Délmagyarország, 1910. július (1. évfolyam, 34-60. szám)

1910-07-08 / 40. szám

10 DÉLMAGYARORSZÁGi 1910 július 10 (J iszininövendék.) Valamelyik magifcisziniiskolának egyik nagyon csino3 növendéke, aki most „végzett," jelentkezett Almássy direktornál. — .Vendégszerepelni szeretnék itt Szegeden — mondta az igazgatónak. — És miben akar fellépni kisasszony? — Trikóban, — volt a rövid válasz. t * (A társszerzők.) Egy nagy budapesti bank íatal igazgatója üres óráiban — sok van neki — szenvedélyes muzsikus. Komponál, de ezt aztán kímélet nélkül. Egy pár zenemüve már meg is jelent, csöndes derültségre hangolván azt a pár igazi muzsikust, aki véletlenül belenézett ezekbe a müvekbe. A fiatal igazgató azonban keveselte ezt a dicsőséget és elhatározta, hogy operettet ir. Fölkereste tehát égyik, sikerekben gazdag drámaírónkat, akit különben is jól ismert és felajánlotta neki, hogy társuljanak az operett megírásához. — írjon egy ötletes librettót, — mondta az 'rónak, — a megzenésítést aztán bízza rám. — Nagyon szívesen, — mosolygott az író, — de kivel akarja megzenésittetni? * (Tapolczay mint őrült.) A mult hét egyik estéjén egy kicsiny, de előkelő szinésztársaság gyűlt egybe a budapesti keleti pályaudvaron. Vendrey és Tapolczay, a Vígszínház művészei, Vendrey tata leánya, Szendrey Mihály, az aradi szinház igazgatója és felesége. Aradra igyekeztek, ahol már nagyban várták Vendrey és Tapolczay vendégföllépését. Bevonultak a váróterembe és Vendrey aggodalmasan nézett körül. — Baj van, baj van ! Nagyon sokan vagyunk. Ebből már nem igen lesz alvás. A váróterem zsúfolásig meg volt tömve utasokkal, akik az aradi vonatot várták. Valamit kellene csinálni. Há, be lehetne előbb szállni és lefoglalni egy szakaszt, akkor rendben volna a dolog. De ez lehetetlen. A szigorú portás senkit se ereszt ki a beszállás jelzése előtt. Hosszú töprengés következett ezután. Néhány percig mindenki gondolkozott, mig végre Szendrey diadalmasan ütött a saját, fejére. — Megvan, gyerekek! Rendben van az ügy! — Mi az Miska, csak nincs valami ötleted? — kérdezte aggodalmasan a felesége. — De van, még.pedig fényes ötlet! Hallgassatok ide. Valamelyikünk meg fog bolondulni. A többiek megfogják és beviszik egy kupéba. Oda emberfia be nem teszi a lábát. — Nagyszerű, nagyszerű! — lelkesedett a társaság. — De ki lesz a bolond? — Talán a Tata, — javasolta Tapolczay. — ő elég öreg már hozzá. Vendrey erélyesen protestált, mire Tapolczay Szendreyt hozta javaslatba. — Miskát" nem engedem, — tiltakozott a felesége. — Neki gyermekei vannak. Hátha még komolyan vészi? Nem maradt más hátra, Tapolcsaynak kellett vállalni a szerepet. — Úgyis olyan szerepéhes, — jegyezte meg Vendrey. Tapi egy ideig tiltakozott, de a váróterem snindig jobban, és jobban megtelt, ugy, hogy végre is megadja magát. Vendrey és Szendrey karonfogták, a két íio pedig zsebkendővel a kezében szomorúan lépdelt utánuk. — Hová• tetszik ? — állította meg őket a szigorú portás. Tapolczay elkezdett makogni: — Kilimandzsaíó . . . Sakk a királynak . . . Ehrlich .... Éhrlich . . . Ehrlich . . . A portás elhűlve nézett rá, Vendrey pedig jelentős kézmozdulattal súgta oda; — Szegény unokaöcsém. Csendes őrült. Viszszük haza Aradra. Nem szabad ingerelni! A portás megilletődve, részvétteljes