Délmagyarország, 1910. július (1. évfolyam, 34-60. szám)

1910-07-10 / 42. szám

Xyx0 julius 10 DÉLMAGYARORSZÁG 3 . ejső volt e téren, mert az 1876-iki első maIvar iparkiállitás és az 1899-iki első nagy mezőgazdasági szakkiállítás Szegeden volt, amely a'i,os különben szerencsés földrajzi fekvésénél f0o-va is alkalmas arra, hogy országos események központja legyen. __ Magáról a kiállításról, ennek kereteiről, helyéről stb., korai volna még beszélni, mert minden attól függ, mennyire sikerül megnyerni aZ illetékes tényezők érdeklődését és támogatását. Minden esetre az volna a cél, hogy az ipar és mezőgazdaság minden ágazatában teljesen kimerítő, gazdag és tanulságos tárlat légiién összehozható, amely igazán vonzani tudja az érdekelteket és az érdeklődőket egyaránt. Az tigy óriási áldozatot és fáradságot igénvei. A várost nemcsak a rendezés közüli költqpo-ekhez való hozzájárulás, illetőleg a rizikóban bizonyos határig való részvétel terheli, hanem ¡3 is hogy a kiállitás megnyitása előtt megvalósítsa mindazokat a nagy terveket, amelyek ^zen-ed városiasságát emelik (a kövezési és csatornázási program keresztülvitele, a fogadalmi templom, a felsőipariskola, az uj közkórház, az aj polgári iskolák, a zenepalota, a második városháza, nyári szinkör stb. fölépítése, amelyek amusry is a megvalósulás stádiumában vannak, a villamosvasút hálózatának fejlesztése, a tanyai vasút kiépítése stb.) Áldozatát igényli az ügy a szegedi kereskedelmi és ipari érdekeltségnek is, mert a kiállitás elsősorban a kereskedelmi és ipari forgalom fokozódásában idéz elő hasznot. Egyelőre fő az, hogy a város agilis polgármestere, akinek részvételével a tervezés előkészületi munkálatai folynak, kedvező hangulatát tudja kieszközölni az illetékes köröknek, amiben buzgón támogatni fogja a kamara is. , a — A képviselőház üiése. — (Saját tudósítónktól.) A mai ülésen folytatta a képviselőház a fölírat tárgyalását. A néppárt részéről Rakovszky Béla szólalt föl, de beszéde nem keltett nagyobb érdeklődést. A parasztpárt nevében nagyatádi Szabó István terjesztett be külön föliratot. Őt már több figyelemmel hallgatták. Valószinü különben, hogy a fölirati vita nem fog sokáig elhúzódni, mert alig néhányan vannak szólásra föliratkozva. Az ülés végén Urmánczy Nándor terjesztett elő interpellációt a marostordai főispánság ügyében. Részletes tudósításunk itt következik: A néppárti fölírat Elnök féltizenegykor megnyitja az ülést. Bejelenti, hogy Biharmegye átiratot intézett a képviselőházhoz s abban élitéli a parlamenti verekedést. Ezután Tisza István, Falcione Richárd és Hegedűs Kálmán letették az összeférhetetlenségi bizottsági esküt, majd Rakovszky Béla szólalt föl a néppárt nevében. A választások korrupciójáról szól. Mit tartsunk az olyan népről, amely áruba bocsátotta legszentebb jogát? De mit tartsunk az olyan képviselőről, aki ilyen módon szerzett mandátummal jön a képviselőházba? Nem kulturállamhoz méltó, hogy a miniszterelnök egyszerűen kiadja a főispánoknak a rendeletet, hogy ennyi kormánypárti képviselőre van szükség. Az ellenzéki jelölteket a hatóság minden közege gyötörte és elnyomta. Lipcsey Ádám: Ez nem igaz! Bizonyítson! Rakovszky Béla: Hisz én nem vádolok senkit. Nem mondtam, melyik országban történtek ezek! (Derültség a baloldalon.) Eitner Zsigmond: Ez nagyon jó ! Igazi diplomata-visszavágás! A Borsszem Jankó megérthette ezt a viccet! Rakovszky Béla: Az ilyen választásból létrejött parlament az abszolutizmus burkolt formája. Ez rosszabb a nyilt abszolutizmusnál. Ugrón Zoltán : Hogy lehet ilyen közhelyeket beszélni? Rakovszky Béla: Ez nem parlamentárizmus. Ez olyan önkénynek, hatalomnak az uralma, amely nem támaszkodik a nép erejére, hanem a nép gyengeségére. Az ilyen hatalommal rendelkező kormány uralma nem parlamentáris uralom. Az ilyen