tábla történetét és az uj épületben egy Dugonics-szobát rendezze­nek be a nagynevű kegyesrendi irópap emlé­keivel. A kegyeletes és hazafias szándékot kétségkívül kivitel követi, mihelyest arra al­kalom nyilik. Lipót Szalvátor főherceg Diósgyőr­ben. Hírül adtuk, hogy Lipót Szalvátor főher­ceg, tüzérségi főfelügyelő, tegnap Diósgyőrbe érkezett. Mint tudósítónk jelenti, a főherceg a napot kizárólag a diósgyőri állami vasgyár megtekintésére fordította. Kívánságára a gyár­ban mindennemű fogadtatást és ünnepélyt mel­lőztek. A főherceget Weigner tüzérezredes ki­sérte a gyárba, ahol rendes munka folyt. Lipót Szalvátort megérkezésekor Fleischmann Győző igazgató üdvözölte és Braunféld Gyula főfel­ügyelő kalauzolta. Előszóra vegyészeti osz­tályt, majd a gázgenerátor-telepet nézte meg a főherceg, majd a hengerdét, acélöntődét, kohót és műhelyeket. A látogatás félhárom órától este hét óráig tartott. Lipót Szalvátor mindent nagy figyelemmel szemlélt meg s megjegyzései kiváló szakavatottságról tettek tanúságot. Ve­jül hálás szavakkal köszönte meg a kalauzo­lást, aztán a gyár templomába ment. Este va­csora volt a gyár tisztiétkezőjében és tizenegy árakor a főherceg visszatért Miskolcra. — Házasság. Landesberg Jenő dr törvény­széki jegyző vasárnap délelőtt tizenegy órakor tartja esküvőjét Grosz Henrik nagykereskedő gzép és bájos leányával, Ilonkával. — Kainz haldoklik. Bécsből táviratozzák « A bécsiek legkedvesebb hősszinésze, Kainz, ha­lálán van. Ha meg is ér még egy-két napot, szín­padra soha többe nem léphet. Épen tegnap kötötte meg a főudvarmesteri hivatallal uj szer­ződését, amely 1927-ig a Burg-szinházhoz köti évi 90 ezer korona fizetéssel. — Araió-üasnep a tanyán. A Szeged-fekete­széli Gazdakör saját helyiségében (Kossuth­kutnál), julius hó 17-én arató-ünnepet rendez. Az ünnepély délelőtt 10 órakor kezdődik. — Elmarad a piaristák reformja. A ki­tűnő és népszerű magyar piaristák évek óta húzódó reformügye a tegnapi napon forduló­ponthoz jutott. Magyar Gábor, a magyarországi rendtartomány nagyérdemű főnöke, egy nem­régiben kiadott körlevelében julius nyolcadi­kára rendkívüli nagykáptalanra hivta össze a rend tagjait, illetve képviselőit, hogy a szent­széknek a rendi reform ügyében történt leg­újabb határozatát kihirdesse előttük. A kápta­lani atyák a meghatározott időre valamennyien megérkeztek a budapesti rendházba, ahol a rendfőnök elnöklésével tartott tegnapi gyű­lésen fölolvasták Róma legújabb döntését, mely ügy szól, hogy a magyar piaristák reformja telje­sen elmarad. Amikor évekkel ezelőtt elsőizben hire •telt a magyar piaristák reformálásának, a magyar •ajtó szinte egyhangúan tiltakozott e terv ellen. Ezt azonban ők nem szívesen vették, mert féltek, h°gy a nyilvánosság csak árthat az ügyüknek. Való igaz, hogy a piaristák esetleges reformja elsősorban a piaristák magánügye, de nem szabad elfelejteni azt, hogy a piaristák hu­szonnégy magyar gimnáziumban oktatják s nevelik a magyar ifjúság egy tekintélyes ré­szét. Ennélfogva minden olyan reform, amely ennek a rendnek a szellemét módosítja, meg­változtatja, vagy épenséggel idegenné akarná tenni, egyúttal kihatással lenne a hazai köz­oktatásra is és így egyenesen a közérdek kívánja azt, hogy a nemzet is érdeklődés­sel viseltessék a reformügy iránt. A ter­vezett reform a piaristáknak épen a létalap­ját támadta volna meg. Rómában ugy okos­kodtak, hogy az összes piarista-provinciák között meg kell ienni az egységnek. Az, évek óta megindult tárgyalásoknak egyik idevonat­kozó eredménye az lett, hogy ma már a ma­gyar piarista-rendtartomány sematizmusának az élén ott olvasható a rend egyetemes római generálisának a neve s hogy a római egyete­mes