arccal nyitott utat: — Tessék nagyságos ur, tessék. Balra a második vágány. Majd szólok a kalauznak, hogy két kupét rezerváljon. Szegény fiatalember. Mibe bolondult meg? Szendrey komolyan felelt: — Azt hitte magáról, hogy nagy színész. Mindig eljárt a Vigszinházba, a Nemzetibe, ott látta a színészeket és megbolonduit ettői az élvezettől. — Kár érte, — vélte a portás és szánakozva nyitott kaput. Vendreyék pedig kényelmesen helyezkedtek el két kupéban és jóizüen aludtak másnap reggelig. keresek fix fizetéssel vagy üzleti részesedéssel fogorvosi intézet megnyitásához. — Szakismerettel birók előnyben. — Szíves megkeresések H. Ma vasi Hajnalka > •• fogműtermébe küldendők: Szeged, Kárász-utca 6 b., I. emelet. Szeged, Horváth Mihály-uica 8. Igazgató: Krémer Jenö. i3 Távbsszélö-szám: 753. Pénteken, juüus iió 8-án: ESíi inif! §1 jpdl ^először! (Iíien ne va PI»s). Fellépnek: K. Hegyi Lili, Sarkady Vilmos, Somogyi Xusi, Vántdory Gusztáv, líad& Sándor, Vórady Jolán, Krémer Jenő, Sieák, stb. »Marga«. Les Montez. Edn Mustafa Trupp. Előadás kezdete este 9 árakorjn®ntosan. Helyárak rendesek. — Esti pénztárnyitás 8 órakor. :s Szinészek nyugdija. - A szinészeggssüis! kiküldöttel Szegeden. Öreg, elaggott, őszhaju színészeknek házat szeretnénk építeni. Kicsi, szerény, puha házat, meleget, barátságosat, nagy, fehér ablakokkal, amelyek mögött csendes boldogsággal sétálnának az élet komédiásai. Küzdelmes utakon kóborló hazátlanok, akik eljátsszák nekünk az örömnek, a bánatnak, a boldogságnak és szomorúságnak komédiáit, öreg korukra gyűljenek össse egy házban, amelyet mi, a közönség emeltünk nekik. És itt lassan, nehezen, de végre mégis csak meg kell érteni, hogy elmúlik a szép lovagkor, amikor a színész az országutak vándora volt. „Úttalan utakon kóborló, örök ripacsok" ma már kevesen vannak és aki a szinpadon a fehér plasztronos, keztyüs márki mozdulataival jár, az az életben, odahaza sem jár másként. Nekünk szinte nehezünkre esik magyarázni azt a kezdetleges igazságot, hogy a művészet fejlődésével a hivatásos művész lassanként fölsétált a társadalom legmagasabb csúcsa felé és — ez nem valami nagy dicsőség — akarata ellen is a művészet bürokratája lesz. Itt speciálisan a színészekről, az öreg színészekről van szó, akik megkövetelhetik, hogy a tapsoló közönség adion kenyeret, nekik, amikor megrokkanva már csak forró, szép színpadi diadalok elhidegülő emlékei rágódnak a szivükben. Az országos szinészegyesületben már régen megalakult a színészek nyugdíjintézete. Fizetésük tetemes százalékát fizetik a nyugdijalapra a színészek, de ez az összeg még sem elég arra, hogy az öreg színészek a színpadtól való visszavonulásuk után a működésük idején élzett teljes fizetésüket megkaphassák. Ditrói Mór a szinészegyesüiet kiváló elnöke,Szilágyi Vi[ra alelnökkel együtt, fáradhatatlan munkásságot fejtenek ki a nyugdíjintézet érdekében s "Ve mélhető, hogy nemsokára nyilvánvaló lesz n'ü ködésük eredménye. Az ötlet, az eszme, amely meghozza a sikert, a közönségre támaszkodik Külföldön már esztendők óta szokásos, hogy a közönség a pénztárnál megvett jegyért a jeo-J árán felül kettőtől husz fillérig terjedő pótlékot is fizet — a színészek nyugdíjintézete javára. Ej az úgynevezett kötelező nyugdíjpótlék. A közönségnek