néppel, az ilyen tömegekkel lehet hadsereget föntartani, de nem lelkes hadsereget; az ilyen tömeget lehet háborúba vinni, de hazafias érzés nélkül. És majd ha eljön az a nagy világháború, amely tavaly már küszöbön állt, lelkesedés és hazafias érzés nélkül való hadsereg áll rendelkezésünkre, amelylyel ezt a háborút nem lehet megvívni. Az ilyen tömeggel, birt hatalomnak kifelé nincs súlya, mert nem a nemzet erején, hanem a nemzet gyengeségén alapul. Van az országnak •még egy nagy baja . . . Ábrahám Dezső: Van annak sok! Rakovszky Béla: Van és erről hetekig lehetne beszélni. De én itt csak egyet említek. Ausztriának csak adhatunk, mihelyt valamit kérünk is cserébe, ránkzudul egész Ausztria, a sajtóval az élén és elnyomja jogos kívánságunkat. Ausztriával szemben csak ugy lehetünk erősek, ha olyan választási rendszerünk lesz, amely nem meghamisítása a népakaratnak. Ha a nép — Nyugodjék békével! — Ez az egész ? — kérdeztem csodálkozva. Ilyen nyugodt tud maradni az, aki harminc éve várja az örökséget? Dörmögött, csóválta a fejét és öregesen mímelni akarta a sajnálkozást. Közelebb húztam a széket hozzá s a fülébe súgtam: — Bácsi! — No mi az? — Tudom én ám, hogy Biri néni nem létezik. Azt maga találta, ki. Frici bácsi magánkivüli állapotban ordított, szidott. Mindenről beszélt, csak a dologról nem. Nem mondott se igent, se nem-et. — Nem szép ám az, hogy maga évtizedek óta bolondítja a famíliát. Nem felelt rá semmit, félre fordította fejét, — Megírtam ám mindegyiküknek, hogy Riri néni nem volt, nem is lesz. Ne számítsanak se örökségre, se egyébre s ne ejtsék tévedésbe egymást és a fiatalabb generációt. Erre elhagyta az öreget a béketűrés: — Akkor gazember vagy! Tönkre teszed 1 családodat. Oh, milyen szerencsétlenség lesz -bből. Széthull a család, ve'ge az egyetértésiek. Nos hát igen. A Biri néni meséjét én Piáltam ki. S tudod-e miért ? Végig néztem haladok pusztulását, szétomlását, harcát és sajnáltam a miénket. Morfondíroztam, mit kellene tennem, hogy összetartsam őket. hogy becsületes emberek, hü asszonyok nevelődjelek belőlük. S Biri néni lett az ideál. Neki tetszeni, az ő szeretetére méltónak lenni, uSy-e ea volt mindnyájatok igyekezete ? Volt-e, akadt-e gazember vagy becstelen ember a mi családunkban ? Ugy-e nem ! S mindezt az én Biri nénémnek köszönhetitek. Az apád is a Biri nénibe vetett bizalomban nőtt fel. Te is jól tanultál az iskolában, mert Biri néninek beküldték a bizonyítványodat. Az unokahugaid férjhez mentek, mert a vőlegény megelégedett kevesebb hozománynyal, hiszen egyszer ugy is örökölt vulna Biri nénitől. S te most véget vetettél mindennek, aláástad nagykiterjedésű családunk boldogságát és békéjét. Te, te rossz fiu ... Az öreget kimerítette a szidalom. Köhécselt, krákogott. Nem akart rólam tudni semmit sem. Mikor aztán felvilágosítottam róla, hogy nem szóltam én senkinek se Biri néni legendájáról, az egész csak fogás volt a való kinyonxozására, nevetve vágott hátba: — Bizom a becsületedben, hogy nem is teszed. Megígértem, de egy feltétel alatt, hogy kivezettet Ottó bácsi családi könyvéből, mint örökségre méltatlant. Ezt megígérte. Tudatta is az annáleszek vezetőjével, hogy engem méltatlannak talált az osztozkodásra s családfői jogánál fogva engem töröltetni kíván. Az eset nagy riadalmat okozott a családban. Megindultak a kérdezősködések : mit tehettem én, mi bűnt követhettem én, hogy töröltek Biri néni jogutódlásából. Szegény édes anyám is siralmas levelet irt. Fiam, fiam, mit tettél. S én nem válaszolhattam rá, Mert kötött a becsületszó. erkölcsös lesz és törődni fog a közügyekkel. (Zajos helyeslés a baloldalon.) Amikor a kormány többséget kapott, ezzel az országot nagy csapás érte. Mi nem azt fájlaljuk, hogy csekély számban jöhettünk be . . . (Derültség a kormánypárton. Fölkiáltások: Hát mit