rendi tanácsban a magyar tartományt állandóan egy magyar rendtag képviseli. Azon­ban az egységnek ezzel a külső szimbólumával nem elégedtek meg Rómában és lényegesebb dolgokban is be akarták hozni az egységet. Azt akarták, hogy a rendi elöljárók megválasz­tásánál Rómának jusson a döntő szó. Azt akar­ták, hogy a magyar piaristák a régi konsti­túciók alapján csak kandidáljanak házfőnökö­ket, de ne egyet minden házban, hanem hár­mat, a jelölteket aztán terjesszék föl a római generálishoz, aki közülök az egyiket kinevezi. Ugy látszik, mégis meg tudták Rómát győzni arról, hegy a róluk terjesztett információk nem felelnek meg a valóságnak, hogy tehát a tervezett reformra semmi szükség nincsen, de különösen nincs egy olyanra, amely a magyar nemzeti érdekeket sérti. Rómában visszavonták a reformot, illetve a római pápának a rend egységét elrendelő intézkedéséi a magyar tör. vényékkel harmóniába hozták. A nagyközönség tehát megnyugvással nézhet a jó piarista atyák további áldásos munkássága elé. Maguk a piaristák pedig, akik mindenkor készséggel meghajoltak az egyházi felsőbbség akarata előtt, most is hódolattal fogadták a legfelsőbb határozatot. — Az aj pécsi színigazgató. A pécsi szin­ügyi bizottság ma Füredi Béla, a Magyar-Szinház volt rendezője mellett foglalt állást. így bizo­nyos, hogy Füredi kapja meg a pécsi színházat. — Halálozás. Súlyos csapás érte a Szeged­Alföldi Takarékpénztár vezérigazgatóját, Iiugler Albert szegedi törvényhatósági bizottsági tagot. Édesapja, idősebb Kugler Albert, Nagyváradon, ahol előkelő társadalmi pozíciót töltött be, meg­halt. Szombaton temették, el Nagyváradon, óriási részvét mellett. Az érdemes közéleti férfiú haláláról az alábbi gyászjelentést vettük: A benső fájdalom lesújtó érzetével tudatjuk, hogy szeretett jó édesapánk, nagyapánk és fivérem, idősebb Kugler Albert, a Kugler és Andrónyi vaskereskcdő-cég beltagja, törvény­hatósági bizottsági tag, az Osztrák-Magyar Bank bírálója, az újvárosi római katolikus hit­község világi gondnoka stb. folyó évi julius hó nyolcadikán hajnali két órakor, életének hatvan­egyedik évében hosszas szenvedés és az utolsó szentségek ájtatos felvétele után az Úrban csendesen elhunyt. A boldogult földi marad­ványai julius kilencedikén délután félőt órakor fognak a Kossuth Lajos-utcai gyászháznál be­szenteltetni és a központi temetőben örök nyugalomra tétetni. Az engesztelő szentmise a boldogult lelkiüdvéért julius tizenegyedikén dél­előtt kilenc órakor fog az újvárosi parochiális templomban a Mindenhatónak bemutattatni. Nagyvárad, 1910. julius nyolcadikán. Áldás emlékére ! Nyugodjék békében ! Ifjú Kugler Al­bert, Kugler Rózsi férjezett Andrényi Gusztávnó, Kugler József dr, gyermekei. Ifjú Kugler Al­bertné született Herczegh Blanka, Andrényi Gusztáv, Gaszner Károly, menye és vejei. Gasz­ner Margitka és Lacika, Andrényi Lacika, Kug­ler Bercike, unokái. Özv. Fábry Endréné szüle­tett Kugler Julianna, nővére. — Magyar tiszt párbaja Bécsben. Az osztrák fővárosban a legsúlyosabb feltételekkel Aczél István huszárhadnagy kardpárbajt vivott Dumier francia tőkepénzessel, aki feltűnő szép­ségű feleségével hosszabb ideig a budapesti Hungária-szálló lakója volt. A két férfi össze­szólalkozott és ennek következménye volt a párbaj, bandázs nélkül, lovassági karddal, meg­engedett szúrással. Dumier nem akart Buda­pesten megverekedni, táviratilag kért Marseil­leből két tüzértiszt-segédet, sőt fegyverbiróság is összeült és csak ezután utaztak a felek Bécsbe. Az első összecsapásnál Aczél sebesült meg könnyebben, a másodiknál Aczél kardja olyan sebet vágott a férj mellkasán végig, hogy Dumier most a halállal vívódik. Aczél segédei Szilassy