valóban mindegy, hogy egy négyko. ronás jegy helyett négy korona és négy fillért fizet s ezekből a négy fillérekből épiti íöl a közönség azt a hatalmas alapot, amelyből Magyarország minden kivénült színésze kenyeret, házat és nyugalmat kap. Mikor Szilágyi Vilmos, az országos színészegyesület alelnök9 külföldi tanulmányútjáról hazatért, megkezdték a mozgalom szervezését nálunk is. A törvényhatóságokkal és minisztériummal való hosszadalmas tárgyalások után végre ezév március havában az ország egyes városaiban életbe is léptették a nyugdijpótló intézményt. És hogy a közönség apró filléreiből mekkora összeg gyűlt egybe s érkezett a szinészegyesüiet pénztárához, azt a következő statisztika mutatja: Farkas Ferenc dr Mohács, hat hét alatt 142.50 K Fehér. Károly Torda, nyolc nap „ 48.50 ., Fehér Vilmos Tapolca „ „ „ 25.94 ., Heves Béla Zilah, „ „ „ 38.80 Kiss Árpád Kisbér, négy hét „ 99.24 Kolozsvári Nemzeti Szinház két „ „ 240.30 ., Krecsányi Ignác Buda, nyolc „ „ 2777.75 ,, Kunhegyi Miklós Petrozsény, hat „ „. 90.64 ,, Mariházy Miklós Békéscsaba, négy,, „ 99.08 „ Mezey Béla Komárom. „ „ „ 460.20 „ Miklósi/ Gábor Margitta, hat „ „ 159.81 .. Molnár Gyula Kispest, nyolc „ „ 208.22 „ Palágyi Lajos Ungvár, négy „ „ 415.21 „ Pafósí?/-félekonzore. Losonc, „ „ „ 143.23 ,, Rács Dezső NagyszSlös, hat „ „ 102.— ,, Szabados László Gyöngyös, öt „ „ 238.70 „ Szabó Ferenc Zsolna, hat „ „ 260.16 „ Szálkay Lajos Keszthely, négy „ „ • 127.38 „ Szendrey Mihály Arad, hét „ „ 1559.46 „ ZilaJnj Gyula Nyíregyháza öt „ „ 446.50 „ Összesen 7533.42 K Amint látható, nem minden városból érkeztek be a pótlékok. A szinészegyesüiet móst kiküldte Thury Elemér igazgató-tanácsost és Boboz Elek főtisztviselöt, hogy tárgyaljanak a listából még hiányzó városok polgármestereível és színügyi bizottságaival a nyugdíjpótlék ügyében. Nem kérnek többet, csak hogy minden megvásárolt színházjegyért a közönség néhány fillérrel többet fizessen a jegypénztárnál és ez a mindenkire kötelező felüliizetés a szinlapon is jelezve Tegyen. Thury Elemér és Roboz Elek tegnap Szegedre érkeztek és ma fölkeresték Lázár György polgármestert, Gaál Endrét, a szinügyi bizottság elnökét, továbbá a városi tanács több tagját, akiknek előadták a szinészegyesüiet kérelmét, azzal, hogy a már egyszer elutasított kívánságot ezúttal ne tagadják meg. Lázár György polgármester megígérte, hogy a kérelmet töle telhetően támogatni fogja. Szegeden egy év alatt legalább hat-hétezer koronára rúgna a nyugdíjpótlékok összege. Az ország összes színházaiból egy esztendő alatt körülbelül százezer korona gyűlne össze s így legrövidebb idő alatt elérhetnék azt, hogy a színészek nyugalomba vonulásukkor megélhetésüket biztosító, teljes fizetésüket kapnák megÖreg, elaggott, őszhaju szinészek háza, fehérablakos, csöndes háza, ez még csak szép utópia. Es csak lesz . . . Előbb jó kenyeret, életet, azoknak, akik az életet játszották el nekünk. * Szeged. Munkáesy-képe. Az országos szépművészeti muzeum tulajdonában volt egy eredeti, nagyon értékes Munkácsy-kép : a Fölszolgáló leány. Szeged városa ezt a képet négyezer koronáért megvásárolta a szépművészeti muzeumtól s azt a városi muzeum képtárában helyezte el. A belügyminiszter a kép megvételére vonatkozó határozatot iőváhegyta