fájlal?) Tessék meghallgatni a beszédem végét! Darvas Fülöp: Bár már látnám! Rakovszky Béla: Azt fájlaljuk, hogy Európa közepén így a magyar alkotmányt guny tárgyává tették. Kifogásolja a trónbeszéd ama részét, amely a választások eredménye fölött való megelégedését fejezi ki. Ez lerántja a koronát a magaslatáról, kortescélok szolgálatába szegődteti és sérti a többi pártot. (Ugy van! a baloldalon.) Ha a király tudta volna, hogy készültek ezek a választások, nem engedte volna ezt a részt a trónbeszédbe venni. Fölolvassa a néppárt fölirati javaslatát. A fölirat kijelenti, hogy a párt a pragmatika szankció alapján állva, maga is keresi a korona és a nemzet közötti összhangot és kívánja a nemzeti haladást. A közállapotok javulását a::onban a jelenlegi kormánytól nem várhatja, mert a kormányzatot nem hatja át az a keresztényi szellem, amely minden egészséges fejlődés és kultura alapja. Egyházpolitikai programját fentartva, a párt orvoslandónak tartja azokat a sérelmeket, melyek az egyházpolitikai törvények révén érték az egyházat és az állampolgárok lelkiismeretét. Tiltakozik a fölirat az iskolák államosítása ellen és követeli, hogy mind az alsó-, mind a felsőiskolák hagyassanak meg alapitóik kezében. Örömmel veszi tudomásul a fölirat az autonómia megvalósítására vonatkozó ígéretet és azt a reményét fejezi ki, hogy a hazai katolikusoknak ez iránti jogos kívánsága végre teljesülni fog. Elítélő szavakkal emlékezik meg a fölirat arról, hogy sehol sem gyakorol a kormány oly illetéktelen befolyást a választásokra, mint Magyarországon. Maga a kúriai bíráskodás is — főkép túlhajtott formalizmusával — nem tudta biztosítani a választások tisztaságát, A nemzeti képviselet az ilyen választási rendszer mellett nem a nemzeti érzület kifejezője. Szükségesnek tartja a fölirat, hogy a választói jog azokra a néprétegekre is kiterjesztessék, melyek az állam fentartásában részt vévén, ezt joggal követelik. Legyen ez a választói jog arányos az általános kötelezettségekkei és a választókerületek helyes beosztásával küszöböltessenek ki azok a visszaélések, melyek megakadályozzák a népakarat őszinte megnyilvánulását. A közsógenkénti szavazással a fölirat sok illetéktelen befolyás megszűnését reméli. A fölirat ezután a közigazgatási és igazságügyi reformokat követeli. Szükségesnek tartja a női becsület fokozottabb védelmét és a sajtóreformot. Szükségesnek tartja a kisbirtok adómentesitósót, az állami fölügyelet alatt való parcellázást, a határidöüzlet eltörlését, a börze megrendszabályozását, az ipartörvény revízióját, az iparkamaráknak a kereskedelmi kamaráktól való elválasztását és a munkáskérdés rendezését. A föliratot Rakovszky félhangon, magába mormogva olvassa. Végtelen unalom terül el a Házon. A képviselők egymásután szökdösnek. Amikor egy csoport kormánypárti Hieron mivel az élén eltávozik, Szmreesányi György harsányan közbekiált: — Csend legyen, egy szót sem hallani! De aztán maga is nevet a mondásán, majd megfenyegeti a képviselőket. — Mindjárt elölről kezdjük! (Derültség.) Elnök: Hangosabban tessék olvasni! Mikor a fölirat azt kívánja a királytól, hogy a sajtótörvényben védje meg a női becsületet, hangos a derültség. Olvasás közben Rakovszky leteszi a papirost és a cvikkerét törli. — Na vége van! Hála isten! — kiáltják. De a szónok megint fölveszi az ivet és kenetteljes hangon tovább olvas, mig végre befejezi. A parasztpárt fölirata. Elnök: Következik Szabó István (nagyatádi). Szabó István: A parasztpárt nevében Szólal föl. Elítélendőnek tartja a közjogi vitákat; a magyar kisbirtokosok és kisiparosok gazdasági érdekei azok, amiért pártja küzd. A társadalmi viszonyok tették szükségessé, „tisztelt polgártársaim", hogy pártunk helyet keressen ott, ahol a nemzet sorsát intézik. A magyar parasztság szenvedése ezer éven át.