és Bodnár huszártisztek vol­tak. A felek, mielőtt kardra mentek, pisztoly­párbajt vivtak háromszori golyóváltással öt-öt lépés avanszszal. — Janek sorsa. Janek és védője ma felfolyamodást jelentettek be a vádtanács­nak a letartóztatást elrendelő végzése ellen. A felfolyamodást a Kúriához terjesztik föl, amely néhány nap múlva hozza meg dön­tését. A felfolyamodásban kaucióról szó sincsen, amiből azt következtetik, hogy Ja­nek nem rendelkezik a biztosítékul le­teendő szükséges pénzösszeggel. — Becsületsértés a szolgálati szakasz­ban. Érdekes becsületsértési pört tárgyalt ma a budapesti büntető járásbíróság. A vádlott Racló Gyula aradi kereskedő volt, aki nemrégen a budapesti pályaudvaron beszállt egy kocsi" szakaszba súlyosan beteg feleségével, akit épen egy külföldi szanatóriumból hozott haza. A kocsi, amelybe csomagjaikkal együtt leteleped­tek, véletlenül egy szolgálati szakasz volt. Kis­vártatva megjelent a szakaszban egy fiatalem­ber és erélyesen követelte, hogy szálljanak ki a szolgálati személyzet részére fentartott kocsiból. Radónak gyanús volt a fiatalember viselke­kedése, igazolásra szólította föl s kiderült, hogy az épen oly kevéssé államvasuti tisztvi­selő, mint maga Radó. A fiatalember erre sietve eltűnt, de nemsokára megjelent a sza­kaszban Boros János magyar államvasuti fő­ellenőr és most már ő követelte, hogy Radóék hagyják el a szolgálati szakaszt. Radó hivat­kozott beteg feleségére, de a főellenőr hajtha­tatlan maradt. Mikor vitatkozás közben Radó megtudta, hogy az előbbi fiatalember Boros­nak fia, indulatosan kiáltotta oda a főellen­őrnek: — Ez nem uri eljárás, ez szemtelen eljárás, amely rávall magára! Boros János ezért perelte be becsületsértés cimén Radó Gyulát, akit ma a budapesti bün­tető járásbiróság husz korona pénzbüntetésre itélt. — Elirlích-oltás Szegeden. A szeged­városi közkórház igazgatósága várja már Ehrlich tanár oltóanyagát, melyet tudvalevő­leg világgá bocsátása alkalmával először a kórházak és hasonló intézmények fognak megkapni. Boros József dr, a szegedi kór­ház igazgatója, a kiválóan jeles sebész, mint minden orvosi tekintély, csodálattal nyilat­kozik Ehrlich tanár kémiai vegyületéről, melylyel a szegedi kórházban nem kísérle­tezni, de gyógyítani fognak. A vérbaj uj gyógyítási módja Szegeden is nemsokára kezdetét veszi, természetesen a kórházban. Boros József dr az Ehrlich-féle csodaszerről azon a véleményen van, hogy az nem im­munizál, vagyis a vérbajból kigyógyított ember újból szerezhet vérbajt, de hogy a recidivák ellen sokkalta biztosabb az uj szer, az őszerinte sem szenved most már két­séget. — Mi mozog a kulisszák közt. Békésgyulán már befejezték a színházi előadásokat. Tegnap aztán összecsomagolták a díszleteket, begön­gyölgették a ponyvákat és vasútra tették. Ma délben érkezett Szegedre Békésgyuláról a vonat és ahogy megállt, egyszerre csak a vasúti em­berek nagy ámulatára a festett díszletek moz­golódni kezdenek, a ponyva felfúvódik s az összes kulisszák jobbra-balra hajladoznak. Ele­inte nem tudták mire vélni a különös szín­padi jelenetet, nézegették, találgatták, vájjon mitől hajladoznak a festett bokrok és fák, míg végre az egyik vasúti kisütötte, hogy biz* a bokorban valami fenevad rejtőzködik. Ember nem bújhat oda, mert megfulad. Óvatosan kö­rülállták a még mindig mozgolódó ponyvatö­meget s egyszerre megrohanták. Az erős táma­dás folytán egy-két díszlet beszakadt, mire a támadt lyukon egy emberi fej emelkedett ki ijedten, körülnézve, vájjon hol lehet is most ő. Erre már a felsült vasutasok is dühbe jöttek, nyakoncsipték a különös utazót és a rendőr elé állították, aki bekísérte a főkapitányságra.

Next

/
Oldalképek
Tartalom